Én értem minden sorát annak amit leír Kiváncsiiiiiiii, méghozzá azért mert én is megjártam ugyan azt az utat amit ő csak egy kicsit más verzióban.
Saját magad kitörni egy ilyen mentális kihívásból rettenetes mennyiségű erőt igényel, valószínűleg ezért nem sikerül sokaknak, rengeteget kell tenni érte, én a shot gun effektet csináltam, ami azt jelenti hogy a világon mindent bevetettem amit csak találtam, az egész napom arról szólt hogy kijöjjek ebből, biporális voltam ibs és gad, tinnitus és még sok más kb másfél évig tartott, rettenetes volt, de ezt nem részletezem hiszen sokatok tudja hogy milyen.
Viszont hogy van kiút az engem is meglepett amikor hétről hétre jobban lettem.
És engem is inspirál az hogy ki tudtam szabadulni a mentális csapdából hogy szerettem volna segíteni az embereken, de sajnos tényleg nagyon egysíkú a gondolkodás magyarországon, én jelenleg külföldön élek és itt is jártam pszichogyógyushoz aki kedves volt de sajnos nem nagyon tudta mit tegyen velem, ezért magyar orvost is felkerestem az elején aki szintén egyrészt baromi lassan haladt másrészt nem adott elég tanácsot, de a lényeg hogy amikor kezembe vettem az irányítást és felelősséget vállaltam a mentális állapotomért és én is rengeteget tanultam mint AirTiger, de én nem a gyógyszerek neveit és hatásait mivel azt már rég óta tudom mint ex felhasználó, hanem emberi anatómiát keztem el tanulni hormonrendszert és annak korrigálására biohecker lettem és amikor megértettem mi az amit tehetek magamért akkor elindultam az úton, ebből írok már könyvet is mert van rá igény, barátaim és ismerőseimnek is tudtam segíteni.
Hogy konkrétan mit csináltam nem írom le mert sajnos felháborodást kelt sok ember szemében, de ha bárki privátban megkeres akkor leírom, már leírtam sok infót a fülzúgásos fórumban is, és itt is, és teljesen megértem ha valaki számára nem érthető amit mindani akarok mert máshogyan gondolkozunk. Period
Már értem mi a különbség a hazai,és a külföldi helyzet közt: A brutális anyagi különbség,ami az ilyen Open Dialogue szintű megközelítést eleve kizárja az 500-800 euróért robotoló hazai átlag polgár számára,plusz a vadkeleti egymást gyilkolás ezt a peace love family no drug szemléletet is kétségessé teszi:)
Példák? Sotéria házak, open dialogue, és ez csak 1-2 a sok közül.
Gratulálok, hogy ennyit sikerült megértened belőle.... annyira más hullámhosszon vagyunk, és annyira nem vagy képes megnyílni másfajta gondolkodásra, csak a hagyományos pszichiátriai vonalra, h nincs értelme a "beszélgetésünknek". Sztem ne is erőltessük ezt a kommunikációt ;-) :-)
Külföldön sokkal több jól működő alternatívája van a pszichiátriának. Magyarországon az alternatívája az, h elmész magánba, amit meg tudsz fizetni, ahhoz jársz, aki érzed, h segít, mégha többe is kerül, mint az átlag, és mégha kevesebbszer is tudsz, mint szükséges lenne, mellette önismeret, önfejlesztés egyedül. Baromság, h bármely mentális probléma elmúlna csak úgy magától, tenni kell érte. De ez a jó benne, h lehet tenni ellene. És nem véletlenül írom, h egyedül, mert a mai magyar betegtársi gondolkodás igen csak le és visszahúzó tud lenni. Számomra legalábbis az volt, és az is, de van akinek meg az segít. Nem vagyunk egyformák, mégha néha akár a pszichiátria is ezt akarja elhitetni. Ez a szép ebben, h mindenkinek más jó, nincsenek egyen receptek, kizárólagosan jó csoda módszerek, sem segítők, sem gyógyszerek, de lehetőségek azért vannak, csak mindenkinek azt kell meg találnia neki, mi segít. Hazudik, vagy nagyon felszínes ismeretei vannak, aki azt mondja, van csodaszer, csoda módszer.
