Magam is most fejeztem be. Becsületes, jól megcsinált sorozat, ami persze azért nem kerüli el a jól ismert kliséket sem (leginkább a hideg-diktatórikus orosz és a napfényes-rockandrollos amerikai légkör ábrázolására gondolok, na persze lehet, hogy ez a színtiszta valóság...)
Mindenesetre a film azért nem kifejezetten sugallja, hogy az oroszok nyerték volna meg az űrversenyt. :) Inkább a jól ismert képet erősíti: az amerikaiaknak szinte korlátlan gazdasági erő állt rendelkezésükre, amit ki is használtak, míg az oroszoknak főleg diktatúra-generált kirakat-sikereik voltak, amiket hajszál választott el a katasztrófától. Igaz, hogy a film nem szól a későbbi időszakról...
Érdekes, hogy miközben az évtizedekig eltitkolt szovjet balesetekről beszámol a film, egyáltalán nem érinti a köztudatban keringő egyéb feltételezéseket. Gondolok itt a Gagarint megelőző feltételezett és pórul járt űrhajós(ok)at, vagy a feltételezett Holdra irányuló küldetést, amely tragédiával végződött, és a Szojuz a mai napig odakinn kering a halott kozmonautákkal (vagy ez utóbbi tény? Már nem emlékszem pontosan, hol halottam)
Külön kiemelendő a CGI, ami annyira eltalált, hogy sok helyen nem tudtam eldönteni, hogy valódi archív, vagy ál-archív felvételeket látok. Jó tudni, hogy Amerikán kívül is készülhet ilyen, és lehet másképp is használni, mint ahogy az amerikaiak teszik.
A Stanislaw Lem-topikban valaki rákérdezett, milyen Az úr hangja. Visszaírtam neki: talán a "legtudományosabb" tud.-fantasztikus regény, ami valaha volt. Nemde?
Más.
Csak röviden utalnék rá, hogy pár hónapja létezik egy Roham című ingyenes, nonprofit jellegű, ám megjelenésében és tartalmában annál igényesebb kiadvány (fanzin). Alcíme: agresszív fantasztikus magazin. Ebből az az érdekes, hogy "fantasztikus". Sci-fi szerű novellák vannak benne, amik egyrészt hallatlanul jól (kortárs hazai szerzők művei, de a legkevésbé sem keltenek "amatőr" benyomást), másrészt a sci-fi műfaját rettentően kitágítják, így jó alapot szolgáltatnak régi eszmecserénk kiterjesztéséhez, folytatásához.
Ajánlom, ha módotok beleolvasni, tegyétek meg. Egyes könyvesboltokban (ahol képregényeket árulnak) hozzáférhető, immár a második szám. (www.roham.hu)
Később még írok róla bővebb méltatást és vitaindítót.
Képtelenségek a XXI. századból - képekkel (Natura, 1986). Kissé rossz külsejű könyv, de letehetetlen. Ám az az érzésem, hogy mivel egyre kevesebben lesznek azok az emberek, akik még éltek és dolgoztak abban a világban, amelyet Dévényi fergetegesen karikírozott, egyre kevesebben lesznek azok is, akik megértik a poénjait. Vagy legalábbis azok egy részét. Pedig mostanában a fiatalok között divatba jött a "retró", a szocializmus építgetésének felidézgetése, úrja fénybe kerülhetnének ezzel Dévényi klasszikusai is.
A biztonság kedvéért mégiscsak idézem a fent említett könyv A koncert című írásából azt a részletet, amely szegény Mihály esete kapcsán is, és a tévét látva igen gyakran egyébként is eszembe szokott jutni.
