Szociopatákkal való bármilyen kapcsolat, legyen az szomszéd, főnök, munkatárs vagy akár családtag. Hogyan alkalmazkodjunk hozzájuk. Hova soroljuk őket ha a társadalomban egyre több van?
Meddig toleráljuk a betegségeiket főleg válságos időkben? Meddig terheljék az empatikus érzelmű embereket?
Ez egy fertőzés, ami gyógyítható vagy esetleg felvehetjük velük valahogy a harcot? Mit tegyünk?
Szia, a fiam megint a zárt osztályon van, két hete balhézott, összetörte a mikrót, felborogatta a hűtőszekrényt, mert nem vittem el kocsival valahova és nem neki megfelelő módon viselkedtem. (rákiabáltam, hogy hagyjon már békén és intézze el maga a dolgait, ne engem használjon mindig). Trágár módon szidalmazott, leköpött és közölte, hogy rám fogja gyújtani a házat. Erre én megint kihívtam a rendőröket, azok meg a mentőt és megint a zárton kötött ki. Másnap jöttem haza a melóból és látom, hogy a kerti kapu fel van feszítve, akkor már gondoltam, hogy meglógott. Felhívtam a pszichiátriát, ahol közölték, hogy nyugodtan viselkedett, ezért kirakták a nyílt osztályra, mondtam nekik, hogy akkor nézzenek már körül, mert ott biztos nincsen. Ja, nem volt. Országos kőrözést adtak ki ellene, jöttek is rögtön a rendőrök, hogy hol lehet. Volt pár tippem, megtalálták, és visszavitték.
Múlt héten beszéltem a kezelőorvosával, aki közölte, hogy pénteken ki fogja engedni, mert nem látja okát, hogy benn tartsa, azt mondta, hogy a gyereket hiába szedálják, nem használ neki, ugyanúgy pörög és hogy mit várok én tőlük, az ott nem szálloda, különben is a gyereknek börtönben lenne a helye, nem pedig ott!
Azt hittem rosszul hallok!
Mondtam neki, hogy ha kiengedi, akkor adjon egy olyan orvosi szakvéleményt, miszerint a gyerek nem veszélyes, beszámítható, erre azt mondta, hogy ő bizony ilyet nem fog adni, és oldjam meg a problémámat, ne engedjem be, ha be akar jönni. Erre mondtam neki, hogy fel fogom jelenteni őt is, ha a gyereket ki meri engedni, mert veszélyes.
Pénteken be is mentem megvártam a vizit végét és próbáltam elcsípni a doktornőt, aki mikor meglátott, úgy tett mintha nem is vett volna észre és alig akart velem szóba állni. Kérdeztem tőle, hogy akkor most mi van? Kijön a gyerek? Rohanás közbe hátravetette, hogy nem engedik ki és a főorvos úr fogja eldönteni, hogy mikor jöhet ki.
A főorvos elviharzott, esélyem sem volt beszélni vele.
Ma betelefonáltam, hogy mi újság? kiengedik vagy mi lesz?
Az egyik ápoló azt mondta, hogy még benn marad, de hogy meddig azt nem tudja megmondani, de már egészen nyugodtan viselkedik, úgy néz ki sikerült olyan gyógyszert találni ami visszafogja kicsit.
Pénteken beszéltem a fiammal is pár szót, hát mint mondjak, totál bamba volt, de még így is sikerült levernie egy kisebb hisztirohamot. Követelte, hogy azonnal vigyem haza. Megkérdeztem tőle, hogy hol van a rotációs kapagépem (gondoltam az idén tavasszal rendbe rakom a kertet, és fölkapálom a géppel, de nem találtam sehol), erre közölte, hogy azt is eladta! Tele vana hócipőm az egésszel.
Mindent elohord otthonról, mindent elad.
Állandóan azzal fenyeget, hogy ránk gyújtja a házat, és kiderült a napokban, hogy volt egy barátnője (egy idősebb csaj), akivel találkozgatott párszor de aztán a lány kiadta az útját, mire a drágalátos kisfiam felgyújtotta a kertjében álló pavilont. Mondtam a csajnak, hogy hát föl kéne jelenteni a rendőrségen, mert ez nem vicc, de ő azt mondta, hogy tulajdonképpen sajnálja a gyereket, a tüzet időben eloltották és nem akarja feljelenteni, és amúgy is ez a dolog két éve történt!
Szóval a fiam már gyújtogatott is!
Na ennyi eldugulok.
Talán van még pár napom, míg kiengedik és utána úgyis megöl minket...
