Szociopatákkal való bármilyen kapcsolat, legyen az szomszéd, főnök, munkatárs vagy akár családtag. Hogyan alkalmazkodjunk hozzájuk. Hova soroljuk őket ha a társadalomban egyre több van?
Meddig toleráljuk a betegségeiket főleg válságos időkben? Meddig terheljék az empatikus érzelmű embereket?
Ez egy fertőzés, ami gyógyítható vagy esetleg felvehetjük velük valahogy a harcot? Mit tegyünk?
A sclerosis tuberosa simán ott csücsülhet a hipofíziseden és észre sem vennéd. Nem minden tumor okoz eltérést a vérképben, mert a tumor nem jó vagy rossz hanem szövettöbblet. Mindenesetre gondolkodom rajtad. A szociopaták általában véve okosak és tájékozottak, de a te esetedben az a furcsa hogy nincsenek kompenzáló mechanizmusok. Nem írsz, kérdezel olyat ami a szociopátiádra utal ( bár szociopata tüneteket szinte mindenki mutat tinédzserkora során), de nehéz is konkrétan diagnosztizálni. Vannak érzéseid? Ha igen akkor mire irányulnak, mik váltják ki és mit? Éreztél olyat, ami konkrétan más életének a kioltására sarkallt? Számodra van olyan dolog, ami érzelmi értéket képvisel, és ha igen, mi az? Szexuális téren szereted az agresszív szado-mazohista beállítottságot?
Ezekre nem muszáj válaszolnod, ha nem akarsz, de fontosak lennének abban hogy összerakjam hogy te egy szokatlan szociopata vagy, vagy szoktalan neurológiai eset.
Szia, a parazitát nem sértésből mondtam, csak néztem a héten egy műsort pont olyanokról, mint te vagy és a japánok által használt kifejezés a "szingli parazita", de persze tőled nem szükséges elnézést kérni, mert ezen nem sértődsz meg.
Gyerekkoromban én is nagyon önző voltam, de kinőttem. Velem a szüleim egyáltalán nem törődtek, de nagyon szerettem olvasni és a könyvek neveltek föl azt hiszem.
Az jó, hogy nem szoktál szenvedni.
Soraidból úgy tűnik tök jól elvagy magaddal és nem érzed szükségét, hogy a "normális" emberek érzéseit is megéld (lásd: empátia, szeretet, irgalmasság, gondoskodás), jó lehet neked :-)
Boldogok a lelki szegények...
Boldog törtetést, mások kihasználását, és sok magadhoz hasonló embert kívánok neked :-) (mert ha csak olyanokkal találkozol, mint te vagy, akkor nem fogsz unatkozni! :-) )
Nem kerestem én az okát, véletlenül találtam egyszer egy leírásra ami illett rám, azóta érdekel a téma. Az önismeret az egyik kedvenc "hobbim", bár lehet emiatt hajlamos is vagyok sokmindent bemagyarázni magamnak, nem tudom. Erőszakről meg annyit, nem vagyok alapjáraton agresszív vagy ilyenek, de volt már rá példa, hogy unalomból mosóport kevertem az aranyhalaink vizébe, aztán néztem meddig bírják. Persze aznap még éltek, szóval végülis lemaradtam róla, éjszaka haltak meg. De alapjáraton nem érzek kényszert rá mondjuk, hogy bárkit/bármit bántsak, csak néha jut eszembe... Tumor, nos, nem tudom, persze elméletileg lehetséges, sosem voltam még kórházban, a legkomolyabb vizsgálat amit csináltak rajtam kábé a vérvétel volt. De annak nem kellene valamilyen tüneteinek lennie? Mert ha erről van szó, az nem most nőtt oda, hanem ott lehet már vagy 10 éve. Nekem meg a fejem se szokott fájni egyáltalán, általában semmi ilyen bajom nincsen. Mondjuk nem értek a tumorokhoz, fáj-e vagy sem..
Van erre egy evilági magyarázat is. Tumor. Ha az agy érzelmekért felelős központjánál csücsül, akkor okozhat ilyen tüneteket. Mert az hogy nincs lelkiismereted és ennek az okát keresed, nem jellemző a szociopatákra. Tényleg nem. Azok inkább madarakra lőnek, ágybapisilnek és különböző erőszakos dologra élveznek el. Továbbá a lelki hiányosságokat szociopata jellemvonások töltik ki. Nálad ez nem igaz. Hiszen nem (!) mondat ki hogy "egy gonddal kevesebb". Szerintem ennek biológiai oka van. Volt mostanság koponya CT-d MR-ed? Na majd holnap, ha visszanézel, erről kérdeznék egy-két dolgot....Most mennem kell. jó éjt!
