...örmény (grúz) konyakok kortyolgatásakor az ember érez a nyelve szélén és az ínyén, mint óvatos íztakaró
A francia konykból valóban inkább a lótakaró érezhető.
Nos egyszer adtam esélyt a franciáknak, hogy bizonyítsanak, s heves frankofóbiánmat csökkentendő bementem az országukba. Miután az első autópályapihenő vécéje pottyantósnak bizonyult, mitöbb, a befelé nyíló ajtó mozdítására erőteljes vízsugárral öblítette a fürgeségben kihívásokkal küzdő vándor hátára az otthagyni szándékozott matériát, már nem lepődtem meg azon, hogy az avignoni pápai katedrálisban a nyilvános vécét a szószék alá intstalláta a gall gloire.
A kulináris élvezetekről annyit, hogy szertejárva az országot, a legjobb étel, amit enni tudtam, az egy utcai hotdogárus enyhén gyanús küllemű terméke volt.
Cognacot valamennyi bevezető út felől megközelítettük, mivel alapos népek vagyunk, s az út menti kistermelőktől (17 db.) vásároltunk konyakot. Mindegyik felhívta a figyelmünket, hogy a ***, 15 éves konyak csak főzésre jó. Így hát főként 30 és 45 éveseket vettük. Mindet szép születési bizonyítvánnyal együtt. Itthoni beható vizsgálatunk szerint a 14 fajta ily öreg -és qrva drága- italból 6 volt csak, mely megütötte a Lánchíd konyak színvonalát, és 1 amely minden szempontból tökéletesnek találtatott. Ezért én továbbra is a Szlancsev Brjaghoz mérem a konyakokat.
"ui. a franciákból hiányzik az a testesség, az a finom utóíz harmónia, amit az örmény (grúz) konyakok kortyolgatásakor az ember érez a nyelve szélén és az ínyén, mint óvatos íztakaró. " szívemből szólsz, nekem is hasonló érzéseim vannak a dologgal. A francia konyak egy simulékony valami, az örmény meg egy karakter, egy egyéniség.
Fiatalkoromban idegenvezetőként egyszer Gagrában tanulmányoztam a helyi domborzati viszonyokat. G. a Fekete tenger parján van, Sevarnadzétől nyugatra. Napközben viszont a teraszosan művelt teaültetvényeket jártuk és ott az volt a szokás, hogy lekvárral (szovjet beütés) és mézzel (helyi méhek kizsákmányolása) ízesítették a teát. A mézes változat isteni.
Az örmény konyak is és a helyi grúz is szervesen hozzátartozott az esti kultúrprogramokhoz. Francia konyakot csak később ittam, mint ezeket és meg kell mondanom, el is ment a kedvem a konyakozástól, ui. a franciákból hiányzik az a testesség, az a finom utóíz harmónia, amit az örmény (grúz) konyakok kortyolgatásakor az ember érez a nyelve szélén és az ínyén, mint óvatos íztakaró.
Hogy azért valami elvtársias és pártszerű megjegyzést tegyek, szerintem az egyik legjobb tea a grúz, ami úgy készül el, hogy a teavízbe egy enyhén megkaramellizált vaniliáscukor is vándorol. Ezt anno a Bajkál teázóban hallottam :)
A másik hasonszőrü véleményem, hogy az örmény konyak (már az igazi:))) bármely tetszőleges testhelyzetben kenterbe veri a franciát.