Ja a családsegítő egy kalap fos!! Volt már, hogy hozzájuk fordultam és az lett a vége, hogy a gyerekeimet akarták intézetbe zárni, ha nem menekülök el otthonról, Na akkor elmentem albérletbe, aztán két év után költöztem vissza. NEM akarok elmenekülni itthonról, harcolni fogok,, legfeljebb kinyír, leszarom. Elegem van.
Erre azt én mint enyhén szociopata azt tudom irni nem törhetünk pálcát senki felett sem. Sajnos ez egy állapot-ami jobbára biológai/genetikai eredetű, de lehet nevelési probléma amiről szintén nem tehet az ember. Olyan mint a féllábú embert cikizni miért fut lassan a többinél: nem tehet róla, hogy balesetben elvesztette a fél lábát rajta kívül álló okokból.
Inkább azt mondanám el kell fogadni ilyennek tudva, hogy ez van és számolni.
Nem mellesleg a hazudozás még az "egészséges emberek" problémája is, monjd el politikust aki nem hazudna vagy valami baromságot elvállalna felelősséggel. Egyszerűen ez van
Nagyon nehéz helyzetben vagy. Sajnos M.o.-n ameddig vér nem folyik nem csinál senki semmit. Utánna meg mindenki szörnyülködik, és sajnálkozik. Az orvosok meg a pszichiáterek is megérik a pénzüket.
Ne add fel ! TE és a lányaid az első helyen !
Ha felnőtt a gyereked nem vagy köteles vissza fogadni a lakásodba. Egyszerűen zárd ki. Ha erőszakkal be akar menni , rendőrség kihívása és az egyszerű policeman-nak megmagyarázni , hogy nem szimpla családi veszekedés. És hogy nem engedsz.
Mindenkit aki nem végzi rendesen a munkáját (rendőr, bíró , pszichiáter ) feljelenteni !
mindenről papír . És írni . A bürökrácia csak erre reagál . Ha nem segítenek akár a média . Ők szeretik a szaftos sztorikat. Most ugyis ugranak a pszichiátriai betegekre (lásd . pécsi lövöldöző esete)
Legyen nyoma , hogy merre jártál és ki nem segített !
Kezd a családsegítővel . Általában van jogászuk,pszichológusuk (neked kell , nem a fiadnak , ő reménytelen),pszichiáterük.
Fiad valszeg közveszélyes.
Neked mint szülönek jogod van gondnokság alá helyezési pert indítani. Ez ingyen van . Kezd el a többit elvégzi a futószalag !
Be mész a bíróságra , íngyen , helyben megcsinálják az okíratot és beadod.
Harcolj mert valaki meghalhat !
És a saját lakásodból ne költözz el ! Ne menekülj (annak sosincs vége) . Harcolj !
szia Ákos
p.s. ha a fiad zárt osztályon van vagy lesz, kerek - perec megmondani a pszichiáternek , hogy nem fogadod vissza a lakásodba, mehet a híd alád. Hidd el akkor el kezdenek vakarodzni , felveszik a kapcsolatot a helyi gyámüggyel (nekik ez a munkályuk ) és megoldják. tapasztalatból mondom. Egyébként a pszichiáter is kezdeményezheti a gondnokság alá helyezést a gyámügynél.
Én is ismertem pár embert, akire ráillik többé-kevésbé a szociopata jelző... Iszonyat, a legszörnyűbb, hogy nem látszik annyira rajtuk, csak utána derül ki. A legundorítóbb bennük, amikor olyan természetes laza arccal néznek rád, amikor lebuknak valami hazugsággal vagy más gáz szarsággal, hogy az ember el se hiszi, azt hiszi álmodik. Lazán néznek, és arra várnak, hogy mikor teszed túl magad rajta, aztán részükről rendben van. Pl. az egyik csinál mindenki szeme láttára egy oltári baromságot. Megkérdezem tőle, hogy mi volt ez. Erre előáll egy akkora átlátszó történettel, hogy percekig meredten nézem, hátha leesik neki, hogy nem vettem be. És nem, xarik rá! Ilyenkor azt szoktam csinálni, hogy én is tettetem a hülyét
(állítólag problémásak az érzelemfelismeréseik, szóval könnyebb, mint egy átlagemberrel) , aztán amikor nem figyel, szépen lelépek, és akkkor aztán lebontok minden kapcsolatot köztem és közte. Szóval, az a tanácsom, hogy mindenki tesztelje le valami aprósággal az ilyeneket. Ha valaki már az elején rosszul kezdi, hát tapasztalat, hogy úgy is folytatja, szociopata vagy nem szociopata, egyre megy. Szóval bízzon rá valami feláldozható teszt-valamit, amivel majd úgyis lebuktatja magát. Ja, és nem kell őket sajnálni. Parazita férgek, elképesztő károkat okoznak. El kell szaladni előlük.
