Másodszor, én azt mondom -és talán még nem késő-, hogy menj el szervi kivizsgálásokra is! Főleg azért, mert meg fog nyugtatni a tudat, hogy ha nem találnak semmit, pl. a sziveddel. Utána ha lesz rohamod tudod magad nyugiztatni, hogy nem halhatsz meg mivel nincs szervi bajod. Harmadszor, ismerem a szitut, hogy "divat" a pánikbetegség, de a körzeti bekaphatja, mert felesküdött a gyógyításra, és ne okoskodjon hanem tegye a dolgát. Negyedszer, a xsanaxszal mielőbb le kéne állni, mert 2 hónap után függővé tesz, és sikeresen a nyugtatófüggők útjára tudsz lépni tőle. Ötödször, én sacc 10 éve vagyok TÉNYLEG pánikbeteg, kisebb nagyobb kihagyásokkal, ami azt jelenti, hogy meggyógyulok, aztán visszaesek. Nekem a Prozac vált be, 2 hónap után tünetmentes lettem, utána még 10 hónapig szedtem, most 3 hónapja nem, és újra jönnek a "tünetek".
Sajnos, hogy neked mi fog használni, az majd kiderül, de keress magadnak egy lelki ismeretes dokit aki ért ehhez, mert a kóklerek elcseszhetik az életedet!
Esetleg majd ajánlhatok ha nem találsz senkit...
Hogy az életet tudjuk-e élvezni? Komplex lesz a válaszom, és egyedi mert csak magamról beszélhetek. Én egy fiatal srác vagyok, -a nick a barátnőmé- és 10 éve, a középiskola óta vagyok pánikos. Már szinte minden megvolt ami meglehet ebben a témában, a hányingeres hasmenéses tünetektől, az agorafóbiáig, a "jajmegállaszívem" effektől a "megfogokhalni"-ig. Sacc két éve inkább az a jellemző, hogy ha szorult helyzetbe kerülök, (csúcsforgalom, lift, stb.) akkor lever a víz, nehezen kapok levegők, halálfélelmem van, és úgy érzem mindjárt szívrohamot kapok. Vannak jó napok, és rosszak is. A tapasztalatom az, hogy akkor jönnek a tünetek, -a fennt említett helyzeteken kívül- amikor van időm agyalni rajta. Szóval leginkább este az ágyban. Pedig köztudott, hogy például a szívrohamok 99 százaléka terhelés alatt következik be, szóval elég nehéz elképzelni, hogy fekve meghalok, legalábbis infarktusban:) Na és most jön a slusszpoén, szeretek sportolni, és kifejezetten sportos alkat is vagyok. Szóval amikor futok fél órát, akkor sosincs bajom:))) Kifejezetten pánikos ellentmondások ezek, de ez van:) Tehát a lényeg, hogy a legjobb ha az ember lefoglalja magát, és mégjobb ha olyasmivel teszi, ami az érintett szerv parájával kapcsolatos... öööö....érthető?:)) szóval ha a szívrohamtól parázok, akkor elmegyek futni, és mivel nem halok meg, utána baromira nyugodt vagyok, ráadásul fáradt is. Ami még bevállt, hogy roham közben, ne zihálj, bár tudom valószínűleg ezt teszed! A hiperventillációtól csak még nagyobb önkívületbe kerülsz, és akár el is ájulhatsz. Amikor jön a roham, vegyél egy nagy levegőt, számolj 5-ig lassan, majd lassan fújd ki. Ismételgesd, így biztos jobb lesz!
Én egyébként boldog embernek érzem magam így is. Vannak emberek akik szeretnek, és én is őket. Van életcélom, hobbim, jól menő vállalkozásom, karban tartom magam. Alapvetően sikeres ember vagyok, és igyekszem megoldani a problémáimat a magam módján. Így van ez a pánikkal is. Mi vagyunk az erősebbek, nem a roham, és kész. Ha tudjuk magunkat paráztatni, akkor nyugtatni is tudjuk, és kész! Fel a fejjel, nem lesz semmi baj! Tényleg menj el belgyógyira, ekg, stb. , hogy kizárjanak szervi bajt, és utána már tényleg tudatában lehetsz, hogy nem halhatsz meg!!!! Ha durvulnak a dolgok, akkor se nyugtatón kezdj élni, hanem kezdj bele különböző magatartásterápiákba, meditációs tréningekbe, mert a bogyó jó dolog, csak a hozzáállásodat nem tudja megváltoztatni!
