Szóval HM szerint Joeyline a legismertebb kéktúrázó? Ugyanis én magamról soha nem mondtam ilyet! Aki ismer, annak ezt nem kell bizonygatnom...
Na, akkor hazafelé megveszem én is azt a hvg-t!
Szerintem nem. Úgy értelmezem, hogy a cikkíró szerint HM az egyik legismertebb kéktúrázó. Az persze más kérdés, hogy ismertsége alapvetően nem a hobbijának (kéktúrázás), hanem a foglalkozásának köszönhető. És rajta kívül tett említést két topiktársunkról is.
A sok politikus mellett résztvevőként megemlíti Joey-t és Hörpölint is "az egyik legismertebb hazai kéktúrázó"
:o)
Ahhoz, hogy valaki a kéktúrázó címet kiérdemelje, szvsz nem szükséges teljesíteni a kéktúrát, elég belekezdenie, sőt. Ez ugyanolyan, mint pl. az egyetemi hallgató, vagyis valaki addig egyetemi hallgató, amíg az egyetemre jár, miután pedig befejezte, vagyis teljesítette, már nem az, legfeljebb öregdiák. Vagyis szerintem az tekinthető kéktúrázónak, akinek éppen folyamatban vagy egy (akár sokadik) kéktúra teljesítése.
Nem tudom, de pl. a Börzsönyben is történtek ilyen átnevezések: a Fekete-völgyben például a Fekete-rét lett átkeresztelve Lósóskás-rétre az új sárgaborítós C*** térképeken. Bizonyára a térkép készítője gondolta úgy, hogy Pomázi, ill. Fekete az előző rendszer hősei voltak, ezért most már nem maradhatnak ezen a néven. Ami a Börzsönyt illeti, azon csodálkozom, hogy a Csarna- ill. Fekete-völgyet nem keresztelte át ezekután Lósóskás-völgyre.
Az OKT el van terelve Dobogókő és kb. a Sikáros közti szakaszáról erdőfelújítás miatt, az infós táblákon Pomázi-forrás volt. Kis guglis nyomozgatás után találtam rá a Pilis forrásai túramozgalomra, ott is Pomázi-forrásnak hívják.
Mi ezt a szakaszt ellenkező irányból tettük meg és úgy semmi gondunk nem volt a jelzésekkel. A PL jelzésen egy hatalmas földvárhoz lehet jutni (Kási vár), nem nagy kitérő, a Békás-tótól nem messze pedig egy kiépített forrás található. Nagy hőségben jól jöhet ( s akkor is, ha a szénsavas víz gondot okoz)
Bábonymegyeren megnéztük Rudnay Gyula házát és az ő általa tervezett freskót is a templomban. Nagy élmény volt. S a túrát követő vonatozás is Siófokig.
Szeretnék gratulálni Mátyásnak az Országos Kék Kör Futás teljesítéséhez! Jó volt naponta olvasni a fényképes beszámolókat! Örülök, hogy még ehhez volt energiája a "napi penzumok" után!
1. Szeretnék az itteni fórumon tett 0. hozzászólásomból idézni:
"A kéktúrás fórumot természetesen már régóta ismerem, sűrün szoktam ellátogatni oda, de mivel ezt nem tudom naponta megtenni, nehezen tudnék beleszólni az ott folyó témákba. Többnapos hozzászólásokra reagálni pedig már nem sok értelme van....
...azonban azt hiszem, hogy a fórumos "nagy öregekhez" képest mi még eléggé kezdő kéktúrások vagyunk, nincs sok megosztani való tapasztalatunk. Ráadásul nem vagyok egy szószátyár típus - még írásban sem."
Mindez megtalálható a 7702-es hsz-ben, 2004. 08. 27.-én. Most is így gondolom a dolgokat.
2. Mostanában olyan már mindenki által lerágott csontnak számító túraszakaszokon jártam nosztalgiából, mint pl. Bányahegy-Mogyorósbánya, vagy mint a Dorog-Hűvösvölgy. Ezekről szinte képtelenség újat írni!