Akkor lehet csak egy alakoskodó, önző és egoista személy vagyok, ahogy 1hozzászóló írta.. :) Igazából mindegy is. De nem én vagyok az egyetlen, aki néha "túl" öszintén fejezem ki magam, tehát nem ezzel van a "baj", hanem azzal, hogy teljesen máshogy gondolok dolgokat. Azt már régóta tudom, hogy az empátia gyakorlatilag teljes mértékben hiányzik belőlem, a lelkiismeretet sem igazán tudom, hogy kéne elképzelnem. Amire mostanában jöttem rá, hogy szégyellni sem nagyon szégyelltem még magam soha. Visszagondolva, sokszor szidtak mikor valami rosszat csináltam, hogy nem szégyellem-e magam.. hát, ezekre sosem tudtam mit kellene reagálnom. Mostanában nemrég is volt egy beszélgetésem nagymamámmal, felhívott, mivel én nem hívtam őt születésnapja alkalmával, meg le sem mentem hozzájuk (többiek mentek). Olyanokat mondott, hogy sosem érdeklődöm irántuk, majd egyszer meg meghalnak és akkor késő lesz.. Arra gondoltam, legalább egy gonddal kevesebb. Pedig soha nem ártottak nekem. Környezetemben meg általában mindenki szeretni a családját, oda lennének ha valami történne velük, engem meg nem hiszem hogy meghatna... Kellemetlen lenne, ha pl. szüleimmel történne valami, mint írtam ők tartanak el, de nem rázna meg. Ezt nem szoktam hangoztatni az ismerőseim előtt, de nem arról van szó hogy szerintem ez rossz, mert én nem látok benne semmi rosszat, ez van és kész, mennyivel lenne jobb ha meghalna valamelyik rokonom és hónapokig depressziós lennék? Na, szerintem az a rossz. Egyszerűen arról van szó. hogy nem hangoztatok olyasmit, amit mindenki más máshogy gondol. Nem hiszem, hogy túl népszerű lennék, ha akármelyik barátom, ismerősöm szemébe mondanám, hogy "Figyelj, ha most meghalnál, tökre nem érdekelne." :) Márpedig nem az a célom, hogy minenkit elidegenítsek magam mellől, sajnos manapság nem árt ha az embernek vannak kapcsolatai.
Hogy 1hozzászólónak is válaszoljak, igen, 20 éves vagyok (nő, ha ez számít), és valóban megkaptam elég sok mindent, de szeretetet is. Legalábbis próbálkoztak, amennyire vissza tudok emlékezni, kisebb koromban is inkább szívesebben foglalkoztam magammal. Húgom ugyanazt a nevelést kapta mint én, és ő meg teljesen olyan, mint az összes többi kortársa... Szóval nem hiszem hogy szüleim nevelésével bármi probléma lett volna. Amit meg követeltek azt megcsináltam/csinálom, alapjáraton mindig is jó viszonyban voltam a szüleimmel. Azt meg hogy miért szenvednék, nem értem. Nem szokásom szenvedni. :)
Szia, te szerintem nem vagy szociopata, csak simán egy önző kizárólag magával törődő parazita.
Persze erről nagymértékben valószínűleg a szüleid tehetnek, kissebb mértékben te, de ez nem ment fel téged semmi alól.
Nem tudom hány éves vagy, gondolom 20-25 körül lehetsz, tipikusan az a korosztály, akit a rendszerváltás után gyermeket vállalók megpróbáltak mindazért kompenzálni, amit ő nem kaphattak meg (fogyasztás mindenekelőtt).
Rosszul lettél szeretve, gondolom nem követeltek tőled soha semmit, vagy ha igen, akkor azt személyes sértésnek vetted.
Az a baj, hogy egyretöbb az olyan, mint te vagy és ezt mi nagyon megszívjuk...dehát, ki mint vet úgy arat, megérdemeljük.
