Hosszabb távon már érdemes az embernek magára is gondolni egy kapcsolatban, megtalálni azokat a pontokat, amiknél feltöltődhet. A kritikálatlan, feltétel nélküli, odaadó szeretet anélkül, hogy megkapná a megfelelő szintű viszonzást, kimeríti, lemeríti az embert. Lehetőleg el kell kerülni, hogy olyat szeressen hosszú távon az ember, aki a mosdóba hugyozik. Persze, ha szereted, elfogadnád ezt is, de szerintem, ha egy nő megkérdezne, azt mondanám, hogy ha valaki már ötször belehugyozott a mosdódba, akkor jobb lenne az eszedre hallgatnod, bármit is érzel.
És igenis, fontos dolog olyanhoz kötődni, aki a szükséges igényeinket kielégíti. Sokan hajlamosak önfeláldozásra, odaadásra - ezt lehet, de közben igenis mérlegelni kell, hogy hova fog ez vezetni, lesz-e jó vége. Tudod, aki szeret bulizni, az szívesen költ bulizásra - de közben sem árt tudni, hogy egyszercsak kimerül a pénztárca, ha ez még órákig eltart.
azert mert az egy viszonylag egzakt modon mert, ismert, tenyszeru, dokumentalt tortenes, aminel felismerve a semakat, parhuzamokat, viselkedesmodokat lehet kijelenteseket tenni a parkapcsolati viselkedes egyes aspektusaira is.
ennyi.
ahogy a sinenben is eleg soxor hozom peldanak az eszaki-deli aramlat ugyet, mert eleg jol mutatja az eu, magorszagok, nemetorszag VALODI gondolkodasmodjat a periferiakrol a DUMA mogott.
"hanem arra unt rá, hogy nem úgy szereted már, ahogy igényelné,"
jézusereje, van még aki megeszi ezt a smoncát? Meg a "nem figyelsz rám eléggé" féle semmitmondó gügyögést?
Ha egy nő elhidegül egy pasitól, akkor szeretheted te ugy, mint a fösvény az aranyát, akkor is szarik a fejedre. Ha egy nőnél jó vagy, akkor akár a mosdóba is hugyozhatsz nála. Ha nem, akkor csinálhatsz belőle királynőt, akkor is szarni fog a fejedre.
Ez a fajta női szerete, amit itt reprezentálsz, egy vacak piaci üzlet. Ha megfelelő mennyiségben méred azt, amire szüksége van, akkor majd szererni fog. Ha nem tetszik neki a "cserearány", akkor majd keres másik pasit, akinél beválthatja a csekket.
Ugyan már.
Amig bárli ilyen csereügyletben méri a párkapcsolat fenntartását, addig az szükségszerüen halálra van itélve.
A normál kapcsolat kötereje ugyanis nem "üzleti" alapon megy.
Nyilvánvalóan nem rád unt, hanem arra unt rá, hogy nem úgy szereted már, ahogy igényelné, hogy szeressék
meg ez is lehet, de szerintem nem, de mar nincs kedvem kifejteni. de alapvetoen mindegy, mar a mult, reg vege, lenyegtelen. es mar soha nem lesz ilyen elethelyzetem (csalad, kozos gyerekek) egy novel sem, igy azon, hogy mit rontottam el, vagy mit nem felesleges gondolkodni.
Nyilvánvalóan nem rád unt, hanem arra unt rá, hogy nem úgy szereted már, ahogy igényelné, hogy szeressék. Oké, más se szerette úgy, ahogy szerette volna, de legalább egy ideig úgy tett. Az, ahogy reagált az új nődre, teljesen egyértelművé teszi, hogy nagyon is személyes sértésnek élte meg azt, hogy mást szeretsz, úgy, ahogy őt kellett volna.
Lehet, hogy számított volna a párterapeuta, lehet, hogy őt is kicsit helyretette volna. Mindig azt mondod, hogy a pénz nem fontos. Az meg hogy mondjuk mit változtatott benne minden ilyen "túlléptünk rajta", mennyire törte le a szeretetét meg a bizalmát irántad, nyilván nem látszott kívülről, és ami nem látszik - vagy nem neked megfelelő módon fejezi ki magát -, az számodra nem is létezik.
