Szeretném, ha ide mindenki szabadon leírhatná, mit gondol a Bibliában szereplő állításokról. Lehet ellenvélemény, beszélgetés, vita, bármi. Senkit nem szeretnék kitiltani, letiltani, dirigálni egyet nem értés esetén, durvább vélemények is beférnek. Egymás személyét viszont kérném tiszteletben tartani.
-verkli- meglátásához hasonlóan én is úgy látom, hogy a példához hasonló esetekben az egyház (és a fórumozók egy része) kitér döntés elől. Először 14 nappal ezelőtt kérdeztem meg a témával foglalkozó fórumozókat, hogy a példa szerinti esetben mi az Istennek tetsző döntés; de a magukat biblikus kereszténynek tartó fórumtársak kitértek a válaszadás elől. Olyan fórumtárs is akadt, aki a kérdés megválaszolásának nehézségéből arra a következtetett, hogy a példa szerinti eset nem történhetett meg, mert az Isten nem enged meg olyan élethelyzeteket, amire a Szentírás alapján nem tudja meghatározni a helyes választ.
Meggyőződésem, hogy a példa szerinti esetben a Szentírás alapján is lehet Istennek tetsző döntést hozni az 1János 4,8b; továbbá a Lukács 10,25-28; Márk 12,28-34; Máté 22,34-40 versek alapján. Ezeknek a verseknek mindegyike a szeretetről szól, és ezért a példa szerinti esetben úgy lehet a szeretetnek megfelelő döntést hozni, ha a kialakult helyzetet a felek kívánsága szerint zárják le. Vagyis az asszonynak csak a második házassága érvényes, és az első férje újra megházasodhat.
Ez itt a lényeg. El akarja fogadtatni, hogy a házasság fölbontható, és a válás nem házasságtörés. Ezt egy extrém példával akarja igazolni, mivel Jézus szavaival nem képes bizonyítani. Mintha egy extrém példából kéne kiindulni a házasságra vonatkozó törvények tekintetében s nem a Jézus által lefektetett általános szabályból. Ezért nem mer/tud válaszolni hetek óta, csak sunnyog:
Az egyhazi jog az Isten-ember kapcsolatarol szol. Arrol szol, hogy Istennek vannak abszolut torvenyei - de ezek a torvenyek a mi javunkra, boldogsagunkra vannak.
Ha megszegem Isten torvenyeit, akkor elszakadok Istentol, es boldogtalan vagyok es/vagy boldogtalanna teszem a kornyezetem.
A polgari jog pedig arrol szol, amikrol az emberek UGY VELIK, hogy jo - es ez szubjektiv, es mindig valtozik. De sok esetben az emberek nem latnak elore - hogy mi lesz a jo a jovoben. Pillanatnyilag, remek dolog elvalnom, es az eppen aktualis szeretommel osszehazasodnom, de ez a magatartas hosszabb tavon boldogtalansaghoz vezet.
Arrol nem is beszelve, hogy a torvenyek nagy reszet a kisebbseg hozza, az emberek megkerdezese nelkul. Diktaturakban ez egyertelmuen igy van. De demokraciaban is nagyjabol igy van. Hiaba szavazok az orszag vezetoire, kepviseloire, ha nem tudom, hogy hogy fogja a torvenyeket hozni. Illetve, ha most mond is A-t, beszavazas utan mar mondhat B-t is.
Ha pedig van egy torvenyhozo kisebbseg, akkor a torvenyeket nyilvan a sajat erdekukben hozzak nem a tobbseg erdekeben (csak ugy LATSZHAT, hogy ez a tobbseg erdeke.
Azért, mert ez a rész a tényekkel foglalkozik. Egyszerű esetben (és ez pont az) elég a történések időbeliségét vizsgálni.
Es mi van, hogy ha mind 2 hazassagbol van mar gyerek? Akkor a polgari dontes sem tud semmi okosat mondani, es ezt az elethelyzetet nem tudja boldogga tenni mindenki szamara. A tobb-ferjusege nem boldogsag, sem a csonka csalad az egyik, vagy masik oldalon.