De te is szenvedni fogsz, és azt meg te fogod megérdemelni, hidd el minden aljasságot vissza fogsz kapni, és ha tényleg nem vagy szociopata, akkor ez fájni fog. (ha nem érint mejad lelkileg, akkor tényleg csak egy mocskos szociopata vagy)
Nem hiszem hogy szociopata vagy. Az ilyen "személyiségzavarok" első tünete hogy az egyén nem tudja, nem hajlandó elfogadni vagy egyenesen tagadja. Az hogy az interneten szabadabban beszélsz, mint élőben, tehát hogy képes vagy moderálni, pszichológiai szempontból elkülöníteni a szociálisan helyes és helytelen magatartást szintén azt mutatja hogy nem vagy szociopata. Félre értés ne essék a szociopata nem egyenlő az antisztociozációval, vagy a disszociozációval. Szerintem ami miatt azt modják rád hogy szociopata vagy, az az őszinteség. Lehet hogy "túl" őszintén mondod ki, írod le amit gondolsz és lehet hogy jóval racionálisabb vagy a környezetednél, amit a többiek hajlamosak érzéketlenségnek vélni és emiatt már kapod is a skarlát betűt. Lehet hogy más vagy, másként gondolkodsz, más az értékrended, de erősen kétlem hogy szociopata lennél. Ha tévedek hajrá, cáfolj meg! :)
Üdv. Nem egészen témába vág amit írni akarok, de feleslegesnek tartom emiatt külön topikot nyitvi - most olvastam végig ezt, és elgondolkodtam ha a pár oldalja említett pasasnak sikerült saját magáról megállapítania hogy ő szociopata akkor más miért ne jöhetne rá magától? Én utóbbi időben sokat gondolkodom rajta hogy az vagyok-e vagy csak szimplán teljesen máshogy gondolkodom, más az értékrendem, máshogy reagálok dolgokra mint a legtöbb (mondhatjuk úgy is, akiket én ismerek mindenki) ember. Nem tudom melyik az igaz rám, mindenesetre elég érdekes módon igaz rám mindenféle leírás, és mások is mondták már, hogy szociopata vagyok - nyilván csak interneten, ahol hajlamosabb vagyok olyan dolgokat is mondani, amit élőben, a környezetemnek nem mondanék, mivel tudom hogy esetleg probléma lehet belőle, és nem akarom hogy emiatt kellemetlenségeket okozzanak nekem (például, mivel még egy darabig szüleim tartanak el, bár már dolgozhatnék, de nekem egyelőre míg befejezem az iskolát, így kényelmesebb, tehát nem akarom hogy rájöjjenek milyen vagyok igazából, vagy megsértsem őket és emiatt esetleg elküldjenek itthonról - egyébként semmilyen más szempontból nem kötődöm hozzájuk).
Na de nem ez a lényeg, amiért írtam főleg, hogy ha valaki más itt esetleg úgy gondolja magáról, hogy esetleg szociopata/pszichopata, örülnék ha megírná nekem emailben, hogy ő miből gondolja ezt, nála miben nyilvánul meg a dolog. Jó lenne, ha végre 1-2 (az én szememben) normális emberrel is tarthatnám a kapcsolatot (vagy legalább pár emailt válthatnék), és nem csak ezzel a rengeteg, ugyanolyan, fárasztó, unalmas alakkal...
Ne haragudj , ha megbántottalak. Van Neked nélkülem is elég gondod bajod.
Talán egy tanács.
Ha fiad most egy kicsit nyugodtabb (a gyógyszerektől ), nagyon óvatosan bánj vele.
Semmit se kell megbeszélni, pláne vitatkozni. Ő tényleg egy nagyon beteg ember. Semmi stressz. Kerülni bármi konfliktust. Érezze magát biztonságban.
És szedje a gyógyszert.
nincs valaki (barát,rokon ) aki most ezekben a nehéz napokban melletted állna ?
Akár mindennap felkeresne titeket. Aki kevésbé van éríntve érzelmileg,higgadtan tudja kezelni a helyzetet.
A rendőrségi feljelentést ne vondd vissza. (De szerintem , nem is vonhatod vissza, mert akkor a hamis vád bűncselekményét követnéd el)
Ha a helyi gyámügyesek impotensek , emeld magasabb színtre a dolgot . írj vagy telefonálj a feletteseiknek. szerintem a polgármester a főnőkük. kérj személyes meghallgatást.
Ott jelezd a problémát. A rendőröknek is van főnőkük. A rendőrkapítányt is meg lehet keresni.
Ha látják, hogy határozott vagy és végig viszed a dolgot, saját érdekükben is komolyabban fogják venni a munkájukat.
Nézd a fiad nem csak Téged , de a kiskorú testvéreit is veszélyezteti. És ez mindenképp a rendőrség és gyámügy hatásköre. Kötelesek hívatalból intézkedni. Nem szívességet tesznek Neked , hanem ez a munkájuk. És ha rosszul dolgoznak akkor felelni fognak ezért.
