Mi elég sokat beszélgetünk a szomszédokkal, akár idősebbek, akár korunkbeliek, a gyerekek/ unokàk rendszerint kint bandáznak a mieinkkel és ez már önmagában összehozza az embereket. Vannak itt is újabb lakók, meg olyanok, akik 89- ben építkeztek még, ergo őslakosok. Egy utcabál/ piknik gondolata már felmerült..hátha tavasszal lesz is vmi belőle..
nem hiszem, hogy össze akarna bárki kovácsolódni, özvegy és elvált asszonyok, különféle korosztály szerint/különféle értékrenddel, aztán egy idősebb agglegény, aztán egy 1 gyermekes család, akiknél a gyerekét még csak az autóban hátul ülve láttam, mindenki behajt/ bemegy a kapuján és slussz, további szomszédokat fel sem ismernék az utcán, aki pl. már mondjuk 3 házzal arrébb lakik, azt sem tudom kik azok -pedig 20 éve élek egy helyen
könnyen, csak köszönő viszonyban vagyok -negyedévente, egy "minden rendben, hogy vagy ? " kérdés is belefér részemről ( ha rajtuk múlik, semmit nem szólnak )
családok vagy egyedülállók élnek jellemzően a környékeden?
Hiszek a párbeszéd erejében. Közelebb vihet a megoldáshoz. De csak akkor, ha őszinte minden fél.
Volt már olyan párbeszédem, aminek eredménye volt, persze olyan is, amikor nem.
Vajon minden ember életében eljön a pillanat, amikor már nem hazudozik, nem játszmázik tovább? Mi lehet ez a pillanat? Vagy van olyan ember, aki ezeket sohasem tette?
Lehet, hogy néha jobb lenne spontánabbnak lenni, de én szeretek előre tervezni.
Ha a lányom sokkal idősebb partnert választana, biztos nem repdesnék az örömtől. De mivel felnőtt már, elfogadnám a döntését és megpróbálnám megismerni milyen ember az illető.
Volt anno komoly konfliktusod a szüleiddel? Ha igen, mi volt az oka?
inkább kik....aki megfojt a jelenlétével, akinek mindig nagyobb a sikere mint a tiéd, sőt a tiéd, nem is számít, mondasz valamit, látod már azon gondolkodik, h ő hol folytassa a mondandóját...azonban ennek ellenére állandóan keresi a társaságod, mert belőled merít, rád kontráz és hozzád képest tudja magát állandóan meghatározni. valami ilyesmi -ha beszélsz vele egyszer csak azt érzed, hogy kiüresedtél és lefáradtál teljesen :D
Hogy mitől életrevaló egy ember, előretekinteni és elébemenni a dolgoknak..talán ez a legfontosabb..nyilván sokminden mást is, mint emberség, együttérzés etc..
Magammal szemben a helyzete válogatja. Néha lustának is kell lenni, s nem lehet null-huszonnégyben tágra nyílt pupillákkal érdeklődni a világ felé...
Idegen ember lustasága s érdektelensége csak addig nem érdekel, amíg az én érdekeimet nem sérti. Például egy ügyintéző flegma, leszarja a világot, s ezzel akadályozza az én ügyeimet, akkor hamar az asztalra csapok.
Nem vagyok vallásos, de a "Miatyánkat" még mindig tudom... Szegény drága nagyim tanította meg az összes unokájának...