Lehet, hgoy ez a tortenet nem is igaz. Ez csak azert lett kitalalva, hgoy a valast elfogadtassatok, es az egyhazra is raeroltessetek.
Az egyhaznak ragaszkodnia kell Isten torvenyeihez, Jezus tanitasahoz. Jezus nem engedi a valast - kiveve akkor, ha a hazassag ervenytelen. Es ez fellep csaladtagok eseten, bigamia eseten (ha az egyik fel tudta, de eltitkolta, stb.), kenyszerites eseten, stb.
Az "egyházi törvények" -legalábbis nálunk- annyit érnek, mint mondjuk verkli törvényei.
Abszolut nem annyit ernek. Akinek fontos Isten, Jezus, es biblia, az hallgat az egyhaz torvenyeire (amennyiben a katolikus egyhazat vagy mas egyhazat elfogad Isten/Biblia foldi kepviselojenek).
Gyakorlatilag eddig meg minden esetben megtapasztaltuk, hogy az egyhaz torvenyei szerinti elet ad boldogsagot. 50 eve az egyhaz pontosan azokra a dolgokra figyelmeztetett a fogamzasgatlas kapcsan, amik mara mind bekovetkeztek. Beturol beture bevalt a "joslatuk" (sajnos).
Mintha mondjuk a BTK. szerinti legsúlyosabb büntetés az lenne, hogy az elkövetőre a továbbiakban nem vonatkozna a BTK.
A polgari bunteto jogok megszegeseert a buntetes lehet borton, penzbuntetes, az illeto/csalad meghurcolasa, stb.
Az egyhaz torvenyeinek a megszegeseert gyakorlatilag semmilyen buntetes nem jar (kiveve, ha valamilyen sulyos bunt folyamatosan hirdetsz - ekkor is csak kikozosites az egyhazbol). Es ez mindig is igy volt (a kozepkorban is) - pl. gyilkossag, lopas eseten is az allam szabta ki a buntetest, nem az egyhaz.
Akkor melyik az eroszakosabb - a (szubjektiv) polgari torvenyek, amit kenyre-kedvre lehet valtoztatni, vagy az objektiv, abszolut egyhaz torvenyek?
Nem akarok kiugrani a topik témájából, igyekszem óvatosan fogalmazni.
"polgári részről egyszerűbb megválaszolni a kérdéseket"
Azért, mert ez a rész a tényekkel foglalkozik. Egyszerű esetben (és ez pont az) elég a történések időbeliségét vizsgálni. Ráadásul a példádban a jóhiszemű "károsultak" mindannyian egyetértettek a kárelhárítás módjában.
Az egyház meg nem akar dönteni, mert ilyen esetben minden döntés ellentmond a Bibliának. Az egyetlen döntés az, ha nem döntenek, és ráfogják a második pohár kakaót a nyuszira- azaz egy egyháztól független bíróság döntésére.
Az "egyházi törvények" -legalábbis nálunk- annyit érnek, mint mondjuk verkli törvényei. Semmit. Ha esetleg vétesz az egyházi törvények ellen, a legsúlyosabb retorzió az, hogy kizárnak a törvény hatálya alól. LoL. Mintha mondjuk a BTK. szerinti legsúlyosabb büntetés az lenne, hogy az elkövetőre a továbbiakban nem vonatkozna a BTK.
Azt meg, hogy Isten szerint a példád szereplői bűnt követtek-e el, döntse el Isten. A Biblia nem tartalmaz ilyen esetre útmutatást. Amit a szeretett fórumtársak a Biblia le nem írt sorai közül ki bírnak olvasni, és Isten nevében hirdetnek - nem Isten rendelkezései, és nem is kötelezik Istent semmire. (Szigorúan a topikban maradva, és nem firtatva azt, hogy mi is a Biblia)
Teljesen jól látod azt, hogy polgári részről egyszerűbb megválaszolni a kérdéseket.
Akik valamit keresztul akarnak vinni, azoknak ez az egyik modszeruk: hoznak valami extrem peldat, ami nagyon-nagyon ritkan, vagy soha sem fordul elo (max. kitalalt sztorikban).
