Szociopatákkal való bármilyen kapcsolat, legyen az szomszéd, főnök, munkatárs vagy akár családtag. Hogyan alkalmazkodjunk hozzájuk. Hova soroljuk őket ha a társadalomban egyre több van?
Meddig toleráljuk a betegségeiket főleg válságos időkben? Meddig terheljék az empatikus érzelmű embereket?
Ez egy fertőzés, ami gyógyítható vagy esetleg felvehetjük velük valahogy a harcot? Mit tegyünk?
Egyébként kíváncsi vagyok az itt fórumozók mennyire hozzáértőek ebben a témában? Van aki tényleg szakértő (nem feltétlen arra célzok, hogy ezzel kapcsolatos a szakmája), vagy inkább csak valamennyire tájékozottak vagytok, hallotok dolgokat innen-onnan?
Nem véletlenül hívják szociális ragadozóknak a pszichopatákat, és ne adja az isten, hogy valamelyik kihasználjon téged. Antiszociális pszichopatákkal foglalkozó pszichológusok leírják, hogy olyan szintű manipulációs készségük és moralitás-hiányuk van, hogy egy-egy intenzívebb együtt töltött idő után (terápia, stb.) frusztráltak, zavartak lesznek ők is. A normalitás egyik záloga a gátlások és az egészséges frusztráció.
Az jutott eszembe, hogy az antiszociális személyiségzavar ellenszere talán a fegyelmezéssel párosított szeretet. A visszatámadásoktól csak még jobban megkeményedik az ilyen ember. A szeretettel nem tud mit kezdeni. Csak ehhez szinte laboratóriumi körülmények kellenek.
Képzeljük el, mintha egy csecsemő eleve úgy születne, hogy mindent tud, ami az élethez kell, de szociális érettsége még nincs. De a mászó kisbabát meg tudod fogni, egy látszólag felnőtt embert viszont sokkal nehezebb, mert közben egy felnőtt fegyvertárával rendelkezik. Ezért nála minden szempontból erősebb, bölcsebb emberek közé kéne helyezni... szerintem. Az más kérdés, hogy a gyakorlatban ez hogyan kivitelezhető.
Köszönöm , hogy leírtad. a kulcsszó a tanácstalanság és hogy valamit tenni kell !
na a fenőtt azért felnőtt , hogy ne legyen tanácstalan. ))) oldja meg a nem átlagos problémát.
hát ezért felnőtt,okos és racionális . (legalább is reméljük)
Ez munka !!! Nem lehet 1 óra vagy egy két átlag beszélgetéssel megoldani.
ez nem a csitri dolga. induljunk ki abból hogy hülye és egy érzelem lény. és nagyon sérülékeny.
és nem pszichopata ! ezt a hülyeséget felejtsük el. és nem beteg.
nem úgy viselkedik ,ahogy nekünk tetszik.
a másik , hogy valamit tenni kell . cselekedni ész nélkül. nem bíztos, hogy jó. lehet , hogy nem szabad semmit se csinálni. csak várni. ez a legnehezebb. tudom ,hogy a mamának csökkenti a feszültségét a látszattevékenység , de a kislánnyak nem segít.
híggadtság ! think ! think !
az meg , hogy mi az átlagos tini viselkedés az nagyon szubjektív.
és ha holnap azt mondja, hogy terhes ? na akkor mit csinál a mama ?
semmit se írsz a mostohaapáról . meg a másik apáról. hát nincs egy normális férfi arrafelé ?
ahogy látom nincs. hát a csitri nem láthatott egy pozitiv apa képet maga elött.
mitől tud gyülölni egy 14 éves ?
az hogy a felszínen egy minta vagy átlagos családot látsz, nem jelent semmit.
hihetetlen erők lehetnek a mélyben , ha a kis csitrink ilyen dolgokat produkál.
az meg bíztos , hogy okos és kreatív, a hülye gyámügyeseket eteti.
nem gondolom, hogy újra és újra le kell írnom, amit már egyszer megtettem, de azért összefoglalom, és egyben válaszolok is neked.