Tulajdonképpen ez még mindig menekülés lehet nála. "Ha kimondom, hátha eltávozik a rontás, a felelősség, hátha sajnálni fognak". Mindenben számítás van, abban is, ha elismeri a gyengeségeit. Annak az öröme, hogy gyengének látnak, megnyugszanak az emberek, aztán jól átvágom őket... ez kifejezetten élvezetes lehet számukra.
"Milyen intelligens vagyok, én, a pszichopata". "Kimondom, hogy pszichopata vagyok, te elájulsz, hogy milyen okos vagyok, meg azt hiszed, ezután nem fogok bűnözni? Hát ebben tévedsz. De legalább elaltattalak."
Nem is tudom, mi lehet a megoldás ilyenkor... talán az, ha az ember felveszi a kesztyűt, és ugyanolyan kifinomulttá válik, mint a problémás személy. Bele kell bújni a bőrébe, hogy érezd, amit ő érez, és ezáltal megtalálni a megoldást. Aztán pedig rugalmasnak kell lenni, hogy ezt az "őrült jelmezt" le tudd vetni.
Egyébként valamiért nagyon kedvelem: először is zseniális író, másodszor ő maga írta magáról, hogy az a kevés, elnyomott maradvány, ami benne emberi, tulajdonképpen megkövülten és tehetetlenül szemléli, hogyan mozgatja testét-lelkét-szellemét valami idegen, gonosz erő. (Deperszonalizáció).
Csodálatosan élesen látja magát, nagyon magas az intelligenciája. Ő az első pszichopata állítólag, aki gyanút fogott, hogy nem normális, és maga kérte a kivizsgálását egy világhírű egyetemen.
Valóban az jött ki, hogy extrém módon pszichopata, amit nagy megelégedéssel nyugtázott. Levelezek vele egyébként, most épp Macedóniában bujkál, miután Izraelből már kiakolbólintották a cselekedetei miatt. Behúztam a csőbe, hízelgéssel, és aztán lecsaptam a saját szavaival. Azt hiszem, sikerült megijesztenem, mert azóta csendben kuksol.
Meg kellett volna nevelni, persze, most már én is látom, hogy nem kellett volna engednem (olyan könnyen), hogy az apja egy állatot neveljen belőle, persze, harcolnom kellett volna, aztán lehet, hogy még embert is lehetett volna faragni belőle. Már nem lehet.
Amúgy születéskor nem kapott elég oxigént (köldökzsinór a nyakon), de sok másik újszülött sem kap, mégsem lesz debil...
Az orvosok (kezelőorvos, főorvos, adjunktus) azt mondták, hogy nem csak személyiségzavara van, hanem enyhe fokban szellemi fogyatékos. Nagyszerű, hogy ez így 21 éves korára kiderül, mert mikor én mondtam, hogy valami nem stimmel vele, és segítséget kértem, (korai fejlesztés, logopédus, gyógytorna, pszichiáter, iskola pszichológus, fejlesztőpedagógus), mind azt mondták, hogy nincs tulajdonképpen nagy baj, majd kinövi. Ja...
Most kiengedték a kórházból, és megint nem szedi a gyógyszereit, követelőzik és természetesen hazudik.
Megmondtam neki, hogy még egy stikli és megy vissza, vagy úgyis börtönbe fog kerülni. Az orvosok is azt mondták, hogy látják, hogy nem fog soha beilleszkedni és normálisan élni, látják, hogy ebből komoly baj lesz, de sajnos ez, hogy ők látják nem jelenti azt, hogy be lehetne zárni és el lehetne dobni a kulcsot.
Különben igazad van lehet, hogy hagyom, hagy öljön meg...nem tudom. Sajnos vannak anyai érzéseim és baromira sajnálom, de közben nagyon haragszom rá is és magamra is. Segítségre lennem szükségem, szükségünk (persze szerinte nem), de nem tudok hova fordulni, ezért írok ide, hogy kiadjam magamból, mert szétrobbanok.
Az orvosok azt tanácsolták, hogy költözzek el a lányaimmal!!! Nagyon vicces! Hogyan? Hová? Miből? Hogy meneküljek, mert tönkre fogok menni. Jelentem alássan tönkrementem. Elegem van.
A szociopata, vagy agresszív személy mióta elmebeteg? Nem hinném, hogy agyilag sérült lenne. Nagyon jól tudja, mit csinál.
