A babázás, kisgyerekekkel való foglalkozás nekem rém unalmas dolog - amit az tud feldobni, hogy olyan valakivel csinálom, akit szeretek.
Nem utálom a gyerekeket, ettől még, de megmondom őszintén, van, hogy már azt is pihentetőnek érzem, hogy tudom, hogy egy gyerekhez nem nekem kell odamennem, megoldani a problémáját. :)
Volt egy főnököm, az előző, aki látványosan utálta a gyerekeket. Nem értettem, hogyan, neki is volt 2, de megmondta, a sajátjait szereti, másokét nem, vgülis tényleg zajártalmat+rendetlenséget keltettek a kis süvölvények, csak mi nem vágtunk ehhez pofákat, ő meg igen. :D
Én nagyon örülök amúgy mások gyerekeinek, de így, hogy babázás, bennem soha nem volt semmilyen vágy. A saját gyerekeim, azok mások. De a babázást gyerekkoromban sem szerettem - később sem változott. :)
Most mondhatnám, hogy nekem se gond, mit gondol a férfihang - de valójában totál károsnak látom az egészet. Ilyeneket tanítani a fiataloknak - nem pedig azt, hogy nézzék meg, kit választanak, ismerjék meg, stb... Szóval káros.
Persze, hogy egy kapcsolatban mindig van dominánsabb, meg vannak az embereknek gyenge pontjai, amikkel jó, ha a másik fél tisztában van, és tudja kezelni - de egy személyiség sokkal komplexebb egy férfihangos sematizálásnál. Az lehet, hogy valaki csak annyit érzékel belőle, amennyit egy férfihangos - de az sem hízelgő.
Kezdek kicsit jobban lenni, de tegnap meg tegnapelőtt meglehetősen ramatyul voltam. Mostmár csak köhögök és hangom nincs, a köhögőizmaim meg izomlázasak. :)
nekem nem kulonosebben gond, hogy az itteni holgyek mit gondolnak a temaban. a valosag az, hogy egy kapcsolat soha nem egyenrangu, valamelyik fel dominans lesz. a redpill es az ffhang azokrol a dolgokrol ir, hogy miben erdemes a ferfinak a kapcsolatban dominansnak lenni/maradni.
Vagy ahogy olvastam régebben az Uzssob blogon (szegény már kimúlt, ne keressétek): az átlag nő inkább beáll a helyi alfahím tizedik fasztarisznyájának, semmint egy saját szintjének megfelelő társat keressen magának. :)
Már régestelen rég nincs blogja és nem is kötötte össze magával, ezért talán be mertem idézni a Férfihangról(az idézet is 6 éves).
Vicc, hogy közben volt egy eléggé szép csaja, én is ugye nyomultam, szintén jó(nem csak külsőleg) állapotomban, na ennyit ezekről az okosságokról. :)
Ja megint a férfihang mondja meg hogyan kell bánni a nőkkel? :))
Ezt sosem értettem ezt a "bánást". Hát úgy, mint egy emberrel, akit szeretsz és tisztelsz. Akivel azért vagy együtt, mert jó vele lenni, és ha jó vele lenni, akkor nem "bánni" kell vele, csak együtt lenni.
A pasi barátjának is harmadik gyereke, de az nem számít. :) Úgy is mindig az van, hogy a többedik gyerekekre már senki sem kíváncsi. Pl. nálunk is a kicsit gyak. még a család is tök sokára nézte meg. Bezzeg a lányomnál még olyanok is jöttek látogatóba, akikről azt sem tudtam kicsodák (szüleim ismerősei, meg kollégái, meg ilyenek).
múgy tényleg szomorú, hogy véget érnek a szerelmek, a párkapcsolatok - de legalább, ameddig tartanak, addig legyenek jók, őszinték, és fölényeskedés nélküliek.
egyik helyen a 3. baba. Szval ez így már annyira távol van tőlem vhogy, de ha esetleg lesz babanéző....((majd jövőre, fuck COVID...), majd eljátszogatok a nagyobbakkal.
Gabikával kevés dologban egyezünk, de arra emlékszem, hogy neki is az a Tescos pörkölt mandulás szaloncukor ízlik, na az tényleg nagyon finom. :))
Amúgy ma elkezdtünk nagytakarítani, egyenként leszedtem és letöröltem a könyveket a könyvespolcról, aztán feltettük a fényeket, baromi jól néz ki, hangulatos lett, de a két nagyfiam totál értetlenül nézte, hogy ez meg mi. :))) Bezzeg a kicsi az olyan lelkes volt, mint a fene. :) És persze egyedül ő segített a takarításban.
A pasi futós barátjának született meg a múlt héten a kisfia, iszonyat cukker. :))
Én tök kis lelkes lettem, nagyon jó lesz majd kicsit dédelgetni, aztán hazamehetek és alszom éjjel. :)) Amúgy a pasi is pont ezt mondta. Ő is totál odáig van érte, de így, hogy nekünk csak ez a kis kellemes kis babázás jut belőle.