Csak kicsit se demotiváló, hogy mintegy 50-100 milliót látunk felvonultatva, á, dehogy. Látod, kb innen ered Uchrin Benedek meg Szintiboy sikere, az ebből a szempontból nem demotivál.
Mi ez a feltételes mód? :D Egyszerű anyagi kérdés, a kocsmában legalább egy pohár szódát ki kell kérni. (Az előítéletesek kedvéért: a kocsma csak jelképes, bármilyen nem virtuális közösségi élményt értek rajta.) Arra pedig természetes igénye van mindenkinek, hogy valamilyen közösségbe tartozzon. Nem tudom, irigylem-e, akinek ezt az igényét egy munkahely például már ki is elégíti. (De tudom: nem.)
De amúgy jól látod, meg én is hasonlókra gondoltam.
Nem is áll szándékomban ismételni... egy az egyben másolni valamit meg valóban gázos (és nem kifizetődő a plágium perek miatt).
De az egykaptafára menő slágergyár részese lehetsz anélkül is, hogy egy az egyben másolnál valakit. Elég csak kicsit hasonlítani.
Magyarország ebben mindig is 'jó' volt. A külföldi zenekarok, stílusok mintájára olykor több év késéssel ugyan, de megjelentek a magyar másolatok... beat... punk, new wave... disco, metal... stb. Olykor egy egy zenekar konkrét magyar megfelelőit is felfedezheted. A Tokio Hotel nevű tinikábítás mintájára sorra alakultak külföldön is a 'konkurens' bandák.. és idehaza is. De sorolhatnék még jó pár zenekart, aminek megjelenésével jött még kismillió másik hasonszőrű.
Az pedig, hogy milyen 'új' műfajok jelennek meg, egy jól eltervezett üzleti terv része. Lehet, hogy az egész azzal kezdődik, hogy egy ismeretlen zenekar elküldi a demóját a kiadónak... befuttatják őket, mert üzletet látnak bennük. De az is lehet, hogy végül nem is őket futtatják be, de az ő zenéjük, image -ük mintájára mesterségesen összerittyentenek egy új csapatot... csupa szép emberből, jó csajokból.
Aztán erre a szegmensre egy teljes ipar épül, amíg fut a szekér. Majd ha már kopik az újdonság ereje, leszálló ágra kerülnek, kicsit módosítanak rajta. Ez igaz szerintem az elektronikus zenékre. Már annyira túlragozták a szart, hogy mosolygok csak kínomban egy egy újabb stíluselnevezés hallatán (deep trance... meg tököm tudja mi).
Most befutni látszik például egy Srillex nevű akárki. Egy számát meghallgatod: azt mondod, tűrhető... esetleg jó. Aztán meghallgatod a többi számát és azt mondod, mind egy sémára készül... unalmas. És ilyen zenekarból, előadóból gombamód nőnek ki új egyedek.
(Ami közel hasonló stílus, de sokkal változatosabb, az majd az Engine-Earz Experiment lesz... ha végre megjelenik a lemezük... de ha ők sem fejlődnek, változtatnak a következő lemezeiken, könnyen unalmassá válhatnak.)
Az internetnek 'köszönhető' a magány egy más fajta formája... amikor az ember a virtuális térben tartja csak a kapcsolatot olyan emberekkel is, akik amúgy nem a világ vagy az ország túlfelén élnek.
De ugyanakkor össze is hozhat embereket... tehát nem jelenteném ki, hogy egyértelműen rossz dolog.
De az egész társadalom alakult át... a technikai fejlődésnek is köszönhetően. Olyan talmi dolgok kötik le az embert (pl.: virtuális öldöklés PC -s játékokon), amik egyrészt lelki deformálódást is okozhatnák, másrészt függőséget is előidézhet és ennek egyik következménye lehet, hogy az illető huzamosabb időre a gépe előtt ragad... nem érintkezik az emberekkel, csak a virtuális térben.
Ugyanakkor a gazdaság, a világpolitika, vagy szűkebb környzeted dolgai is kihatással vannak arra, hogy mennyire gubózódsz be esetleg.
