Nem találtam így előadásos topic-ot, ezért nyitok egyet. Olyan sűrűn nem járok, de remélem más igen :) és így ötleteket kapok arra mit és hol érdemes megnézni.
Az első e tárgyban lévő hozzászólásomat csütörtök éjjelre ígérem :)
Nem hiszem. Nekem nagyon nem jött be a Katona tavaly. Azért nem mondom, hogy az idén nem megyek, de a szomszédom úgyis pártol, majd kihasználom őt.
Én most inkább a Kamarára szánom az időmet, abban a Durr bele!-t nem számítva még nem csalódtam. Na meg ott a Pesti Magyar, azt a múlt évadban erőst elhanyagoltam. És ahogy elnézem a színházak új árpolitikáját, nem fogok minden héten kulturális sokkot kapni az idén, az száz.
Pont az előbb ajánlottam fel neki, hogy kérhet jegyet, mert nekem most írtak. Ha akarod, átküldöm Neked is, csak előbb ülj le, és kapaszkodj erősen a jegyárak miatt..
Utolsó előadás, melyen a szerző is jelen volt. Kíváncsi vagyok, érzékelte-e az egyre fokozódó mocorgásból, az eleinte elfojtott, majd mindinkább hallatszó ásításokból, hogy bizony ez hosszúra sikeredett, két és fél órát nem tud kitölteni a darab. Különösen, ha hozzáveszem, hogy nagyon kevés patron volt a drámában, és ennek üzenete a kevésbé elmés nézőnek is legkésőbb fél óra múlva átjött, nem kevés részben a repetitív jellegű előadásmód miatt.
A történet az, hogy nincs történet, nem történik semmi egy tipikus magyar faluban, ill. kisvárosban (Szob melyik a kettő közül?) teljes perspektívátlanság, amely a korlátozott nyelvi kódban megnyilvánuló, önreflexióra képtelen emberek kocsmai "beszélgetéseiben" és a kilátástalan mindennapokban mutatkozik meg.
Monoton ismétlődés az egész életük, melyet éppen a fogyatékos értelmű Gézagyerek kifogásol leginkább, és egyre reménytelenebbül küzd az értelmetlen lét ellen.
Vincze János, a népművelőből lett rendező a legjobb pécsi rendező - szerintem - , mindig érdemes figyelemmel kísérni a munkáit, melyek a kortárs magyar drámákat viszik színre nagy tehetséggel, alapos munkával, kiváló színészvezetéssel.
Most is igyekezett a legjobbat nyújtani, de talán kissé tömöríthetett volna.
A színészek nagyon jók voltak, főleg a Gézagyereket játszó Széll Horváth Lajos találta el maradéktalanul a figurát.
Tökéletesen egyetértek!! Az a darab nem egy kalap fos, de rosszabb.
Imádom a Katonát, mindent megnézek ott, de van, amit kétszer-háromszor. De az idei felhozatalben voltak olyanok, amit ha más színházban nézek meg, rögtön azt mondom, hogy ide sem jövök soha többet... A kulcs, Előtte-utána és a Kazamaták ilyen. De az Élnek még ezek? egy tökéletesen értelmetlen előadás, miután megnéztem, pont ugyanannyinak éreztem magam, mint előtte - de ha számolni kell, sokkal inkább hibái vannak, mint erényei.
Tehát idén 6 előadásból 4 (!!!) szar volt... A Katonában!! :(((
Senki ne nézze meg a Kazamaták c. rettenetet a Katonában, bármilyen hízelgő kritikát is olvasna róla! A darab arról akar szólni talán, hogy a Köztársaság téren, 1956-ban talán nem vagy nem csak azok voltak a rosszfiúk, akik a pártházat védték, hogy a csőcselék inkább volt kint, mint bent, ezt lelkes patronpukkogtatással, nyíltszini kivégzéssel, lincseléssel, felkoncolással, szívkivágással és nemi erőszakkal igyekszik ábrázolni. Ez azért is praktikus, mert ha valakinek esetleg nem tetszik a színmű, arra bízvást rá lehet fogni, hogy a bátor témaválasztást, a merészen eredeti történelemszemléletet nem képes a szemellenzős parasztja átérezni, elfogadni. Pedig nem, csak ez a darab egész egyszerűen nincs megírva, valóságshow-idézetekkel és Buzi-e vaggyal próbál szellemeskedni, és olyan rettenetesen blőd párbeszédekkel, hogy az szinte fizikai fájdalmat okoz. Kevés érdeme a színrevitelben, és nem a szégyenletes szövegben van, bár a rendező sem volt képes a szarból aranyat csinálni, csak kötött rá néhány pántlikát. Úgy vettem észre egyébként, hogy a benne játszó színészek is utálják. Egy darabig elkerülöm a Katonát, az Előtte-utána meg ez kicsit már sok nekem. Valahogy nagyon elveszni látszanak valami csúnya nagy lila ködben...
Camus: Caligula a Ruttkai Éva színházban, Mundruczó rendezésében. Nekem nagyon tetszett, ötletesek voltak a zenei betétek. A disco számok a szöveg miatt tetszettek, ami nagyszerűen illett a darabhoz, a jazz zenéket pedig mintha David Lynch - Angelo Badalamenti szerezte volna, egy az egyben hozták a groteszk Twin Peaks hangulatot
sokkal jobb, mint a katonás médeia!!! a színészek, a szöveg, a kar (énekelnek, és gyönyörűen). a királylány+gyerekek meggyilkolása hátborzongató (és ötletes), a párbeszéd a férjjel (pontosabban a férj monológja) nagyon szép. médeiát töreky zsuzsa (remélem, jól jegyeztem meg) játssza, én nem ismerem, de ő igazán jó erre a szerepre, fullajtárral ellentétben. kicsit lehetne halkabb, mert nagyon tud üvölteni, csapkodni, ilyenek, erre érzékenyek ne üljenek előre. meg azok se, akik félnek, h esetleg a fejükön törik szét egy tányér:)
láttam még a hamletet a tivoliban, korrekt volt, de én nem szeretem s-t, ezt megint elfelejtettem.