1. Nem az a probléma, hogy el akar költözni, nem kell szeretnie a mostohaapját sem, sőt, az anyját sem. Nem probléma, ha nem szereti az anyját, bár, ebben már nem vagyok biztos, hiszen valahol a normalitás jele, ha szereti, de ettől még továbbra sem kell szeresse. Az a probléma, hogy rosszul érezte magát, és ezt úgy próbálta megoldani (nyilván az apja támogatásával, de ez részletkérdés), hogy gátlástalanul hazudni kezdett az anyjáról, egy büntethető szörnyeteg képét felvázolva, és nem tudja felmérni, mennyire súlyos az, amit tett.
2. Amennyire én látom, a család nevelési elvei igen konkrétak, nem volt lazán engedve a gyerek, mind érzelmileg, mind intellektuálisan jól volt nevelve, matektanár, hegedűóra, sport, satöbbi. Az anya egy kicsit talán túlkényeztette, de ennek a válás miatti lelkiismeretfurdalás volt a fő oka. Tehát nem egy lumpen család, ahol ügyeskedésből élnek, erkölcs zéró, odafigyelés zéró, a gyereket az utca neveli fel, gyakorlatilag az ellentéte. Természetesen voltak problémák, de ezek főleg olyanok, hogy az anya miért választotta az új csávót, a szokásos mozaik-család szindrómák.
3. Ehhez képest durva az a kontraszt, ami a nevelés versus gátlástalan törtetés együtteséből jön elő. Először azt gondolta mindenki, hogy az apja "mosta át" az agyát, de hamarosan kiderült, hogy az apja csak ráfeszült a történetre, kihasználta, hogy rúghatott egyet az anyán, de kb. ennyi, az egész sztorit a gyerek találta ki. És se bűntudata, se együttműködési szándéka nincs. Olyan, mintha valami démon szállta volna meg, holott a nevelés és a világ működése, ha mégoly anómiás is, ezt azért túlzásnak tartja.
4. Nem folyik címkézés, aggódás van, és tanácstalanság. Ez a mértékű hideg kegyetlenség és látványosan hibás működés (ha írnék még részleteket, leesne az állad) nem indokolható sem tinédzserkori bálványdöntögetéssel, másik szülő áltai elidegenítéssel, sem a nevelőapja iránti gyűlölettel, sem ezek összességével. Nem magyarázza semmi sem azt, hogy nem ismeri fel, hogy amikor testvére születik, akkor az anyja nem elhanyagolja őt, hanem fáradt, és fizikailag nincs annyi ideje vele foglalkozni; ezt úgy éli meg, hogy az anyja "kiszeretett" belőle, nem érti meg a látványos érzelemkinyilvánítások elmaradása, a szituáció és a valós érzelmek közötti kapcsolatot, és engesztelhetetlen gyűlöletet kezd érezni az anyja iránt, majd dühödten ki akarja csinálni. Olyan, mintha emocionálisan fogyatékos lenne, és nem mérné fel, hogy az anyja szereti. Illetve mintha valami nem lenne összehuzalozva rendesen, és nem érti azt sem, hogy ok, odaszúrhat ezért az anyjának, de nem "ütheti" addig, amíg az még mozog. Nem tudom, hogy érthető-e. És az a leghideglelősebb az egészben, hogy most, hogy lejárt az egész cirkusz, megpróbál úgy viselkedni, mintha mi sem történt volna, nem érti, hogy miért nem lehet továbbiakban úgy csinálni, mintha mi sem történt volna, hiszen ezt csak azért csinálta, hogy elköltözhessen. Bocs, nem teljesen ugyanúgy, ha megpróbálja valaki ezt megbeszélni vele (pl. az anyja), hetekre agresszív lesz, majd megint következik a csináljunk úgy, mintha mi sem történt volna. Közben meg mindenki mással egy angyal.
Tehát mégegyszer, nem bűnbak-keresés van, hanem megpróbálja megérteni a szűkebb környezete, mi van a fejében. És ha baj van, az milyen jellegű, és melyek a megoldások. A felvázolt kórkép azért nem teljesen pszichopatát ír le, mert szociálisan nem deviánsabb, mint egy átlag kamasz, de ami a "jellembeli" faktorokat illeti, ott teljes az egyezés. Ez akkor micsoda?
