Várjál, indokolok, hogy ne csak a levegőbe fikázzak...:)
Na jó, a kritikán aluli talán túlzás, de:
-A szerző felvett egy olyan stílust, hogy minden harmadik oldalon kétoldalas visszaemlékezés van, teljesen széttöredezik a történet, mindenről minden eszébe jut, de félmondatok helyett hosszas bekezdésekben részletezi.
-Helyenként izzadságszagú, nem gördülékeny
-Olyan dolgokat ír le, amelyek nem illeszkednek a többi Ynev-könyv világába. (pl. a tudós, aki az Első Kort, annak birodalmait kutatja -eddig még a Negyedkor is teljesen őshomályba burkolódzott, nem stimmel a dolog)
-Dobálózik a bombasztikus, kozmikus jelentőségű eseményekkel. A könyvben a legutolsó teve aktuális pottyantása is sorsdöntő jelentőségű az egész világ számára
-Nem életszerűek a szereplők, annyira mozaikszerű az egész, hogy semmiféle jellemábrázolás nincs.
-Két-három év alatt sem jelent meg a következő rész (persze lehet, hogy erről nem ő tehet)
A M.A.G.U.S. könyvek nekem általában tetszettek, amúgy is jobban szeretem az ilyen "életszagúbb", nagy birodalmakat, történelmet felvonultató fantasyket a kevés szereplős: magányos hős legyőzi a sárkányt típusúnál.
A Valhalla sajnos tényleg eléggé ingadozik színvonalban. Wayne Chapmantól talán a Karnevál a legjobban szerkesztett, legátgondoltabb műve. Ynevvel az a baj, hogy sokszor egyátalán nem harmonizálnak az egyes könyvek, nem igen látok egy fő lektort, aki kiszűrné az ellentmondásokat.
Néhány szerzőnél pedig ahelyett, hogy valamennyire belefeledkeznék a történetbe, rögtön látom lelki szemeim előtt az írót, amint töpreng: "Na, ide kellene egy jó kacifántos fantasys hasonlat. Na, írjuk huszadszorra is le azt a szót, hogy ragadozó, az mindig bejön" -túlirják a dolgot. Néha idegesítő, hogy szinte minden nagy tájegységet egy valódi, ismert országról, népről mintáztak.
Déllel kapcsolatban: Kránt eltúlozták, gyakorlatilag mindent bele lehet képzelni, nincsenek szabályok, ami önmagában nem baj, de néha már zavaró.
Eddig egy olyat találtam, ami kritikán aluli minőségű: ez W.M. Hamiltonnak többkötetesre tervezett, de (most már látom, hogy szerencsére) soha el nem készült műve. (Kardok könyve az első rész címe)
Most leltem erre a topicra és bevallom nem olvastam el az elejétől az össz hozzászólást, de itt most hozzászolnék.
Szóba kerültek a magyar fantasy írók, ehhez lenne egy-két szavam, megjegyzésem.
Azzal kezdeném, hogy volt szerencsém egy kis ideig belülről látni a Valhallát (nem, nem ez nem ősgermán halálközeli élmény), és szerencsém is volt jónéhány itt felemlített iróval talákozni.
Szóval ahogy azt láttam ötlet volt dögivel, jobbnál-jobbak és ez vonatkozik mint a fő vonalt képviselő RPG-re és a csatolódó regényekre.
Kezdetben tehát vala egy jó kis világ és számtalan jó történet, de aztán jött az Üzlet-démon és ahogy az lenni szokott valami elromlott.
Az a meggyőződésem, hogy jobb üzleti stratégiával, türelmesebben és gondosabb munkával talán az egyik legerősebb magyar kiadó lehetne.
Az, hogy most mi megy, milyen ígéretek hangzottak el, valamint, hogy milyen befelyezettlen sorozatuk fut, azt tudjuk, és ez mind, a fentebb dióhéjban leírtaknak köszönhető.
Egyébként nem egyszerű Mo.-n fantasyt kiadni, amennyire látom, láttam, hiszen nem vagyunk sokan, mi a célközönség, és azt hiszem az is nyilvánvaló, hogy az anyagi lehetőségeink is enyhén szólva limitáltak.
Személyes véleményem a megemlített írókról a következő, (ha érdekel valakit:))
W. Chapman. - Jól indult a heroikusnak nevezhető műfajban, de én a főhőssel nehezen tudok, tudtam azonosulni, legjobb talán a "Csepp és Tenger" volt.