Egyéb:
Hazafelé megálltam több újságárusnál is, de mindenhol melléklet nélkül akarták adni a hvg-t! Nem is vettem - bosszúból! :-)
Joeyline!
Elolvastam az interjút a SZ.I.V. honlapján - tényleg rám értette azt az ominózus jelzőt, habár én jobb néven vettem volna, ha "becsületes nevemen", hörpölinnek nevezett volna! :-DDD
Úgy tényleg ismernek talán néhányan, na de azon a másikon? :-DDD
A körlevelet én is megkaptam, de amikor felmentem a honlapjukra, még semmi új nem volt ott... azóta pedig meg sem néztem.
Úgy bizony! Hörpölinre érti HM, hogy az egyik legismertebb kéktúrázó! Én csak a kék kört gyalogoltam le 80 nap alatt.
Az egész egyébként olvasható a megújult http://szentistvanvandorlas.hu-n is. A csatlakozóknak már elküldték a megújulásról szóló értesítést, így azok a sorok, amit az újságból idéztél, nekem már ismerősen csengtek vissza, mivel én már olvastam a honlapon korábban.
ne szerénykedj! :-) amúgy nem is azt mondta hogy te tartod magad annak, ő tart téged annak. Biztos hgoy rád gondolt, mert Joeyhoz azt írta hogy "aki korábban 80 nap alatt bejárta a teljes magyar Kék kört"
Na erre már kilépek én is szokásos "read only" státuszomból! (Read only OFF)
Szóval HM szerint Joeyline a legismertebb kéktúrázó? Ugyanis én magamról soha nem mondtam ilyet! Aki ismer, annak ezt nem kell bizonygatnom...
Na, akkor hazafelé megveszem én is azt a hvg-t!
jzp2107!
Nem reklámként mondom, de a honlapomon, a túraleírások fejezetben a második bejárás résznél már megtalálod annak a hét napnak a leírását (is), amit két részletben velük töltöttem. Az ott leírtakhoz nem tudok mit hozzátenni, meg ezeknek a leírásoknak a rövidített változatát már olvashattad itt is fórumbon, még a nyáron. A honlapon viszont azt írtam le, amit láttam, tapasztaltam. Szépítések nélkül.
Joyline, Tisztul A Visztula köszönöm a gratulációt!
Asciimo, a mutagatós kép ötlete a Te második OKT-s teljesítésed itteni belinkeléséből adódott! ;-)
Cserhát forrásai
Ficsor-kút
Ragaszkodván a "nemautózunk külön ezért el és nem is tömegközlekedünk ide elvekhez" a tegnapi meló után (Bokor, Buják) összeraktam a bicajomat és nekivágtam az utolsó forrásnak.
A sasbérci műúton Kiskérpuszta felé haladtam, amikor elértem a szemközti irányból kirakott "Mindkét irányból bahajtani tilos" táblát. Itt tértem le balra. Autóval érkezőknek ez ideális hely, ha Kiskérpuszta felől érkeznek, mert idáig még szabályosan fel lehet jönni és innen szemközt indul a földút a Terény Hutai-forrás felé is.
Előbb erősen, majd enyhébben lejtett a köves út. Balról erdő, jobbról egy nagy mező terpeszkedett.
Lassan, de biztosan balra tarva a korábbi irányunkhoz képest már 90 fokkal tartunk balra, amikor már jobbról is bejön az erdő. Itt volt a legnagyobb sár. Ezen átvergődve elérünk egy elég komoly csomóponthoz. Szerintem ez lehet a Nemtipuszta, de semmi épített dolgot itt nem lehetett itt látni.
Innen négy felé lehet menni, a jó irány a balról második, tehát szinte egyenesen, át a pusztán. Én elsőre nem ezt választottam (csak ezen jöttem vissza), de nem is bántam meg. Ugyanis a jobbról másodikon a Cserhát térképen nem szereplő tavak fölé kerültem. Azt viszont tudtam (Gyuri írta), hogy a forrás a tavak keleti oldalán vannak.
