Nyögve-nyelős, nyögve-nyelős..., 17-re kaptam új időpontot, mert nem volt a doktornő aznap. Hogy a hóakadályok miatt v más, azt nem tudni.
Közben meg vacilálok, mert elvittek egy természetgyógyászhoz, az meg irtózatosan leteremtett a lábamról (kb. mintha a Csernus lett volna), hogy eszembe ne jusson gyógyszert szedni és mérgezni a gyerekem, most már nem csak rólam van szó és szedjem össze magam és csak-csak-csak pozitív gondolataim legyenek és vállaljak felelősséget a gyerekemért. Úgy megmosta az agyam, csak néztem. Tudtam, hogy kemény egy pasi, felkészítettek, a gond csak az, hogy pont ez a "betegségem",hogy nem tudok pozitív lenni, ha rámtör a depresszió. Ti hogy vagytok vele?
értem... én is sok pszichiátert láttam életemben;)
próbáld meg az ő oldaláról nézni: a TB-s ellátásban nincs idő pszichoterápiára, csak gyógyszerre, és a te eseted túl extra ahhoz, hogy negyedóra alatt letudja.
Bámulatos ez a művészi hajlam benned Senkifalvi, szerencsés vagy. Számodra ennek a betegségnek abszolút van pozitív oldala is. Ez nagyon jó dolog lehet...
Na, hát a doki amit ma úgy vártam, jó nagy bunkó volt velem. Kérdezte, hogy kihez jártam eddig és az miért nem volt jó. Mondtam, hogy sem a gyógyszerezéssel, sem a hozzáállásával nem voltam elégedett (hiába mondtam, hogy váltsunk gyógyszert, mert nem hat, nem váltott, csak emelte és telefonon is alig értem el, ha ige, tök kimért volt v. bunkó - de ezt term. nem tudtam elmondani), nem utolsó sorban (itt közbejött egy telefon) meg anyagilag sem bírom a maszekot. De szinte nem is hagyta végig mondani a mondataimat, végig kummogott. Ez egy nő egyébként, Dr. Lőrintz Zsuzsanna Szfváron, elég nagy tapasztalata van, gondoltam jó lesz nekem. Szóval, leszóltam a kolleganőjét (nyilván jóba lehetnek), nagyon nem tetszett neki. Aztán meg látta, hogy voltam már nála egyszer 2008-ban. Mondom igen, 2 alkalommal, de akkor litiumot kezdeményezett és azt nagyon nem szerettem. "Ja, hát akkor?" Azt már nem engedte elmondani, hogy utána lett öngyilkos az apukám és k---ra nem érdekelt semmi, azért nem mentem vissza. Kivágott,mint a szart, hogy hát, ha én ezt a gyereket meg akarom tartani, akkor nagyon szoros kontroll mellett kell engem tartani, és azt ő nem tudja vállalni, mert neki is vállalkozása van. De heti 1x rendel az sztk-ban. Kérdeztem, hetente kéne jönnöm? Erre meg nem is válaszolt, csak hogy szoros kontroll kell. Húú, olyan ideges vagyok! Odamegy az ember betegen, segítséget kérni, még jó, hogy most nem voltam full depressziós, mert lehet akkor bőgve jövök ki, most csak rossz érzéseim vannak. A rohadék. Ennek is biztos onnan fúj a szél, hogy nem lát bennem pénzt. Vagy nem tudom mi volt a baja. Ha engedte volna végig mondanom hogy miért nem mentem vissza, akkor talán jobban megértette volna. De nem is akarta. B**sza meg az ilyen a diplomáját!
Most holnap próbálkozhatok egy másiknál, mert nagy kegyesen talán átadja a szomszédba a beutalómat. Remélem az nem lesz ilyen k*cs*g.
Jobb,mint elötte volt-KEZELVE.Másrészt nem voltam biztos benne,h a kezdődő Alzheimeremmel társított bipolár gyógybogyók hogyan hatnak 1másra.A deviáns viselkedésemet a kuttyom,6 tyúkom jól tolerálja,így nem látom értelmét tökre szedálva élni.A dokim tudomásul vette.Nem dolgozom,mert rokkant vok,nem kell alkalmazkodnom,stb.Így végülis megtehetem...a honlapomat priviben elküldöm,ott vannak csontik is,a szobrok közt is,s ékszerek közt is.Sertésfogból portrét is faragtam,s applikáltam pulykacsont-szeletbe.Mire rájöttem,h csak gyémántkoronggal tudom vágni,az is időbe telt.Rendkívül élvezetes volt számomra ez a 3 hónap,amíg pörögtem.
Kétségtelen,h izolálom magam mindenvéle törzsalkodás elkerülése céljából...ez 1szerően előrelátás,védekezés.Meg kell tanulni ezt is idővel.
Én új volnék, a fórumon is, meg a mániás depressziósok közt is.. :)
Lenne egy - nekem - nagy kérdésem. Elképzelhető olyan, hogy a dokim csak új gyógyszer felírása miatt írt diagnózisnak bipoláris affektív zavart? Engem szept. vége kezelnek (és előtte lenyomtam 2 év depressziót kezeletlenül..), kb 3 héttel ezelőttig tudtommal szorongásos személyiségzavarral és súlyos depresszióval. Pénteken meg, mikor mentem gyógyszert feliratni, kaptam egy papírt - még mindig adaptáción vagyok - , hogy bejárok rendszeresen csoportra, épp milyen hangulatban vagyok, vannak-e suicid gondolataim, stb., meg hogy adaptáción maradok még.
