Köszönet az ajánlóért, én bizony nem találkoztam a második kötettel, pedig az Alexandra boltjában is jártam azóta több ízben is. De lehet, hogy olyan könyvek közé rejtették, amelyek átbogarászásáról már leszoktam, reményvesztetten. No persze az Acélpatkány nem a legmívesebb sci-fi, amit csak említhetnék, kompromisszum-szerűségként hozakodtam elő vele a múltkor, de az első kötet ennek ellenére nem volt rossz.
"Ha a technologia valahogy a szex reszt meg hozza tudja ehhez tenni, gyakorlatilag ott a virtualis elet, az Álomfilm. Az ilyen interaktiv szorakozast megizlelo sracok egyszeruen nem ertik miert toltene barki is az idejet konyvekkel."
Vagy bármi mással. Tartok tőle, hogy ma nemhogy nem elég hangsúlyosan, hanem talán semennyire sem ismertetik meg a diákokkal azt az ősrégi kísérletet, amelyben egy egér agyába ültetett elektróda és egy pedál révén az egér magának okozhatott "gyönyört". Ha jól tudom, csak azért nem döglött éhen, mert amikor már mozdulni sem bírt, a kísérletet befejezték. Pedig ott volt mellette az ennivaló is, mégis csak a pedált nyomkodta. (Másodpercencént vagy ötször, láttam egy kis filmben egyszer.) Rengeteg szenvedéllyé válásra alkalmas elfoglaltság van, és csak a nevelés, felnőtt irányítás lenne képes az ösztönök vezette útról jó irányba terelni a srácokat. Ez az álomfilm is, amely Aldani - természetesen - emlékezetes novellájában szerepel, számtalanszor bukkant fel már jövőbeli vágyálomként itt-ott. Meg lehet érteni, csak akkor adjuk fel a civilizációt, szüntessük be a társadalmi működést, mindenki vonuljon vissza a szobájába és éljen a mesterségesen sugallt világában. De akkor legalább termeljen áramot, vagy mittudomén, ahogy a Mátrixban, sőt, a jóval előtte megjelent Pápay Kálmán-kötetben (A leghosszabb éjszaka) is olvasható.
Megjegyzem, az említett művekben valaki/valami mindig hasznot húzott az álomvilágban tartott embertömegek létéből. Nem mondom, hogy politizálni akarok, de nem megy ki a fejemből, hogy az SZDSZ-nek még ma is az a legfőbb gondja - most olvastam -, hogy tegyék megengedetté az enyhébb (?) kábítószerek használatát. Valahogy nem tud más eszembe jutni erről a létfontosságú törekvésről, mint az álmukban generátort tekerő, egymásra pakolt, boldog állampolgárok.
A sci-fi egyébként is adott már sokszor elgondolkoznivalót, legutóbb Sheckley (ki más?) Valamit semmiért című novellája az Ötvenedikből. Aki nem emlékszik az A osztályú Értékesítő körüli kavarásra, az vegye elő, olvassa el, megéri. Aztán nézzen körül, és számolja meg, hány olyan hirdetést lát az ablakából, amely hitelek felvételére csábít gőzerővel. Sajnos ez a novella nem volt kötelező olvasmány az általános iskolában. Igaz, amikor régen én olvastam, még nem is értettem a benne rejlő mély mondanivalót, ehhez el kellett jönnie a korszerű gazdaság világának.
A harmadik amikor nyüzsögenk az érdekesebbnél érdekesebb fajok a galaxisban.
Akik, ahogy már korábban említettük, valójában egytől egyik emberek :)
Épp ezért meg kéne említeni a negyedik kategóriát: amikor az idegen életforma annyira idegen, hogy hagyományos értelemben vett "találkozás"ról alig beszélhetünk. Ilyen a Solaris.
Érdekes, hogy az Orion a két megoldás között lebeg. Az idegenek eléggé idegenek, legalábbis kinézetben, és kilétük, gondolkodásuk, kultútájuk is végig homályban marad, ugyanakkor nagyon is felismerhetők a hagyományos emberi motivációk a tetteik mögött.
Még érdekesség, hogy az Alfa Holdbázisban mindig a nukleális energia kerül elő. Akoriban ezt gondolták a legfejlettebb és széleskörűen felhasználható energiaforrásnak.