... Nos, Pista - munkatársaival - szubjektív elemektől mentes szűrővizsgálati rendszert dolgozott ki, az androbotok zenei tehetségének mérésére. A rendszerhez egy négyállású, pikotronikus reakciómétert is szerkesztettek, amelyet ingerküszöbre kalibráltak. [Ha ez valakinek nem teljesen világos, az jó nyomon jár, Dévényi nagyban művelte a laza technikai halandzsát.] A mérési módszer lényege a következő volt:
A lézerfonografikus mikrolejátszón felcsendül Göröncsér Vazul: Esz-dúr noktürn húsdarálóra c. műve Göröncsérné Röncs Szalonta előadásában, fagyasztott ürühússal. A rozsdamentes acélszékhez szíjazott androbot reakciója lehet:
a) Eltépi a szíjakat, megsemmisíti a lejátszót a mikrokazettával együtt, és többször seggbe rúgja a berendezést kezelő technikust. Minősítés: abszolút hallás.
b) Mint az a), de seggbe rúgás nélkül. Minősítés: zenekarban alkalmazható.
c) Eltépi a szíjakat és messzire elfut. Minősítés: kirakhatja a kottákat, cipelheti a nagybőgőt.
d) Végighallgatja, és csak ül, csak ül. Minősítés: vissza a bányába!
Hol is? A Képes képtelenségek...-ben? A Dr. Ezésez Gézában?
Megjegyzem, Dévényi ma méltatlanul elfeledett, annál is inkább, hiszen napjainkban - mely kor talán fogékonyabb a groteszkre (?) - szerintem még inkább élhetne az ő sajátos humora és világlátása.
Hogy Farkas Bertalan esetleg korábban nyilatkozott-e bárhol is méltatóan a Fideszről, azt nem tudhatom, de ha a "Fidesz-reklámember" megjelöléssel az idei választási időszakra gondoltál, Attila, akkor ki kell, hogy segítselek a tévhitedből. Farkas Bertalan az idén egyéni országgyűlési képviselő-jelöltként indult a választáson, a szülőfaluja körzetében, a Magyar Demokrata Fórum támogatásával. A kettő között van jónéhány lényeges különbség, ezt nem utolsósorban az ő tisztességének védelmében is le szeretném szögezni.
Azt pedig köszönöm, hogy Harrisont megemlítetted, mert az én figyelmemet elkerülte a neve, márpedig az ő kézjegyéért érdemes lesz sorba állnom nekem is. Üdv!
Megosztottam már veletek Dévényi Tibor maximálisan ideillő osztályozási metódusát, amelyet a zenészrobotokról szóló humoreszkjében alapozott meg előrelátó bölcsességgel?
(Nem is tudom, örüljek-e neki, vagy bosszankodjak a névbitorlás miatt. Bár az látatlanban is sejthető, hogy az Asimov-regény tiszteletére vehették fel a nevüket.)
Mindenképp mennék, hiszen két Star Wars-színész is itt lesz, s az utóbbi években rákaptam az aláírásgyűjtésre (amit pedig harminc éven át elkerültem; kivéve amikor Farkas Bertalan - nem mint Fidesz-reklámember! - kiskoromban Miskolcon járt és aláírattam vele valami füzetet, amiről már fogalmam sincs, hova lett, pedig...), szóval ott szeretnék lenni a sci-fis rendezvényen, de amiért most szólok: a vendégek egyike Harry Harrison. Akinek a jelenlétét szerintem nem lehetne eléggé túlhangsúlyozni - ehhez képest általam nem ismert tévésorozat-szereplők mögött említik csak negyedik-ötödikként -, szóval egyike a legnagyobbaknak, plusz még népszerű is (Rozsdamentes Acélpatkány-széria), és ha életében csak az Ashkelon utcái című novellát írta volna meg, semmi mást, már akkor is félistenként tisztelném.
Mindenkitől elnézést kérek aki figyelmeztetésemre belenézett a Gyilkos vipera c. "alkotásba". És remélem, hogy velem együtt - én kb. 15 perc után - bolygóközi sebességgel váltottak más csatornára vagy kapcsolták ki a készüléket.
Elképzelem, ahogy a Magyar Posta Hírlapelőfizetési Osztályának ügyféllistáján a Népszabadság előfizetői között ott áll: CIA Headquarters, Washington DC, USA. És a kék zubbonyos kézbesítő a taligájával minden reggel morogva kerül feléjük egyet, és begyömöszöli az összetekert újságot az őrhely postaládájába.
