Persze, azt én is tudom, miért volt a váltás a House-ban. Csak a hasonlat kedvéért citáltam ide. A blogbejegyzés tényleg oszlat a homályon, bár az előző fordító szemszögéből biztos másként nézett ki a történet. És ez a fordítási hercehurca számomra továbbra is egy illúzió szertefoszlásáról szól: hogy tudniillik akik Terry Pratchettel foglalkoznak, vannak olyan jó fejek (átitatódnak annyira Pratchett világlátásával), hogy nem tesznek egymásnak (és a Pratchett-rajongóknak) szándékosan keresztbe. Mindenestre az új fordító tényleg a legkevésbé ludas, és részemről további sok sikert kívánok a munkájához!
Hát, hogy őszintén megmondjam, nekem azért nem tetszett az új fordítás. Valahol szerepelt a "zsír" mint minőségjelző, s nem pedig étel, ami olyan furcsa volt. EZT konkrétan még nem olvastam angolul. Mellesleg volt benne egy csomó nyomdai hiba (ami a kiadót minősíti, nem a fordítót), bár pl az utolsó előtti oldalon is (384) Anyó és Rettentheő beszélgetése során is az van, hogy "Nagyi állkapcsa megfeszült". Most akkor ki beszél kivel? Szóval (az angol eredetivel való összevetés hiánya miatt) a fordítás még el-elmegy, de maga a kiadás minősége elég gyatra. Tényleg marad az angol verzió. Mellesleg a boszorkányos regények közül a Vége a mesének és a Masquerade a legjobb, talán azért, mert itt az eredeti hármas nem konfrontálódik annyit (illetve utóbbiban nincs is benne Magrat). Szóval remélem a következőre még csiszolgatják kicsit a fordítást/kiadást.
Hát, az újabbakban már tényleg eléggé bekeményít Pratchett. Pl. a Thud már nágyon dark, a mindenféle Dark-okkal meg Device-okkal, meg Mr. Vimes rémálmaival, stb.. A Going Postalban is a gólemek már nem olyan vicces-esetlen agyagizék, hanem önálló, gondolkodó *gépek*. Az ipari forradalom is rendesen odatett Ankhnak. (Pl HEX az elején még vicces volt, de aztán a Science of Discworld-ökben lassan "lesatnyult" egy Roundworld-i szuperszámítógéppé. Szerintem). Viszont ez teszi szerintem igazán széppé is az egészet. Ha a Disc (miközben persze megmarad ízig-vérig Discnek) kicsit jobban hasonlít a mi világunkra, annál jobban lehet összehasonlításokat végezni. És szerintem mostmár Pratchettnek nem is annyira a szórakoztatás, hanem inkább a "tanítás" a célja. De lehet hogy tévedek.
Ami a név fordítást illeti nem tudni, hogy mi van a háttérben, de én biztosan engedtem volna használni a régi neveket, esetleg kikötöttem volna, hogy írják le valahol, én vagyok a kitalálója. Mert ez egyszerűen kiszúrás a Pratchett rajongókkal.
A végén, a nevek táblázatában azért van egy odaszúrás a szerzői jognak, meg az előző fordítónak. Gondolok itt a banshee-ra, akinek a neve egyszer, azaz 1-szer említődik meg a könyvben. Eredeti név: Ixolite Régi név: Ixolit Új név: Ixolite
Na, de azért összességében jó ez. Én rosszabbra számítottam - mármint a fordítás minőségét illetően. Nem lesz itt gond szerintem a jövőben. Ezekbe a megváltoztatott nevekbe meg egy kicsit benne van, hogy Magyarországon vagyunk... Mezei olvasóként nem tudom, hogy a fordító kért sokat, hogy használhassa az új kiadó a régi neveket, vagy az új kiadó kínált megalázóan keveset a szerzői jogokért, de végeredményben velünk, olvasókkal lett kibabababaltázva. Kicsit olyan sokk ért minket, mint mikor Dr. House érces és cinikus magyar hangja átváltott a lágyan és érzelmesen búgó Kulkájéra. Azért két technikai kritikám még hadd legyen a kiadóhoz, hátha olvassák: ne hivatkozzanak olyan oldalra, ami még nem működik (www.terrypratchett.hu) és a lábjegyzet inkább kisujjkörömjegyzet - én még ugyan el tudtam olvasni, mert sasszem vagyok, de gúvadtam rendesen.