Ez csak zárójel, de ha a gyerek hazudik az anyjáról, mert el akar költözni, akkor lehet bizonyítgatni, hogy hazudik, de a bíró, mivel a gyerek elmúlt 14 éves, csak olyan döntést hoz, amivel a gyerek is egyetért, tehát teljességgel felesleges azt bizonygatni, hogy de nem, de igen, de nem, de igen, stb. Ebből egyedül az ügyvéd jön ki jól, konkrétan tárgyalásonkánt 25e forinttal :-) És boritékolható a "bukta".
Értem, amit mondasz, hogy a játszmákból ki kell lépni, az igazság nem-keresés is egy ilyen játékból való kiszállás, de a játszmából kiszállás is végső soron játszmázás, főleg a megszakított kapcsolattal. És az a kérdés, hogy egy pszichopatával mit lehet játszani, lehet, hogy semmit, mert kegyetlensége folytán mindig ő győz.
Nézd a mamának, a felnöttnek mindenképpen forja van egy 14 évessel szemben.
egyrészt a kor,élettapasztalat (mármint ha tanult valamit is a mama). másrészt a szülői pozició,szerep. Harmadrészt a felnöttnek sokkal több eszkőz van a kezében.
Okossan,racionálisan kell kezelni a helyzetet.
Érzelmileg nagyon megvisel egy érző szívű szülöt egy ilyen gyerek.
De egy fenöttnek,egy szülönek tudni kell kezelni a saját érzelmeit,hangulatait.
A viszony nagyon elromlott.
Vádaskodással,címkézéssel semmire se megyünk.
A hatósági emberek egy része eléggé buta. a családsegítőben,a gyámügyön és a rendőrségen is sok oda nem való ember van.
az anya politikája , hogy nem kereste az igazságot rossz húzás. Nem pénzkidobás,nem időpocsékolás.
e kis 14 éves élete a tét ! meg a saját élet mínősége. a strucc politika nem megoldás !
a mamának nagyon keményen kell dolgoznia saját meg a lány érdekében.
hát nem az ő élete meg a lányaé ?
miért kell a felelősséget áthárítani idegen emberekre ?
pénzpocsékolás ? a lányom élete pénzpocsékolás ?
szerintem a mama is nagyon súlyos.
a családi társasjátékot mindig többen játszák. egyedül nem megy a verbális bántalmazás.
próbálj meg egyedül bántalmazni valaki mást.))))
nézd van megoldás.
radikálisan megszakítja a kapcsolatot a lányával. nem találkoznak,nem beszél vele, nem érintkezik vele. akár évekig.
na akkor hazudozhat a lány akármit , ha nincs kapcsolat , akkor hogyan ?
mindenkivel azt tesznek amit megenged !
so simpli .... )))
p.s. Eric Berne : Emberi játszmák
hát ítt egy kemény játszma folyik, és a kislány nagyon profi játékos
de a játszmából ki lehet és ki kell lépni !
tudod vannak játszmák amelyek börtönben,hullaházban vagy a zárt osztályon végződnek.))))
Szia, jaaa, valószínüleg kimaradt a történet ezen része, szóval végighazudta a teljes hivatali spektrumot, tehát nem ártatlan konfabulálás volt, hanem konkrétan azt mondta, hogy nem kapott enni, az anyja nem figyelt rá, neki kellett foglalkozni az öccsével, mert az anyja órákig cigizett a teraszon, amikor a nevelőapja bántotta, az anyja röhögött, ésatöbbi. Mindezt úgy, hogy közen zokogott, eljátszotta az ártatlan, szenvedő kislányt, még a családsegítőket is megtévesztve. Ők pl. azt mondták, hogy ha a negyede igaz, az is sok, holott semmi nem volt igaz belőle (pl. az anyja egyáltalán nem cigizett abban az időszakban, a cikrusz hatására szokott vissza, stb.) Az egyedüli igaz, hogy a nevelőapját gyűlölte, de ez fel sem merült a hatóságoknál, az anyját szapulta.
Felnőtt módra megpróbálta neki megmagyarázni az egész szűkebb család, de ő azt mondja, hogy nem hazudik, és ha mégis hazudott volna, akkor semmi bűntudata sincs, hiszen ő csak el akart költözni, ezért talán kicsit idegesebb volt, ezt talán nem kellett volna. Mindent hárít, és nem érti, hogy miért kellene bűntudata legyen. Igazi moral insanity. Az anyja az öcs megszületéséig eléggé kényeztette egyébként. Azt is elmondtuk, elmondta a család, hogy hazugságaival belekeverte az öccsét (az anyja nem foglalkozik vele, veri, neki kell megvédenie), amire automatikusan indulnia kellett volna egy gyámhivatali eljárásnak az öcs védelembe vételéről - nem történt meg, vagy mert gyanús volt a kiscsaj, vagy szartak az egészre - erre megvonta a vállát. Közben meg eljátsza, hogy mennyire, de mennyire de szereti a kissrácot, és mennyire, de mennyire hiányzik neki.