Mi lett a vege annak, hogy bizonyos esetekben a polgari jog megengedi a valast? Az, hogy mar indok nelkul is felbonthato a hazassag - csak azert, mert az egyik fel beleszeretett egy masikba (sokszor ez az indok). Es most ott tartunk, hogy nagyon magas a valasok szama, a csonka csaladokban felnott gyerekek, a hazassagon kivuli szexualis kapcsolat, stb - es kozben mindenki boldogtalan, idegbeteg, ideges, depresszios, stb.
Rengeteg ilyen valodi sztorit latok, hallok: az egyik fel beleszeret valaki masba, aztan otthagy csapot-papot, a kis gyerekeit is. Vagy pedig a kis gyerekeket viszi az uj kapcsolatba, elszakitva az edesapjatol (aki teljesen normalis, nem reszeges). Egyik ismerosom nem torodik a sajat egyetlen edes gyerekevel, hanem osszekoltozott egy 3 gyerekes anyaval, es most azok neki a fontosak. (a 3 gyerekes anya pedig otthagyta a ferjet, a gyereki apjat).
Aztán visszafelé haladva a történelemben olyan esettel is lehet találkozni, amikor a háborúk vagy más ok miatt a férfiak száma annyira lecsökkent, hogy átmeneti jelleggel engedélyezték a többnejűséget.
Az egyik felmeno rokonom emiatt lett ongyilkos: nem kimondott tobbnejuseg. De a sok ozvegyasszony racsimpaszkodott, es ezt o elvezte, aztan anyagilag totalisan tonkrement.
A biblia megmutatja a tobbnejuseg boldogtalansagat: Abraham-lasd Sara-Haga sztori (ami nem kifejezetten tobbnejuseg) es Jakob-Lea-Rachel sztorit.
Teljesen jól látod azt, hogy polgári részről egyszerűbb megválaszolni a kérdéseket.
Egyaltalan nem egyszerubb.
Mi van, ha a tortenetben az alabbiak valamelyike igaz?
1. Az 1. hazassagbol van gyerek, a 2.-ban nincs?
2. Mind a 2 hazassagban van gyerek?
3. A felesegnek az elso ferje az elete nagy szerelme, ami diak-szerelemkent indult, akivel elete vegeig egyutt akart elni? A 2. ferjet szereti, huseges, de az 1.-vel szivesebben elne? (es akkor ezt varialhatjuk azzal, hogy hol egyiknel, vagy mind2-nel van gyerek).
A polgari jog az egyhazi jogbol alakult ki.
A bun nem azert bun, mert ezzel megbantjuk Istent, hanem azert, mert ezzel artunk magunknak es/vagy a kornyezetunknek.
A Biblia, Isten torvenyei, es Jezus tanitasai azert vannak, hogy boldogan eljunk - itt a foldon is.
Nem azert bun a hazassagon kivuli kapcsolat, es a valas, mert ez Istennek igy jo, hanem azert, mert nekunk, embereknek igy jo. Persze, nem rovid tavon, es nem az azonnali igenyeinket elegiti ki, de az eletben a tartos boldogsagert sokszor a rovid tavu azonnali kielegulest fel kell aldozni (pl. fogyokurazom - hogy csinosabb legyek, kemenyen tanulok egy nyelvet, hogy eredetiben olvashassak, jobb munkam legyen, stb. Ez fokozottabban igaz a szexualitasra.)
Szerintem mindenki egyetert abban, hogy ilyen helyzetbe senki sem szeretne kerulni. (Kiveve az, aki beleszeret masba, mig a hazastarsa tavol van - es ekkor megorul a "halalhirnek" - agar igaz, akar hamis.)
Ez egyaltalan valos tortenet, vagy kitalalt?
Ne haragudj, nem tunik valosnak. Ugy tunik, mint egy mesterkelt sztori, tul sok veletlennel. A tortenet szerint a katona nem vette eszre, hogy az azonositoja mas - mert amugy sem szeretett olvasni.
Es azt sem vette eszre, hogy honapok ota nem kap levelet, a leveleire nem kap valaszt?