A gyámügyes azért jött ki, mert azt mondta, hogy ez a gondnokság alá helyezési eljárásban így szokás. Az más dolog, hogy késett negyed órát és én nem vártam meg. Írt egy papírt, hogy csütörtökön jön.
Nem értem. Miért jön a gyámügyes ? Fiad dolgában nem jöhet mert ő felnőtt és egyelőre nem illetékesek ez ügyben.
Kiskorú gyerekeid miatt jöhetnek , de milyen alapon ?
Valaki feljelentett Téged ?
Kiskorú veszélyeztetése ?
Ne haragudj de ügy tünik , hogy Téged valakik nagyon megvezettnek !
De ki ?
A lakás a Tied ?
Felnőtt gyerekedet nyugodtan kirakhatod az utcára.
Beteg volt feleségem a 17 éves fiát kidobta a lakásból és kényszer kijelentette a saját tulajdonú lakásából.
Nekem kellett befogadnom, jobban mondva a nagyapjához költöztetni.
Zsuzsi !
A lakásodba még a rendőr se mehet be a Te engedélyed nélkül ! Nemhogy egy gyámügyes.
Téged tényleg nagyon megvezettnek.
Mindenkivel azt tesznek amit megenged ! Neked nagyon sok jogod van , csak úgy érzem , hogy időnként egy nyuszi vagy és ezt megérzik a hatósági emberek.
Ne hadjad magad. Azért valamiféle jogállamban élünk ? )))
Még a nem fizető albérlődet se dobhatod ki a saját tulajdonú lakásodból csak bírói ítélettel.
Zsuzsi ! Tessék utánna járni a dolgoknak.
A volt férjed meg rokonaid alkoholizmúsához semmi közöd és semmi felelősséged.
Ha a gyámügyesnek valami baja van akkor keresse meg őket .
Természetesen nem vagyok alkoholista (egyáltalán nem iszom, mert a családomban mindenki piás volt, úgyhogy láttam gyerekkoromban ezt-azt ami eléggé visszatart).
Nem bántalmazom a gyerekeimet, sokszor arra gondolok, hogy a fiamat meg kellett volna agyalni, míg kisebb volt, de mivel engem gyerekkoromban agyba-főbe vertek, ezért én ilyet nem csinálok.
A párom volt alkoholista, és ezért akarták elvenni a gyerekeket tőlem, aztán leléceltünk otthonról, így nem lett semmi gond.
Próbálom nem eladni, de elfogytak az energiáim, és nincs honnan töltődjek.
Olvasgatok, hátha az segít, de most nagyon el vagyok keseredve.
Holnap jön a gyámügytől valaki környezetet felmérni... ki kéne takarítani.
Itt válaszolok mert lehet , hogy másnak is érdekes amit írok.
De nyugodtan írjál e-mail-ra és kérdezz.
Tapasztalatom van. Volt feleségem paranoid skizofrén. Rokkant nyugdíjas.
Egy időben önveszélyes volt. 2000-től 7 évig voltam a gondnoka.
Most jól van . Szedi a gyógyszert és együttmüködő.))) Jelenleg hivatásos gondnoka van.
Na szép sorjában.
A gyámhívatal, a rendőrség, vagy az orvosok sokszor trehányul dolgoznak és az áldozatot fenyegetík. ez Magyarország. De ne hadjad magadat. Rengeteg jogod van. Lehet őket kényszeríteni a szakszerű munkára.
A rendőr hülyeséget beszél ! Ha gondokság alatt van az nem jelenti azt , hogy bármit csinálhat a fiad. Ha büncselekményt követ el akkor vagy börtön vagy kényszergyógykezelés (IMEI) . Az is börtön csak pszichiátriai betegek részére. Tehát no para.
A gyámhivatal hivatalból köteles eljárni a fiad esetében . Ez nem szívesség. Ez a munkájuk és kötelessek meglépni. az jó megoldás , ha az orvos kéri a gondnokság alá helyezési eljárást.
Nem vagy köteles a fiad gondnoka lenni. Van törvényes jogod ha akarod ( gondnok lehet : szülő, gyerek vagy házastárs) , de nem vagy közelezhető rá. Akkor hivatásos gondokot fognak kijelölni.
A lányaid sorsának semmi köze a fiad dogaihoz !
Csak a gyámhívatal szemétkedik Veled.
Még egy jó tanács.
Ha van lehetőséged keress meg egy jogászt vagy ügyvédet akki ért az ilyen dolgokhoz.