Igen, mert legalább a bázist relisztikusra akarták csinálni, és nem hitték - nagyon helyesen - hogy az elkövetkező húsz évben alapvetően másfajta energiaforrás bukkana fel. (Azért az Alfában is van egy elem, ami csúnyán kilóg: a mesterséges gravitáció. Ez olyan, mintha a gőzgép mellé tennénk a plazmatévét, dehát mindegy ez annyira nem zavar a műélvezetben :) )
Ami szinte parodisztikusan az atomenergiát gondolta tótumfaktumnak, az az Alapítvány. Megmosolyogtató, hogy a fejlődésben visszaeső bolygók a széntüzelést alkalmazzák. Hát istenem, a negyvenes években kezdte írni Asimov, és szerencsére a regény erényei bőségesen feledtetik ezt a motívumot.
Valahogy a fantasyról elsőre mindig a Psziborgok álmai c. könyv jut az eszembe. Nemtom mér'.
Bizonyos szempontból az űr-sci-fit, könyvet, filmet, alapvetően három csoportba sorolnám. Az egyik, amikor az ember népesíti be a galaxist. Nem találkozik más lényekkel. Vagy csak sokára eggyel. pl. Orion űrhajó. A második, amikor több fajta lény él a galaxisban, de a szűkebb kozmikus környezetét nemigen hagyja el, és nemis tart kapcsolatot más fajokkal. pl. Alfa Holdbázis. A harmadik amikor nyüzsögenk az érdekesebbnél érdekesebb fajok a galaxisban. Különböző fejlettségi szinten. Kapcsolatot tartanak másokkal vagy éppen elzárkóznak. Ilyen a Star Trek, Star Wars.
Még érdekesség, hogy az Alfa Holdbázisban mindig a nukleális energia kerül elő. Akoriban ezt gondolták a legfejlettebb és széleskörűen felhasználható energiaforrásnak. A Star Trekben viszont már az antianyag a főenergiaforrás. Az antianyag szó már az Orionban is elhangzott, az új szinkronban is, csak ott antimateriálisnak mondták.
Igen, igen, Harry Harrison klasszikus sorozatából két egységet kiadott két éve a Szukits (anno, ugyebár, egy kötet volt a Kozmosz Fantasztikusban), de már évek óta lefordította magyarra az egész szériát (azt hiszem) Achilles Dent és közzé is tette a weblapján.
Ugye, jöttök Harrisont megnézni-meghallgatni az Átjáró fesztiválra?
Hát, ezt az angolságot (még így, írva, pláne hallva) nem lehetne könnyű megérteni. Úgyhogy nem is vagyok rá képes. Azért tudok röhögni rajta, mert ösztönösen a fülembe csengenek a (Galla Miklós-féle) magyar fordítás dumái, majdnem tudom kívülről az egészet, az egyik kedvenc M.P.-jelenetem. A korábban említett Csabi barátommal - akivel több ponton is egyezik az érdeklődlési körünk és ízlésünk - hosszan el tudunk üldögélni úgy, hogy egymásnak idézgetjük ezeket a jeleneteket (jobbára ő, nekem nem megy, hogy kapásból köpjem a humorokat).
A másik, amiért angoltudás nélkül is marha vicces a Monthy Python eredeti szövegben is, az, hogy az ember lelki füleivel hallhatja a fiúk hangját, hanglejtését, hangsúlyait, amik önmagukban is viccesek. Plusz felidéződnek a képek, a jelenetsorok, stb. Beépül az ember tudatalattijába és - felettijében egyaránt.
Apropó, ha valaki nem tudná: a Monthy Pythonnak is volt egy "Sci-fi jelenet" című produkciója, az egyik félórás epizód a tévésorozatukból - a szokásás fél-egy perces szkeccsek kavalkádjával ellentétben - egy egybefüggő történet volt, amelynek során az űrből jött 'pudingok' elfoglalják egész Nagy-Britanniát, majd mindenkit skóttá változtatnak, hogy így felszámolva a konkurenciát megpróbálják megnyerni a wimbledoni teniszbajnokságot. Nem sikerül ördögi tervük, mert... de nem akarom lelőni a poént :) A sztori és prezentációja egyébként kedvesen virtiolos paródiája az ötvenes-hatvanas évekbeli amerikai típusú sci-fi tévészériák paneljeinek.
Amúgy itt jegyezném meg, milyen érdekes látni, hogy ki mikor internetezik.