Először is örülök, hogy rátaláltam a topikra, és nagyjából át is futottam a hozzászólásokat.
Az én történetem fél évvel ezelőtt kezdődött egy külföldi nyaralás alkalmával. A barátaimmal mentünk vissza a tengerpartról a szállásra, és félúton egyszercsak mint derült égből villámcsapás a szívem ezerrel kezdett verni, leizzadtam ,remegtem, nehezen kaptam levegőt, kiment belőlem az erő, totál idegenné vált minden körülöttem, és hihetetlen halálfélelem lett rajtam úrrá. Maga a roham kb 20 perc alatt lezajlott , de utána még órákon keresztül szorongtam. Nem tudtam hová tenni a dolgot. Az a egrosszabb. hogy ez a nyaralás legelső napján történt, és az egész pihenést elrontotta az újabb, akkor még ismeretlen rohamtól való rettegés. aztán hazajöttünk, és három napra rá megint megismétlődött, majd rohamok sora következett. Nem mertem szólni senkinek, nehogy azt higgyék, hogy elment az eszem. A házi dokihoz sem mertem lemenni, mert cikinek tartottam a dolgot. Aztán pár héttel az második roham után észrevettem ,hogy rosszul vagyopk már csak a gondolattól is, hogy ki kell menni az utcára, vagy utazni kell. Nem mertem elmenni szórakozni, és csak akkor utazam ha nagyon muszáj volt. Féltem, mi lesz ha nem otthon jön a roham, hanem a buszon vagy a fősulin és az emberek majd mit gondolnak, hogy ez milyen ciki. Sajnos a fősulira is egyre kevesebbet jártam be, és épphogy csak meglett a félévem.
Aztán három hete úgy döntöttem elég, nem érdekel ciki-e vagy sem, lemegyek a körzetihez. Helyettesítették, és egyből azzal jött a doki, hogy nehogy azt akarjem mondani, h pánikbeteg vagyok, mert most ez a divat. Én meg néztem nagyokat, mert azt se tudtam mi az a pánikbetegség. Beutalt ideggondozóba, ahol kiderült, h tényleg pánikbeteg vagyok. Azóta szedek 1*20mg Parogent (paroxetin) este, meg 2*0,25mg Xanaxot. Azóta három rohamom volt.
Marha rossz érzés viszont, hogy az első riham óta olyan, mintha valami megtört volna bennem, és már siha nem élhetnék olyan életvidám életet, mint a betegségem előtt.
Kíváncsi vagyok rá, hogy aki meggyógyult, vagy még benne van, de kezelik, az ugyanolyan normális életvitelt folytat-e, mint a betegség előtt, tudja-e ugyanolyan felhőtlenül élvezni az életet.
Másik kérédsem, hogy mennyi idő kb mire agyógyszer kifejti a teljes hatását?
Volt már nekem is ilyenem. Rohadtúl berezeltem, még a mentőket is kihívtam. :)
Ők persze látták, hogy semmi bajom nincs, mert a ház előtt vártam őket. Ők mondták, hogy húzzak el az ájjelnapaliba és vegyek valami rövidet.
Zsibbadt a nyelvem olyan érzés volt mintha megnyaltam volna a 9 Voltos elmet, és ott volt a kihagyás, aztán pedig 140 tekert a szívem. Másnap doki EKG terhelés semmi. Az egészben az a legrosszabb, hogy már az ágyamban feküdtem, amikor ez történt, emiatt egy darabig átszoktam a bőrkanapéra.