Egy olyan korban, amikor az számít, mire viszed az életben... és az határozza meg a társadalmi státuszodat, hogy mid van... vagy hogy a ranglétra mely fokára jutsz el... ez behatárolja egyrészt azt is, hogy kikkel, milyen emberekkel és hogyan tudsz érintkezni (verbálisan is)... másrészt pedig az egzisztenciádért, kicsit túlozva az életben maradásért, azért, hogy legyen munkád, küzdened kell... nem ritkán úgy hozza a sors, hogy a kollégáiddal szemben tipornod kell... összeugrasztanak az élethelyzetek, a kapcsolatok rovására megy ez a fene nagy tiprás. Munkahelyi stressz, szarkavarás... az ember ezek után már csak a nyugalomra vágyik. Nem ritkán érezheti úgy az ember, hogy nem bízhat meg senkiben, mert a mosoly, baráti szó mögött is lehet áskálódás, szemfényvesztés.
Az interneten meg könnyebb egy hasonló közösséghez csatlakozni... eldumálni... világot megváltani szavakban... de ez nem pótolja a való érintkezést.
Nagy a felhozatal, úgyhogy némi választási lehetőséged azért van, de azt szerintem nyugodtan kijelenthetjük, hogy a kínálat gyakran előbb van meg, mint maga a kereslet.
Ebben van valami. És tényleg nagy a választék, ahány (zenei) rádió, annyi slágergyár. És igaz, hogy sémára mennek, de valami új mindig kell bele. Egy-egyben nem lehet ismételni, már csak az Artisjusos haverod miatt sem, még a végén lecsukat.
Zeneipart én egyáltalán nem ismerem, csak néhány embert belőle, de nem meséltek túl sokat. Viszont azért mondtam a haknit, érdekes, hogy te ezt így kategorikusan kizárod, mert abban van a lé, az azért látszik. Az élő dolgokban, a személyes élményekben. Még ha nem egészen élő, de összehozza az embereket fizikailag, az is jó. A virtuális élmények a korlátlan hozzáférhetőségük miatt SEMMIT nem érnek. Hiába sír Ronald Jenkees is, hogy ő nem nyúl, minden hang eredeti, ő írja, és nem haragszik azért se, hogy ha valaki letorrentezi a dolgait, de azért mégis kéne legyünk már oly jók rendelni. Nem megy ez.
Ilyenben csak azok gondolkoznak, akik még soha nem próbálták, vagy nem olyan gyakorlott netbitangok, mint mi, és nem ismerik ugyanezt erről az oldalról. Hogy nagyon egyszerű továbbállni, ha valaki becsukja a kaput. Van másik. Mindig van másik, szinte mindenből. De mondjuk zenéből trillió, és humorból is rengeteg, csak győzni kell vakbéllel.
Meg még azon gondolkoztam, hogy a magány és a szélessáv értelmezhető együtt? Mintha egészen átalakult volna a magány fogalma az utóbbi tíz évben, nem?
Semmi bajom a slágerekkel. Csak elég gyakran egy sémára mennek és a felvonultatott témák (többnyire a szerelem, a csalódás) eléggé elkoptatottak már.
Mellesleg van egy pszichológiai része is annak, hogy a rádiók, zenetelevíziók amit sugároznak, az a divat... az a sláger. Én úgy fogalmaznám ezt meg, hogy a kiadók, médiumok mondják meg burkoltan, neked mit kell(ene) szeretned. Nagy a felhozatal, úgyhogy némi választási lehetőséged azért van, de azt szerintem nyugodtan kijelenthetjük, hogy a kínálat gyakran előbb van meg, mint maga a kereslet.
Van, aki ebbe a sorba nem áll be. Nem akarja a divatos trendeket követni. Én is ilyen embernek tartom magam. Tudnék slágert írni talán én is (lehet, hogy ez most önelégültnek hiszel). Ha azt megnézzük, milyen egyszerű melódiák is slágerré válhattak...
Eszem ágában sincs befuttatni. Egy ismerősöm kért egy CD -t tőlem... felraktam rá 24 számomat. Azt mondta, megmutatja valakinek, aki talán tud nekem segíteni. Kérdeztem, hogy ugyan miben. Mondtam, hogy üzletileg bukta lenne... de ha tudna állást szerezni stúdióban vagy a 'zeneiparban'... akár csak egy kibaszott takarítói állást ( :-D ) , már azzal sokat segítene.
Az ürge állítólag az Artisjus -nál dolgozik. (Mondjuk több mint 1 hete nem tudok a fejleményekről, úgyhogy feltételezem, nem volt az ipse sem elragadtatva a csodálatos muzsikámtól.)
