Keresés

Részletes keresés

Andris8 Creative Commons License 2013.07.29 0 0 54

Te és a gyerekeid rengeteg erőt adtok majd neki, ebben biztos vagyok.

Előzmény: TiffanyMary (50)
Andris8 Creative Commons License 2013.07.29 0 0 53

Értelek, amiatt ne legyen lelkifurdalásod, egy anyuka szavak nélkül is tudja, hogy mi a helyzet.

Előzmény: Törölt nick (45)
Andris8 Creative Commons License 2013.07.29 0 0 52

Tudom miről beszélsz, hidd el egész jól be tudom osztani a napokat már, a szenvedést meg elcsatornázom a legjobb tudásom szerint. Ezért is jó a fórum.

 

A rengeteg futás kiválóan edzi az akaraterőm plusszban, addig se gondolkodok, míg futok.

Előzmény: TiffanyMary (47)
Törölt nick Creative Commons License 2013.07.29 0 0 51

talán egy gyerek hamarabb túlteszi magát rajta, én legalábbis arra emlékszem, hogy

12 évesen, amikor meghalt a kedvenc nagymamám, aki velünk élt, nem szenvedtem korántsem ennyire, mint most.

anyukádnak biztos nehéz lesz, de ti meg ott vagytok egymásnak.

 

eleinte nekem sem volt lelkifurdalásom, csak egy idő múlva találtam ki magamnak, és aztán mindig valami eszembejutott:(

Előzmény: TiffanyMary (50)
TiffanyMary Creative Commons License 2013.07.29 0 0 50

Nincs lelkifurim.

Mindent amit tudtam megtettem érte, anyagilag és egyébként is.

Apukám csendes ember volt, sosem kezdeményezte a szóváltást, meg nem bántott senkit

(Anyukámmal ha volt vitájuk -szerencsére nem volt gyakori-   azt anyu kezdte mindig)

 

Mi nem civakodtunk, nem mondtunk egymásnak felindulásból soha semmi bántót,

így emiatt nincs semmi gondom.

 

Ami engem bánt, maga a tudat, h. már nincs apukám, már nem tudok vele beszélni, hiába szeretnék

de ami ennél is rosszabb, hogy a gyermekeimnek nincs nagyapjuk, pedig papi imádta őket, játszott,

hülyéskedett velük, és már nem láthatja őket felnőni  :((

 

És aggódom anyukámért hogyan fog megállni a lábán nélküle.

 

 

 

Előzmény: Törölt nick (41)
Törölt nick Creative Commons License 2013.07.29 0 0 49

a mondandómat azzal kiegészíteném, hogy természetesen nem a betegsége alatt kellett engem vígasztalnia,

hanem előtte, más témában.

a betegsége alatt igyekeztem erős lábakon álló szikla lenni, akiben megkapaszkodhat:)

mondam is neki sokszor viccesen:- ne félj amig engem látsz!:)

Előzmény: Törölt nick (45)
TiffanyMary Creative Commons License 2013.07.29 0 0 48

Szegény.....

 

Kívánom, hogy ne szenvedjen sokat

 

(( ))

Előzmény: Banyaci (39)
TiffanyMary Creative Commons License 2013.07.29 0 0 47

Andris!

 

Nem a rosszindulat szól belőlem és vészmadárkodni sem szoktam, de:

Sajnos több olyan esettel találkoztam már, hogy egyik családtag nem tudta feldolgozni a másik

elvesztését, s aztán ő is megbetegedett. 

Ezzel viszont nem segít sem az elhunyton, sem magán, sem a hátramaradottakon.

Nem ismerlek, de nagyon együttérzek veled (is) , nem szeretném ha valami bajod lenne.

Csak ezért mondtam a fentieket.

 

((  )) 

Előzmény: Andris8 (44)
TiffanyMary Creative Commons License 2013.07.29 0 0 46

természetesen 

Előzmény: macyyyyy (36)
Törölt nick Creative Commons License 2013.07.29 0 0 45

én inkább ilyen lelki dolgokon, elég gátlásos vagyok, amikor ki kell mutatni az érzelmeket :(.

de remélem érezte, mennyire szeretem. bármi bajom volt, ő mindig olyan jókat tudott mondani,

mindig megvígasztalt, félek, hogy nekem ez nem sikerült maradéktalanul.