Azért hozza be mindenre a válást, mert ez az élete traumája, és azért sodródott a férfihanghoz, mert az azt ígéri a férfiaknak, hogy uralni fogják tudni a kapcsolatot - magyarul: nem fognak elválni, csak ha ők (is) akarják. Erre kell a kapcsolat uralása.
ti hoztatok be a valasomat, nem en. vicc.
es nekem mar nem kell "uralnom" a kapcsolatot, ha megy az asszony lesz masik no, de ha nem lesz, az sem baj.
es nem a valasom az eletem traumaja, hanem a gyerekeim elidegenitese. a majmozas. a valast azt leszarom, csak elobb kellett volna 10 evvel :)
sikerult egy olyan hszt irni, aminek koze nincs a valosaghoz, grat.
Azért hozza be mindenre a válást, mert ez az élete traumája, és azért sodródott a férfihanghoz, mert az azt ígéri a férfiaknak, hogy uralni fogják tudni a kapcsolatot - magyarul: nem fognak elválni, csak ha ők (is) akarják. Erre kell a kapcsolat uralása.
ha nem faszkodik a gyerekeimmel, leszarhato lett volna a dolog, o is megkapta amit akart, en is, amit nem akartam, de jobb, szoval a felnottek jol szalltak ki a bulibol.
Egyébként GabikA, szinte biztos, hogy ez exfeleségedet nem tudtad volna megtartani a férfihangos dolgokkal. Ha belegondolsz, eleve az volt a módszered, hogy nagy ívben tettél azokra az igényeire, amikkel nem értettél egyet, és röhögtél a "hisztijén". Rengeteg jelzést kaptál, párterápiára akart vinni, ellenálltál mindnek. Mostanában nem szokás, se a férfiak se a nők részéről, hogy a gyerekek miatt maradjanak együtt. A gyerekekkel kapcsolatos veszteségen túl téged semmilyen szinten nem érdekel a válásotok, nem szeretted már az exedet. A legtöbben nem akarnak egy kihűlt kapcsolatban maradni a gyerekek miatt. A nők az érzelmi hidegséget nem bírják, a férfiak a szexuális hidegséget. Persze, mondhatod, hogy te elviselted a szexuális hidegséget, neki is el kellett volna viselni az érzelmi hidegséget - de ezt mindenki maga dönti el, és kész. Te úgy döntöttél, ahogy, férfiak ezrei meg másképpen.
mindig a szemelyeskedes a vege :)
de, valoszinuleg meg birtam volna tartani az ffhangos modszerekkel, ez mar akkor latszott, amikor meg nem koltozott el, de en elkezdtem tarskeresozni, es lathatoan egy halom not erdekeltem. pedig akko' meg allitolag szerelmes volt, meg lilakodos allapotban vo't az uj csokaval.
aztan lehet hogy nem, egy uj erdeklodo ff mindig sokkal vonzobbnak tunik, beporgeti a horit, millioszor jobban, mint az, akivel 20+ eve egyutt van, ecceruen ramunt, jott az eletkozepi valsag. aztan kurva hamar kiderult, hogy nem olyan szepek a dolgok, mint a demo verzioban :)
eleg tipikus eset, a no hidegult el, nem azert, mert nem kapott meg valamit, hanem mert raunt a papuccsa konvertalt faszikajara. de ez a 20+ ev nem rossz, latszik, hogy eleg jol bantam a horivel sokaig. :)
ja, es hat eleg gyorsan kiszeret az ember a felesegebol, amikor atbassza a palankon, kiderul, hogy fel ev/evek ota hazudott a nyomorult. egeszen addig sok mindent megprobaltam, de persze nem a red pillt, igy nem is mukodott..
(parterapia (pszichomokusok es tarsai) : nem igazna hiszek benne, hogy btks varazslok barki problemajat is meg tudnak oldani, nem bizom bennuk, nem latom mukodonek a modszereiket. azert nem mentem ra szivesen, sok penz, sok ido, varazslas. mintha ezoteriara jartunk volna. szart sem er. persze a bajt sem lattam nagynak, szokasos nyugdodes az asszonynal, volt mar millioszor, mindig tulleptunk rajta.)