Nekem tetszett a darab, bár régen, és más címmel láttam, (A nyugati világ bajnoka). "De egy ásócsapás az udvaron ráébresztett, mi különbség egy szép mese és egy véres tett között" szerintem nagyon is mély. Mostanság láttam viszont a soproniak igazán kiváló előadásában egy rémséges darabot, az Oszlopos Simeon-t. Miért írták meg ezt a darabot??
A klezmert nagyon szeretem, csak sajnos az Operettnek már a neve is riasztó, nem is tudom, hány éve nem mentem a környékére sem. ik Láttam viszont vasárnap a Médeiát.
Aszongyák, tán ez a legborzasztóbb görög tragédia. Már a témáját tekintve.
Érdekes a színpadkép, tele közepes nagyságú kövekkel, többen meg is botlottak bennük a darab folyamán. A nézőtér székeinek egy oszlopán fekszik egy palló vagymi, azon jönnek valahonnan a színészek. Biztos jelkép. Mit tesz isten, pont mellette ültem. Az alaphangulatot megadta, hogy rögtön a darab elején a gyerekek végigrohantak rajta, tériszonyos lelkem azonnal háborgásba fogott.
Szirtes dajka igen kedvetlenül monologizál bevezetésként, lefedve a tragédia nem látható részét, vagyis ami eddig történt.
Közben a házból rettenetes kesergő férfihangok szűrődnek, mint később kiderül Fullajtár-Médeia torkából. Őrjöng kegyetlen sorsa felett, férje, aki miatt többször gyilkolt, megtagadta népét és családját, éppen elhagyta a görög királylányért. Káromolja az isteneket, a királyt, a királylányt, hűtlen urát és mindenkit. És bosszút esküszik. Elszántságának híre eljut a királyhoz, aki tőle való félelmében elűzi az országból gyerekeivel együtt. De kap még egy napot, hogy felkészüljön a száműzetésre.
Nagyon érdekes a történet, hihetetlen önzésről és kegyetlenségről szól, ezzel nincs is baj. Történnek olyan dolgok égen és földön, amit egyszerű halandó még elképzelni sem tud, nemhogy végigcsinálni.
De nem tetszett. Fullajtár játéka egysíkú, gyenge, a kegyetlenség és elmebaj artikulálatlan ordítás formájában nyilvánul meg nála, nem éreztem, hogy belőle jönnének az érzelmek. Amiknek az eljátszása egyébként nyilván emberfeletti erőfeszítést igényel, nem lehet túl egyszerű estéről estére egy gyermekgyilkos anya szerepébe bújni.
De talán túl sokat vártam. Hallottam, mennyi elismerést kapott ezért Fullajtár, és bevallom, nem értek teljesen egyet. Szerencsére nem vagyok egyetlen díjosztó bizottságnak sem tagja.
Máté Gábor Iaszónként, akinek a szerelméért a barbár királylány gyilkol, átutazza a fél világot, felad mindent, hááát, nem túl meggyőző. Sajnos nem tudok elvonatkoztatni a látványtól, nagy hibám ez, belátom. Másrészt, ha a puhány, gerinctelen férfi manifesztálódását nézem benne, akkor telitalálat.
Nagyon sok jó ötlettel állt elő viszont a rendező. Kinek jön a kútból a víz, kinek nem. A világ - végleg - igen látványosan omlik össze. Médeia, a Nap unokája aranyszínben, kígyós égi szekérről, "megdicsőülve" szúr egy végsőt a végletekig megalázott, reményt vesztett Iaszónba.
Szóval érdemes, csak néhány dolog felett szemet kell húnyni. De csak egy felvonás, szükséges és elégséges.
Kész vagyok ettől a Mendelssohntól! Bosszúból nem hallgatom többé. Miért nem tudta becsületes magyar helyesírással Mendelzonként írni a nevét? Mindenféle fölösleges betűket még becsempészett.
A Nyugat hőse *(r: Bérczes László - Bárka Színház)
A darab teljesen érdektelen, sem igazán helyzetek, sem kidolgozott figurák nincsenek benne, ezért érthetetlen, miért választotta a rendező.
A lehetőségekhez képest a rendezés jó volt. Néhány színészi alakítás némelyest kárpótolt az elszenvedett unalomért. Varga Gabi temperamentumos, vadóc kocsmároslányt, Varga Anikó sokszínű, mulatságos, szereleméhes özvegyasszonyt játszott. Ujlaki Dénes csekély színpadi jelenlétébe is képes volt színt belevinni, nemcsak fizikai valójában testes és már-már érdekesen rút, hanem játéka, hangja is "korpulens".
(Szikszai Rémusz viszont olyan rossz volt, hogy mikor megjelent, letakartam a kezemmel a színpadnak azt a sarkát, ahol éppen volt.)
*A saját ronda írásomat nem tudtam kibetűzni, mikor kiírtam a címet a netről, és azt hittem, hogy A Nyugat szőre a cím.
Nekem az nagyon tetszett. És kellemes meglepetés volt Kulka, akit előzőleg a Háztűznézőben láttam, amiben annyira rossz volt, hogy sokáig azt hittem parodizál. Györgyi Anna meg mindig nagyon hangos, ennek ellenére én szeretem. Már ha nem ordít. Meg főleg, ha szinkronizál.
Én elmentem megnézni a minap Huszti önálló estjét a Tolnay szalonban. Igazán jólesett.