Nem zavar engem, ha kifejtik emberek a véleményüket. Nem sértődök meg akkor sem, ha azt mondják, nem befuttatható a dolog. (Én ismerem annyira a zenebizniszt, hogy azt mondjam, jó sok pénzzel befuttatható lenne... talán több tízezres letöltéseket eredményezne egy jó kampány... de CD -ket manapság egyre kevesebben vesznek, úgyhogy ha a CD megjelenésre gyúrnának a szponzorok, a kiadó, akkor buktáznának. Mint már említettem, koncertezni sem mennék vele... így még ott sem hoznák vissza a befektetett pénzüket.)
Mondjuk pár szám alapján kissé felületesnek tűnhet a vélemény, amit alkotnak emberek. Oké... van akinek bőven elég sokkot okoz az első pár szám is... de ha valaki a többi számot is meghallgatja, nem csak a halál témájú dolgaimat, akkor talán még mosolyog is egyszer kétszer valamelyik fikázós szövegemen.
És egyébként miért gondolod, hogy slágert egyszerű írni? Kurva nehéz szerintem slágert írni, ráérezni tömegek problémáira előbb, mint ahogy ők megfogalmazzák, és olyan zeni formába írni, ami ismerős is, de mégis új. Miközben minden kottafejet elhasználtak már... Miért olyan lenézett dolog ez nálad?
Akkor Belgával kapcsolatban úgy teszem fel a költői kérdést: vajh' ekkora lenne most a rajongótáboruk, ha nem olyan obszcén szövegeket nyomattak volna?
Egyébként hány számomat hallgattad meg? Emlékszel még, melyikeket?
Szerintem ha tudnál vele haknizni, még be is jöhet. Csak azt nem hiszem, hogy ilyen zenét ilyen szövegekkel bárki is szívesen hallgat mondjuk a kocsiban. Vagy egyedül fülessel. Mert ahhoz azért nyomasztó. Épp elég paráztatás van a világban amúgy is, kinek hiányzik, hogy mások nyomorát is ilyen érzékletes tálalásban magára zúdítsa? Viszont együtt utálni a világot másokkal, az nem olyan rossz. Szintiboynál meg Uhrin Benedeknél egész más effekt van, ők gagyi mainstreamet nyomatnak, de az ugyanúgy mainstream. Viszont az is csak haknin működik, nem hiszem, hogy van ember, aki Szintiboyt hallgat. Az simán csak lázadás a profi zeneipar ellen. Meg amolyan nyomor-romantika. Üvegtigris zeneileg. Ámokfutókat nem vágom, Belgának meg nem a durvaság a lényege, hanem pont a lazaság, a poén. Ha megnézed, ami rádióban megy, az egy másik változat, mint a lemezen, de ugyanúgy adja.
Egyébként meg miből gondolod, hogy zsákutca és nem futhatnék be? Zeneileg ennél sokkal trébb dolgok befuthatnak. Gondolj csak a tuctuc zenékre, rap -re, hiphopra.
Kellő reklámmal ezt is el lehetne adni. Igaz, slágerlistákat nem döngetnék vele... bár volt arra is példa, hogy valami annyira szar, hogy az szinte már jó és csak a poén kedvéért 'rajonganak' érte, mennek el a koncertre (Uhrin Benedek, Szintiboy... és még sorolhatnám. Ámokfutókért is mennyien csápoltak, pedig mekkora szar volt. A Belga is inkább a durva obszcén szövegei által lett befutott, mint a zenéjével. Bár vannak jó, vicces zenei ötleteik.)
Egy olyan zenekart már sikerült is megnevezned, amihez többen hasonlítottak. Mondtak még Tudósokat, korai Galla szösszeneteket (asszem)... de érdekes módon egy angol nyelvű zenei oldalon megkérdezte a csóka tőlem, hogy szeretem -e a Depeche Mode -ot, mert szerinte érződik rajta annak is a hatása :-D
Szóval sokan sok félét magyaráztak már bele...
Volt olyan kollégám, aki megmutatta a bátyjának is... aki valami iszonyatos sznob volt. Azt mondta, öncélú primitív szövegeim vannak. Én meg azt mondom: bekaphatja... hallgasson valami intelektüel önkielégítő albumot.