Szóval a nagy kereszteződésben balról a második úton (szinte szemben) tovább. Látszódik irányban egy magasles is. Az út feljebb egy kicsit jobbra törik. Balról és jobbról is egy-egy erdősáv kisér. Közben egyre több nád van körölöttünk. Amikor az út hirtelen jobbra megy, akkor mi térjünk le róla és egy alig látható csapáson menjünk tovább egyenesen. Segítség lehet a a szemben feltűnő öreg fák sziluettje.
Pár száz méter és megérkezünk a forráshoz. Irányunkhoz képest balra keressük. Jelenleg fakivágások is folyank ott, így farakás is van bőven. A kód fehér papírja már messziről látszik (nekem is ez segített). A forrás egy betonaknából csordogál. Óvatosan lépkedjetek, mert a betonlap meg vannak repedezve és egy lyuk is van már rajta.
Az egyik fán van egy zöld kör jelzés is. Én egyetlen egyszer voltam munkatúrán jelzést festeni, így nem is kritizálok senkit. Tény, hogy zöld sáv jelzést sem a Szandavár környékén, sem itt nem láttam. Szóval erre már eleve nem is építettem.
Visszafelé a már ismert úton mentem és utána hazáig hajtottam. Legnagyobb meglepetésemre még a földúton, szemből egy bicajos jött. Nem forrásozott, csak Bérbe tartott. :-)
A "parkolótól" a forrásig és vissza: 7,8 km és 75 méter szint.
Képek:
1. Itt kell lekanyarodni.
2. A nagy kereszteződésben.
3. A tavak felett, a nyugati oldalon.
4. Ficsor-kút
5. Sorstárs
Összefoglalás:
A mozgalmat fél év alatt teljesítettem: 2008.05.01. - 2008.11.05.
Összesen 10 túrával, ebből egy sikertelen volt, mert a Harangos-kutat csak másodjára leltem meg.
A bringával megtett teljes táv: 507,7 km
A megtett teljes szint: 5600 méter
Természetesen, aki kocsival vagy tömegközlekedéssel cikázik, annak nem kell ennyit mennie. Én azonban úgy érzem, hogy a bringás teljesítésre nagyon is ideális mozgalom.
HM teljesítéséről tudunk azóta valamit? Visszatért a kihagyott szakaszokhoz?
A mai HVG-hez csomagoltak egy 'mozgás' nevezetű füzetkét, abban van vele egy interjú. (azt nem tudom hogy újságosnál vett példányhoz jár-e ez a magazin vagy csak előfizetőknek)
A sok politikus mellett résztvevőként megemlíti Joey-t és Hörpölint is "az egyik legismertebb hazai kéktúrázó" 'Az alapcsapat, amelyik Velemtől végiggyalogolta az egész távot..' Na ezért kérdeztem amit kérdeztem
Gratula! Tervezem, hogy jövőre én is újra belefogok. Olvastam a felújításokról, kíváncsivá tett, és amúgy is nagyon tetszett nekem ez az egyébként méltatlanul nem túl népszerű túramozgalom. Több teljesítőt érdemelne.
3. nap A napi program: Eger. Igyekeztünk visszafogni a reggeli mennyiségéből, hogy mihamarabb nekivághassunk a városnak. A Gárdonyi háznál nyitottuk az események sorát, mivel ez pont útba esett a vár felé. Ez geoláda, illetve túramozgalom (Irodalmi Emlékhelyek Heves megyében) pont is egyben. Hátulról támadtuk a várat, ahol 10:25-től egészen 14:20-ig tartózkodtunk. Megdöbbenést okozott az 1200 ft-os jegyár, miután kiderült, hogy több kiállítást és vezetett túrát is tartalmaz, kicsit megenyhültünk. Az első fél óra alatt a déli oldalról gyönyörködtünk a városképben, majd 11:00-kor indult a csak vezetéssel megtekinthető részek (többek között a kazamaták) felfedezése. Ez benne foglaltatik a kombinált jegyben. Apróbb probléma volt, hogy a csoport nem az előre kijelölt helyről indult, így néhány perces késéssel sikerül csatlakoznunk. Megérte! A vezető zseniális szófordulatokkal idézte fel a történelmi időket. Élő történelem órának tűnt az előadása, bár ilyen lenne a suliban! A felszínre visszatérve a kiállításokat és a bástyákat vettük sorra céltudatosan. Az "Eger 450 éve" túramozgalom furmányos kérdéseire kerestük a választ.