Mennyi ido telt el a halal bejelentese es a hazassag kozott? Ki lett allitva halotti anyakonyvi kivonat?
Jó érzés, hogy van olyan fórumtárs, aki képes válaszolni az általam feltett 2 kérdésre. Teljesen jól látod azt, hogy polgári részről egyszerűbb megválaszolni a kérdéseket. Egyébként a #2043. hozzászólásban leírt esethez sok hasonló eset volt már a történelemben; és aki veszi a fáradtságot a különféle felekezetek belső irattárának a tanulmányozásához, az sokféle rendelkezéssel találkozhat a témában; de ezek a rendelkezések elektronikus formában jellemzően nem találhatóak meg.
Az esettel kapcsolatos egyházi rendelkezések egyik csoportját alkotják azok, amelyben az egyházi bíróság megvárta az üggyel kapcsolatos polgári bíróság döntését, majd ahhoz igazodva hozta meg a saját döntését. Ezzel egyrészt elkerülte azt, hogy a házasság érvényessége körüli esetleges viták az egyházi bíróságon történjenek, másrészt biztosította a polgári bíróság döntésével való összhangot.
Az esettel kapcsolatos további rendelkezés azokra vonatkozott, akik valamiért nem foglalkoztak azzal, hogy az ilyen módon kialakult családi állapotukat monogámmá rendezzék. Az ilyen esetekben mind a polgári, mind pedig az egyházi törvények úgy rendelkeztek, hogy az érintetteket semmilyen törvény nem kényszeríti arra, hogy a családi állapotukat monogámmá rendezzék. Ezért mind a polgári, mind pedig az egyházi törvények vis majorra hivatkozva tolerálták a kialakult helyzetet.
Aztán visszafelé haladva a történelemben olyan esettel is lehet találkozni, amikor a háborúk vagy más ok miatt a férfiak száma annyira lecsökkent, hogy átmeneti jelleggel engedélyezték a többnejűséget. Az ilyen időszakokban a férfiaknak jellemzően több feleségük is volt, és ha a példa szerinti vagy más okból valamely asszonynak egynél több férje volt, akkor az asszonyra bízták annak az eldöntését, hogy melyik férjével él. Az ilyen esetekről még azt is tudni lehet, hogy az örökösödésnél a többférjű asszonyok gyermekei hátrányosabb helyzetben voltak az egyférjű asszonyok gyermekeinél; mert a többférjű asszonynál nem volt biztos a gyermek vér-szerinti apja.
Aztán azt sem lehet kizárni, hogy voltak olyan egyházi rendelkezések, amelyekkel nem találkoztam.
A polgári rész egyszerű. Az állam értesítette az asszonyt a férje haláláról, tehát özvegy volt a második házasságának megkötésekor. Az, hogy tévedés történt, nem változtatja meg az asszony jogállását visszamenőleg. Mivel minden résztvevő jóhiszemű volt, nincs min vitatkozni, az esetet le kell zárni a felek kívánsága szerint.
Az egyház (és a fórumozók egy része) meg nyilván előveszi a Bibliát, és a sorok közül kiolvassa, hogy ki menjen máglyára.
Az alábbi történethez tartozó 2 kérdés mindazoknak szól, akiknek megvan a kellő tudásuk és bátorságuk a 2 kérdés megválaszolásához:
A második világháborúban történt, hogy egy egyszerű falusi fiatalembert néhány hónappal az esküvője után besoroztak katonának, ahol a legalacsonyabb rendfokozatban szolgált egészen addig, amíg az alakulata hadifogságba nem került. Ezt követően a hadifogolytáborban tífuszjárvány tört ki, amiben ő is megbetegedett, és már az orvosok is lemondtak róla, és már a ravatalozásra előkészítettek közé helyezték, amikor valaki észrevette, hogy még él. Visszavitték a betegek közé, ahol hosszas lábadozás után végül is teljesen felépült, és visszakerült azok a hadifoglyok közé, akik eredetileg az alakulatához tartoztak. Egy idő után a hadifogolytábor őrei közül valakinek feltűnt, hogy valami nem stimmel a személyi igazolójegyével (katonai szlengben: dögcédulájával). Elindult egy nyomozás, és kiderült, hogy amíg ő öntudatlan állapotban feküdt a ravatalozásra várók között, egy számára idegen katona lecserélte a dögcéduláját a sajátjával; aztán ez az idegen katona is elkapta a tífuszt, és ő viszont bele is halt a tífuszba; majd ezt a katonát el is temették, de a haláláról és a temetéséről végig tévesen a nála lévő a személyi igazolójegy alapján írták az adatait. A tífuszból fölépülő katona viszont amúgy sem szívesen olvasott, és ezért nem tűnt fel neki, hogy egy számára idegen katonának a dögcédulája van nála. A lényeg az, hogy a dögcédula elcserélődése viszonylag sok idő múlva (kevéssel a katona hazaérkezése előtt) derült ki.