Lehet azon vitatkozni, hogy az a rossz és ösztönös döntés-e, hogy ilyen irányú tapasztalat nélkül azért módjával zuttyantsunk rá egy emberre (egy apára) egy teljes körű gyerekellátást - vagy az a rossz és ösztönös (és kétségbeesett) döntés, hogy hajrá, mindent bele, legfeljebb nem válik be...
Mindazonáltal, amivel vádolsz, az csúsztatás, én maximálisan támogatom a váltott elhelyezést - amúgy sem fog változni az én támogatásomtól/nem támogatásomtól semmi érdekemben -, de hosszabb távon azt szorgalmaznám, hogy már a házasság ideje alatt is a gyerek érdeke számítson és az apa is teljes körű kapcsolatot tudjon vele kiépíteni, az erre való ösztönzők vagy lehetőségtételek megadásával, és a későbbiekben, amikor már ezek vannak (tehát apáknak is adómentes fizetésű félév, stb), akkor már valóban ezek felhasználásának figyelembe vételével állapítanék meg váltott elhelyezést. Mint már mondtam, a mi generációnk ezt bukta, nem lesz jellemző a váltott elhelyezés, a közös felügyelet.
És igen, azon is lehet vitázni, hogy aki két hétvégi napon képes ellátni egy gyereket, az biztosan képes-e két hétig folyamatosan erre.
Annyira jó példákat hoztál. Nagyon-nagyon nem egyértelmű az sem, hogy ezekben neked lenne igazad.
A válások számával jönni a nőknek meg pont egy olyan körben, ahol ott van VV, aki valóban kezdeményezte a válást - olyan helyzetben, amikor az exférje már hónapok óta egy másik nővel élt, és szándékában sem állt hazajönni - meglehetősen pofátlan.:)
És egyébként pont ez a nőgyűlölet, ill. nőlenézés, ez a "női ösztönhörcsög"-özés. A nők miért nem beszélnek így a férfiakról ebben a topikban? Mert amúgy én tudom, hogy férfiakra nézve is nagyon sok degradáló dolgot lehet olvasni - de ha valaki kicsit is értelmes, akkor ezeket a dolgokat nem fogja meggyőződésszerűen hajtogatni.
Egyébként GabikA, szinte biztos, hogy ez exfeleségedet nem tudtad volna megtartani a férfihangos dolgokkal. Ha belegondolsz, eleve az volt a módszered, hogy nagy ívben tettél azokra az igényeire, amikkel nem értettél egyet, és röhögtél a "hisztijén". Rengeteg jelzést kaptál, párterápiára akart vinni, ellenálltál mindnek. Mostanában nem szokás, se a férfiak se a nők részéről, hogy a gyerekek miatt maradjanak együtt. A gyerekekkel kapcsolatos veszteségen túl téged semmilyen szinten nem érdekel a válásotok, nem szeretted már az exedet. A legtöbben nem akarnak egy kihűlt kapcsolatban maradni a gyerekek miatt. A nők az érzelmi hidegséget nem bírják, a férfiak a szexuális hidegséget. Persze, mondhatod, hogy te elviselted a szexuális hidegséget, neki is el kellett volna viselni az érzelmi hidegséget - de ezt mindenki maga dönti el, és kész. Te úgy döntöttél, ahogy, férfiak ezrei meg másképpen.
Ő volt az, aki majdnem beleállította saját magába a horgot. :))
Amúgy a lányom is úgy van vele, hogy babázni soha nem babázott, de a kicsiket szereti, a közösségi szolgálat jó részét is oviban töltötte. Meg hát volt elég sok kistesója is. :)
Nézd, a logisztika az nem a fő probléma forrás ebben a kérdésben, bár azért megjegyezném, hogy az enyémek nyáron se annyi cuccal mennek, mint amikor 2 napra mennek az apjukhoz, és akkor még nem hasonlítottunk össze egy iskolás hetet a hétvégi két nappal. (Mert ugye pl. ex nem most rájuk, így minimum 8 váltás ruhát kell adnom ahhoz, hogy ha véletlenül egy nap kettőt használna el, akkor is legyen mit felvennie, ezen kívül annyi nadrágot, stb, és még így előfordult, hogy valamelyik pizsama nadrágban jött haza, mert nem volt már tiszta nadrágja.)