Fórumunk alakulásán szerintem egész jól lemérhető, melyikünk teszi ezt otthon (nap mint nap este, avagy hétvégén), és melyikünk (csak) a mókahelyén. Én, aki az utóbbi, talán szűkebb csoportba tartozom, minden reggel kíváncsisággal vegyes félelemmel nyitom meg az Index-fórumot, jaj, egek, tegnap délután óta vajon mi mindenről maradtam le, miből maradtam ki, fel tudom-e még venni egy újabb beszélgetés fonalát.
Sajnos, mókahelyről nem mindig könnyű bővebb gondolatmenetekbe bocsátkozni. Alkalomadtán adódik csak lehetőség, váratlanul.
a tapasztalatom kettős. Egyrészt (például) fantasztikus, hogy speciel Philip K. Dicktől szép sorban lassan már mindent elolvashatunk (az Agave kiadó jóvoltából), ami korábban egészen elképzelhetetlen volt.
Másrészt amikor valahol egy igényes, komoly sci-fit hallok beharangozni (többek között éppen az Agavénál, de ír az ehavi Galaktika is egy állítólag jelentős, általam eddig nem ismert amerikai szerzőről), szóval hogy olyankor szinte minden esetben valami olyasmit írnak az adott könyvről, vagy az illető megbecsült szerző műveiről, hogy 'sajátos világot teremtett regényfolyamában, ahol egy bolygószövetségben különleges mutánsok élnek, polgárháború dúl..." és hasonlók. Szóval hogy manapság az megy, hogy 'sajátos világot teremteni', és benépesíteni a modern popkultúra által is felkapott szimbóleumokkal: klónokkal meg effélékkel. És ez nem jelenti, hogy ezek ne lehetnének valóban igényes, magas színvonalú képviselői a scifi irodalomnak! De azt igen, hogy napjainkban mintha csak ilyenek léteznének.
Durva kontraszt, de azt tudom idecitálni, hogy a Solaris együttes áprilisi hangversenye legközvetlenebb hatásként arra indított, hogy sok-sok év után ismét levegyem a polcról az Édent (történetesen a "nagy"-Kozmosz kiadást). (Mint ismeretes, a Solaris számainak címében sokszor idézi Lemet.) Immár második vagy harmadik hete rágódom a könyvön, és hiába tudom, hogy miről szól, hogy mire megy ki, egyrészt káprázatosan érdekes és lenyűgözően képzeletgazdag, másrészt - és most ezt tartom fontosnak - borzasztóan nehezen olvasható. Együltő helyemben legfeljebb ha öt-tíz oldalt vagyok képes letudni. Rettentő intenzív. Szóba sem kerül a regény olyan funkciója, hogy "szórakoztató"..., még abban a formában sem, hogy "igényesen szórakoztató" vagy "szórakoztató formában igényes". De aki ezt egyszer elolvassa (majdnem azt mondtam, 'végigszenvedi'), annak egy életen át megmarad ez az élmény. (És elég az Éden című Solaris-művet meghallani, hogy felidéződjön).
Létezik ma vajon olyasmi a kortárs sci-fi irodalomban, ami műfajában, jellegében, tematikájában mellétehető? Azt ugyanis készséggel elhiszem, hogy vannak, születnek 'ugyanennyire' jó regények. (Elhiszem, ha valaki felelősen ezt állítja - miért ne hinném.)
De ahogy megtudtam, a Rozsdamentes Acélpatkány-történetnek is van több folytatása, és ez elég eksönt ígérhetne az arra szomjazóknak is, mégsem bukkant fel egy ilyen könyv sem. Nem látok bele a kártyákba, és a fejekbe sem, azt tudom persze. Csak úgy morfondírozok.
De ahogy megtudtam, a Rozsdamentes Acélpatkány-történetnek is van több folytatása, és ez elég eksönt ígérhetne az arra szomjazóknak is, mégsem bukkant fel egy ilyen könyv sem. Nem látok bele a kártyákba, és a fejekbe sem, azt tudom persze. Csak úgy morfondírozok.
"Gyakorlatilag minden este "osszejott a csapat" on-line a vilag kulonbozo pontjairol es mentunk sarkanyt olni."