Mindennek az lett a következménye, hogy a hadifogolytábor közben tévesen értesítette a katona hazájának hadügyminisztériumát a katona haláláról, akik hivatalosan továbbították a hírt a katona családjának: a szüleinek, és az akkor még gyermektelen feleségének. Ezt követően, amikor kiderül a tévedés, akkor a hivatalos hatóság ismét értesítette a családot arról, hogy a korábbi értesítés téves volt, és a családtagjuk hamarosan hazatér. A hazaérkező katonát a vasútállomáson várták a szülei, de az egykori felesége nem volt a várakozók között, mert időközben újra férjhez ment, és az új házasságából már gyermeke is született. A legény falujában mindenki római katolikus vallású volt; így az egykori feleség is, és mind a két férje is római katolikus volt. Mind a két házasságot a falu római katolikus templomában tartották. A két férfi ismerte is egymást. A régi férj teljesen megértette az egykori feleségét, aki a hivatalosan közölt halálhíre után teljesen jóhiszeműen tekintette magát özvegynek, és azt is elfogadhatónak tartotta, hogy az egykori felesége azzal a férfival éljen, akivel közös gyermeke van. Valójában a hazatérő katona is, az egykori felesége is, és annak az új férje is teljesen egyetértettek abban, hogy mindhármuknak az lenne a legjobb, ha az előző házasságot érvénytelennek minősítenék az egyházi és a polgári hivatalokban; amivel lehetővé tennék azt, hogy a hazatérő katona újra megházasodhasson.
Bigámistának minősül-e az újraházasodó asszony?
Ha nem bigámista az asszony, akkor melyik házassága érvényes?
Igen, mindig dönteni kell, egyetértek, valóban ezt írtam! Ám ha döntéseidnek semmi köze az igazsághoz, akkor nagyon nagy baj van! Szerintem ezt Te sem így gondolod, nyilván döntéseidet igyekszel az igazsághoz szabni, és az alapján döntesz, amit igaznak ismertél meg, igaznak gondolsz. A többivel kapcsolatban más látásom van, mit neked.
Mindig dönteni kell. Az élet döntések sorozata, és amikor azt hiszed hogy nem döntesz, az is egy döntés. De ennek az ég világon semmi köze az igazsághoz, vagy isten létéhez, és akik úgy döntöttek, hogy a bibliai mesékkel kell etetni a népet, azok arról döntöttek, hogy jobb egy hazugságot hirdetni akár fegyverek erejével, mint az egyes emberek közötti társadalmi különbségeket boncolgatni. Így tehát az ige hirdetése az igazságról való lemondás hirdetése.
Így többnyire azok beszélnek, akik szeretnének kibújni a felelősség alól, mert nem akarnak dönteni igaz és nem igaz között, mondván, nem lehet dönteni, pedig lehet és kell is! De az a jó hír, hogy nem vagyunk magunkra hagyva ebben! Felelősek vagyunk, kiben hiszünk, mit hiszünk, mit döntünk! Ezért igyekszünk a világot megismerni (legyen az matek, vagy bármi, ami fontos), és ezért ragaszkodunk a már igaznak bizonyultakhoz.