 

Előzmény: Andris8 (44)
Andris8 Creative Commons License 2013.07.29 0 0 44

Én úgy vagyok ezzel, ha racionálisan tisztázok valamit, hogy nem lehettet volna másképp, akkor mindig találok más pontot, ami miatt marcangolom magam. És teszem ezt azért, mert anyukámról van szó, aki a világot jelentette nekem.

Előzmény: Törölt nick (41)
Andris8 Creative Commons License 2013.07.29 0 0 43

Próbálj olyan kapcsolódási pontokat találni, ahol a legboldogabb voltál a szüleiddel. Ha ezek megvannak, akkor könnyebben előjön a megtisztító sírás is. Nekem az ilyán sírás 1 hétre elég erőt tud adni.

Előzmény: macyyyyy (37)
Andris8 Creative Commons License 2013.07.29 0 0 42

Értelek, bizonyos napokon annyira fáj a létezés is, hogy legszívesebben csak egy droid lennék. Sokszor gondolkoztam azon, hogy irigylem az intézetis gyerekeket egy picit, hogy nem szenvednek annyit ilyen szempontból, de semmiért nem adnám oda az eddigi életem, még ha beleszakadok is a fájdalomba néha. Nemsokára leírom az egész történetem részletesen, így teljesen érthetővé válik, hogy miért nem tudok előre lépni.

Előzmény: liberum veto (35)
Törölt nick Creative Commons License 2013.07.29 0 0 41

a többiektől kérdezem: a lelkiismeretfurdalással hogy álltok? ugyanis én tisztán emlékszem, hogy nekem nem volt, illetve nem is lehetett volna miért,

de mára már ez is felturbózta magát magamban, apró gesztusokon agyalok, mit kellett volna másképp.

Törölt nick Creative Commons License 2013.07.29 0 0 40

az nagyon jó, ha ennyire szimpatikus az ápoló és úgyérzed, sokat segit.

hozzánk egy -elefánt a porcelánboltba- ápolónő jött, nulla tapintattal.

 

Előzmény: Banyaci (39)
Banyaci Creative Commons License 2013.07.29 0 0 39

Most ment el az ápoló. Törlöm a száját apunak, hogy ne száradjon ki, bár ahogy megérzi a nedves vattát a szája szorosra záródik. Bement az infúzió. Most már azon múlik, hogy a szíve meddig bírja. A ápoló még az ajtóból vagy kétszer visszafordult, hogy megnézze, még szóljon egy szót. Ő is tudja, én is tudom, közeleg a végállomás. Erőt kívánt nekem, mosolygott, majdnem megölelt. Nagyon jó, hogy van. Jó, hogy a háziorvos hozzá irányított. 

Törölt nick Creative Commons License 2013.07.29 0 0 38

mindenki máshogy éli meg, te gondolom jobban magadba fojtod, akaratodon kivül.

nekem is csak később sikerült sírni, miután kicsit halványodott a betegség képe és újra egészségesen láttam anyukámat.

most meg hullámokban tör rám, vagy egész jól tartom magam, vagy visszatarthatatlanul bőgök.

Előzmény: macyyyyy (37)
macyyyyy Creative Commons License 2013.07.29 0 0 37

Köszönöm soraidat.

 

Azt érzem, hogy a "legnagyobb" probléma nálam az, hogy úgy szívem mélyéből igazán nem tudtam sem aput, sem anyut megsiratni.

 

Alapjában mindig igyekeztem humorosan hozzáállni mindenhez, ezt talán aputól örököltem. De mostanában többször azt veszem észre magamon, hogy ez sem működik.

 

Előzmény: Andris8 (29)
macyyyyy Creative Commons License 2013.07.29 0 0 36

Nyugodtan írhat ide bárki.