Biztos, hogy jó szórakozás volt, ezt elhiszem. Nincs is az ilyesmivel szemernyi bajom sem. Engem csak az nem hagy nyugodni, hogy, különféle tartós hatások következtében, a mai srácok erre azt hiszik, hogy ez a sci-fi. És ebben a tényben is igyekszem lecsökkenteni annak a rám mért érzelmi érzelmi hatását, hogy én a fantasyt csak nagyon ritkán találtam érdekesnek, és a két műfajféle szüntelen összekevergetése az általam bizonyára túlértékelt sci-fi degradálását jelenti nekem. Igyekszem ehelyett inkább csak arra gondolni, hogy mindazok, akik nem érdeklődnek, netán ellenérzéseket táplálnak a fantasy jellegzetes motívumai és stílusai iránt, azok a sci-fi szóra már legyintenek is: Ismerem, hülyeség. És ez megakadályozza őket abban, hogy a gyakran nagyon magas színvonalú irodalmi értékeket hordozó, szórakoztató, és főképp: sokszínű sci-fibe belekóstoljanak.
Az csak részben okozhatja a fájdalmamat, hogy mások nem élhetik át azt a jót, amit nekem ez a műfaj jelentett már. Biztosan ismeriket azt a feszítő érzést, amikor mással is meg akartok értetni, ismertetni valami szerintetek rendkívüli szépséget vagy érdekességet. De engem az is zavar, hogy részben az elmondottak miatt az igazi sci-fi népszerűsége alig érzékelhetőre csökkent, ez pedig magával hozza az újabb jó, a klasszikus sci-fihez sorolható könyvek megjelentetésének csökkenését, megszűnését. Hiszen melyik kiadó akar olyan könyvbe pénzt ölni, amelyre érdektelenség vár? Mi, akik még emlékszünk azokra a könyvekre, amelyek az alapját teremtették meg a sci-firől alkotott fogalmunknak, már nem vagyunk elég jelentős vásárlótömeg, piacformáló fogyasztói mifene.
Amit pedig a mai filmek (és sorozatok) "kuul" hőseiről írtál, sajnos tökéletesen ül. Egyébként változatlanul felfoghatatlan számomra, hogy ha a filmben, tévében a sci-fis motívumok nézőcsalogatóak - és a jelek szerint azok lehetnek -, akkor az irodalomból miért tűntek el majdnem nyomtalanul, talán még az ócska ponyvaregényekből is. Persze lehet, hogy a megfigyeléseim egyoldalúak. De ahogy megtudtam, a Rozsdamentes Acélpatkány-történetnek is van több folytatása, és ez elég eksönt ígérhetne az arra szomjazóknak is, mégsem bukkant fel egy ilyen könyv sem. Nem látok bele a kártyákba, és a fejekbe sem, azt tudom persze. Csak úgy morfondírozok.
Off-topic, elismerem, de én köszönöm az idézetet. (Eric Idle erős dél-angliai? cockney? akcentusa még jócskán rá is tesz a jelenet hatására.) Hanem aki ilyeneket olvasgat, az már nem lehet kezdő az angol nyelvben :-))
Nem bírom ki, hogy ne másoljam ide. Bocs, ha valaki falra mászna az idézett szerzőktől...
A squadron leader, just off on a mission, runs past, and dashes into a Nissen hut
CAPTION: Somewhere in England, 1944
The squadron leader enters an RAF officers' mess and takes off his helmet
Bovril (Terry J.)
Morning, squadron leader.
Squadron Leader (Eric)
What-ho, Squiffy.
Bovril
How was it?
Squadron Leader
Top hole. Bally Jerry pranged his kite right in the how's your father. Hairy blighter, dicky-birdied, feathered back on his Sammy, took a waspy, flipped over on his Betty Harper's and caught his can in the Bertie.
Bovril
Er, I'm afraid I don't quite follow you, squadron leader.
Squadron Leader
It's perfectly ordinary banter, Squiffy. Bally Jerry ... pranged his kite right in the how's yer father ... hairy blighter, dicky-birdied, feathered back on his Sammy, took a waspy, flipped over on his Betty Harper's and caught his can in the Bertie.
Bovril
No, I'm just not understanding banter at all well today. Give us it slower.
Squadron Leader
Banter's not the same if you say it slower, Squiffy.
Bovril
Hold on, then. (shouts) Wingco!
Wingco (Graham)
Yes!
Bovril
Bend an ear to the squadron leader's banter for a sec, would you?
Wingco
Can do.
Bovril
Jolly good.