R.Renier - Magasan a legjobb. Ismerem az urat, beszélgettem vele nem is egyszer, talán a legfelkészültebb író a műfajban, az Ars Magica alapján írodott Merchan sorozat etalon lehetne, bár néha még a legvadabb dark fantasyn is túl tesz, értsd iszonyú durva tud lenni.
Nemes úr - hát igen, egyet értek az elöttem szólókkal.
Vannak még mások is, de nálam mind a felejthető, felejtendő kategóriába tartoznak.
Végére a nagy kedvencem R.A.Feist, akinek a Midkemia sorozata példa, hogy lehet hosszú távon fenntartani egy történet színvonalát.
Tolkien alapművét nem vitatom, de egy érdekesség. Mikor elsőre olvastam talán 14 éves ha voltam és imádtam. Aztán nemrégen megint elővettem, és így 15-16 év után, nos néha megmosolygtató volt. (minden tiszteletlenség nélkül)
Most leltem erre a topicra és bevallom nem olvastam el az elejétől az össz hozzászólást, de itt most hozzászolnék.
Szóba kerültek a magyar fantasy írók, ehhez lenne egy-két szavam, megjegyzésem.
Azzal kezdeném, hogy volt szerencsém egy kis ideig belülről látni a Valhallát (nem, nem ez nem ősgermán halálközeli élmény), és szerencsém is volt jónéhány itt felemlített iróval talákozni.
Szóval ahogy azt láttam ötlet volt dögivel, jobbnál-jobbak és ez vonatkozik mint a fő vonalt képviselő RPG-re és a csatolódó regényekre.
Kezdetben tehát vala egy jó kis világ és számtalan jó történet, de aztán jött az Üzlet-démon és ahogy az lenni szokott valami elromlott.
Az hogy jobb üzleti stratégiával, türelmesebben és gondosabb munkával talán az egyik legerősebb magyar kiadó lehetne.
Az, hogy most mi megy és milyen ígéretek hangzottak el, valamint hogy milyen befelyezettlen sorozatuk fut azt tudjuk és mind a fentebb dióhéjban leírtaknak köszönhető.
Egyébként nem egyszerű Mo.-n fantasyt kiadni, amennyire látom, láttam, hiszen nem vagyunk sokan, mi a célközönség és azt hiszem az is nyilvánvaló, hogy az anyagi lehetőségeink is, enyhén szólva limitáltak.
Személyes véleményem a megemlített írókról a következő, ha érdekel valakit a következő:
W. Chapman. - Jól indult a heroikusnak nevezhető műfajban, de én a főhőssel nehezen tudok, tudtam azonosulni, legjobb talán a "Csepp és Tenger" volt.
R.Renier - Magasan a legjobb. Ismerem az urat, illetve nem egyszer beszéltem vele, talán a legfelkészültebb író a műfajban, az Ars Magica alapján írodott Merchan sorozat etalon lehetne, bár néha még a legvadabb dark fantasyn is túl tesz, értsd iszonyú durva tud lenni.
Nemes úr - hát igen, egyet értek az elöttem szólókkal.
Vannak még mások is, de nálam mind a felejthető, felejtendő kategóriába tartoznak.
Végére a nagy kedvencem Feist, akinek a Midkemia sorozata példa, hogy lehet hosszú távon fenntartani egy sorozat színvonalát.
Tolkien alapművét nrm vitatom, de egy érdekesség. Mikor elsőre olvastam talán 14 éves ha voltam és imádtam. Aztán nemrégen megint elővettem, és így 15-16 év után, nos néha megmosolygtató volt. (minden tiszteletlenség nélkül)
a kelta mitológia, meg a középkori lovagvilág alakjai számunkra idegenek, ezért nem tudják igazán életrekelteni a szereplőket és hitelessé tenni a történetet.
Mondassz valamit, ezen már én is gondolkoztam.
Ehhez még annyit tennék hozzá, hogy nem kötelező szerintem a fantasyben mindenáron csak a kelta germán folklór és ősi mitológián alapuló dolgokat érteni, Bár a stilusirányzat megteremtői ebből dolgoztak (pl. Tolkien).
Van magyar mitológia és folklór is, bár erre még nem "kattant" rá senki.
Ok!
Eleinte en is nagyon fujtattam, de nekem Raul R.-tol nagyon sok novella, es regeny bejott.
(mar nem tudom a cimet, valami .. Korona es kehely? asszem)
Amik megjelentek ( Valhalla) novella gyujtemenyek pl Krani kronikak, stb , voltak eleg jo irasok Kornyatol es Wayne C. -tol is.