Ha nem is pont ilyen, de pont ilyen hatást kiváltó rengeteg....ma is szar napom van...nagyon szar...de akkor sem adom fel!!!!Állandóan vizslatjuk a testünk reakcióit és ez BAJ, csak sajna azt még én sem tudom, hogy ezt hogyan kell kiküszöbölni..ha valkinek sikerült, írja ide a választ, de iziben kérem:DDDDD
Én is kérdeznék...volt köztetek valaki, akinek sokat fájogatott a feje, de inkább, mintha a fejbőre és ez olyan tompa érzést is ad...mert mostanában ez a legújabb:( mintha az egyik rögeszmét sikerülne leküzdeni..jön a következő..s ilyenkor nagyon fáradtnak érzem magam:((( nagyon nagyon fáradtnak...ma folyamatosan sirdogálok..
még1 kérdés..tapasztalta e valaki köztetek azt, hogy a nyaka elkezdett "nyekeregni" .lehet e ez attól, hogy a folyamatos görcstől beálltak az izmok...stb. már hetek óta csinálja és voltam csontkovácsnál, masszíroztatom és csak nem akar múlni...ez is nagyon zavar...hogy tudnék emellett nyugodt maradni?
Egy picit megcáfolnám ezt a gondolatodat, ha nem bánod :-)) :
"mindenkinek fel kell fogni, hogy maga betegítette meg saját magát"
Azok a gondolatok betegitenek meg minket, amiket belénknevelt a család, az iskola, a társadalom, mert senki nem önromboló gondolkodásokkal születik.
És hát nem egyformán reagálunk a dolgokra.
A pánikosok reagálnak hasonlóképpen, - de ez sem tudatos persze - tudat alatt (egyéntől függően) egy csomó dolgot rejtünk, amit nem tudtunk kiadni magunkból.
Más leorditja a másikat, vagy nem vesz fel dolgokat, de mi másabban gondolkozunk, érzékenyebbek vagyunk, mégha nem is valljuk be magunknak.
Én is egy nagy szájú vagyok, senki nem gondolná rólam.....de ezek szerint , nem tudom magamból én sem előszedni azt, ami már nagyon sok éve bánt. és akkor jön a relax, meg a többi...no, kicsit elkanyarodtam, de azt hiszem érdemes ezen mindenkinek elgondolkozni.
Abban inkább egyetértenék, hogy meggyógyitani nem az orvos fog, meg nem a zoloft, az is kell kezdetben, de ha az ember mindent helyre rak a fejében, onnantól jön a gyógyulás. 4 év pánik után most látok ki a gödörből, és pont ezzel a gondolatátformálással sikerül.
Ezt persze a Reneau könyvéből, amit már szerintem itt is, meg a házipatikán is sokan ismernek (bár nem elegen).
Reneau Z. Szorongások, pánik, fóbiák - lehet nem ebben a sorrendben.
a www.libri.hu-n is meg lehet rendelni, már sokmindenkivel "csodát tett", velem is.
Most egy 20 perce például azt éreztem, hogy "kihagy" egyet a szívem. És tényleg, miközben éreztem, hogy picit szorul a torkom- máskor is volt már ilyen, és tudtam, hogy ki fog egy dobbanás maradni- néztem a pulzusomat, és tényleg egy ütés kimaradt, majd picit gyorsabban vert, végül minden helyre állt. Nem volt több 7 másodpercnél az egész, de legalább fél órát pánikoltam utána, hogy szívritmuszavarom van, és biztos meg fogok halni. Most kicsit jobb.
Nektek valami hasonló? Valaki mondja már, hogy volt neki is ilyesmi, hogy megnyugodjak.
Szia Helmeter. Egészen jól írtad le a kognitív terápia lényegét. Ha ezt hozzávesszük Kivi komplex terápiájához, akkor megkapjuk a pánik komplett terápiáját. Ez utóbbi kiválóan csökkenti a pánik tüneteit (főleg a relaxáció), a kognitív terápia pedig magát a pánikot lövi ki, azaz kitépi a qrva gyökerét, ami bennünk van. :-)
Köszönöm kérdésed:) én jól, vaggyis JÓL, mert ugye ez nagyon hangsúlyos szó:) Ma voltam a kineziológusnál (most már a jó választásnál:D) már 1,5 szemre csökkentettem a 0,25 xanaxomat és hamarosan továbblépek:) azt hiszem én elcsíptem a nyavalyást és nagyon nagy boldogság ez:) hiszen így vége lesz hamarosan:D TUDOM! Nehéz volt szembesülni a mérgező gondolataimmal (persze a körülmények is hibásak), de egy biztos, hogy nem akarok BETEG lenni és nem tekintem magam annak:) amin meg mégis korrigálni kell, hát igyekszem:) nem akarok korai következtetést levonni, hisz tudom a pánik alattomos és teljesen ki kell kezelni:) de betegségtudatom nincs:)
Mindenekelőtt, nagyon meglep, h már 14 éves korodban ilyen kifejezett tüneteid voltak. Az, hogy majd'10 éve még nem gondoltak pánikbetegségre, nem feltétlen az ő hibájuk, hiszen akár a depresszió, úgy a pánikbetegség is napjainkban vált igazán ismertté és elfogadottá...