És ott van egyetlen sor, hogy dg: F3160. Most volt először, hogy egyáltalán elolvastam a lapot, eddig úgy gondoltam, sok újat nem mondhat nekem.. De erre felkaptam a fejem, mert nem volt ismerős a kód. Hazamentem, utánanéztem, és ugye kijött a bipoláris affektív zavar, jelenleg kevert tünetekkel.
Tehát... a kérdésem az, hogy elképzelhető, hogy a Yarocen felírásához kell ilyen diagnózis?? Ez az egyetlen gyógyszer, aminél el tudom ezt képzelni, mert a többinél - Cipralex, Frontin - "elég" volt a depresszió, mint diagnózis.
Hú ez a csont dolog érdekes! Vannak fényképek? Megnézném! Csak úgy magadtól hagytad el a bogyókat? Rosszabb mint előtte volt (kezeletlenül ), vagy ugyanolyan? Jó, hogy megint itt vagy!
Köszi csajok. Nem, nekem sem kell a zene ilyenkor, pedig amúgy imádom. Melóhelyen meg amúgy is mindig szól vm. Ilyenkor a legjobb itthon a csönd és az alvás. Max. relaxáció.
Az van,h abbahagytam minden féle bipolár bogyót/már 3 éve depiben voltam/,s a szervezetem felvette a sinuszhullámot.3 hónapig pörögtem,mint a villanyóra-csontot munkáltam meg mindenféle barkácsgépekkel-ehhez kutatómunkát végeztem-,lágyítottam-hajlítottam,mifene.Rendkívüli módon élveztem...most jön a leszállóág,ill már itt van.De változatlanul magánzó vok/pitbullommal/,így sk lapátolom a havat...fűrészelem a fát,s elindultam a "feledékeny emberek" tábora felé/igyexem azért elodázni az odaérkezést/.
Ezen sosem gondolkodtam , de igazából logikus amit írsz! Az a vicces, hogy pár napja állandóan eszembe jutott, hogy mi lehet veled. Hogy vagy? Minden rendben? Csináltál valami szépet?
Olvasva a hsz-edet,azt gondolom,h a csíranövények/amiket én nagy előszeretettel fogyasztok/,kismamák esetében különösen pozitív hatást fejthetnek ki a beltartalmi értékeik miatt.
azt tudom, h rendkívül szerencsés vagyok, már csak azért is, mert a mániás depresszióm mellé van még egy személyiségzavarom is, és az már majdnem az igazán szerencsések kiváltsága, de talán válogatni valóban megtanultam. olyannyira, h nem is mentem férjhez:)
Te nagyon szerencsés vagy! Én ha egyet is kifogtam volna biztos lecövekelek mellette, de nem fogtam ki így lemondtam az igazi beszélgetésről és férjhezmentem beszélgetni meg másokkal beszélgetek...
az összes barátom és minden volt pasim olyan volt, akivel lehetett beszélgetni, ugyanis nagyon magányosnak érezném magam minden olyan kapcsolatban, ahol nincs beszélgetés. (és egyikük se volt meleg:)
Nekem még soha sem sikerült megbeszélnem semmit a férjemmel. Nem azért mert bipolár, hanem azért mert pasi. Vannak olyan pasik akikkel meg lehet beszélni, azok meg általában nem a lányokat szeretik. Persze vannak kivételek, de én egyet sem ismerek.
Az, hogy a kismamák kivirágzanak onnan ered, hogy fizikailag valóban így van. Megszépül , megfiatalodik a bőrük nőiesebbek lesznek stb.Ezért szeretnek a sztárok 40 felett teherbe esni, mert egy tizest fiatalít a bőrön az izületeken, a porcokon terhesség. Ez attól van, hogy amikor felépül benned a bébi a "hozzávalókból"hasznosít a mama szervezete is. Tehát nem a terhesség érzésétől , virulnak ki a nők. A terhesség legvégén amikor már nincs új babaépítő anyag akkor mindjárt nem annyira sugárzó már a mami sem, pedig pszichésen akkor áll ugye a legközelebb a babához.
Tök normális, az is, hogy Te nem röpködsz , mint ahogy az is normális, ha nem zabál mindenki uborkát terhesen. Amúgy addig én sem röpködtem amig meg nem mozdult. Aztán igen , aztán mikor megszületett megint nem . Pár napig semmit nem éreztem a kisbaba iránt akit szültem, pedig mindig is gyerekre vágytam. Azt hittem valami baj van velem, aztán a doki mondta, hogy ez így teljesen rendben van , higgyem el, hogy egyszer csak rám fognak törni az anyai érzések. Így lett hirtelen és váratlanul egyszer csak azt éreztem, hogy soha többet nem akarom letenni a kezemből ezt a kisembert. Sírtam amikor elvitte a nővérke az esti szoptatás után. A terhesség elején az egészséges emberek is fenemód hullámzóak hangulatilag. Én azn első három hónapban amikor éppen nem hánytam akkor bőgtem. Ne szarj be! Ugyanúgy kavarognak most a hormonjaid mint kamasz korodban. Emlékszel az akkori érzéseidre? Mind átéltük és túléltük!
Konkrétan azt érzi amit Te . Beteg nem lesz attól, ha szomorú vagy, csak ,ha te nem termelsz endorfint akkor ő sem érez boldogságot. Ett5ől még meglesz minden végtagja. Hallgass zenét , vagy olyat ami kicsit feldob téged. Ha megmozdul akkor úgyis megváltozol. Ő majd gondoskodik a jó hangulatodról amikor elkezd belülről csiklandozni! Semmihez nem fogható érzés. Akkor majd nyomod az endorfint ezerrel, ettől ő mégjobban pörög és mégjobban táncol odabent. Fantasztikus !