Ha nincs pénzed vagy más ok miatt nem müködik ez a dolog , akkor jogod van , ha büncselekmény áldozata vagy az Igazságügyi Minisztérium ingyenes áldozat segítő szolgálatának igénybe vételére.
Tavaly én is büncselekmény áldozata lettem.
A budapestieknek és pestmegyeieknek Bp. XI.ker Hausszman u.
Nagyon normálisak és tényleg segítenek ! Ők tudják mi a munkájuk !
Mégegyszer a rendőrökről ! Velem is elég szemét módon bántak, pedig én az áldozat voltam ! ((( Majdnem azt hozták ki , hogy én vagyok a bünős. Mert hát a szegény elkövetött provokáltam. (((( De nem hagytam magam.
Csak higgadtan ! Azért a rendörnek is van fönöke . Azért a kapitánynak lehet írni hivatalos levelet , amelyben őszíntén mindent leirsz. És kéred a segítségét.
"Szolgálunk és védünk." ))) Hát nem ?
szia Ákos
p.s. És ne add fel ! Ott van a két lányod ! Szorítok Neked és meg tudod csinálni !
Ezt a kényszerbetegek hozzátartozóinak tanácsolják,de úgy érzem a te esetedre is illik."Megértése annak,hogy az OCD viselkedéshez való alkalmazkodás aláássa azt,hogy a beteg szenvedjen tőle."Mikor be akar jönni a fiad,meg kéne keményíteni magadat,de ez a legnehezebb a világon.
Abban én se lennék biztos,hogy a hivatalban tárt karokkal fogadnának.Én nem értek ehhez az ügyhöz,de az olvasottak alapján eléggé kétesélyesnek látszik ez a gyámság alá helyezés.Nekem az "jobbnak" tűnik,hogy a balhék után a hivatal mozduljon ez irányba.Hogyha a fiad randalírozna,mert nem engeded be,és már századszor viszik el a rendőrök,akkor az csak feltűnik vkinek.,nem?
Gondolom amikor ott van nálad,mindig megesik rajta a szíved,és azért engeded be,és mert úgyis betörné az ajtót.
De azon agyalok, hogy ha gondnokság alá helyezik akkor már ő lesz az akit ki kell emelni a családból és nem a lányaim. Legalábbis józan paraszti ésszel így lenne logikus, de ez itt magyarország ugye...
Nekem a volt párom kapcsán felmerült már ez a probléma: nagyon megromlott a kapcsolatunk, megkértem, hogy próbáljunk normálisan meglenni, a gyerekek ne érezzék a feszültséget, de ő nem volt erre kapható, én fordultam segítségért a családsegítőhöz és a vége az lett, hogy én lettem megfenyegetve: ha nem megyek el a gyerekeimmel otthonról, akkor viszik őket az intézetbe! Röhej! Szóval akkor elköltöztem egy albérletbe a lányokkal.
Beszélj a kórház igazgatóval. Mond meg neki , ha kiengedik akkor feljelented a kórházat. Te már nem veszthetsz semmit ! Magyarországon a hatóságok megpróbálnak lerázni, de ne haggyd Magad.
A fiad közveszélyes ! Beszélj a rendörség parancsnokával. Kérd el az ügyelet számát és azonnal hívd ki , ha megjelenik a fiad. kérd meg, hogy a járörök rendszeresen pillantsanak Rátok.
Menj be a Gyámhívatalba, mond meg nekik, hogy a fiadat nem engeded vissza. Ők hivatalból kötelesek gondoskodni a fiadról. A gondnokság alá helyezésd is kell inditani. Te is vagy a Gyámhivatal köteles ezt elinditani.
szia
p.s.
a pszichiáterek tudják tartani a fiadat bent, csak nem akarják. mond meg akezelő orvosának, hogy akár polgári pert vagy büntető feljelentést fogsz tenni ellene , ha kiengedi a fiadat !
Ma rászántam magam, elmentem a rendőrségre és feljelentettem.
Még a zárton van.
A rendőr le akart beszélni a feljelentésről, de nem hagytam magam.
Félek, mi lesz, ha kiengedik.
Egyedül vagyok, nincs senkim, csak a gyerekeim...a párom meghalt áprilisban. Elég viharos volt a kapcsolatunk, de mikor lebetegedett végig mellette voltam, mikor haldoklott (1 évig volt végstádiumban), nagyon megváltozott...nagyon nehéz volt megélni a szenvedését és a változását, nehéz volt elengedni, még most is gyászolok. 21 évet húztunk le együtt...és most egyedül vagyok.