A másik, ami nagyon meglepne, éppen ezért meg is kérdem: seholsem tanítottak neked feszültségoldó technikákat?
Mert jó, kell a vegyület, de emellett egy relaxáció, egy lassú légzés technikája, stb, illetve ezek elsajátítása és alkalmazása (!) után mondhatjuk, h KOMPLEX TERÁPIÁT kapott a beteg.
Azt el kell fogadni, h nem lehet stresszmentesen élni, mert az "nemélet". Stressz az öröm, a bánat, a mindennapi és a váratlan életesemények is. Tehát meg kell tanulni kezelni a stresszt. Erre vannak klf. szocio- és pszichoterápiák+relaxációs technikák.
Jelentem, tudom. :( Egyet nem tudok még pontosan sajnos : hol a qrva gyökere ennek az egésznek. De azon vagyok, hogy megtudjam. Megtaláljam, kitépjem, feldaraboljam, elégessem és a végén egy jót röhögjek rajta. Meglesz egyszer, tudom. És akkor jaj neki !! :)
Sziasztok! Lehet, hogy kemény lesz, amit írok(persze biztos lesz, akinek nem újdonság), de mindenkinek fel kell fogni, hogy maga betegítette meg saját magát...ez nekem is egy fájdalmas felismerés volt:( + ebből következik, hogy a gyógyulásnak ugyanaz az útja...kemény, mert ugye egyszerűbb lenne, ha valaki meggyógyítana, de nem...segédeszközök vannak, de a gyógyulás bennünk van!!! Sajnos ezt tudomásul kell venni:)
Ha már itt tartunk, akkor ezt az egész betegséget a pozitívan is lehetne használni.
Elmélet:
Azért vannak a tünetek, mert valami miatt megkattan a tudatalattid. Ha van valami káros szenvedélyed, akkor a tudatalattival közölni kell, hogy az rossz hátha tüneteket produkál neked, és legközelebb nem teszed. Pl.: dohányzás elég elképzelned, hogy amikor beleszívsz a cigibe az erek összeszűkölnek, és ez is elősegíti szivrohamot ---> pánikolsz Legközelebb kétszer is meggondolod, hogy rágyujtasz e vagy sem. :)))
Ez az érzés belefér a pánikbetegségbe. Ájulás, légszomj, heves szivdobogás, reszketés stb Biztos, hogy az EKG.-d negativ lesz. Aki adta a beutalót az nem ismeri a betegségedet? Vagy te akartad a beutalót?
Páran talán emlékeznek itt rám, már elég régen siránkoztam nektek:)
Azért elmesélném rövid történetemet, hátha segít valakinek, vagy nekem tud valaki.
Szóval én egy 23 éves srác vagyok, aki a barátnője nickjével van itt:) Kívülről semmit nem mondanátok meg rólam a pánikkal kapcs, egy 95 kilós kisportolt csávót látnátok, akit talán még hülyének is néznétek ha panaszkodik. Sokáig talán ez volt a baj. SENKI nem vett komolyan. Ránézésre egy egészséges sportos gyerek vagyok, aki nem bagózik nem iszik, nem drogozott soha.
14 éves koromtól vagyok pánikbeteg. Középiskolában azt hitték link lógós vagyok, pedig csak nem bírtam bemenni... Iszonyatos gyomorfájásaim voltak, hasmenésem, görcsös hascsikarásaim. Gyomortükrözés...semmi. Szimuláns...mondták...kinövi...mondták.
Érdekes módon középiskola után amikor már nem volt kötelező napi jelenésem, múltak a tünetek...mert hát ez volt a gond. Ha meg kellett valahol jelennem időre, és ráadásul fontos is volt (dolgozat, érettségi, megbeszélés stb.), mindig jöttek a tünetek. Az érettségimről is elkéstem... hasmenésem volt. Előszö Gábor S. Pál segített, napi 5mg prozac. 2 Évre tünetmentes lettem.