És azért valljuk be őszintén, exem a két nap alatt, és a nyári egy hét alatt se mutat olyan hozzáállást, ami biztató lenne egy váltott elhelyezésre nézve, de hát ezt ugye nem is akarta. Fel sem merült, második tárgyaláson már meg is s született a KÖZÖS megegyezés, ami rögtön jogerős is lett, ún. részegyezség formájában.
Nekem a legfőbb problémám ezzel nyilvánvalóan nem a logisztika, az csak egy, kisebb aspektus. Eleve úgy állítod be, mintha minden apuka ezt akarná, pedig nem, képzeld, van egy csomó apuka, akinek esze ágában sincsen a gyerekeivel foglalkozni. Ez van. Én is ismerek ilyen apukát (is). Mármint exemen kívül. Akinek tökéletesen megfelel, hogy néha, ha úgy gondolja és kedve van, akkor van nála a gyereke.
De most megint hogy a f..ba jött ide a válás, amikor ismerkedésről volt szó. Komolyan, te kb. minden témához a válást hozod be, az ember esze megáll.
egyszeruen lehet hozni olyan peldat, hogy a noi osztonhorcsog ha szabadjara van engednve milyen karokat okoz. ott vannak a valasok, teljesen egyertelmu jozan esszel, hogy a kozos felugyelet, valtott elhelyezes az idealis a gyerekek tobbsegenek (es meg kutatasok is alatamasztjak, ha valaki nem hinne a jozan eszben, petru ezeket eleg jol osszefoglalja) jol mutatja a magyarorszagi gyakorlat, hogy toredekes esetben (kivetel!) van ez, mivel a kozelmultig a no vetozni tudta az erre iranyulo kerest es ha nem volt nagyon idiota a gyerek nala kerult elhelyezesre.
es jol latszik, hogy ez osztonos faszsag, mivel az ide irogato okosabb nok, is teljesen hulye felvetesekkel jonnek
vv a logisztikaval, ami vicces, hiszen a gyerek net napra is kb. ugyanakkora csomaggal jon, mint 4-7 napra (az enyemek nyaron is ugyanannyi csomaggal jonnek (fiam 2, lanyom 6) a ket hetre, mint a kethetente hetvegere)
klemi meg az abszurd baromsaggal, hogy csak annak jarjon, aki gyesen is otthon volt a gyerekkel
latszik a ketsegbeesett racionalizalas egy osztonos erzes-dontes felett
marpedig ha a noi osztonhorcsog egy esetben rossz donteseket hoz, akkor mas esetben is azt fog, ezt jol mutatja a valasok aranya es a rossz kapcsolatok szama IS kapcsolati temaban.
Olvastam én ezeket már, de most végigolvastam tiszteletből újra, ha már belinkelted.
A nagyjával most nem foglalkozok, de azért azok a redpill tanácsok a fogyásra/önbizalomszerzésre meg az érvényesülésre se igazán jók. A fogyásnál szerintem hazug mindkét verzió, általában az emberek tisztában vannak a mozgás jelentőségével, és inkább az étkezés jelentőségével nincsenek, mármint hogy abból nem lesz fogyás, ha csak mozogsz, és az étkezésedet nem veszed vissza. A munkabeli érvényesülés meg olyan összetett dolog, hogy még egy coach se merné ilyen egyszerűre bagatellizálni a teendőket, plusz a kapcsolati tőke...
Igaz, ez PUA, de szerintem van közös felülete, mikor arról beszél, hogy le akarnak bontani valamit és uralni.