Mivel a jó vörösbor olyan hőlabilis gyümölcsészterek gyüjteménye, melyek huzamosabb állás közben már cc. 30 fok körül bomlanak, ezért nyáron az átlag bolt eladóterében praktice csak romlott vörösbort kapsz, horrorisztikus szabadsav-tartalommal. Innen két eshetőség van előttünk: ha magunk választunk innivalót, akkor az nyáron nem a vörösbor lesz, a pincészetet magát leszámítva. Ha meg más hozza a buggyantagot, akkor feltöltjük cukros lével és jó pofát vágunk :)
Komolyan mondom, hogy a feleségemmel Floydot látni és megszeretni egy pillanat műve volt. Szombaton is, ebédre várva, végignéztem az andalúz borjút. Most jelent meg az önéletrajzi kötete, "serpenyőn túl" címmel:
Végy egy Somersetben töltött gyerekkort: műlábú nagypapát, posztógyári munkásnő anyát, halk szavú, művelt apát, egy nagybácsit, aki vadászgörényeket tart és férjes asszonyokkal folytat viszonyt, egy hisztérikus nővért, és egy rosszul tanuló, eleven kisfiút, aki négy tárgyból bukott meg, ezért eltanácsolták a középiskolából. Tégy hozzá néhány év gyakornokságot a Bristol Evening Postnál, kávézókban és kocsmákban zajló életet, pár hónapot a katonaságnál, szakácskodást világszínvonalú éttermekben, sok-sok kísérletezést bisztrók, falatozók, sörözők, vendéglők nyitásával, zajos sikereket és még zajosabb bukásokat, és egy kalandos hajóutat a Földközi-tengeren a Ledér fedélzetén. Öntsd nyakon tizenkilenc tévésorozattal, huszonegy könyvvel, cikkekkel, novellákkal, haknikkal. Fűszerezd Chuck Berry és Elvis Presley zenéjével, három exfeleséggel, két gyerekkel, jó sok whiskeyvel és francia borral, néhány Volvóval és Bentleyvel, egy csődeljárással, barátságokkal, édes-bús pillanatokkal. Hogy mi sül ki belőle? A világhírű vándorszakács, akinek a főzés az első és legmaradandóbb szerelme, és aki mégsem alkalmas éttermei vezetésére. A sztár, akinek mása bekerült Madame Tussaud múzeumába, akit remek komikusok utánoznak, akit újra meg újra meghívnak a legnézettebb talkshowkba, akinek nevét a fél világ ismeri. Úgy hívják: Keith Floyd.
Szoktunk volt Villányba járni egy gazdához (nem a nagy ötök közül ..akik már nem is öten vannak:-))
Pincézés, este malac kemencében, kakaspörkölt túróscsusza, ilyenek.. no meg persze finom kékoportó hordóbol.. már amennyit este még bírunk, mert a délutánt azért kóstolgatással töltöttük el általában..:-)
A gazda MIÉP-es (volt, most asszem sehovaseszavazó...:-)), az egyik haverom Fideszes, egy másik szoci, én meg liberális vagyok...
És max. azon vesztünk össze, hogy a 2000-es Gere Kopár Cüvée a jobb, vagy Tifán Grand Selection-ja..
Le kellene mennie minden hőbörgőnek évente párszor egy ilyen túrára (oldalfüggetlenül:-)
Két kérdés tolul fel bennem
1. Galuska vagy nokedli?
2. Anyósom kizárólag puhára főzve eszi meg a nokedlit én viszont csak rugalmas, majdnem kemény állapotában szeretem. Van-e erre a konfliktusra valamilyen megoldás?
Semmi teszt, ha annyi tojást(persze magyar tojást, magyar tyúkból!!!) teszünk a liszthez, hogy szaggatható állagú legyen:)))))) vizet egy cseppet sem:)))))
>> A galuska minőségellenőrzéséhez elengedhetetlen egy 3 * 5 méteres helyiség, melynek közepére állva a mintának választott galuskát a falhoz kell csapni, s ha az a túlfalig visszapattan, akkor ehetőnek minősül.
És ezt mindig teszteled, vagy csak eleinte csináltad? :DDD
És legközelebb libáb.... hoppppá!!! Tudomásom szerint egyik kisebbségünk nemzeti eledele!!!! Lehet, hogy Lúdas Matyi nem is libát őrzött????:DDDDDDDDDDDDDDDDD
OK!!!!! Én eddig ezt az ételt mindig zsírsertésből készítettem, de mivel a rohadt, Trianonon hízott CORA-ban 500 éves disznókat adnak el, rátértem a pulykára, mert az ízben is hasonlít előbbihez és mégsem olyan rágós:DDDDDDDDDDD
Ne keverjük kérem a dolgokat! A szeftyát tojással elrontani helytelen. Mivel a művelet során teljesen elvész a hagyma eredeti jellege, a hagymautálóknak a szeftyát, mint káposztás étket is fel lehet szolgálni, nem fogsz lebukni.
A forraltbor ügyében pedig a fehérboros variációt szeretem. Miközben a bor (1 l) melegszik, cukorral kikeverek 3 tojássárgáját. Amikor felforrt a nedű, belédobálom a szegfűszeget (jobbos kartácsak bakancsszeggel is csinálhatják), majd lángtalanítom a tűzhelyet. Amikor már nem forr, belékeverem a cukros tojást. A szegfűszegtől akkor szabadítom meg, amikor kitöltöm pohárba.
Vigyázat! A dolog nem működik vorosborral, mert azzal egy gusztustalan, lilásrózsaszín elegyet képez a tojás - bár az íze azzal sem rossz.
Ha meg forr még a bor, mikor beleöntöm a tojást, akkor lehet kibobni az egészet.