Nem szokás a PFT-n megjelent olvtársakról mindenféle ott, IRL megtudott információkat sem a topikokban hangoztatni, sem olyanoknak elmesélni, akik nem járnak közénk, csak tudni szeretnének egy s mást rólunk! Aki kíváncsi arra, hogy melyikünk kicsoda-micsoda a valóságban, jöjjön el, a PFT mindenki számára nyitott.
Komolyan mondom, már kezdesz olyan lenni, mint a mi hőn szeretett köztársasági elnökünk. Ő is halálosan komolyan veszi magát, sajnos ő az egyetlen. Viszont nekem az a véleményem, hogy nagyon komoly dolgokról is lehet nagyon komolyan viccelődni. Az más lapra tartozik, hogy bizony a viccekhez, amennyiben azok nem csak altestiek, komoly intelligencia szükségeltetik, amivel nem mindenkit áldott meg a sors. Ha pedig valaki itt néha lazára veszi a figurát, az még nem jelenti azt, hogy ő maga is laza, legfeljebb nem mindig veszi komolyan a helyzetet. Az pedig nem akkora nagy baj, ha néha nevetni is tudunk, akár önmagunkon is.
Álljon meg a menet! Én egy pillanatig sem mondtam azt, hogy az én módszerem az egyedül üdvözítő, sőt, nem is ajánlgatom az enyémet senkinek. Abszolúte nem vagyok "laza csávó", és eszem ágában sincs csak úgy idejárni a PoliDilibe beböffenteni egyet - ha megnézed a hozzászólásaimat, akkor egyrészt, egészen más topikokban vagyok honos, másrészt, a PoliDiliben szintén csak pár topikban vagyok található (azok sem napi politikával kapcsolatosak) - kivételt képez egy-két "akkora marhaság, hogy már érdemes észrevenni" topik, ezeket mindig a főoldalon találom meg és ténylkeg nem állom meg, hogy "beböfögjek"...
Megismétlem, hogy komoly hangvételű és nyugodt társalgásra ott vannak a Klubok (amik gyakorlatilag üresen állnak igény hiányában) - valamikor épp az volt a hangos kibajálás témája, hogy "nincs eghy hely, ahol....", hát, lett, aztán nem kellett... Csak időnként sír utánuk egy-két idealista, de valójában a PoliDiliben csak a küzdés és sárdobálás a menő, nos, ezé' sem lehet komolyan venni, mer' csak fölidegeli magát a zember, má' ha úgy venné, hogy tétje van a nagy hirignek, pedig csupán arról van szó, hogy egyik vagy másik csoport esik neki a koncnak, illetve annak, ami még egyáltalán koncnak tekinthető..., valójában pedig az egész olyan, mint a fogadás: csak csibész és hülye fogad, az első azért, mert tudja, a másik meg azért, mert nem tudja. Így aztán aki nem akar sem kábító, sem kábított lenni, az csak röhög az egészen..., ja, és Söröt isz...
Szerintem ne is törődj vele- ezer sebből vérzik Wagner érvelése.
Pont azt felejti el, ami a legfontosabb itt. Emberek működtetik a polfórumot.
És habár viszonylag jó dolog a névtelenség (némely gátlást felold), azért a legtöbben azért járnak ide, mert megoszthatják azt amit a világról, annak kényes kérdéseiről gondolnak - zavarukat, bizonytalanságukat, frusztrációikat stb.
Olyan dolgokat is, amit esetleg verbálisan, szemtől szembe nem mondanának ki, mert félnének a reakciótól, félnek, hogy a másikat megbántják stb. (Hogy egy konktét példát mondjak: én nem szoktam a mélyen vallásos családtagjaimnak szóban deklarálni, hogy ateista vagyok. Bizonyára mindenki tudja ezt rólam, de udvariasságból nem beszélünk róla)
Szóval itt tesztelhetjük eszméink fogadtatását, nagyobb vihart kavaró következmények nélkül.
A másik fontos része ennek helynek a titokzatosság; nem szabad, hogy kiváncsiskodjunk a másik valódi kiléte felől, de magunkban találgathatunk, és néha erre vontakozó utalásokat is megtehetünk. (pl. nagyon tetszett, amit a családodról leírtál egy másik topikban- ezt nem azért tetted, mert fórum függő akarsz lenni, hanem mert fontosnak érzed, hogy a rólad kialakult kép teljesebb legyen). Ez egy jó játék, és nagyon sokféle ismert, emberi rekció teszi izgalmassá ( tilos; büntetés jár érte- hogy lehet kicselezni ; iskola szindróma: mi kontra a tanár..stb.)
Az egy teljesen hamis állítás, hogy aki összekeveri önmagát az itteni, névtelen megnyilvánulásaival, az fórumfüggő lesz. Honnan tudja ezt Wágner? Vannak statisztikák, lélektani elemzések? Ha nincsenek minek ilyeneket ex cathedra kijelenteni?