Azt hagyjuk inkább, h aki igazán nagyon szarul volt, biztos, h járt pszichiátrián. "És lehet elméleteket gyártani" Csak nem te gyártasz elméleteket??? A pszichiátria alternatívája tud még lenni jelenleg, ha elfogadod, h Magyarországon nincs nagyon más alternatíva, ha nagyon szarul vagy vagy bemész ilyen helyekre, vagy nem. Engem pl. 1000 ökörrel sem lehetett volna és lehetne bevonszolni még Tündérhegy féle helyekre sem. (DE tisztában vagyok azzal, h van akinek meg segítenek az ilyen helyek) Sokszor volt, h szar és még szarabb lehetőségek között választhattam csak, pszichiátria volt nálam a legszarabb lehetőség, és felszabadító volt, amikor elfogadtam azokban a helyzetekben, h nincs más lehetőségem, gondolkodhattam kegyetlen sokat, h lehetne jobb, ha egyszerűen akkor nem tudtam jobb lehetőségek közül választani. De mikor nem azon agyaltam, h milyen más lehetőségek lehetnének jobbak, hanem elfogadtam a helyzetet, és egy idő után egyre jobb lett a szar is, rájöttem, én miket tehetek, h jobb legyen. Volt, h zokogva földön csúszva tudtam volna könyörögni, h hagy feküdjek be valami biztonságos helyre, tudom milyen a padlón lenni, azt gondolni, h ennél még a halál is jobb, stbstb, nem csak ebbe a topikba tudnék írni, sokba, de én még abban a helyzetben is azt mondtam, h nem azt választom, és nem bántam meg. De közben nem felejtettem el, hogy valóban lehetne sok minden jobb, és azért lehet is tenni. És mindezzel nem is azt mondtam, h aki akar ne szedjen gyóygszert, ne menjen pszichiátriára, stb. De sztem nem kis arrogancia, felszínesség, ostobaság azt gondolni, h azért mert más nem azt az utat járta be, akkor nem is lehetett olyan komoly baja.
Ezer kullancs csípés!! Jó hogy nem ették meg azt az embert, vagy szívták ki az összes vérét! Rosszul fejeztem ki magam az előbb, nem a figyelmem tereli el, hanem az én egyetlen 10 évvel ezelőtti kullancs csípésemet teszi jelentéktelenné!
De igazad van, hát persze hogy lehet direkt torokgyulladást csinálni szándákosan! Biztos sok fagyit ettél, aztán ittál sok meleget és meggyógyultál.
Hát a 80 az semmi a 65 év alatt, van akinek 50 év alatt van/volt ezer is. Nem kíváncsiságból, hanem pont azért, hogy meggyőződjek arról, működik e az, amit bevetek ellene. A torokgyulladás kiskorom óta velem volt minden évben egész 55 éves koromig (voltak évek, amikor 2-3 is volt egy évben) – azóta valahogy elkerül, az utolsó 2007 decemberében volt. Nem szoktam panaszkodni, de volt sokféle bajom nekem is, igyekszem a magam módján megoldani. Én például el se olvasom ami nem érdekel, nem még hogy mások írásai annyira hassanak rám, hogy még a kedvem is elmenjen. Ha Neked a fórumozás komolyan eltereli a figyelmed és elveszi a kedved – akkor teljesen érthetetlen, hogy miért olvasod és még érthetetlebebb, hogy miért irogatsz..
Ne hagyd, hogy más véleménye, viselkedése a Te hangulatodat befolyásolja. Csak nyugodtan írd le a gondolataidat. Vagyunk itt egy páran, akik szívesen olvassuk:)
Igen az a bajom, hogy 80 kullancs csípésed volt, meg te saját magadnak előidézted a fülzúgást meg a torokgyulladást kíváncsiságból, hogy le tudod győzni! Meg a hormonok, meg az agyhullámok...meg a gerelyhajítás világcsúcs teljesítése!
Minden fórumban ott vagy, magadat fényezed, közben nagyon üres féloldalas szövegeket írsz.
Két lehetőség van, amit nem fogunk megtudni, hogy IRONIZÁLSZ velünk, vagy tényleg nagyon beteg vagy! De ha ez a szórakozásod, ám legyen, persze nem kell elolvasnom, csak annyira elterelődik ezáltal a figyelem, hogy az embernek nincs már kedve írni sem!
Honnan veszed, hogy gyógyszerellenes vagyok, ebből meg már az is jönne, hogy orvosellenes is. Az, hogy nem lelkesedsz valamiért, az nem jelenti azt automatikusan - hogy ellene vagy. Régen a komancsoknak volt az a nézetük - hogyha nem vagyuk velünk, akkor ellenünk vagy.....
Dehát pont azért szeded, hogy hasson valamire. Valamire meg hat, hogy pontosan mire és mekkora mértékben azt meg ki tudja? Az agyról meg jóval többet nem tudnak, mint amennyit tudnak. Rendben hogy szeded meg bárki szed ezt azt, részemről ezzel nincs semmi gond....
Nekem például semmi bajom Veled sem, senkivel sincs bajom. Ha Téged ennyire meg tud viselni a más vélemény, nos az kinek a hibája. Az enyém vagy a Tiéd? Én például sose mondom senkinek, hogy ezt vagy azt tegye - nagyjából csak azt írom, hogy én hogy látom és mit teszek veszek.
