Ez egy abszolút konzervatív kulturális álláspont, baszod. Apám szobrász, anyám grafikus, az öcsém grafikus, ezt a dolgot az anyatejjel szívtam magamba. Te még azt sem tudtad, hogy hol a play gomb a cédéjátszón, én már akkor Goya- meg Bosch-albumokat lapozgattam, a bilin ülve.
Szerintem megfekszi ezen topik gyomrát a túlzó művészetfilozófia, ezért csak azt mondom, hogy a befogadó beavatása a mondandó megértése, esetleg az általa megfogalmazott akadályok vétele. Ha csak a befogadó van (tehát az alkotó nem érdekes), akkor a művészet ezen funkciója kilőve, az egész a befogadó "kényelmét" szolgálja, ilyen alapon nem különbözik egy szappantól.
A még szélsőségesebb művészetfilozófiák szerint a művészet független a befogadótól, hiszen a művész egy transzcendens lépést tesz meg azzal, hogy alkot, és a befogadónak ez maximum egy lehetőség, hogy betekintést nyerjen az "istenibe" a művészet által. Akárhogy is nézzük, mind a modern, mind az ortodox felfogás sokkal kevesebb fontosságot tulajdonít a befogadónak, mint a liberális, aki szerint a művészet nem értékítélhető, az egyedüli szelekciós szempont a befogadók preferenciális diverzitása. Ez azért csalóka, mert két-három generáció után a kulturálisan kevésbé gyökerezett réteg már bizonytalan, formálható és labilis preferenciákkal rendelkezik, hiszen egy minimális értékítéleti támogatást sem kapnak. Ez persze beindít egy lázadás-komformitás fluktuációt a preferenciák között, illetve egy keveredési folyamatot. A keveredés egy pozitív hozadéka is lehetne a liberális művészetfilozófiának, csak mint a Nox is mutatja, iszonyatos csapdákat rejt magában. A lázadást meg már nagyon régen és nagyon jól ki lehet használni - főleg anyagiakban.
Összefoglalva: a preferenciák közötti egyenrangúság (demokrácia) lényegében inkább negatív, mint pozitív hatást gyakorolt a művészetekre és a kultúrára, egy kulturális gátlástalanságot eredményezett. Ez csak azért baj, mert az egészséges gátlás a civilizáció egyik legfontosabb őre, emiatt nem kúrjuk meg anyánkat és nem öljük meg azt, aki bepofátlankodik elénk az úton. Mindennek az egyik alapja a befogadó szentsége és az individuum felértékelődése.