Elég alapos munkát végeztek a szervezők. Gondoltuk, ezáltal a komplexum minden zeg-zugát megismerjük majd és szépen sorba megkeresgéljük a válaszokat. Nagyjából így is lett. Bejártunk mindent, valamit többször is; sajnos így sem sikerült minden "egri váras" kérdésre megtalálni a választ. (Akinek ez már sikerült, árulja el, hogyan csinálta! Úgy sejtjük, a tényleges várlátogatáson kívül komoly utánaolvasást is igényel a dolog. De akkor miért is túramozgalom?) 14:20-kor hagytuk el a vár főkapuját. A Dobó tér felé vettük az irányt.
Kellemes délutáni programnak bizonyult az irodalmi emlékek felkeresése a két multi geoláda pontjaival kombinálva, mely jól lefedte a város belső részét. Dobó szobor (láda jelszó), majd a Minorita templom megtekintését követően a Szent János utcában volt keresni valónk. Nevezetesen Jókai és Vörösmarty kőportréja; a leírásnak megfelelően tényleg figyelmesen kell nézni a homlokzatokat. Gyomrunk már jelezte, hogy javában a délutánban járunk, így gyorsétterembe tértünk ezt feledtetni vele. Jelentősen könyebb pénztárcával zsebünkben indultunk a Bazilika monumentális épületébe. A bámészkodást egy újabb irodalmi pont, a (leírás szerint az Eszterházy tér 5. szám épületen levő) Koháry István költő, hadvezér emléktáblájának megtekintése követte. Követte volna, ha megtaláljuk az említett, egyébként szemet gyönyörködtető épületen. Többször oda-vissza végignéztük a homlokzatot, mely mögött az Államkincstár helyi kirendeltsége rejtőzik, már aggódtunk, hogy betörőnek néznek. Nem tudtuk mire vélni a dolgot, hiszen márványtábla nem szokott csak úgy eltűnni házfalról.
Túllépve a problémán és a közelgő szürkületre koncentrálva a Kossuth utcában megtekintettük a Megyeháza híres kovácsoltvas kapuzatát, majd percek múltán már a szomszédos Jókai utcában jegyzetelhettük, mivel foglalkozott Breznay Imre. Az egészségház után lecsoszogtunk a Petőfi szoborhoz, majd az uszodai GC jelszó megállapítása után a szemközti szökőkútnál megtekinthettük, hogyan készülnek a szabadtéri modell fotók. Az Érsekkert déli felében tett körséta alatt újabb GC jelszóval illetve a Múzsák ligete részen irodalmi válasszal lettünk gazdagabbak. A Klapka utcán a gázvezetéknek kiásott árkon bukdácsolva értük a színház mögé, megtekinteni Ipolyi Arnold emléktábláját. A Hatvani Kapu téri emlékmű érintésével a Deák után jutottunk vissza az Eszterházy térre, ahol véletlenül kiszúrtuk a Koháry emléktáblát. A megadottal átellenes sarkon levő ház falán (Eszterházy tér 4!) Közeledett a napnyugta, így emelt tempóban igyekeztünk elérni a belvárotsól legmesszebb eső irodalmi pontot a Széchenyi utca 55. szám alatti emlékszobát. Ez az idei évben nem látogatható. Innen már sötétben kalkuláltuk ki a Minaretnél szükséges geoláda jelszórészletet. Gyenge kísérletet tettünk a vár északi kapuja közelében elrejtett hagyományos geodoboz becserkészésére, de a sötétben elég hamar letettünk róla. Így inkább a közelgő vacsoraidő hajtásában ültünk vissza a délelőtt magára hagyott járművünkbe, melynek segítségével meg sem álltunk a szállásig. A napot a "csomagban" levő borkóstolóval zártuk, ahol az Egri Korona borház finom nedűi mellett asztaltársaságunk tagjainak köszönhetően újabb ismeretekkel gazdagíthattuk mezőgazdasági tudásunkat.