"Nem értem, hogy miért kellene feljelentenem a rendőrségen (a fiam, basszus, és szerintem beteg), ahhoz, hogy elkezdjenek komolyabban foglalkozni az üggyel, miért nem lehet egyszerűen csak bezárni és kész?"
Ez nem más, mint a "bezárom a hullát a szekrénybe, hátha így kevésbbé fog bűzleni" színdróma. :) Milyen egyszerű azt mondani, hogy "a fiam és beteg". Nem valami logikus érvelés. Ha majd a torkát szorongatja, akkor is csak azt fogja sikoltozni, hogy "de hát ő a fiam, ne hívjátok a rendőrséget, hadd fojtson meg szegény gyerek!"
A másik, hogy ha eddig nem neveltem meg a gyerekemet, akkor ideje határokat szabnom neki, félretéve a látszatharmóniára való törekvésemet. Ettől még nem lesz jó gyerek, csak békén hagy engem és a családomat. Sosem bíznék benne. Ott lenne a többi gyerekem, akit szerethetek.
Ajánlanék egy könyvet: Dr. George Simon: Báránybőrben. Az agresszivitásról és annak kezeléséről ír benne.
Múlt héten sikerült elvitetnem a zárt osztályra de sajnos hétfőn kiteszik a nyíltra, ahonnan még aznap haza fog szökni.
Nem várom a pillanatot, napok óta rémálmaim vannak, nekem és a lányaimnak is, rettegünk, mi lesz, ha hazajön.
Nem értem miért nincs opni, ahova az ilyen közveszélyes betegeket be lehetne zárni.
Nem értem, miért nekem kell menekülnöm (hová??) a saját házamból, mert az elmebeteg gyerekem veszélyezteti a gyerekeim és az én életemet...
Nem tudom hány kört kell még futnom, mire az orvosok komolyan veszik az egészet.
Nem tudom, hogy miért kell megvárni, míg engem vagy a lányaimat súlyosan bántalmazza, vagy megöl valamelyikünket.
Nem értem, hogy miért kellene feljelentenem a rendőrségen (a fiam, basszus, és szerintem beteg), ahhoz, hogy elkezdjenek komolyabban foglalkozni az üggyel, miért nem lehet egyszerűen csak bezárni és kész?
Szóval meg vagyok áldva egy szociopatával és nem tudom hogyan védjem ki!
Nézőpont kérdése, de tünetek ismerősek. Erre van a topik is a "Hogyan védjem ki?" Sokszor az jár a fejemben, mindenkit a saját fegyverével kell legyőzni.
Nagyon érdekel a szociopátia, mivel valszeg az egyik unokatesóm ebben szenved (ill. a családja szenved őtőle).
Már egészen kiskorában feltűnt, hogy milyen hideg, kalkuláló szeme van, aztán az tűnt fel, hogy lazán, szorongás nélkül elcsavarog a szomszédokhoz (nem nagyon mutatott kötődést aptyához-anyjához). Aztán kb. 10 éves korában meghalt az apja, és saját bevallása szerint "apás gyerek volt", de a temetés után azonnal elment valami barátnőjéhez (nem vigasztalódni, hanem elfelejtette a temetést, és a saját szórakozása után látott).
Amúgy ha valaki bele kíván látni egy szociopata fejébe, annak nem kell messzire menni, itt van pl. Huckleberry Finn, meg főleg az apja.
A szociopata fő tulajdonságai: - nem szeret - nem szorong - nem tanul.
Ezenkívül (korai) jelei még: feltűnően sokáig ágyba vizel, csavarog, álneveket használ, hazudozik, lop, hamar elunja magát és balhékat csinál, állatokkal/emberekkel kegyetlenkedik, gyakran gyújtogat is, élősködő életmódot folytat, felszínes kapcsolatai vannak a másnembeliekkel, gyakran deviáns bandák vezére, alkohol hatására feltűnően ocsmány módon viselkedik.
Nem tűnik szociopatának, csak lehet gátlástalanul mindent megtesz csak a családja érdekében. Az ideális szexpartnerek (szeretők) egyformán próbálnak nyújtani egymásnak az ágyban. Nyilván azzal a legjobb a szex akitől a legtöbbet kapjuk, de ezt azonnal észre is lehet venni és könnyű belőle következtetéseket vonni. Szerintem se bosszuld meg, inkább feledd az embert és gondolj inkább kellemes emlékként arra a pár szép napra.
