Elbúcsúztunk az Ördögöktől. Reméljük, hogy aki látni szerette volna, nem maradt le, hiszen jó előre szóltunk. Talán ennek volt köszönhető, hogy most annyian ültek és tapsoltak a nézőtéren, hogy úgy tűnt, akár folytatódhatna is a sor... de nincs tovább, csak egy galéria, az utolsó előadás képeivel.
Ki lesz a gyilkos? Életem legbonyolultabb színpadi műve
Béres Attila a Vesztegzár a Grand Hotelben című bemutatónk rendezéséről
Egy színdarabról a rendezővel a legjobb a próbák elején beszélgetni - kezdem a beszélgetést Béres Attilával, aki azonnal befejezi a mondatot: amikor még tudja, mit akar. A folytatásban szó esik krimiről, nyomozásról, vígjátékról, zenés színházról, azaz a Vesztegzár a Grand Hotelben című produkcióról
Rejtő Jenő regénye alapján írta: Hamvai Kornél Zeneszerző: Darvas Benedek Dalszöveg: Varró Dániel
Bemutató: 2007. április 6., Nagyszínpad
Vangold, nyugalmazott szállítmányozó
Hollósi Frigyes
Signora Relli, kiérdemesült primadonna
Molnár Piroska
Félix van Gullen,valójában Félix Crickley, alias Jáva Réme
Hevér Gábor
Léni Jörins, naiva és bűnsegéd
Nagy Cili
Don Umberto Complimenti szállodaigazgató, bukott király és hajófűtő
Benedek Miklós
Odette Defleur, belga direktrisz
Malek Andrea / Kovács Patrícia
Elder felügyelő
László Zsolt
Kapucinus atya, valójában Doddy Kramartz, nemzetközi szélhámos
Spindler Béla
Sedlintz, egészségügyi tanácsos
Mertz Tibor
Ursina Petrovna, teozófusnő és aggszűz
Major Melinda
Decker tanár
Marton Róbert
Martin, pincér
Vida Péter
Ali Zogoli koronaherceg, albán trónörökös
Garas Dezső
Geraldine Virginia hercegnő
Andai Kati
Raverdan márki
Ujlaky László
Shilling, bostoni tejkrémgyáros
Bródy Norbert
Bármixer
Koleszár Bazil Péter
Valamint: Ficzere Béla, Horváth Eszter, Kántor Anita, Várkonyi Eszter, Csuja Fanny, Dénes Viktor, Eke Angéla, Előd Álmos, Fadgyas Ábel, Fehér Dániel, Gáspár Kata, Halasi Dániel, Kis-Kovács Luca, Kis-Várday Juli, Hollai Anna, Mészáros Kitty, Páder Petra, Seres Dániel, Balogh Orsolya, Bernáth Bernadett, Blaskó Borbála, Dénes Zsolt, Farkas Zsuzsanna, Gantner István, Halápi Zsanett, Iványi Tamás, Mészáros Zizi, Nagy Péter, Szabó Zoltán, Szelőczey Dóra, Szilas Miklós, Vida Gábor
Díszlettervező: Horesnyi Balázs Jelmeztervező: Füzér Anni Koreográfus: Bodor Johanna Koreográfus asszisztens: Szabó Zoltán Karmester: Silló István / Dinyés Dániel Zenei munkatárs: Termes Rita / Puskás Péter Zenei asszisztens: Juhász Éva Súgó: Sütő Anikó Ügyelők: Dobos Gábor, Lencsés István A rendező munkatársa: Herpai Rita
A mostani Budapesti 7 napban Laliról is van pár sor - CC majd beszkenneli, addig is bepötyögöm a szöveget:
Bertók volt olyan jó, mint Latinovits
Mindössze 40 éves volt Bertók Lajos, amikor vízbefulladt. Molnár Gál Péter kritikus még életében így méltatta: "Jelenkori színjátszásunk titkos nagyja. Félárnyékban ragyogó tehetsége". MGP arra utalt, hogy a Hamletként (is) remeklő színészről nemigen vett tudomást a bulvármédia. Akik színházba jártak, persze tudták, mit tud, Szűcs Miklós, a Budapesti Kamaraszínház igazgatója meg is pendítette: "Latinovits Zoltán óta nem volt ilyen képességű színésze Magyarországnak." Úgy tűnt, a Mundruczó-film, melyre jelentős pénzt áldozott a Magyar Mozgókép Közalapítvány is, meghozhatja az áttörést. Az országos népszerűséget azonban nem ízlelhette meg a művész, hiszen a Lupa-szigetnél egy forró nyári napon belefulladt a Dunába. Mundruczó elmondta: anno, telefonon kapta a hírt és hosszú hetekig nem látta a kiutat, a folytatás lehetőségét. "Megrázott, ami történt. Jó pár ősz hajszálam lett azóta" - summázza. Kettejük viszonyáról így beszélt a Budapesti7Napnak: "a forgatás előtt nem voltunk közeli barátok, de azután jól összecimboráskodtunk." Mundruczó azt tervezi, hogy a Delta eredetijéből megmaradt filmet animációs betétekkel egészíti ki, és elkészíti az eredeti eredetijét. Óvatosan azért hozzáteszi: "Ha a Jóisten és a filmfinanszírozók is úgy akarják, elkészülhet a film."