Mint említettem is, annak eldöntése, hogy melyik legenda hiteles, vagy hiteltelen, vagy szent, vagy sátáni, ez mind emberi döntés, semmi köze istenhez, vagy isten rokonaihoz. Ugyanez a helyzet minden ereklyével is. Semmi nincs a vallás kezében, ami hiteles isteni kinyilatkoztatás volna, mert minden ilyenről olyan személyek döntöttek, akik semmivel sem tudtak többet istenről mint bármelyik élőlény. A biblia összeállítása persze csapatmunka volt, sok ember működött közre, hogy nagyjából egységes történetcsokorral lehessen etetni a jó népet. Bárki mondhatja, hogy isteni sugallat vezérli, de pontosan tudjuk, hogy transzba esni leginkább a tudatmódosító szerek hatása alatt lehet, és vannak akiknek szerekre sincs szükségük, hogy látomásaik legyenek, sőt állandóan látomások gyötrik. Így működik az idegrendszer.
Az apokrifok hasznos kordokumentumok, mert általuk valamilyen szinten rálátásunk lehet, hogy azokban a korokban, amikor keletkeztek, hogyan gondolkodtak vallási, filozófiai, társadalmi kérdésekről, ennyi hasznuk lehet.
Ma is írnak apokrifokat, ahogyan ma is vannak, akik például kitalálnak maguknak egy új halmazelméletet. Csak hát akik a halmazelméletet ismerik, szeretik, használják, azok nem akarnak más konstrukciókkal semmit kezdeni, mert nincs szükségük rá. Így vagyunk hívő keresztyének az apokrifokkal: nem igazán van szükségünk az ilyen emberi kitalálmányokra (hit kérdésekben semmi esetre sincs ezekre szükségünk, de vallástörténet és filózófia szempontjából persze érdekesek lehetnek), hiszen itt van nekünk Isten Igéje, ami elegendő, hogy vizsgálódásinak jó eredményre vezessenek.
Aki nem hisz Isten Igéjének, mert nyilván nem is érti azt, azoknak jobb híján lehetőségük az apokrifek közül válogatni valami szimpatikusat, ami tetszik nekik és illeszkedik elképzeléseikhez. Ahogy a matematikában is így van: ha nem jó a ZFC (mert nem értik, nem passzol az elképzeléseikhez, bármi okból nem tudják vagy nem akarják használni), akkor valamit kitalálsz helyette, de szerintem értelmesebb lenne a ZFC-t megismerni, és akkor rájönnél, arra van igazából szükséged a matekhoz, ezért nem kell mellette és helyette más.
Ugyanígy, ha megismered Isten Igéjét, akkor már kevéssé fognak érdekelni az apokrifek, mert felismered, hogy egyedül az Ige elegendő az élet fontos kérdéseihez, nem kell mellette és helyette más.
Jezus biztos, hogy nem erre gondolt. Azt mondta, hgoy a hazassag felbonthatatlan, kiveve paraznasag okan. Ha a paraznasag azt jelentene, amit te irsz, akkor ezek szerint, akkor minden hazassag felbonthato lenne, amelyikben a nonek volt mar elozo (akarmilyen) kapcsolata. Pl. egy prostitualtnak eselye sem lenne kesobb ferjhez menni. Vagy egy megeroszakolt nonek.
A hazassagtoro asszony tortenete sem arrol szol, hogy a ferjnek jogaban van elvalni az asszonytol. A hazassagtoro asszony visszatert a ferjehez - es Jezus igy akarta.
Jezus a bunok megbocsajtasat hirdette. Az az evangeliummal ellentetes szellemisegu lenne, ha a bunbanatra (pl. prostitualtsag eseten, vagy egy egyszeri felrelepes eseten hazassag elott) nem lenne bocsanat.
Viszont aktiv bunben nem lehet elni. A csaladtagok kozotti szexualis kapcsolat egy bunos allapot. Ezt fel kell szamolni. Jezus ezert mondta, hogy tilos a valas, kiveve akkor ha most aktiv bunben elsz ("paraznasagban").
Ezt a mércét viszont jobban megközelítik azok, aki önként ragaszkodnak egymáshoz, mint azok, akiket a jogi garanciák láncolnak össze; hiszen Krisztus hűségének sincsenek jogi garanciái.