4. nap Vasárnap ránk virradt az utolsó nap is. Még este átállítottuk a vekkereket, de így is sikerült a konyha nyitást negyed órával megelőzni. Gyors reggeli és kijelentkezés után a helyi De La Motte kastélyhoz vettük az irányt. A 9:25-ös érkezés korainak bizonyult, így az épületet csak kívülről sikerült szemrevételezni. A kastélypark mögötti geoládát becserkésztük, majd meg sem álltunk a bogácsi autós moziig. Innen besétáltunk a forrás és a Szent Márton fa érintésével a helyi kaptárkövekig. Érdekes tapasztalataink voltak: a 450 évesnek mondott fa fele akkora sem volt, mint a noszvajon levő 250 éves, kicsit csalódottan nézegettük. A kaptárkő semmilyen tekintetben sem "leg", de azért ide is megérte felmászni egy geoláda és az akkor kissé párás tájra nyíló kilátás miatt. A község túlsó végén meglátogattuk a milleniumi kilátót, ahonnan szépen áttekinthető az egész völgy. A panorámát hátrahagyva indultunk hazafelé, néhány pontot még útba ejtve.
Egerben felkutattuk az esti sötét miatt hanyagolt vár környéki ládát, majd a Rác templom berendezésén legeltettük szemünket. Itt a 400 ft-os belépőjegybe csupán egy A4-es információs lap kinyomtatása fért bele, a gondnok egy szót sem szólt az épületről. Igaz, nem is volt olyan állapotban, hogy ezt a látogatók számára is élvezetesen megtegye. Így be kell érni a néma látvánnyal a kizárólag múzeumként "üzemeltetett" templomban. A berendezés csodálatos. Sikerült leolvasni a geoláda jelszót is. Körülötte régi és néhány éves, cirill betűs sírkövek is találhatók. Utunk következő állomása a Minaret, ahová előző nap nem jutottunk el időben. Most felmentünk. Elég szűkös, az biztos! A panoráma föntről gyönyörű, csak kissé lábremegtető az erkély szélessége (illetve keskenysége). Az övtáskát sem lett volna szabad felvinni a 97 lépcsőn a 40 méter magasra, mert már ezzel is megszorultunk. Hátizsákkal, esernyővel esélytelen próbálkozni, nem is engedik. Bőven megérte a kipengetett 200 ft-ot!
A várost Egerszalók irányában hagytuk el. Tanúi lehettünk az ország egyik legnagyobb természetrombolásának. Igen, a hőforrás környéki "fejlesztésekről" van szó. Szörnyű látvány, ahogy a forrás közeli fehér domb elveszik a hatalmas vasbeton építmény és a megszámlálhatatlan parkoló és forgolódó gépjármű mögött. :'(
Nem is időztünk sokáig, várt ránk Verpelét. Itt a Szabadság térre siettünk megtekinteni a Honvéd emlékművön helyet kapott Petőfi mellszobrot. (Irodalmi emlékhely). Miután a buszra váró helyiek jól megnéztek minket, indultunk tovább utolsó pontunk felé. A főútvonalat eltorlaszoló helyi búcsút nagy nehezen magunk mögött hagyva mellőztük a Feldebrői templomot és egyenesen Kál község temetőjéhez hajtottunk. Itt kell megkeresni Gárdonyi Géza édesapjának (Ziegler Sándor gépész) síremlékét. Jó ideig kóvályogtunk a temetőben, mire rájöttünk, hogy kiszúrja a szemünket a szürke márványoszlop a ravatalozó épülete mellett 20 méterre. Talapzatán mécsesek sora. Mi is gyújtottunk néhányat. Néhány perces elmélkedéssel zártuk a mögöttünk álló 4 nap eseményeit.