gabri54 gépelte be ezt a cikket a színház.hu Selmeczi Roland topicjába:
ezen a héten Roliról van egy cikk, képpel együtt, a Budapesti 7 nap c. újságban
Az elmaradt főszerep
Színészhalálról írni ősi magyar sajtórítus.Írásra jogosultak a volt barátok, főiskolai osztálytársak, az egykori interjúkészítők, társulati társak és családtagok. Elhunyt Selmeczi Roland színész, én írok róla, pedig egyik sem vagyok felőle nézve a felsoroltak közül. Nem voltam barátja sem, az az állapot - vélem - egy éven belül állt volna be közöttünk, de ami nem volt, az már nem is lesz, ha a Halál nevű életszervező úgy dönt, hogy ne legyen. Ez az írás ráadásul három halálról szól, mégis azt képzeljük, ezzel elköszönhetünk egy embertől, aki még negyven évet sem tölthetett ebben a kacskaringós, hajtűkanyaros, sebességtúllépett világban. Van egy irományom, A győzelem ára, Latinovits veszprémi szélmalomharcáról szól. Bubiknak szánam, aki szintén nem volt a barátom. Egy különös szemesi estén szólal meg a szöveg, Bubik nagyszerű volt, megszületett benne a szerep, de a többiek, Kubik, Pápai, Balkay, Hollósy, Vallai, Stohl sem azért jöttek, hogy valahogy elteljen az este. Bubik utána kiszállt a dologból, istenkísértésnek nevezte, hogy bárki L.Z. bőrébe bújjon, pedig épp az ő mérete volt a szerep. Ebben maradtunk, aztán két izgató esztendő után az Új Színházban váltottuk a válthatatlant, és mellékesen odatolta elém: meg kéne csinálni, ha már ilyen szemét a világ. A többi tudható, István kocsironcsa, mely valamilyen hatósági nagyvonalúságból mégis rendszámot viselhetett, elhagyta a zúzmarás utat egy éjszakán Szolnokon, meg egy átbeszélgetett éjszaka után. Belenyugodtam a felsőbb akaratba, meg abba, hogy nálunk ez a győzelem ára, amikor egy régi ismerősöm ajánlotta Bertók Lajost. Ismertem a színészt, különlegesen tehetségesnek tartottam, bár tudtam ügyeiről. Bertók félt, az ő plebejusabb alkata nem megoldás a szerepre, hisz L.Z. nem csupán gigantikus volt, de elegáns és úri is, ő meg nem, de végül megérezte az eshetőséget és elhatároztuk, egyszer belevágunk. Akkor már határon túlra fújta irományaim a kárpáti szél, könnyebb lett volna Prágában vagy Bukarestben próbálkoznom, mint Bertók állomáshelyén. De bíztunk a sorsban. Nem kellett volna. Bertók úgy döntött, neki ennyi elég volt, s átúszott a túlsó partra. Ez volt az a pillanat, amikor én úgy döntöttem, a darabot hagyatékom részének tekintem. Egy számomra kedves színésznő és egy nem kevésbé kedves rendező önjáróként szervezett tovább. A váteszi szerepre végül találtak valakit. Selmeczi Rolandot. "Mit szólnál Selmeczi Rolandhoz?" - így szólt a kérdés, én pedig szólni sem nagyon tudtam, mert eleddig semmit sem tudtam a szervezkedésről. "Olvasta, akarja és mi is akarjuk" - itt tartottunk néhány napja. Ez a közös akaratnyilvánítás egy nappal a Sors elutasító végzésének kézbesítése