Mondjuk amit gyulolok, hogy elkeztek a Hitehagyott sorozatot, ami kicsit gyerekesre sikeredett, de azert nem rosz, aztan egy teljesen mas tipusu regeny lett a folytatas Karhozott, ami iszonyu, pocsek unalmas ....ah szar.
Haha a Tulelo, meg sose jon ki:))
En is valaszolnek, mi lennek odaat. Boszorkany!! Annak van a legerosebb magiaja+ nem tartozik huseggel senkinek ,mint pl a fejvadaszok vagy egy-ket magiahasznalo, + nagyon szepek:))
Vagy pok.
Lloth:)
Érdekes, mikor először találkoztam ezekkel a nevekkel (novellagyűjteményekben), nem tudtam, hogy magyarok, tehát nem sznobizmusból nem tetszettek. Valami erőltetettséget éreztem bennük. És ennek nem csak az lehet az oka, hogy a kiadó erőlteti őket, írjanak kilóra, hanem az is, hogy a kelta mitológia, meg a középkori lovagvilág alakjai számunkra idegenek, ezért nem tudják igazán életrekelteni a szereplőket és hitelessé tenni a történetet.
ja meg egy dolgot kihagtam: emlegettetek, hogy mik lennetek szivesen egy fantasy vilagban. hat ha inevre kerulnenk, akkor en tuzvarazslo lennek, az biztos:) tiszta piromanias vagyok:)
akkoris a kedvenc kasztom volt, amikor az alapkonyv meg szinte megolte a varazslataikat
no, hat el se hiszem, vegigolvastalak benneteket:)
nem is tudom, hirtelen mihez szoljak hozza, annyi minden volt. ezert is utalok 100 feletti hozzaszolasszammal rendelkezo topicba bekapcsolodni:) de ez az egyetlen mukodokepes fantasy topic az indexen.
konyvek: a magus regenyek szerintem nagyon jok! a legendak es enigmak is. az egyetlen, ami nem tetszett, az pont a shadoni kronika volt. unalmas sajnos. viszont a legjobb humor a sotet zarandok, es sotet terito; a legjobb tortenetre nem tudok most hirtelen melyiket mondani:) az viszont teny, hogy az eszakon jatszodokat jobban szeretem. engem taszit a del. ott valahogy minden csak a fanatizmuson keresztul kepzelheto el. azaz valamilyen szinten mindenki orult ott.
amikor megvettem a legendak es enigmakbol a hideg karok oleleset, hazafele menet az utcan kinyitottam, hogy beleolvasok az elso par sorba. na az az, amelyik ugy kezdodik, hogy "azon a napon, amikor a doraniak eltemettek alyr arkhont...". azthittem szivrohamot kapok:)
a battletechet emlegettetek itt nehanyan: a masik kedvenc vilagom. kar, hogy magyarul nincs hozza jatek.
jatszom is, rengetegfelet: magus, ad&d, shadowrun, starwars, ctulhu, sot egyszer meg egy vagabund is bejott:). jatszani ctulhut szeretek a legjobban, viszont meselni magust.
sajnos mostanaban mar egyre tobb konyv hianyzik a gyujtemenyembol. buszke voltam egy ideje arra, hogy az osszes magus es osszes battletech konyv megvan, ami megjelent itthon. hat mostmar nincs.
megjelent egy új M.A.G.U.S. könyv Sogron lángjai
(Gáspár Péter)
ja, egyébként egyetértek Barddal a Valhallát illetően, néha hihetetlenül amatőr dolgot jelentetnek meg, a régi íróik meg olyan lusták hogy vérlázító, eccerűen nem értem minek kell elkezdeni egy háromrészből álló sorozat megjelentetését, ha csak három év alatt tudják prezentálni a dolgot, de úgy, hogy mindig a következő hónapra ígérik a folytatást
tök röhej
(egyébként a Sogron lángjai is egy ilyen sorozat lesz, attól tartok)
Nem sokat olvastam, főleg előitéletből. Akiket ismerek azokról vegyes érzelmeim vannak.
Nemes István: (gyengébbek kedvéért: John Caldwell, Jeffrey Stone, és még sokan mások): Már elmondtam. Nagyon jó fantasy irónak indult, de nem tud továbblépni azon a szinten, hogy a haverokkal leülünk játszani és jókat poénkodunk, majd ebből irunk 5 nap alatt egy "regényt". Pedig tényleg szép volt a kezdés. A baj talán az, hogy a kiadója felemészti.(Cherubion)
Wayne Chapman (Gáspár András és asszem Novák Csanád egyben): Na az ő Tier Nan Gorduin-os regényei talán a magyar vonalból a legjobbak, bár a világa nem eléggé szimpatikus nekem. Érdemes megismerni.
