Most mondhatnám, hogy nekem se gond, mit gondol a férfihang - de valójában totál károsnak látom az egészet. Ilyeneket tanítani a fiataloknak - nem pedig azt, hogy nézzék meg, kit választanak, ismerjék meg, stb... Szóval káros.
Persze, hogy egy kapcsolatban mindig van dominánsabb, meg vannak az embereknek gyenge pontjai, amikkel jó, ha a másik fél tisztában van, és tudja kezelni - de egy személyiség sokkal komplexebb egy férfihangos sematizálásnál. Az lehet, hogy valaki csak annyit érzékel belőle, amennyit egy férfihangos - de az sem hízelgő.
Kezdek kicsit jobban lenni, de tegnap meg tegnapelőtt meglehetősen ramatyul voltam. Mostmár csak köhögök és hangom nincs, a köhögőizmaim meg izomlázasak. :)
nekem nem kulonosebben gond, hogy az itteni holgyek mit gondolnak a temaban. a valosag az, hogy egy kapcsolat soha nem egyenrangu, valamelyik fel dominans lesz. a redpill es az ffhang azokrol a dolgokrol ir, hogy miben erdemes a ferfinak a kapcsolatban dominansnak lenni/maradni.
Vagy ahogy olvastam régebben az Uzssob blogon (szegény már kimúlt, ne keressétek): az átlag nő inkább beáll a helyi alfahím tizedik fasztarisznyájának, semmint egy saját szintjének megfelelő társat keressen magának. :)
Már régestelen rég nincs blogja és nem is kötötte össze magával, ezért talán be mertem idézni a Férfihangról(az idézet is 6 éves).
Vicc, hogy közben volt egy eléggé szép csaja, én is ugye nyomultam, szintén jó(nem csak külsőleg) állapotomban, na ennyit ezekről az okosságokról. :)
Ja megint a férfihang mondja meg hogyan kell bánni a nőkkel? :))
Ezt sosem értettem ezt a "bánást". Hát úgy, mint egy emberrel, akit szeretsz és tisztelsz. Akivel azért vagy együtt, mert jó vele lenni, és ha jó vele lenni, akkor nem "bánni" kell vele, csak együtt lenni.
A pasi barátjának is harmadik gyereke, de az nem számít. :) Úgy is mindig az van, hogy a többedik gyerekekre már senki sem kíváncsi. Pl. nálunk is a kicsit gyak. még a család is tök sokára nézte meg. Bezzeg a lányomnál még olyanok is jöttek látogatóba, akikről azt sem tudtam kicsodák (szüleim ismerősei, meg kollégái, meg ilyenek).
múgy tényleg szomorú, hogy véget érnek a szerelmek, a párkapcsolatok - de legalább, ameddig tartanak, addig legyenek jók, őszinték, és fölényeskedés nélküliek.
egyik helyen a 3. baba. Szval ez így már annyira távol van tőlem vhogy, de ha esetleg lesz babanéző....((majd jövőre, fuck COVID...), majd eljátszogatok a nagyobbakkal.
Gabikával kevés dologban egyezünk, de arra emlékszem, hogy neki is az a Tescos pörkölt mandulás szaloncukor ízlik, na az tényleg nagyon finom. :))
Amúgy ma elkezdtünk nagytakarítani, egyenként leszedtem és letöröltem a könyveket a könyvespolcról, aztán feltettük a fényeket, baromi jól néz ki, hangulatos lett, de a két nagyfiam totál értetlenül nézte, hogy ez meg mi. :))) Bezzeg a kicsi az olyan lelkes volt, mint a fene. :) És persze egyedül ő segített a takarításban.
A pasi futós barátjának született meg a múlt héten a kisfia, iszonyat cukker. :))
Én tök kis lelkes lettem, nagyon jó lesz majd kicsit dédelgetni, aztán hazamehetek és alszom éjjel. :)) Amúgy a pasi is pont ezt mondta. Ő is totál odáig van érte, de így, hogy nekünk csak ez a kis kellemes kis babázás jut belőle.
Az is gond, hogy velük, ez két külön ág, régebben gyakrabban találkoztunk. Aztán a COVID, de előtte is az élethelyzetek változása(X-ék elváltak pl, költözések) ezt felforgatta. Az évi pár találkozóból, chatelésből lett 1, majd nulla(köszi COVID, még egyszer!)
Hát kezdjük ott, azt se tudtam egyikről se, hogy baba érkezik.
Mérsékelten van, az ilyesmit fel kell építeni. A hiányérzet első körben a párkapcsolatra korlátozódik.
miert? ha valaminek, akkor annak hogy baba szuletik valahol annak tenyleg oszinten lehet orulni. vagy az a gond, hogy neked nincs, es szeretnel? van ilyen hianyerzet emiatt benned?
ma sutottem foci utan palacsintat (9 emberre legalabb), teljesen beallt a derekam. (mar delelott is futottam, foztem kicsit (elo volt minden keszitve, max fel ora))