Betöltöttem a 20-at, kicsit pörgősebb lett az élet. Tárgyalgatások, beindult egy kicsit az üzletem...hajszoltabb életmód, jött minden elölről. Gábor S. Pállal megromlott a viszony, új doki jött, az ő neve nem publikus. Napi egy zoloft. Minden rosszabb lett, soha nem érzett halálfélelmeim lettek, féltem a szívrohamtól, a ráktól, a megőrüléstől. Új fajta roham: Zihálás, izzadás, halálfélelem, iszonyat...főleg menekülésképtelen helyzetekben: Erzsébethídon forgalomban kocsival, Hungária krt. hasonló körülmények között, Moziban. Mondtam ez így nem jó, újra Prozac, 3 hónap után minden elmúlt, imádtam élni. Közben abbahagytam az élsportot, 106 kiló lettem, és egy nyári napon picit úgy éreztem (azért mondom, hogy picit, mert mi pánikosok tudjuk a legjobban, hipochonderek is vagyunk, tehát nem biztos, hogy "jól" érezzük a bajt) szorít a mellkasom, nagyokat dobban a szívem. Persze 40 fokban munkaközben 106 kilósan ez nem biztos, hogy olyan meglepő kell, hogy legyen, de én nagyon megijedtem. EKG...semmi...Terheléses EKG.... a szív oxigén ellátása terhelés alatt nem megfelelő!!!!.... na bumm kész voltam.... izotópos vizsgálat is pozitív, jöhet a szívkatéter! Az orvos közölte, hogy az ereim olyanok mint egy szteroidos testépítőé, egyébként "csak" egy kis koszorúér szűkületem van, gyógyszer, diéte, és száz évig élek, még jó, hogy most jöttem, mert elejét vesszük a bajnak.
Megijedtem, diétázni kezdtem, újra edzeni, fogytam 20 kilót. Azóta pici visszajött 94 vagyok, de a barátnőmet petefészekcisztával műtötték kétszer is, lehet, hogy soha nem lehet gyerekünk, pedig imádom őt, ő a legfontosabb a világon. Itt fekszik mellettem, hétfőn hoztam haza a kórházból. Az üzlet újra elindult, de sok a stressz. Kezdenek megint jönni a tünetek. Néha nagy levegőket kell vennem, szorult helyzetben fáj a gyomrom, néha félek, hogy megáll a szívem... decemberben hagytam abba a prozacot, mert 1 évig szedtem, állítólag nem jönnek már vissza a tünetek. De kérdem én, ha elhagyom a gyógyszert, és félek, hogy emiatt visszatérnek a tüneteim, sok körülöttem a stressz, sokat idegeskedem, és azt olvasom a neten, hogy a pánikbetegek előbb halnak meg szív és érrendszeri gebaszokban mint mások, akkor hogy lehetnék gyógyult?? Persze a külvilág semmit nem lát. Látszólag minden jól viselek, sokat nevetek, szeretek futni (közben soha semmi baj a szívemmel!!!!) de érzem, hogy visszaeshetek. Mi a véleményetek? Azt hiszem felkeresem Dr. Kopp Máriát, akiről nem rég hallottam, hogy nagy szakérője a témának... Várom értékeléseiteket, véleményeiteket!
Az a feles se rossz (ha nem viszed túlzásba). Egy tisztességes pánikos évente legalbb 15-20 alkalommal "akar" infarktust kapni. Rossz hírem van: nem fog sikerülni. :-)
szia, volt, igen, nekem volt, és tudod mit?Elmentem EKG-ra és feltünően sokáig nézte az asszisztens csajszi a papírt.Ugyanis szándékosan provokáltam magam, hogy megtudjam, a tüneteket tudom-e irányítani?És bizony tudtam.Direkt gerjesztettem az kamrai asszisztolét(szívritmus zavar, ez az amit érzel).A csaj meg csak nézte, aztán megkérdezte, mit csinálok?Én meg elmondtam, és azt mondta, jól tettem, hogy eljöttem, mert Én rájöttem, hogy az ÉN kezemben van az irányítás, hiszen magamnak gerjesztem a tünetet, ő meg rájött, hogy nem is olyan hülye, és betudta azonosítani, hogy idegi alapon "csinálom", nem pedig szervi bajom van.Erről ennyit.Úgyhogy, elfog múlni, ne figyeld, ha jön, akkor sazándékosan menj ki a konyhába egy szelet csokiért, vagy rakj fel tea vizet, vagy egy koffein mentes kávét(koffeint pánik betegek nem fogyaszthatnak), vagy kapcsold be a rádiót, tévét vagy cd lejátszót.Egy-két perc múlva túllépsz rajta.