A zenéd tényleg nem tetszik. Meg ha ezzel be akarnál futni, az akkora zsákutca, hogy abból nincs kiút, hacsak úgy nem... Viszont ez így tök rendben van, nincs okom beleszólni. Egyébként mint önkifejezés nekem is tetszik. A. E. Bizottságot is hallgattam, de azt se a zenéje miatt, meg a szép ének miatt. :)
Nos, az én dalocskáim free -ben elérhetők... ha ügyes vagy, le is töltheted. Tőlem garantáltan nem fogsz olyat olvasni, hogy jó volna fizetni vagy CD -t rendelni.
Nem gyártatom le ugyanis gyári CD -re. A haveroknak, ennek annak ingyen vittem... írható CD -re másolom... az üres anyag is az én kontómra megy... tehát ha megnézzük, nekem csak kiadásom volt / van vele.
A hangszereim, a keverőm, magnóm -amivel rögzítem- nem kevés pénzembe kerültek. Ha a megélhetés lett volna fontos, biztosan több olyat csinálok, mint a Musings című számom... vagy valami rádióbarát nyálat... esetleg öncsonkítással egybekötött zenei performanszot adnék elő.
Szóval akkor nem tetszik a zeném. Van ez így... nem esek ettől kétségbe.
Egy biztos ezek után: nem neked csinálom (ezek szerint) a zenéimet. Nem tudom, mennyit hallgattál meg a felrakott 35 -ből (jóval több van egyébként). Nos, ha csak az első néhányat, akkor azok éppen az új (tervbe vett) albumhoz készültek, ami az én kis tyúkszaros életem állomásait igyekszik majd néhány dalocskába önteni... és a halál témájára, az életem céltalanságára, értelmetlenségére koncentrál... de talán észrevetted, vicceskedő (nem feltétlenül jelenti, hogy valóban vicces is) stílusban, kellő önkritikával és öngúnnyal.
A számaimat azért csinálom, mert egyrészt így vezetem le a feszültséget (szövegeket írok... de a puszta szövegnél kicsivel több a zene... még ha ez éppenséggel nem is a rádióból hallható popzene... nem slágeres... nem is törekszik a könnyű befogadhatóságra.)
Tehát a dalok a saját 'szórakoztatásomra' készültek... és eddig csak pár beavatottal osztottam meg (többek között másik hangmérnökkel is kíváncsiságból. Azt mondta egyébként, hogy a szöveg nem hétköznapi, a zene nem az ő stílusa, de a megvalósítás -ahhoz mérten, hogy itthon csináltam őket és nem nagy stúdióban- jó.)
Nagyjából 1 éve raktam fel a soundcloud -ra (nem sokkal előtte csináltam egy myspace oldalt is, de oda csak 10 számot tudtam feltölteni.) Az hallgatja meg, aki akarja. Ingyen és bérmentve. Nem akarok ebből pénzt szerezni (nem is tudnék, mert nálam jóval populárisabb és profibb produkciók is legfeljebb pár ezer példányban fogynak. Mivel egyedül csinálok mindent, így koncertekről sem lehetne szó, amivel esetleg némi pénzt is termelnék.)
Akik idáig hallották az ismerőseim, barátaim közül, azok mosolyogtak a szövegeken és a zene nagy része is tetszett nekik. Talán mert ahhoz, hogy ezt értékelni tudják, pont a rádiók által nyomatott tinglitangliktól elvonatkoztatva az önkifejeződés egyik megvalósulását hallották a számaimban és a társadalomkritikus szövegekkel esetleg egyetértettek. Persze vannak, akik a 'te szeretsz és én szeretlek' tipusú 'sokatmondáshoz' szoktak... fülbemászó dallamokra.
Nos, a punk zenét is szerették... és nem azért, mert dallamos... vagy ha dallamos is, nem a változatossága miatt. A ritmusa, mondandója, az általa megélhető közösségi élmények miatt.
