Viszont olyan becsillanást képes produkálni, lemenő napnál hogy nem tudom, hogy nevessek, vagy sírjak!? Olyan, mintha tükröződő üveg mögül fotóztam volna... :)))) Szóval elkönyveltem, hogy ez nem erre való.
Fény szegény környezetben kissé lágy nyitott blendén, de még mindig jobbnak tűnik, mint egy f4-es obi magas ISO-val. Jól jön a Pentax rázkódáscsökkentése is ilyenkor!
Még nem tudom, hogy megszeretem-e a példányomat... :)
Az egy visszavonhato megoldas. Ha egy kep alapja egy muszakilag, es esztetikailag jo felvetel, azzal lehet jatszani, varialni, attol az eredeti nem serul.
En nem adnek azert nagy osszeget, hogy egy objektivnek "egyenisege" legyen, ami lekepzesi fogyatekossagbol ered. Inkabb en legyek egyeniseg a megoldasaim, a latasmodom miatt.
Tobb neves fotost felismerek a kepei alapjan, de az osszes Helios egyforman tekeri a hatteret, vagy a Trioplanok egyforman fujjak a buborekot, ami az elso kettonel erdekes, de amikor egy kiallitason a huszadik hovirag meg kikerics kandikal ugyanabbol a fenykarikas hatterbol, az egyenisegbol kozhely lesz. Persze ez igaz a divatos effektekre is, ugyhogy inkabb magat gyotorje az ember, ha ki akar emelkedni a masszabol.
Kacagni tudok azon, hogy a legmodernebb, legélesebb (legdrágább) objektívekkel fényképeznek, majd a kész, steril képekre olyan effekteket húznak, "mintha" valami réges-régi divatjamúlt lencsével készült volna... :DDDDDD
Egyetértek az optikák tökéletesítésének szándékával, de volt szerencsém kipróbálni modern 8 blendelamellás kitűnő élességű portréobjektívet és mégis a sok lamellás meyer orestor 135mm jött be nálam. Bár időközben megváltam ettől az obitól, de most is régebbi gyártású objektíveket használok a feeling miatt ( vonalélesség, CA, színhelyesség helyett inkább a bokeh a fontos ). Egyébként az m42-es objektív nem az adapter miatt számít nálam, hanem a vázak miatt.
Ha valaki nem az M42-es adapteréhez választ objektívet hanem az objektívhez adaptert/rendszert akkor kinyílik a világ... :-)
Volt szerencsém a Takumar 85 1.8, 1.9 verzióihoz, Pancolar 80-ashoz, Biotar 75-höz, Helios-40-hez ésatöbbi... ha az M42-eseknél maradunk. Mindegyiknek egyedi karaktere, képi hatása van (vagy néhány darab a netes hype útján issza be magát az emberek tudatába...).
Viszont ha azt nézzük ami hibák ellen az optikai mérnökök évtizedeken át küzdöttek és célként elérhető optikai teljesítménynek, "képminőségnek" nevezhetünk, akkor ezeket a célokat és "hibamentességet" sok mai "tömegtermékben", rendszerobjektívben sokkal olcsóbban megtaláljuk. Bár lehet, karaktert nem kapunk a pénzünkért. Lehet hogy a mérnökök célja a valóság minél pontosabb leképezése. Úgy mint régen is. Csak ugye az az optikai ipar csődje lett volna ha néhány évtizeden alatt ebben nem történt volna pozitív változás.
Alaposan utánajártam az interneten, hogy melyik objektív jobb a Takumar 85mm-esek közül. Az 1.8 85mm SMC sokkal élesebb, 6 lencsét tartalmaz és ezért is jóval drágább az 1.9-es társánál. Persze az is számít, hogy sokkal kevesebb készült a drágább fajtából. Egyébként a pancolar 1.8 80mm-t lehet a legszebb képet adó manuális portré objektívnek mondani, de manapság már bőven 100 ezer forint fölött van az ára, ezért az árért még ritkább objektívet lehet szerezni. Egyébként vannak még nagyon jó objektívek ebben a tartományban, mellékelek egy jó teszt oldalt, de minden hozzáállás és pénztárca függő ( valakinek csak a vázhoz illő rendszer objektív jó és sokan csak álmodoznak a Biotar 75-ről ).
Ja, a kábelköpenybe számold bele az obi hátsó felének a vastagságát, szóval nem kell végigérnie a tüskén. Tűzszerszám meg mégiscsak, ha túl szűkre vetted (átlag 1.5-es vagy pont jó, vagy nem) akkor kis melegítés és rá is megy.