Pont esélytelen egy normális párkapcsolat a férfihang elképzeléseivel. A férfihangtanácsok gyakorlatilag arra készítenek fel, hogy hogyan bontsd le egy másik ember bizalmát és önbizalmát. Hogyan billentsd ki folyamatosan, míg végül görcsben állva kapaszkodik beléd. - Ennyit nem ér az, hogy legyen egy nője valakinek, vagy egy pasija. Az emberi párkapcsolat funkciója veszik el ezzel. És borzasztó szomorú, ha értelmes, érzésekkel és személyiséggel rendelkező férfiaktól olvassa az ember ezeknek a pszichés görcskeltéseknek a dicséretét. Azt gondolom, hogy én egész életemben azt vártam el a párkapcsolatokhoz való hozzáállást illetően az emberektől, amit ez a fiatal srác megfogalmaz. Nyilván mindenkinek vannak olyan mondatai, tettei, időszakai, amire nem különösebben büszke, ezeket lehet megbocsátani neki, vagy nem - de így irányítgatni, manipulálni, tudatosan törögetni - ez szerintem szarság. És ugyanakkor annak, aki ezt képes egy másik emberrel megcsinálni, egészségtelenül erősen kell hinnie a saját felsőbbrendűségében. Nem tanácsolnám ezt senkinek.
Orvos ilyen koronavírusos időben nem mer maga elé engedni légúti megbetegedésest. :) Mondjuk mostmár mehetnék, a negatív covid teszttel. Nem olyan régi betegség, kedden kezdődött, csak éppen olyan munkafázisban voltunk, hogy csütörtök hétig folyamatosan dolgoznunk kellett - aztán pénteken meg "összeestem" vagy "szétcsúsztam". De érezhető a jobbulás.
Csütörtökön reggel korán kezdtem - miután szerdán is sokáig dolgoztam -, aztán covid tesztre mentem a fiammal, aztán vissza munka hétig, aztán éjjel a lányomat vittem balesetire a bokájával, de nem engedtek be a járványhelyzet miatt, csak őt, úgyhogy kinn voltam két és fél órát az autóban, véletlenül lemerítettem az aksiját (ilyen se történt még velem eddig), mászkáltam emberek után, hogy segítsenek betolni, hajnal 2-re értünk haza... - Sok volt, na. :) Nem hiányzott az éjszakai "ráfázás". De az emberek rendesek voltak, meg viccesek, ilyen mentősfiúk, vagyis ilyen embertologatók, akik kijöttek a kórház elé egyet cigizni meg dugipiálni, kisüvegből. :)
Az anyám óvónő volt, mindig sok kisgyerek vett körül, túl voltam telítődve. Anyu mindig mondogatta, hogy kitekeri a nyakam, ha óvónő leszek - de annyira nem is akartam azt lenni. :)
De hát vele nem kell foglalkozni, csak megfogni és nézegetni. :)) Vagy nem tudom hogy mondjam. :) Semmi felelősség, csak a cuki baba. :)
Amúgy én sem szerettem gyerekkoromban soha babázni, viszont az "élő" gyerekeket meg szerettem. Amíg nem voltak gyerekeim is szívesen voltam mások gyerekeivel. Mióta vannak már nem mindenki gyerekeivel vagyok szívesen, pl. a pasi másik barátjának fiát nem vállalnám be, mert annyira hogy is mondjam "neveletlen", ami már életveszélyes. Senkire nem hallgat. Tavaly nyáron kb. 20 percet kellett rá egyedül figyelnem, iszonyat volt. :) Éveknek tűnt. :)
A babázás, kisgyerekekkel való foglalkozás nekem rém unalmas dolog - amit az tud feldobni, hogy olyan valakivel csinálom, akit szeretek.
Nem utálom a gyerekeket, ettől még, de megmondom őszintén, van, hogy már azt is pihentetőnek érzem, hogy tudom, hogy egy gyerekhez nem nekem kell odamennem, megoldani a problémáját. :)
Volt egy főnököm, az előző, aki látványosan utálta a gyerekeket. Nem értettem, hogyan, neki is volt 2, de megmondta, a sajátjait szereti, másokét nem, vgülis tényleg zajártalmat+rendetlenséget keltettek a kis süvölvények, csak mi nem vágtunk ehhez pofákat, ő meg igen. :D
Én nagyon örülök amúgy mások gyerekeinek, de így, hogy babázás, bennem soha nem volt semmilyen vágy. A saját gyerekeim, azok mások. De a babázást gyerekkoromban sem szerettem - később sem változott. :)