Talán meglepő, de énekelni (állítólag) tudok. Ezt a szolfézs tanárom mondta :-D Nos, az énektudásom biztos, hogy nem ezekből a dalokból ismerhető meg. (Mivel mindent én csinálok -hangfelvétel-, így nem instruál senki, hogy mit hogyan énekeljek. A dalok szövegéhez szerintem a 'szép' ének nem is illene igazán. Ezeket már már recsitálva 'éneklem' -mondom-. A másik, hogy egyébként baromira zavaró saját magadat visszahallani feléneklés közben a fülhallgatóban :-D)
Korábban azt hittem, hogy simán zseni az ember, pedig debilnek néz ki, de közben a világ legjobb szintise, és mégis azzal a jelszóval rakta fel a cuccait youtube-ra, hogy just for fun. Ő csak magának zenél, mert jól esik neki, meg örül neki, ha valakinek bejön. Aztán most nézem, nála is beütött a válság, már csak részleteket rak fel, és szívhez szóló marketinget tol, hogy kéne rendelni.
Én utoljára négy éve voltam szilveszterezni egy kocsmában, de azt a szart... a végén bunyó is volt. Nevermore. Tüzijátékból meg azon voltam kint öt éve, amit elmosott a vihar, és meghaltak páran. Úgyhogy abból is elég volt.
Egyébként belehallgattam én is a zenéidbe, és gondban vagyok. Nem tudom, mit mondjak. Voltam már ilyen helyzetben, egy elég közeli barátom mutogatta a zenéit, és annyira lelkes volt mindig, hogy képtelen voltam elmondani neki az igazi véleményemet. Úgyhogy mit csináltam volna, bátorítottam, kurva jó, nyomassad... Mint gondolom mindenki a környezetében. Ma viszont már ha akarnám, se tudnám neki elmondani. Ahogy mondani szokták, tragikus hirtelenséggel...
Igazából az a kérdés, hogy mi a célod a zenéiddel? Miért csinálod?
Nem tűntem el... csak a legutoljára látogatott topikjaim listán a közben csekkolt topikok miatt láthatatlan helyre csúszott ez... időnként visszanézem a hozzászólások menüt, hogy lássam, hová írtam és hol van valami új hozzászólás.
Csináltam már én is, hogy inkább lefeküdtem. Az ilyen össznépi hepajok nem vonzanak. Augusztus 20 sem. Évek óta magasról teszek a tüzijátékra. Egyszer voltam kint még 2000 körül valamelyik rakparton a haverokkal. A Quimby is fellépett... amikor csikidám ergo robika jött a színpadra, akkor viszont elhúztunk a vérbe.
Petárda se semmi, viszont aug. 20 tüzijátéktól legutóbb úgy megbolondult egy denevér, hogy berepült a nyitott ablakon. Nem meséltem még? Úgy befostam tőle hirtelen, majdnem ráhívtam a 112-t. De aztán megembereltem magam, és kihajtottam egy lapáttal.
Ez a szilveszter nekem elég nemszeretem dolog. Szerintem parancsra nem lehet bulizni. Úgyhogy átaludtam magam ebbe az évbe, azután meg rohanhattam ki megnyugtatni az állatokat a sok kurva petárda miatt.Nekem sem különböznek a hétköz meg az ünnep napok, de nem bánom. Ne tünj má el! Már így is csak ketten maradtunk.
Nem lett hosszabb, csak a végén több a szünet. Annyi változott, hogy hangszerenként kissé játszadoztam a dinamikával és egy picit átkevertem. Egy-két gitárhangot kicseréltem... de egyebet nem variáltam.
Az év vége már a harmadik éve egyre szarabb. Kezdődött 2009 -ben... azt sikerült 2010 december 31. -én alulmúlni... a mostanira nem is a szar a legjobb jelző, hanem a semmilyen. Olyannyira gyorsan telik az idő itthon (meló nélkül), hogy az ünnepnap is pont olyan semmilyenné szürkült (csak egy nap a többi között). A karácsony mindenféle ünnepi hangulat nélkül telt el. A szokásos szilveszteri lerészegedésem (nem kevés pezsgő + közben a kedvenc érkaszabolós zenéim) is rém laposra sikeredett.
Hm... de nem panaszkodom. Mitöl is dobódnék fel? Itthon voltam a négy fal között... senkinek nem jutottam eszébe és sem hívtam azokat, akiknek akkor is eszébe juthatnék, ha éppen nem kell semmi.
Búék DRága Sanvean! Végre elmúltak az ünnepek. Naon megterhelő volt az év vége. Meghallgattam egy csomószor a zenét. Kicsit hosszabb lett, de mást az én kevéssé vájt fülem nem vesz észre. Változatlanul tetszik nagyon!Tényleg filmzenének való!