előtt történt. Most tehát, hogy így alakult, mondjuk, mondjam azt, hogy megcsináltuk volna. Jó lett volna együtt. A legjobb Selmeczi Roland lett volna ismert és nagy hatású hangjával, formátumot mutató személyiségével. Jó lett volna benne mindenki, a rendezés, talán még a darab is, Selmeczi Rolandot tehát posztumusz jó baráttá nevezem ki, és ígérem, behunyt szemmel még egyszer megnézem ez előadást. Csak az a kocsironcs nem illik a képbe, mely Dabason áll egy udvaron, szemben egy baráti család házával. Az a roncs rossz és tehetségtelen roncs, semmi köze mihozzánk, akik a Győzelem árára akartunk árajánlatot tenni ismételten. Mi főszereplőt gyászolunk. Akik nem látták, amit mi sem, higgyék el nekünk, nem érdemtelenül. Roland! Az élet ellenkező irányba kanyarodik, mint az utad, amin nem értél haza. Most itt állunk megint főszereplő nélkül. Merjünk még keresni valakit?
Hallottam interjút Mundruczó Kornéllal a Deltáról. Most a napokban nézte újra az eredeti felvételeket, Bertók halála után rá se bírt nézni az anyagra (megjegyzem én is pár napja voltam először a BPKamarában azóta). Szóval tervei vannak, hogy mit kellene a filmmel csinálni, még történetet kell fabrikálni hozzá (teljesen mást, mint a Deltáé), és ki kell pótolni animációval. Most úgy tervezi, hogy az animáció volna a valóság, és a ténylegesen felvett anyag valamiféle álomvilág lenne. Gyakorlatilag pénzkérdés, hogy mikor lesz belőle film.
2008. március 16. 19.00 Kaszás Attila Emlékest jótékonysági és díjátadó gála
Kaszás Attila március 16-án lenne 48 éves. Lenne!? De hiszen Attila sokunk számára él, s élni is fog mindörökké filmjeiben, szerepeiben, fotókon - a szívünkben. Ezért ez a jótékonysági emlékest olyan lesz, mint egy születésnapi köszöntő barátokkal, pályatársakkal és Önökkel, a nézőkkel.
A gálaesten első alkalommal adják át a XII. kerület polgármestere, Pokorni Zoltán és a Mozaik Művészegyesület által, a Kaszás Attila Szellemi Hagyatékának Ápolásáért létrejött Közhasznú Alapítvány támogatásával alapított Kaszás Attila-díjat, amelyet azok a magyar színművészek kaphatnak meg, akik a díjátadást megelőző évadban kiemelkedő művészi teljesítményük mellett fontos, közösségépítő szerepet vállaltak társulatukon belül.
A Nemzeti Színház a jótékonysági gálaest teljes bevételét Kaszás Attila családjának ajánlja fel.
Jegyárak
Zsöllye közép: 9600 Ft Zsöllye szélei és balkon közép: 8100 Ft Balkon szélei, balkon oldalpáholyok: 6000 Ft Karzat közép: 5400 Ft Karzat szélei és a karzati oldalpáholyok: 4500 Ft
A TERVEZETT PROGRAM
Műsorvezető: Stohl András
Fellépnek többek között:
Balla Eszter, Béres Ilona, Csengery Attila, Jordán Tamás, Keresztes Ildikó, László Zsolt, Nagy Ervin, Nagy-Kálózy Eszter, Pápai Erika, Ráckevei Anna, Rátóti Zoltán, Rudolf Péter, Seress Zoltán, Szarvas József, Szőcs Artúr, Tompos Kátya, Udvaros Dorottya, Várkonyi Mátyás,