Ja, és valószínűleg Pratchett bátyó is érezhette, hogy túl sok már nincs a témában, mert két könyv után a továbbiakban hanyagolta a boszikat és később elindított egy új szálat egy gyerekbosziról, aki szép apránként fedezi fel az erejét.
Nah én is kiolvastam ma és nem nagyon teccett.. Volt benne egy pár jó poén, de néha eröltetett volt. S nem hiszem, hgy az új fordtás miatt lett volna ez. A neveket már megtárgyaltuk, de szerintem Néne/Anyó ettől függetlenül is teljesen másmilyen volt most mint megszoktuk. A focista hasonlatot meg tudom érteni, mert biztosan két angol csapat volt eredetileg a könyvben, nem biztos, hogy mindenki megértette volna. De az is igaz, hogy kissé tájidegen volt.
Többet vártam volna Verenc/Verensztől is. Olyan semmilyen nem volt.
Viszont tény, hogy maga Pratchett is megtöri a stílust. Volt egy rész, ahol lábjegyzetben szerepel egy poénos hasonlat New York-ról. Nekem az is kilógott, vissza is kerestem az eredeti könyvben, és ott is New York szerepel. Gondolom, a Debrecen, Nyíregyháza helyén két angol focicsapat neve szerepelhet eredetileg, ahelyett választotta a fordító az ismertebb magyar csapatokat.
Az új fordítás teljesen rendben van, kivéve a Nyíregyháza és Debrecen futballellentétére alapító hasonlatot, az olyan regényszövetidegen, mint pl. Wiharvész Anyón a műszempilla lenne.
Hát tény, Mállotvix Néne nem egy Anyó típus... Engem is ez zavar leginkább.... Amikor Ogg Nagyit írnak a könyvben automatikusan Ángyira fordítom magamban.
Viszont már majdnem kiolvastam a könyvet és meglepően hátborzongató a vége felé. Eddig ilyet nem tapasztaltam Pratchettnél. Mármint az eddig magyarul megjelentek között.
Nos, most hogy olvasom a könyvet. Ángyiból Nagyit csinálni annyira nem volt nagy érvágás, mert ez azért illik hozzá. Szegény Magrat Beléndekből Póré lett (az eredeti Garlick helyett) már kicsit erős. Sajnos a legfájóbb pont Granny, mert ugye a Wiharvész még el-elmegy, de az Anyó?! A Néne név valahogy jobban kifejezte a személyiségét, az Anyó meg kicsit olyan, mint valami vénasszony az ecseri piacról. A fordító Ponder Stibbons nem fordította le (pedig kíváncsi lettem volna rá), meg ez a Rettentheő Főrektor is kicsit furcsa, de ám legyen. De az Anyó akkor is gáz. Sztem.
Most már csak azon gondolkodom, hogy mi lesz azon karakterek neve, akik újra és újra visszatérnek, lásd Őrség-saga és Széltoló ciklus. Széltolóból mi lesz? Léglökő? Jó lenne, ha megmaradna a Rincewind-nél. És lesz Répa őrnagy (Murok), vagy Kétszirom (Kétvirág). És mi lesz a jó öreg Kadarból, aki elég gyakran felbukkan.
Tényleg érdekes amúgy a borító-kérdés, mert az alapján én sem nyitottam volna ki magamtól, esetemben is a kezembe adták (Köszi Őz! :P), viszont azóta megszerettem a borítókat, mert annyi kis apróság rajta van a történetből, olvasás után olyan jó bogózgatni :)