Kornya Zsolt (Raoul Reiner): Van pár jó novellája (Hitehagyott), meg tud irni, de szerintem a fantasy-ről való elképzelése naggggyon fárasztó. Különösen a Kárhozott cimű kötetnél mondtam azt, hogy velem mostmár ne szórakozzanak. ;-)
Amúgy meg az volt az érzésem, hogy a Cherubion, meg a Valhalla átalakult valami magyar TSR-á és kilóra iratják amatőrökkel a könyveket. (bocs, ha megbántottam valakit, lehet, hogy pont őt nem olvastam)
Én nem hiszem, hogy ilyen (kézzelfogható) sziget létezett volna. Glastonburyre ráfogták, MZB Mists of Avalon c. regényében is így szerepel, a regényt nagyon szeretem, de azért nem kell történelmi tényként felfogni.
Mivel mashonnan lattak a sziegetet az arra jarok (ertsd: delrol, eszakrol, keletrol kerultek meg), maskepp szamoltak be a partjairol, elhelyezkedeserol, es ebbol indult el a legenda.
Avalon - legalabbis foldrajzilag - egy sziget az Egyesult Kiralysag szigetetol nyugatra.
A legenda, azert ovezi ezt a szigetet, mert gyakran bujt paraba es kodbe, ami a tengeren konnyen osszekeverheto mondjuk a horizonttal, az eg felhos, borus szinevel, igy a sziget hol eltunt, hol megjelent az utazok szamara.
Mivel mashonnan lattak a sziegetet az arra jarok (ertsd: delrol, eszakrol, keletrol kerultek meg), maskepp szamoltak be a partjairol, elhelyezkedeserol, es ebbol indult el a legenda.
Arthurt en is ugy tudom, hogy oda vittek sebesulese utan s ott is temettek el.
Azokat nem olvastam, mer még időben felhagytam azzal az emberrel.
Az öt nap a fentasy regényeire is igaz. Vannak jó sztoriai, arról, hogy néhány könyv hogy született...
Valaki megirta, aztán ő átolvasta egy éjszaka alatt, de csak egy átolvasásra volt ideje, mert reggel ment a nyomdába, és közben javitott benne... Végül elképzelheted az eredményt. Asszem valamelyik Hajnal volt ez.
nemtom... A Káosz Kincse, ill A Káosz Sárkányai nagyon barók voltak... Az lehet, hogy öt nap alatt ir egy könyvet (ez nem az orvosi regényeire érvényes?), de gondolom akkor mást se csinál...
Mind1, mondhattok bármit, én elfogult vagyok :o)
Az első Éj trilógia és az első két Káosz regény nekem is nagyon bejött, de szerintem utána nagyon ellaposodott. Egyébként Nemes István az Iró olvasó találkozókon el szokta mondani, hogy ezeket a könyveket már nem olvassa csak irja, meg, hogy 5 nap alatt ir egy könyvet, meg ilyenek. Egyszerüen már kilóra irja a könyveit.
Tanith Lee: Kehely-valami (én se emlékszem a cimére) na azért eléggé ott volt az a könyv... eléggé borngós, talán egy kicsit vontatott is, de nagyon hangulatos
Én még anno az Atlantisz magazinban olvastam nagyon jókat. Délután asszem elő is bányászom ami még megvan.
Ja igen, már nemtom kinek megy most a könyv ajánlósdi, de szvsz álljon neki John Caldwell-Jeffrey Stone könyveknek. Az Éj-, Hajnal-, Káosz-ciklus nagyon pörgős, izgalmas, szórakoztató. Szerintem a magyar művek között erősen ott van a topon. Tudom, most mindenki elkezdi a "burleszk, paródia" szöveget, de nekem akkor is a kedvenceim, punktum :o))
Tanith Lee-tol egy valamit olvastam, anno valamilyen Kehely vagy mi volt a cime, a Griff Fantasy sorozatban jelent meg, de szinte semmire nem emlexem belole ami azert valamit jelent.
Ursula K. LeGuin-tol olvastam mindent ami magyarul megjelent, tehat a Szigetvilag varazsloja ciklust (4 kotet), es a Sotetseg balkeze-t is (Kozmosz Fantasztikus Konyvek sorozat).
A Tehanu valoban kicsit mar unalmasabb, de szerintem van egy ket meglepo teny benne a vegen, de annyira szerintem nem izgalmas mint a masik harom kotet. Mindenesetre az szerintem poen, hogy kicsoda is Kalesszin tulajdonkeppen.
A sotetseg balkeze-t szerintem erdemes elolvasni, nekem tetszett.