Wágner az egész érvelésében a saját metódusát, önvédelmét írja le, azt, ahogyan neki valószínűleg ezt a tevékenységét és a valódi munkáját össze kell egyeztetni.
Ezzel idáig nincs semmi baj, a baj ott kezdődik, amikor Wágner a saját szisztémáját mint az egyetlen, még normális emberek számára követendőt írja le. A még nagyobb baj -számomra legalábbis -(és ezért vettem a bátorságot, hogy egyáltalán beleszóljak az itteni vitába), hogy az a mez, amit Wágner felöltött (de jó laza csávók vagyunk, csak iszunk, és hülyéskedésből járunk ide egyet böffenteni), a vita hangvételét szerintem nem jó irányba befolyásolja.
Valami miatt én közvetlen összefüggést érzek eközött a laza csávók vagyunk mez és a legintelligensebb nickek által mostanában alkalmazott két szavas, bübükéző lekezelés között.
Rajtad kívül az én cehhemet soha senki nem fizette. Tőled egyszer elfogadtam, mert nem hittem el, hogy tényleg az vagy, akinek mondtak. Most már elhiszem azt is, hogy azért írtad be az isten nem ver bottal mondatot, amit mondtak.
Megkapod a pénzedet. De ne próbálj többet hozzám szólni.
Aztán: ez is egy eléggé bevált közhely itt a fórumon, hogy semmit sem szabad komolyan venni. Miért? Én ilyent nem mondtam, ne tőlem várj erre indoklást.
A te leírásodból az derült ki, hogy szted a legfontosabb, megtalálni azt a szerepet/magatartást, amely minimálisra csökkenti a frusztrációt és a csalódást. Látod, erre mondtam, hogy félreértetted.
Én végig csak fórumról, mint helyről, térről, az embereknek és gondolatoknak átjárást biztosító valamiről beszéltem.
Képzeld el ezt az egészet úgy, mint egy szép nagy közteret. Padokkal, sétányokkal, asztalokkal, pár öreg fával és az a szép zőőőd gyep, na, még az is. Én ezt a közteret annak látom, ami. Az öregek kiülnek sakkozni, a kölkek ricsajoznak, az anyukák kipletykálják a kipletykálnivalót, amíg a porontyaik a homokozóból kimazsolázzák az összes kutyaszart, deszkások, bringások mutatják be a divatos kunsztokat, és igen, ülünk páran pár sarokban és világmegváltunk.
Na, ezt a teret nem szabad úgy tekinteni, mint egy olyasvalamit, ami eleve a komoly vitának, a világmegváltó gondolatok kihordásának és megszülésének a tere lenne, és csak az! És ez nem egy szubjektív megközelítés, ez nem azért így igaz, mert ezt én így érzem, hanem sokkal inkább azért, mert ez objektíven sem lehet másként, legalábbis én nem találtam olyan érvet, ami azt valószínűsítené, hogy lehet, pedig hidd el, sokat keresgéltem.
Tehát aki egy objektív valóságtól azt várja el, hogy ne az legyen, ami, az törvényszerűen csalódni fog és frusztrált lesz miatta. Való igaz, hogy mást erre figyelmeztetni morális dilemmákat vet fel, mert nem tudhatom, hogy az illető kiféle-miféle, lehet, hogy neki éppen a szélmalmokkal vívott harc okoz örömet, így ebben a vonatkozásban jogos a kritikád.
Az enyémből az derül ki, hogy inkább vállalom a csalódást ezerszer azért az egy aranyhalért, ami így a hálómba akad. De hát ugyanarról beszélünk! Én is pünkt azt mondtam, hogy nem a tér saját igényeim szerinti átformálására lenne célszerű feltennem az életem, hanem biza jobban járok, ha elfogadom a teret olyannak, amilyen és elkezdem belakni. Körbejárok, odacsapódok beszélgető csoportokhoz, szóbaállok emberekkel és eldöntöm, hogy kiket veszek komolyan, kiket nem. Valamint azt is eldöntöm, hogy én hogyan viselkedjek: úgy, hogy lehetőleg minél több ember ismerje fel, hogy én komolyan veszem azt, amit ezen az olyan, amilyen helyen, téren csinálok, vagy erősen azt a látszatot keltem, hogy én csak játszok.
És itt jön az, amit te mondtál, hogy ha komolyan veszem magam, és ezt manifesztálom is mások felé, akkor elkezdhetem várni, hogy vajon lesz-e másik olyan szereplő a téren, aki ugyanígy gondolkodik és partner abban, hogy mi ketten (hárman, tízen, negyvenkilencen), ezen az olyan-amilyen téren komolyan vegyük egymást. Na, ha ez megvan, akkor már lehet is váltani megfelé a világot, lehet táplálni egymás irányába (ceterum censeo: NEM a tér irányába!) mindenféle reményeket, amikben lehet jókat csalódni, el lehet kezdeni győzködni azokat, akik a komolyanvevést elfogadják (figyeltem, nem az egész teret győzködni!) arról, hogy csak mi tudjuk a frankót, majd lehet frusztrálódni attól, hogy ezt nem hiszik el nekünk. ;)
Ugyan miafranc akadályozza azt, hogy én a kedvenc Staropramenemet megihassam a szokott asztalvégen? Egyébként mióta olyan szürkére festették annak az Építésznek a plafonját, hogy nem lehet rendesen fotózni, káromkodtam én eleget, de leszoktattak arról, hogy akármi más tetthelyet ajánlgassak, há' akkor mié' tegyem ezt épp most?