Mondjuk a lyme topikban van olyan is, aki már vagy 33 antibio kúrán van túl és nincs jól, de szentül hiszi, hogy csak az a megoldás. Nekem kb 80 kullanccsípésem volt és sose szedtem gyógyszert ellene. Igaz az is, hogy voltak lymera utaló tüneteim is, de másképp léptem túl rajta
Az a legjobb, ha képes vagy az apró örömöknek is örülni. Még akkor is, ha csak pár percig tart. Ugyanakkor azt sem szeretem, amikor azzal példálóznak, hogy mit nyavalyog az ember, amikor másnak még rosszabb... Ugyanis ettől én még rosszabbul szoktam érezni magam, ha lehet, kétszer olyan rosszul.
A nagyon durva eseteket tényleg csak gyógyszerrel lehet kezelni, viszont a gyógyulás fenntartásához elengedhetetlen a pszichoterápia. Pl. hogy a beteg tudja, hogy mi is pontosan a betegsége, hogy tisztában legyen azzal, hogy szednie kell a gyógyszert, mert ha nem, akkor visszaesik/visszaeshet. (ez történt azzal a skizofréniás ismerőssel is, aki vért látott a falról csurogni. Egy idő után azt gondolta, hogy neki nem kell már többé gyógyszer, abba is hagyta, aztán kezdődött minden elölről: kórházi kezelés, stb.)
Ilyenkor kell, hogy a beteg mellett legyen egy társ, vagy valami közeli rokon, aki támasza lehet, mert - szerintem - enélkül a legtöbb beteg visszaesik. Ennek a skizofrén ismerősnek is volt társa, aki vele élt, segítette őt, szerette őt, úgyhogy úgy érzem, ő is képes volt teljes életet élni.
Ha valaki megtévesztő szándékkal megy,ahhoz nagyon jól felkészültnek kell lennie,hogy hitelesen adja elő a tüneteket,egészségesen. Persze tudom leterheltek,nem figyelnek annyira,bla-bla-bla:)
"Kb. 5 mp, max 10" vicc. :) Nagyon sokuk eleve rá van kattanva a betegségekre, és csak örül, hogy hozod, amit hozni "illik" egy ilyen közegben. Bár találkoztam már egy-két üdítő kivétellel.
Ha valaki a lottó ötöstől gyógyul meg, az nem is volt beteg! :) Nemrég beszéltem valakivel, aki le akarta százalékoltatni magát, és állítólag sok pontot lehet a pszichiátrián kapni. Nem kertelt, megmondta a dokinak h mi a helyzet, beírtak neki depressziót, szorongást, szociofóbiát stb. Az ilyenekkel veszítjük el a hitelességét a tényleges bajainknak.
Igen az durva lehet aki olyan állapotban van, nem is akarok belegondolni. Szerencsére van az agyamban valami ami felülírja a nagyon rosszat. Nekem elég annyi, hogy szépen esik a hó, vagy szépen süt a nap, vagy esik az arcomba az eső..ezek csak percek, de jobb lesz tőle.
Van egy ismerősöm skizofréniás, aki megtette azokat a dolgokat, amit leírtál. Egy bentlakásos intézetben él most vidéken, jó körülmények között, ott talált magának párt, és egy szobába tették őket, dolgozgatnak is. Ha a szülők személyesen elmennek, kihozhatják egy-két napra. Látszik hogy le vannak lassulva, de viszonylag normális életet élhetnek. Tehát erre is van pozitív példa.
Én mostanában pórul jártam a magándokikkal( más betegség miatt). Ez most az új hullám, hogy bereklámozzák a csodás rendelőt, a specializációjukat. Aztán a nagy semmi. Régebben úgy volt, hogy elmentem a magánrendelésre, nyugodt körülmények között el lehetett mondani a problémát, aztán nemsokára behívott a kórházi rendelésekre a további vizsgálatokra. Most még egy térdvédőt sem írnak fel, hogy olcsóbban hozzájuss. Budán minden 3. épület magánrendelő! Persze aki aztán ki tudja fizetni magánlabort, magán ultrahangot, magán ct-t, az mehet, de szerintem nem sokan tehetjük meg.
Pontosan, ha valaki nagyon rosszul van - pl. egy pszichotikus mániás, aki éppen a házat készül szétverni vagy a család összes vagyonát elkölteni, vagy esetleg egy súlyos skizofréniás, aki vért lát csurogni a fürdőszoba falán -, azt célszerű kiemelni a környezetéből, és egy védőközegben gyógyszeres terápiával helyrebillenteni, utána pedig intenzív pszichoterápiát alkalmazni nála. Csak sokszor erre nincs elég kapacitás, pl. egy megyei kórház pszichiátriai osztályán. Pedig a legtöbb esetben elengedhetetlen volna a pszichoterápia, mert enélkül érhető el gyógyulás.
Az enyhébb esetekben valóban elégségségek lehetnek akár az alternatív gyógymódok is, főleg erős hit esetén. Ugyanakkor nem tudom, hogy tényleg meggyógyul(t)-e ilyenkor az illető?
Értem, nem vagy depressziós, hanem a tavaszi lágy szellő! :)) Amúgy én sem vagyok depis, sőt a kisördög bújkál bennem. Nem fújna úgy a szél, most bicajoznék egyet! Depinek nincs helye!