Dehogy akarok bosszút állni,csak a szám nagy. Én őszintén szeretem,persze,hogy ugyanolyan hibás vagyok 50-50 % Csak a mód..... Úgy gondolom aki annyit segít,hogy egy fél életet megold és mindent megtesz az ágyban ,az megérdemel más befejezést ,és nem egy ilyen kész tények elé állítást .... Derült égből villámcsapás....... mindenki megérdemel tisztánlátást és lezáró beszélgetést
Az egyik közösségi portálon talált rám az első (25 évvel ezelőtti) szerelmem.Elkezdtünk levelezni,egy csomó problémáját megbeszéltük, elmondtuk kölcsönösen,hogyan alakult az eltelt 25 év. Mindketten házasok vagyunk ,ráadásul 200 km-re lakik tőlem. Másfél évvel ezelőtt meglátogatott a munkahelyemen,nagyon jó volt újra látni,rá három hónapra találkoztunk és megtörtént ,szeretők lettünk. Ritkán találkoztunk,de amikor együtt voltunk jó volt,Közben csak kért,kért,én elintéztem,megcsináltam utánanéztem,hozzásegítettem,éppen mikor milyen probléma volt,ezeket nem akarom részletezni. Megegyeztünk,hogy titokba tartjuk és hogy nem borítjuk fel egymás családját,tehát szeretők maradunk .Még úgy ahogy el is tudtam fogadni,ezt a helyzetet. Aztán az utóbbi időben egyre kevesebbet válaszolt a leveleimre (egyébként se tette sűrűn) .Nekem elkezdett hiányozni,hogy ne csak akkor találkozzunk,ha szex van,vagy valamit el kell intézni,hanem legalább évszakonként 1-1 napot legyünk együtt másképp is ,kirándulás,közös ebéd egy kávé,szóval értitek. Na itt kezdődtek a gondok .Eleinte örült neki,de persze semmi nem valósult meg .Vagy nem ért rá,vagy rengeteg a családban a probléma,a levelekre sem tud válaszolni,és én egyszer dühömben azt mondtam,hogy hogyhogy arra van idő ami neked kell és arra nincs amit én szeretnék ?Azt mondta ,hogy igazam van és ne is beszéljünk erről mert fájdalmat okoz nekem és ő ezt nem bírja elviselni,,de ezen nem tud változtatni. Mondtam,hogy akkor én elköszönök,mert egyoldalunak érzem a kapcsolatot,azt mondta Isten veled. Ráadásul vallásos,és mindig a bibliából idézett nekem,hogy pl ne okozz fájdalmat annak akit szeretsz,vagy ne itélkezz,hogy ne ítéltess stb. Amikor pedig reklamáltam,hogy ez így nekem nem jó akkor azt mondta,hogy nahát ezen neki gondolkodnia kell,mert hát ezt jól elrontotta,és akkor megint jöttek a bibliai idézetek,és türelmet kér,és nehogy azt higgyem,hogy én csak egy kifacsart citrom vagyok akit csak úgy eldob. Szerintem összevissza hadovál,meg hárít tudom,hogy rettenetesen hülye vagyok,.„ Utána még egy párszor beszéltünk de nem veszi fel a telefont ,igaz már nem hivogatom,nem olvassa el a leveleimet ,de nem is törli,az iwiw-en látom Az a baj hogy nagyon szeretem és rendesen átverve érzem magam .Főleg most így átolvasva a levelem azt tanácsolnám ,hogy fuss amerre látsz és örülj,hogy megszabadulsz. Már kezdem a feleségét sajnálni,mert nem csak én ő is át van verve .látok tisztán mindent,de mégis nagyon nehéz. Őszintén szólva szeretném ha újra megkeresne,mert van egy két ötletem hogyan állnék bosszút .Belemennék újra a játékba és eljátszanám vele ugyanezt amit ő. Ezzel csak az a baj,hogy értelmetlen ,tudom,a másik baj,hogy szerintem neki nem fájna,mert nem szeret,azt hiszem. ill,csak a férfi hiuságát sértené. Természetesen a másfél év alatt én voltam ám a társ,az otthon stb .Persze csak addig amíg nem kértem valami olyat,ami egy kapcsolat(bármilyen) alapja. Köszönöm,hogy leírhattam,mondhattok bármit,mert őrült nagy barom vagyok .Tisztában vagyok vele. Szerintetek ő is beteg,netán ez valamilyen személyiségzavar ?
Köszönöm a megerősítést. Egy jó érzésű embernek néha nehéz ezzel meg birkózni. Sokkal jobbak az esélyeim, csak egy picit tartottam a lelkifurdalástól. Viszont így már tisztábban látok. Igen egyezik azzal amit mondasz, így könnyebb már döntenem. Hétfőn fel is készülök a stratégiai csapásmérésre.