A művet én csak az előzetese alapján tudom megítélni, mégis úgy érzem, nem teljesítettem idejében felebaráti kötelességemet, és nem óvtalak meg ettől a hülyítőipari terméktől. Remélem, az egészséges önvédelmi ösztön hamarosan működésbe lépett benned.
Sziasztok! Talán - talán - érdemes megnézni a ma esti filmet a Tv2-őn? Címe: Gyilkos vipera, kezdés 21.45. A tartalom átolvasása után figyeltem fel rá...
Nem akarnék mélyebb tudománytörténeti fejtegetésekbe bocsátkozni, de a magam részéről nem tartom elképzelhetetlennek, hogy az amerikaiak annak idején nem olvasták a Népszabadságot... :) *
(No, persze, dehogynem: lásd a Keselyű három napja)
Ha már itt tartunk, megkérdeznék valamit tőletek. Az amerikai dokumentum- és játékfilmes változatokban több alkalommal is találkoztam azzal az állítással, hogy Gagarin fellövése idején, de még az után is az amerikaiak még semmit nem tudtak Koroljovról, csak annyit, hogy van egy titokzatos és zseniális Főkonstruktőr, aki majd jól kibabrál a szabad világgal. Én úgy emlékszem, mintha a Gagarin-repülés alkalmából kiadott rendkívüli Népszabadságban őt is néven nevezték volna, hiszen ő volt a legfőbb tervező, az ő műve röpítette az égbe a hőst, fura is lett volna pont őt rejtegetni. Ha pedig így volt, akkor az amcsikról nehéz elképzelni, hogy épp őket kerülte volna el ez az információ. Ti hallottatok már erről valaha is valamit?
A Right Stuffban mindenki komikusan idétlen figura, hiszen ez a lényege a regénynek. Ez egyébként pontosan az a film/könyv, amely amerikaisága ellenére nem a hősies oldalra helyezi a hangsúlyt (hacsaknem úgy értelmezzük, hogy az amerikaiak annyira hősiesek, hogy a saját idiotizmusuk ellenére is sikerült kijutniuk az űrbe....)
Mellesleg most vagyok túl a Space Race első epizódján. Én kifejezetten érdekesnek találtam a háborús részt; a történet ezen előzményeiről ritkán szokás ilyen részletekbe menően beszélni. Persze, mindenki hallott róla, hogy a náci tudós valahogy az amcsikhoz keveredett, esetleg arról is, hogy Koroljovot a gulágról szedték össze, de valójában senki nem gondolja át, hogy milyen körülmények között kellett dolgozniuk, és mi mindenen mentek keresztül, mire eljutottunk a "hőskorszakhoz", az igazi űrversenyig.
Az elso reszben talan sokat elidoznek a haborus idoknel, de azutan nagyon felgyorsul - de nem zavaroan - a sorozat, ami a vegere nagyon felemelkedore sikeredik. A filmben meg humoros - de igazabol melyenszantio - pillanatok is vannak, mint pl. amikor a nemet tudosok Amerikaban kessel-villaval allnak neki hamburgert enni (amit utana - joggal - kartonpapir-izunek titulalnak...)
Talan van ne'mi remeny a Space Race legalabb a TV-beni bemutatasara, mivel a hasonlo "The Right Stuff"-ot is leadtak nemreg. (Talan a 2007-es Urhajozas Nap-jara meg lehetne a TV-t gyozni... ) Mindenesetre a BBC film ez utobbinal is sokkal jobb (amiben pl. Verner von Braun-t - aki egy kimondottan jovagasu ferfi es abszolut zseni volt - hamisan egy komikusan idetlen, ko:pco:s kis figurakent abrazoljak, aki inkabb csak visszahuzza a karakan es eszes amerikai urhajosokat ...).