Adatok: Szállás: Hotel Síkfőkút: http://www.turabazis.hu/egyszallas.php?i=2917
Túramozgalmak: Irodalmi Emlékhelyek Nógrád megyében: http://www.turabazis.hu/mozgleir.php?id=259 Források Síkfőkút környékén: http://www.turabazis.hu/mozgleir.php?id=254 Eger 450 éve: http://www.turabazis.hu/mozgleir.php?id=137 A Bükk déli forrásai: http://www.turabazis.hu/mozgleir.php?id=71
A 4 napos hétvégét családi, országjárós programmal terveztük már jó előre megtölteni. Miután az utolsó napokban tisztázódott, hogy ezt a munkahelyi feladatok állása lehetővé teszi, indulás előtti napon igyekeztünk Eger környékén szállást keresni. Ez szinte az indulásig megoldhatatlannak bizonyult. Az ilyenkor egyébként is aranyárban dolgozó szálláshelyek a hosszú hétvégére rászervezett kórusfesztivál miatt előre megteltek. Így mégis az elsőre gyémántárúnak tűnő, kizárólag programcsomaggal igénybe vehető Hotel Síkfőkútra esett a választás. Itt a szállás mellett svédasztalos étkezést, borkóstolót, vezetett túrát és zenés estet is élvezhettünk a többi vendég családokkal együtt.
1. nap A nem túl korai indulást követően, koradélben értünk Egerbe, pontosabban Noszvajra, a szálláshelyre. Bejelentkezést és rövid táplálkozást követően a délután elegendőnek bizonyult a "Források Síkfőkút környékén" túramozgalom ( http://www.turabazis.hu/mozgleir.php?id=254 ) bejárására az ajánlott útvonalon. A felkeresendő 9 forrás közül 1 közös a "Bükk déli forrásai" mozgalommal. Ráadásként 2 geoláda, 1 "Bükk szirtjei" valamint 1 "Irodalmi Emlékhelyek Heves megyében" pont is útba esik a 10-12 km-es, Z4, P-, P+ SO vezetésű úton. Bár az Ágoston-kút (nincs út, a doboldalon fel kell mászni), a Szarvas-kút (jelzetlen szekérút, majd ösvény vezet hozzá) és a Katalin-forrás (nehezen azonosítható a forrás helye) esetében szükség volt némi "kutató" munkára, a mozgalom kiírásában szereplő iránymutatások nagyon pontosnak bizonyultak. A többi felkeresendő forrásba keresés nélkül belebotlottunk. Már szürkületben, 17:37-kor értünk vissza a dombok ölében rejtőzködő hotelhez, ahol nekiláthattunk a svédasztal kifosztásának. Ismét kilókkal lettünk gazdagabbak.
2. nap Autós, falunéző programot szerveztünk a környéken. Az első menet Szomolyára vezetett, ahol a legtöbb lyukú kaptárkövet igyekeztünk megtekinteni +geoláda. A kövek szépek, a tanösvény inkább csak hírből és (a Faragó-féle) térképen létezik. A környék és a kövek szép látványt nyújtanak, de igazi, tudatformáló táblákkal tarkított, vezetett vonalú tanösvényt nem találtunk. A ládát is "toronyiránt" lehetett csak megközelíteni. Erre a tervezett idő többszöröse is ráment, melyből kisebb családi összetűzés is lett.