Rendszeresíts magadnak valami töményet. Nyomj le egy felest ilyenkor elalszol mint a tej. :)) A legjobb megoldás elmész a gyógyszertárba veszel max 150 forintér keserűsót. Reggel egy csipetnyit megiszol egy pohár vízzel, és frankón helyrenyomja a pumpát. Esetleg egyeztess a dokiddal ezügyben. Simán alszok a baloldalamon azóta. Ha estleg stresszes az életed Szója lecitin, az egy picit húzósabb. 1500 HUF
Ülök tök nyugodtan, este elalváshoz készülődöm (mindkettő nagyon nagy megerőltetést igényel), a szívem pedig hirtelen elkezd kalapálni, mintha most futottam volna 3 kört a ház körül. Borzalmas érzés.
Holnap bejelentkeztem EKG-ra, de gondolom úgysem találnak semmit. Vagy mégis? Ki tudja..
Volt már valakinek hasonló?? Elég sz.r érzés, mit ne mondjak. :(
"És ez a szép hogy az agy nem egy buta szerv, képes a saját működését, szerkezetét kémiáját befolyásolni!!!"
Ez bizony így igaz. És éppen itt van az eb elhantolva. Leegyszerűsítve, a szorongásos betegek hibás adatokat táplálnak az agyba, és az a szerencsétlen nem a megfelelő reakciót indítja be. :-) Ezen lehet segíteni a kognitív terápiával.
A gyógyszert mihamarább el szeretném felejteni, de nem játszom vele...elismerem szükséges rossznak, de mielőbb le akarom tenni! Ezért próbálom a kineziológiát is:)
De az tény, hogy alap bizalmatlan vagyok:) ...és nagyon álmos:) jó éjt mindenkinek!:D
Megrengeti a hitemet, amely oly gyógyító hatású tud lenni....
Miért? Miért nem tudod úgy felfogni, hogy ez is egy segítség a másik mellett. Azzal hogy a doki azt mondja hogy szedjed a gyógyszeredet, nem azt mondja, hogy csak ez az egy út járható. Sőt. Ha hiszel, még inkább meg tudsz gyógyulni. Ez legalább olyan fontos. Teljesen mindegy hogy hogy csinálod csak csináld.
Ha kivesszük a szubjektívet a dologból, akkor igenis a gyógyszerek hatásosak(statisztikailag).
Ezért van az. hogy a pszichiátriai betegségekben a placebók elég hatásosak, illetve a hatást nagymértékben befolyásolja az, hogy milyen várakozásaid vannak a gyógyszerrel vagy XY terápiával kapcsolatban.
Ha te úgy érezted, hogy neked jó és hasznos volt az a foglalkozás amin résztvettél, hasonló biológiai / kémiai változások játszódtak le az agyadban, mintha gyógyszert szedtél volna.
És ez a szép hogy az agy nem egy buta szerv, képes a saját működését, szerkezetét kémiáját befolyásolni!!!
Jó, nem feltétlenül kell a gyógyszer de azért ezek a hitnél, meg a placeboeffektusnál többet nyújtanak. Sok embernek egyszerűen nincs választása.
Azzal hogy a pszichiáterek kuruzslók, én nem értek egyet, ez a véleményed szerintem a magyar egészségügy / pszichiátria általános helyzetének köszönhető (bár ez a kérdés sokkal bonyolultabb ennél).
Alapjában véve pszichiátria tudományosan megalapozott bizonyítékokon és mödszereken alapul,. mind az orvostudomány többi ága.
Hogy ebből mi lesz amire eljut hozzád az már egy másik kérdés (mondjuk több mint pl. Tadzsikisztánban).