Nekem bonyolult, nehézkes, áttekinthetetlen a legtöbb ilyen fórumszoftver, az is, amiről szó van. Az index tekintettel van a magamfajta csökkentértelműekre is. :)))
Én sem fórumozásra gondoltam, hanem a privát csevej funkciójára, ami itt nincs, de oké, megértettem. Akkor majd kicsit később megpróbálom újból leírni itt, hogy mi az, amit félreértesz.
1. A helyet elemezted, annak célszerű használatát.
2. Leírtad, hogy miként lehet úgy viszonyulni a fórumhoz, hogy az minél kevesebb csalódással és frusztrációval járjon.
Ebből én arra következtettem, hogy szted az a célszerű, ha az ember elkerüli a csalódást és a frusztrációt.
És ennek kapcsán leírtam néhány magatartásformát, amelynek nem ez a legfontosabb, nem ezt tartja célszerűnek. És ilymódon nekik a te recepted nem ad megoldást.
Én el tudnám a mondandómat mondani még vagy ötféleképpen, árnyalva, példálózva, tanmesébe foglalva, esetleg el is táncolhatnám, de arra sajnos én nem tudok hatni, hogy te legalább nagyvonalakban azt értsd meg belőle, amit én közölni akarok.
Legfeljebb annyit tudok neked elmondani, hogy nem, nem azt akartam mondani, amit te érteni vélsz belőle, és ezt úgy mondom el, hogy: "Aragorn, félreértetted, én nem ezt mondtam."
Mire te: "de nem, mert én nem értettelek félre".
Na, ez tipikusan egy olyan szituáció, amikor abba kell hagyni a vitát. :)
a PoliDiliből egyenesen az IRL diliházba (má', ha maradt még ilyen egyáltalán)... Hajjaj, ha tudnád, hogy a főnéni milyen erősen vigyázza a kulcsot, alig bírjuk elcsenni, hogy a napi betevő fórumozás mián be tudjunk lógni a számítógépéhez...
Ja, kérem szépen, azok a tiltások az analfabetizmus elleni küzdelem megnyilvánulásai, pontosan azé' vannak, hogy tanuljanak olvasni azok a jól ismert nickek, vagy ha tudnak má', akkor olvassanak is... Az ominózus megkérdeztük topikba jól látható helyen ki van írva, hogy aszongya csak modiktól lehet kérdezősködni, illetve tőlük kérni valamit, de semmiképp nem egymással bájcseverészni vagy csatázni, vagy valami ilyesmi...., nem tudom mostan, pedig valamikor én magam írtam be.... Talán épp ez volt a baj, mer' annyit mondogatom, hogy ne vegyenek komolyan semmit, hogy eztet sem vették komolyan... Mostan viszont olyan modik vannak, akik annyira bolondok, hogy komolyan veszik (hiába na, mondom, hogy helybéliek....), így aztán zsinorban csapják le az ősnickeket is, akik csak írnak, de sosem olvasnak...
:))) Hogy a Sörhab szinezze el a szakálladat! Hát ez a sokfelvonásos dramaturgiai eszközökkel menedzselt és azok is csepürágók, akik ezt teszik. Mit duzzognak?
Én biztos, hogy beteg vagyok, mert nem szeretem a Sört, de ha betűt látok, akkor olvasóvá válok és baromira zavar, hogy rejtvényfejtésbe kell fognom, ha fel akarom ismerni a főhőst. Egy idő után meg elfáradok és nem klikkelgetek a kérdések, meg a közlemények között, nem keresek szürkére szinezett nikkeket, meg tace-paokat se, hogy élvezhessem a drámát. Ha Aragornt látok, akkor olvasok. (sértődés ne essék, csak aktualitása miatt emelem ki, bárkit írhatnék az itteni, tíz napos felhozatalból) Azt is bevallom, hogy felismerem a jelentéktelen, díszletmozgató ugribugrikat és rájuk egész egyszerűen nem is emlékszem.
Kérd meg a dramaturgiát, hogy ne tiltson egy hétnél hosszabb időre jól ismert nikkeket és pláne ne törölje őket! Tudjátok ti jól, hogy melyek azok, meg aztán az a lökött, klikkelgető olvasó is tudja.
Ej, wizes barátom, enyire tudatlan azé' ne legyél - a cenzura előzetes, a moderálás utólagos. Ha cenzorok lennének, akkor itt csupa szépet és jót olvashatnál, boldog lennél és elégedett, táncolnál és tapsikolnál..., de mivel nem cenzura van, ezé' csak szenvedj kedves egésztségedre....