Wingco
Fire away.
Squadron Leader(draws a deep breath and looks slightly uncertain, then starts even more deliberately then before) Bally Jerry ... pranged his kite ... right in the how's your father ... hairy blighter ... dicky-birdied ... ... feathered back on his Sammy ... took a waspy ... flipped over on his Betty Harper's ... and caught his can in the Bertie.
Wingco
... No, don't understand that banter at all.
Squadron Leader
Something up with my banter, chaps?
A siren goes. The door bursts open and an out-of-breath young pilot rushes in in his flying gear.Pilot (Michael)
Bunch of monkeys on your ceiling, sir! Grab your egg and fours and let's get the bacon delivered.
General incomprehension. They look at each otherWingco
Do you understand that?
Squadron Leader
No, didn't get a word of it.
Wingco
Sorry old man, we don't understand your banter.
Pilot
You know ... bally ten-penny ones dropping in the custard ... (searching for the words) um ... Charlie Choppers chucking a handful ...
Wingco
No, no ... sorry.
Bovril
Say it a bit slower, old chap.
Pilot
Slower banter, sir?
Wingco
Ra-ther!
Pilot
Um ... sausage squad up the blue end!
Squadron Leader
No, still don't get it.
Pilot
Um ... cabbage crates coming over the briny?
Squadron Leader
No.
Wingco, Pilot and Bovril
No, no ...
Stock film of a German bombing raid.Voice Over (Michael)
But by then it was too late. The first cabbage crates hit London by July 7th. That was just the beginning...
(RAF Banter - as featured in the Flying Circus TV Show - Episode 42)
Hang után fordítani pokoli feladat lehet, pláne egy (többféle) szakmai zsargonnal teli szöveget. Angol felirat viszont még számomra is valamelyest érthetővé tenné az elhangzottakat (olvasva még csak-csak, de hallva nulla). (Apropó: űrös dokuban nyilván sok pilóta szerepel. Emlékeztek/ismeritek a Monty Python-féle jelenetet a 'pilóta-dumáról') (RAF-banter)?
Sajnos nem találok én sem sehol. A forom.com-ra is beregisztráltam, ami az angol feliratok mekkája, de ott is csak az amerikai sorozatokra gyúrnak.
Egyetlen megoldás lehetséges, amihez Pali közreműködése szükséges. Mivel neki megvannak a DVD-k (illetve csak a Voyage ? a Space Race-t nem látom a listában...), ő be tudná rippelni az angol feliratokat (már ha van rajtuk egyáltalán...) Ha nem tudod, hogy kell, küldök ilyen szoftvert, és elmondom, mit kell csinálni.
Ha ez meglenne, akkor esetleg, feltéve de meg nem engedve, talán le is fordítgatnám szabadidőmben.
A hang utáni fordítást én sem vállalom. A beszélt nyelv megértésével nekem is bőven vannak még problémáim, és akkor még nem is beszéltünk a feliratidőzítés idegőrlő terhéről.....
Sikerült szert tennem a Space Race-re és a Voyage to the Planetre; előbbibe bele is tudtam már nézni, csak most értettem meg, hogy ez afféle dokumentumjátékfilm. Minőségre ragyogóak a file-ok, amiket az alant megadott linkeken találtam. Sajnos, nálam a nézhetőséget és érthetőséget erősen lerontja - majdhogynem lehetetlenné teszi - az (általam nem bírt) angol nyelvű szöveg. Ismételten segítséget kérek: ha valaki találna magyar (de legalább angol) feliratot az említett anyagokhoz, előre is köszi!
Pali! Szuper a listád, kár, hogy majdnem minden esetben angol vagy orosz a nyelv - nekem egyik se megy :( Ráadásul, ahogy már szóba került, ezeket a műveket legjobb volna értő társaságban (Veletek, jelenlévők, együtt) nézni, közben-utána kielemezgetni, megbeszélni. Talán majd egyszer.
Igen, engem sem a szimpla csalódottság motívál, természetesen, hanem a levonható következtetés: mit gondolhat, és milyen eséllyel meggyőzhető az, aki sosem olvas tudományos-fantasztikus irodalmat?! Vagy csak kamaszkorából emlékszik némi Vernére, ilyesmi, "de hát az olyan gyerekirodalom, nem?".
Nem véletlenül említem a párhuzamot a képregény-kultúrával. (Sőt, ez a párhuzam bizonyára több szinten is felfedezhető.)