A címből adódóan gondolom tényleg azok jönnek, akik elvesztették a hozzátartozójukat de ha más jön, őt is szívesen látjuk majd. Remélem, ezt MINDENKI nevében írhattam :)

 

 

liberum veto Creative Commons License 2013.07.29 0 0 35

Többször láttam már az édesanyádról szóló hozzászólásaidat, és mindig az jut róla eszembe: milyen jó neked, és milyen szerencsés vagy, hogy olyan édesanyád volt, akit így lehet gyászolni. Akitől életében annyit kaptál, hogy ilyen nyomot hagyott.

Sokaknak nem jutnak ilyen szülők.

Ezt nem vigasztalásnak szánom, fogalmam sincs, hogy van-e vigasztalás a gyászban. Csak gondoltam, egyszer már leírom, hogy bár nyilvánvalóan nagyon-nagyon fájdalmas a gyászod, de ebből a szempontból ez a gyász bizony irígylésre méltó.

Előzmény: Andris8 (25)
TiffanyMary Creative Commons License 2013.07.29 0 0 34

neked  is   ((  ))   

Előzmény: Andris8 (33)
Andris8 Creative Commons License 2013.07.29 0 0 33

Picit később jelentkezem még, sok erőt.

Andris8 Creative Commons License 2013.07.29 0 0 32

Van egy öcsém és egy idős apukám. Az öcsémmel nagyon sokat segítünk egymásnak, apukám előtt nem tudok beszélni erről, nagyon megviseli a fájdalom, ő a munkába menekül.

Előzmény: TiffanyMary (31)
TiffanyMary Creative Commons License 2013.07.29 0 0 31

tesó, apukád?

 

van valaki aki segít feldolgozni a veszteséget?

 

 

nekem van két kisgyerekem, ők tudtukon kívül nagyon sokat segítenek nekem.

 

most (!)  értem azt , amikor nagymamám azt mondta, ha én nem lettem volna beleőrült volna a válásába.

 

 

 

nem akarok vájkálni, ha bárkit zavar a (mindenkor) feltett kérdésem, nyugodtan mondja meg, nem fogok megsértődni

 

 

 

Előzmény: Andris8 (30)
Andris8 Creative Commons License 2013.07.29 0 0 30

26 múltam, nincs házastárs, gyerek, az egyetem befejezése óta szinte minden napomat annak szenteltem, hogy anyukámra vigyázzak. Majd leírom a teljes történetet, így jobban érthető lesz, hogy miért vagyok ebben a helyzetben.

Előzmény: TiffanyMary (27)
Andris8 Creative Commons License 2013.07.29 0 0 29

Annyit tudok, hogyha minél jobban megpróbálsz szembenézni a legmélyebb bánatoddal, akkor egy szívből jövő sírás után több napig is enyhülés várható. Próbáld sok apró dologgal elterelni a figyelmed, ha nagyon mélyen van, az tud segíteni.

Előzmény: macyyyyy (2)
TiffanyMary Creative Commons License 2013.07.29 0 0 28

értettük :)

 

 

Előzmény: Jolimama (23)
TiffanyMary Creative Commons License 2013.07.29 0 0 27

Andris , te hány éves vagy?

Van saját családod?  Házastárs,  gyerek(ek)  ?

 

 

Előzmény: Andris8 (25)
Andris8 Creative Commons License 2013.07.29 0 0 26

Nagyon sajnálom. Isten nyugosztalja őket.

Előzmény: Jolimama (7)
Andris8 Creative Commons License 2013.07.29 0 0 25

Lassan 1 éve, hogy anyukám meghalt, most nyáron újra átélek minden tavalyi napot, szinte órára pontosan tudom, hogy egy 1 évvel ezelőtt mi volt ilyenkor. Nagyon erős a vizuális memóriám, megőrülök, hogy a múlt egybefolyik a jelennel, bárcsak vissza tudnám forgatni az idő kerekét és megmenteni anyukámat. Az idő semmit sem segít, maximum topmpítja a fájdalmat. A napi rutin dolgok segítenek elterelni a figyelmet, de nem tudom, hogy mi a célom, amikor a LEGNAGYOBB JÓT elvette tőlem a sors.

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!