Köszi a tippet, felkeltette az érdeklődésem. Namost mivel kizárt, hogy ezt bárki bemutatja nálunk, DVD-n akkor meg a mi francnak adnák ki, szóval a vállalkozó kedvűeknek:
Na, amig itt mindenki a legszebb almat alussza, suttyomban elohozok egy "off-topic" temat. Megneztem ugyanis a negy-reszes BBC filmsorozatot [Space Race] az urversenyrol, es nagyon tetszett. Persze, vannak hianyossagai, de tokeletes filmet, ami raadasul valos esemenyeken alapul, lehetetlen csinalni. Jo volt latni, hogy a hasonlo temat feldolgozao, de visszataszitoan propaganda-izu - es igy teljesen hamis - amerika filmsorozathoz [From The Earth to the Moon] kepest Verner von Braun vegre jelentosegehez merten lett abrazolva. (Az angol filmben egyertelmuen kitunt, hogy az amerikaiakat egyes-egyedul a nemet szarmazasu raketatudos vitte a Holdra [a Saturn 5 hordozoraketaja reven].)
A mini-sorozat hose azonban dr. Braun ellenlabasa, Szergej Koroljev, akinek szivszoritoan korai halala akadalyozta meg a szovjeteket abban, hogy szemelyesen is az elsok legyenek a Holdon. A filmsorozat zaro kepei osszegzik, hogy nehany evvel az Apollo program lezarasa utan von Braun tavozott a NASA-tol anelkul, hogy tovabbi almai [bazis a Holdon, leszallas a Marson] valaha is mevalosultak volna. A legutolso kepkockan Koroljev lathato egy szoveggel, miszerint az o hagyatateka tovabb el, mert az altala tervezett R7 [pl. Vosztok majd Szojuz] hordozoraketak meg napjainkban is szallitjak az urhajosokat az urbe. (Tehat Carl Sagannek igaza volt: az urversenyt a szovjetek nyertek meg :-)
Szoval mindenkinek ajanlanam ezt a filmsorozatot (ugy ertem, ha a TV-ben vetitesre kerul, vagy netan kiadjak DVD-n).
Csak Sheckley pontosan odaírta volna (mint PKD), hogy micsoda milyen márkájú. Scarrington-féle dobókocka, a Triagolon Kétfejű Műmiája Kiadó által piacra dobott hanglemezek, az RWKHOZX rádióadón sugárzott műsor, és így tovább. Ja, a Sziámi által kiadott Galaktika. (Na, itt hagyom abba!)
Gratulálok, a válasz kitűnő, ön szinte már meg is nyerte a 24 millió forintos fődíjat. Már csak huszonnégy dobókockával kell dobnia, és ha mindegyiken hatos van, öné a főnyeremény! Ha ez véletlenül nem sikerülne, akkor se bánkódjon, a kockákon szereplő számok összegével azonos számú Balázs Pali-lemezt vehet át holnap délig a műsor szerkesztőségében.
(Ezt húsz éve valami Sheckley-stílusú őrült disztópiának néztük volna, ha a Galaktikában megjelenik.)
A kötet, amelyben én most olvastam, 1965-ben jelent meg az Európánál, Riadó a Naprendszerben címmel. Egy korai "Ötvenedik".
Szintén ebben a kötetben van egy másik novella (Az elfelejtett kísérlet), amely mintha az éppen húsz évvel ezelőtt történt csernobili katasztrófa utóhatásait festené le. Természetesen a Sztrugackij fivérek írták, náluk több változatban is visszatért egy hasonló "Zóna" víziója.
A kezembe került egy réges-régi novelláskötet, amelyből tegnap elolvastam Lem Mosogép-tragédia című noválláját. A különösen szatirikus írást a szerkesztő, és bizonyára a szerző is sci-finek tekintette. Az már a mi tragédiánk, hogy azóta ebből a "fi"-ből inkább "doc" lett, nálunk is. Javaslom elolvasásra annak, aki hozzáfér. A novella az "Ijon Tichy emlékeiből" című írássorozat V. fejezete, és a Magyar Könyvklubnál 1996-ban megjelent Csillagnapló című Lem-kötetben is megtalálható.