A www.kepregeny.net-re többször feltettek már a korábbi évtizedekből fennmaradt, beszkennelt újságcikkeket, amely korokban mé a mainál is kisebb volt a műfaj (illetve művészeti ág) 'hivatalos' társadalmi elismertsége. És szégyenérzet nélkül képesek szajkózni az ilyen-olyan meginterjúvolt, továbbá publicista-tollat ragadó 'illetékesek', hogy " képregény leszoktatja a gyerekeket az olvasásrókl, tehát káros, fúj". Úgy megkérdezném őket - meg mai utódaikat -, hány olyan embert tudnának mutatni ismeretségi körükből, aki sokat olvasott, majd a kezébe került egy képregény, és onnantól mintha elvágták volna... Akiket én ismerek, a széles olvasottság és intelligencia, valamint a képregény-kedvelő attitűd szinte teljes átfedést mutat (legalábbis az egyik irányban; értitek, hogy értem).
TillA, együttérzek. Egy ilyen összejövetelen nyitottságot, vitát, tájékozottságot (műveltséget?) remél az ember, és nyomasztó lehet, ha ez elmarad. A szomorú az, hogy a jelenlevők feltehetően az érdeklődő réteget képviselték. Mit tud akkor a sci-firől az, aki nem is érdeklődik?
Egybehangzó szakvélemények szerint mostanság óriási mennyiségű könyv jelenik meg - és fogy el! - a könyvesboltokban. Én mégis már alig tudom felidézni, amikor egy sci-finek ígérkező könyvet utoljára alkalmam és kedvem volt megvenni. A sci-fit ma a tévésorozatok jelentik az új generációnak, azokat pedig szinte nem is érdemes mérlegre tenni. Furcsa érzés egy kihalóban levő csoport büszke és megértetlen tagjának éreznem magamat. Vagy magunkat.
Jó a példád. Az efféle tudományos következetességet valóban elég sokszor nélkülözik, részben mert mindenbe bele lehet kötni, ezért meg sem próbálkoznak a törvényszerűségek követésével, részben mert nem is jut az író eszébe. Ha valakinek jut a figyelméből az általad említetthez hasonlók észrevételére, attól az írás ugyan ritkán lesz jobb, de olykor jobban becsülhető.
Hát nincs mese, lassan meg kell írnod az első esszékötetedet, különben a szombat éjszakai levegőbe vész minden, amit valaha el akartál mondani.
Ma húszéves alig-sztárok simán kiadhatják az "életrajzukat", akkor hogyne adhatnál te is ki egy könyvet, amikor ráadásul még fokozottan értelmes gondolataid is vannak?...... Vagy esetleg hibás ez a gondolatmenet valahol? Hm... nemtom...
A sci-fi/fantasy elválasztási kritériumát sokezerféleképpen megálmodták már, de be kell vallanom, az általad vázolt két aspektus egészen friss számomra (ez persze lehet, hogy csak az én hibám). Pedig mennyire maguktól értetődőek! Na ezért kell tollat ragadnod hamarosan.
Volt régen egy ifjúsági sci-fi, Tőke Péter: Veszedelem az ősvilágból. A napokban jutott eszembe. Biztosan ismeritek. Nem emlékszem pontosan rá. A lényeg. Egy ember viszamegy a múltba. Megzsarolja az emberiséget, ha nem hagyják abba a világ pusztítását, megakadályozza az értelmes emberek kialakulását. Egy robotot küldenek utána, de véletlenül egy kamasz iskolás csoport is vele megy. Kiderül, hogy az illető úgy akarja megakadályozni az emberi értelem kifejlődését, hogy a dinoszauroszokat neveli értelemre. Érdekes fordulattal záródik a könyv. Az érdekessége ami miatt eszembe jutott az, hogy van a robotnak egy gyorsítóféléje amivel fel tudja magát gyorsítani. És, amiről sokan megfeletkeznek sci-fikben, ebben nem, hogy a levegő is anyag. Tehát amikor felgyosul a gyerekekkel, alig kapnak levegőt, mivel sokkal gyorsabb lesz a levegő áramlás ahogy mennek. Az ilyen egyszerű és ehhez hasonló, létező hatások figyelembe vételével megírt sci-fik teszenek igazán. Remélem értehető volt, hogy mit is akartam mondani.