Ez nem ugy van, hogy egyik, vagy masik (vagy onkentes ragaszkodas vagy jogi garanciak/hazassag).
Az onkentes ragaszkodasbol kovetkezik a jog, a hazastarsi torvenyek betartasa. Ha egy ferfi es egy no szereti egymast, es egyutt akarnak elni, akkor ennek az a modja, hogy ezt a szandekukat kinyilatkoztatjak a kozosseg elott - ehhez kellenek a tanuk. Ez a "jog". Miert kell ez? Mert a kimondott szonak megtarto ereje van, megtart a nehez idoszakban is. (Ha pl. en kimondom masoknak, hogy fogyokurazom, akkor betartom akkor is, ha ugy erzem, hogy belepusztulok - mert nem szeretnek masok elott szegyenbe maradni.)
A hazassag nem letezhet kolcsonos szeretet nelkul. Ha ugy erezzuk, hogy nincs a hazassagban szeretet, akkor tegyunk erte, hogy legyen. Ez a szeretet nem olyan, hogy vagy van, vagy nincs, es szettarjuk a kezunket, hogy "sajnos ez van, semmit sem tehetunk". A szeretet egy aktiv tett - a szeretet az, hogy figyelek a masikra, azt teszem, ami a masiknak a javara valik. Ha te szeretet alatt valamifele mindent elsopro langolo szerelmes erzest ertesz (es ugy tunik, hogy ezt erted), akkor valo igaz, hogy ez vagy van, vagy nincs. Es ha a hazassag kezdeten van is, ez elmulhat. De a hazassag nem a szerelmes erzesekre epul, hanem az aktiv, onfelaldozo szeretetre - amilyen szeretetrol Jezus tanusagot tett.
A hazassagi jog nelkuli, onkentes parkapcsolat nem magasabb szintu, hanem alacsonyabb. Azert, mert azok nem kepesek elkotelezodni a hazassagra, akik nem gondoljak komolyan, hogy a kapcsolatot egesz eletukre vallaljak.
Érvénytelennek lehet-e tekinteni valamelyik házasságot; és ha valamelyik házasságot érvénytelennek lehet tekinteni, akkor melyik az érvényes és melyik az érvénytelen?
Jezus azt mondta, hogy a hazassag felbonthatatlan, kiveve "paraznasag" okan. Vagyis, ha a hazassag mar eleve ervenytelenul jott letre.
A "paraznasag" ezeket jelenti:
- Csaladtagok kozott (pl. testverek kozott).
- A hazassag megkotesekor mar volt hazastarsa valamelyik/mindketto hazasfelnek.
- Valamelyik fel kenyszeritve van, nem sajat akaratabol dont
Tobb nem jut eszembe - de lehet, hogy van
Ezekben az esetekben a polgari jogban is ervenytelennek van a hazassag nyilvanitva. De a polgari jog az egyhazi jogbol notte ki magat. Az egyhazi jog pedig a mozesi torvenyekbol + Jezus tanitasaibol alakult ki.
A betűk éppen nem, hiszen különböző nyelveke íródtak. Csak éppen mindegyik korabeli (ószövetségi, vagy újszövetségi) vallásos szöveg. A biblia szövegének összeválogatói pedig ugye sem nem voltak próféták, sem nem voltak apostolok, sem nem istenek. Bizonyára jobb lett volna az eredmény, ha nem a meglévő képtelen történetekkel teli szövegeket válogatták volna, hanem csak a betűket, ahogyan Gutenberg óta tesszük, ha ki akarjuk fejezni a gondolatainkat.
Ezek sátán inspirációi a hivek megtévesztésére. Fals szentirások, amik a valós Biblia tönkre tételére irányulnak. Használatukat a római katólikus egyház 1546-ban a tridenti zsinatban hívatalosan megengedte. A makkabeusokhoz írt levelekben szerepelnek.
A King James Bibliában (a jezsuiták nyomására) szerepelnek, Luther viszont felismerte õket és a Luther Bibliából eltávolította.