Cserépváraljáig mindenki lehiggadt, ahol is a Cserépvár romjainak felfedezésével kezdtük az ismerkedést a falu látnivalóival. Igazi rom! Érdemes megkeresni. A dombtetőn elterülő, kerítéssel zárt területet balról kerüli az az ösvény, melynek mentén a sziklába vájt, régi gabonatárolók mellet elhaladva jutunk a romokhoz. A várhegy oldalában geoláda is van. Innen visszatérve, rövid éltető tápanyag felvétel után nekivágtunk a piros sávon a Kő-völgy illetve a Felső-szoros szurdokát megtekinteni. Csodálatos szikla képződmények láthatók mindkét oldalon. Néhányat próbáltunk felismerni, volt emberfej alakú szikla is. A szép szurdokos rész vége felé egy gombász-túra csoporttal is találkoztunk. Innen mi visszafordultunk, hogy az alakzatok újbóli megcsodálása közepette megtaláljuk az autót. Nem sajnáltuk az időt, hogy a piros háromszög jelzés mentén látható legnagyobb kaptárkövet is felkeressük. Tényleg nagy! Majdnem 16:00 óra lévén szaporáztuk lépteinket, reménykedve, hogy még nyitva találjuk a település barlanglakásos tájházát. Sajnos, ez nem jött be, próbáltuk a kapun kiírt telefonszámot hívni, de nem vették fel. Kissé elkeseredetten robogtunk a járgánnyal visszafelé.
Cserépfalun megállva, a Milleniumi kilátó érdekes épületének és a dombról nyíló látvánnyal igyekeztük kárpótolni magunkat. Itt fényképezkedni kell, mert a pont része a "Bükk-Zemplén kilátótornyai" túramozgalomnak. A csúcshoz vezető úton megtekinthető a "Kisamerika", ahogyan a falusiak nevezték a barlanglakásos negyedet régen. Elképesztő, hogy néhány évtizede itt még éltek emberek, ilyen körülmények között!
Bogácson volt a következő parkolóhelyünk, ahol is a szabadtéri lepke gyűjteményt kívántuk szemrevételezni. Abban a hitben, hogy "szabadtéri", tehát a 17:22-es érkezés sem fog akadályt jelenteni. A helyszínen tudtuk meg, hogy ez egy magánház kertjében felállított bemutató, aminek ilyesformában nyitva tartási ideje van. Erről mi lekéstünk. De nem csüggedve ültünk vissza a verdába, hiszen ezt a tartalmas napot is szállásadónk svédasztalának kifosztásával kívántuk lezárni. Úgy is lett.
Bár Szarvas Matyi rekordjához képest az enyém az eltörpül, mégis engedjétek meg, hogy a mai napon megosszam veletek örömömet.
Tegnap a Ficsor-kút megtalálásával befejeztem életem egyik legkalandosabb mozgalmát. Természetesen a három "hosszú kék" nehezebb volt már ha csak a hosszukat és a teljesítési időt is figyelembe vesszük, de ezt a mozgalmat érzem számomra az egyik legnagyobb "skalpnak".
Beszámolót írok még a tegnapi túráról és összegzés is lesz, de most sok a dolgom.
Nagyon úgy néz ki, hogy csütörtökön 15 óra körül egy újabb kéktúra füzet telik be Szigligetnél...
Véget ér Szarvas Mátyás 45 napos Kék Kör Futása, amelynek keretében 2500 km-t megtéve egyvégtében teljesítette az Országos Kéktúrát, az Alföldi Kéktúrát és a Rockenbauer Pál Dél-Dunántúli Kéktúrát!
Van vmi infótok arról, hogy a Pomázi-forrás mióta Pomázi, mert az én térképemen (2005 Cartographia) ugyanaz Szürke-forrásként szerepel. (Dobogókő-Pszentkereszt között a Bükkös-patak mellett, ahol a K+ a patakhoz ér.)
Az OKT el van terelve Dobogókő és kb. a Sikáros közti szakaszáról erdőfelújítás miatt, az infós táblákon Pomázi-forrás volt. Kis guglis nyomozgatás után találtam rá a Pilis forrásai túramozgalomra, ott is Pomázi-forrásnak hívják.
