Vangelis és Enya nagyon "normális" zene. Egyrészt. Másrészt még nagyon sok más "normális" zenét is hallottam és szeretek. Persze nem a metálra gondolok. Na szia, jó éjszakát, álmodj arról, hogy megszeretted a Nox-ot. :)
Egyébként fölkerültünk, csak bazinagy késleltetéssel: mikor már 24.00 körül lecsengőben volt minden, akkor kb. az 5. helyig araszolt fel a topik...
Zutymó: anyázás alatt értettem a folyamatos személyeskedést, egymás hallásának, értelmi képességének, szemszínének kifogásolását... De ha ez kell, csak tessék...
A kígyóst, amelyiket kitetted a topikba. Amúgy nem rossz, sőt jó, néha meg szoktam hallgatni, bár nem az én zeném, mondom, hogy a népies zenékkel nem vagyok kibékülve (szándékom ellenére). Hát ez van.
Nem hiszem, hogy ezt a kérdést aktuálpolitikai oldalról kellene megközelíteni.
Azt gondolom, hogy a művészet egy folyamat előadó és befogadó között. Vagyis a művészt csakis a befogadó oldaláról lehet vizsgálni, és nem az előadó oldaláról. Te is ezt csinálod, csak a saját szempontodat teszed meg általánossá, és nem fogadod el, hogy másnak is lehetnek ugyanolyan szempontjai.
Persze nem hiszem, hogy minden relatív volna, nem értek egyet az "Anything goes" megközelítéssel - félre ne érts. Valóban a könnyűzenében is vannak olyan előadók, akik kiérlelt, őszinte gondolatokat tolmácsolnak virtuóz módon, megszólaltatott dalaikban. Nos, a NOX szerintem sem ilyen.
De azt gondolom, hogy a NOX abban mindenképpen valami újat hozott, hogy a mai divatnak megfelelő köntösben sok emberrel megismertetett, addig esetleg számukra ismeretlen népdalokat, és azóta is van egy egyedi hangzásviláguk.
A popiparban ez nem kevés. És ha ez más országokban is szórakoztat embereket, felkelti érdeklődésüket Magyarország, a magyar kultúra iránt, az nagyon jó lenne.
Pipikém, te meg úgy ugatsz, hogy a Chalgától még lemezen se hallottál egy másodpercet se, nem hogy koncerten. (Én is csak egy számot, de nem is mondok véleményt) Mondjuk ez még hagyján, de te életedben nem hallottál még semmilyen normális zenét, hiszen Vangelist meg Enyát szereted, úgyhogy talán kijelenthető, hogy nem vagy kompetens a témában.
Én nem énekelek, mert tudom a korlátaimat. A humorom viszont tényleg jó. De te meg az én zenémet nem hallottad, viszont én hallottam a Noxot tévében. Szia.
Én mondjuk a Superbuttot szeretném látni mint Nyugat-európai kultuszzenekart, és azt hiszem, ebben a Nox sikere nem sokat fog segíteni. Annak meg nem örülnék, ha a magyar popszarság elöntené Európát. Ciki lenne.
Ha a NOX sikeres lenne a döntőben, az nemcsak saját maga számára, hanem az egész magyar könnyűzene számára is megnyithatná a nyugati piacokat. Ez a verseny túlmutat az itt fellépő együtteseken.
Annál is inkább, hiszen a Dalfesztiválon pl. a Charlie elhasalt, akit pedig itthon az igényesebb zene vonulatához szokás sorolni. Ez egy ilyen verseny.
István a király? Hohó, mondom, hogy lesz itt még "kétmilliós" Noxkoncert. Rákay Philip, Ákoska és Szilvi kézakézben. Székelyhimnusz. (mondom ezt úgy, hogy imádom az István a királyt.)
Egyébként hallottad őt akár egyetlen percig is élő koncerten énekelni? Vagy akkor, amikor mindenfajta zenei kíséret nélkül részletet énekelt el az István, a királyból? Kristálytisztán. Ugye nem?
Szia, miből gondolod, hogy nincsen - nevezzük jobb híján így - objektív mérce a művészetben? A művészet demokráciája a liberális médiaértelmiség maszlaga, amit megetet mindenkivel (aki hagyja magát). A művészeti demokrácia a legnagyobb bűn, amit a művészet ellen el lehetett követni. Ennek következtében érzi egy (sok) proletár feljogosítva magát, hogy a Romana-Kozsó-Lakodalom Lajos-Balázs só tengely perspektívájából megítéljen olyan dolgokat, amelyeket nem ért, és ezért fikáz. Ez a butaság diadala, nem a művészet demokráciája. Ebben a folyamatban kiemelt szerepe van a Noxnak, és az összes hasonló faszságnak.