Az anyjának az volt egyébként a stratégiája, hogy nem is próbálta keresni az igazságot jogilag, mert felesleges és meddő pénzkidobás lett volna. De most ez lejárt, és a gyerek folyamatosan kegyetlenkedik vele, verbálisan, pedig már semmi tétje nincs, csak meg kellene beszélni a dolgokat, de nem lehet.
Az biztos, hogy meg kell húznia az énhatárokat (és a kisebbik gyerek határait), de ehhez kellene tudni, hogy egyszerűen egy romlott gyerekről van szó, vagy egy szociopatáról, esetleg egy hiszteroid alkatról.
Ez a mama menjen el ez jó ötlet, csak ötletem sincs, hova. Meg neki sem.
a történet egyre zürzavarosabb. a 14 éves az apjánál lakik ?
nézd akarata ellenére senkit se lehet gyógyítgatni, ha meg a mamának nem tetszik a viselkedése akkor se. Te se örülnél ha valaki elcipelne akaratod ellenére a pszichiáterhez.)))))
Ha elmúlt 14 és mindenfajta aljasságot mesél hivatalos szerveknek (gyámügy,rendőrség) akkor
már jogilag felel ezért. ezt azért nyugodtan , felnőtt módra elmagyarázhatja a mamája neki.
A mamának kell meghúznia a saját énhatárait és nem hagyni magát érzelmileg meg egyéb módon zsarolni. A mamának érdemes első körben elmenni egy szakemberhez, hogy ilyen esetekben mit kell tenni. Neki. nem a gyereknek.
És határozottan , következetesen kezelni a helyzetett. Megvédeni magát az éretlen gyerektől.
Körzeti gyerekorvos, vagy családsegítő jó kiindulópont lehet szerintem. Lehet, hogy első körben nem is kell elvinni a gyereket. A családnak van szüksége a segítségre, tanácsra. Ha a gyerek pszichopata, meggyógyítani úgysem lehet.
Ismerem, bár a Kímélet nélkül még hátravan. Az a legnagyobb baj, hogy a gyerek az apjánál lakik, és az elzárkózik mindenféle ilyen jellegű együttműködéstől. Természetesen ha az anyja valahogy alá tudja támasztani a gyanúját, akkor lehet, hogy hajlandó lesz, de addig a gyerek (is) leszarja. Viszont a gyanú alátámasztása felesleges és nem feltétlenül helytálló stigmatizáláshoz vezet (gyere, lányom, elviszlek az agyzsugorhoz, megnézi, nem vagy-e pszichopata). Tehát a dolog nem kicsit bonyolult, és mint mondtam, a láz vagy a futásban kimelegedés megkülönböztetésének fázisában van az egész helyzet. Másrészt pl. nekem fingom sincs, kik foglalkoznak ilyesmivel (szaknévsor?).
Ezek szerint ismered Hare-t. Tudod, hogy miről van szó. Akkor azt is tudod, hogy segítség nélkül nem fogjátok tudni kezelni sem ezt a helyzetet (megoldás aligha van).
Szerintem nem érdemes rugózni azon, hogy mondjuk nem szűz, kicsit más, mint régebben (a látszattal ellentétben az átlagos szüzesség-elvesztés 17-18 év körül van). Az okok sokkal fontosabbak, hogy miért akkor.
Értem én a jószándékot, hogy legyintsünk, ááá, ez kamasz. Láttam életemben elég sok kamaszt, és a kamaszoknál van egy belső határ, amit nem lépnek át. Hazudnak az anyjukról a barátnőiknek, de nem mennek el a gyámhivatalba, és nem adnak elő szándékosan szájremegtetve és fennakadt szemmel olyan kitalált történeteket, hogy nevelőapám vert, közben anyám röhögött (a családot ismerve, ez áll a legmesszebb bármitől, főleg, hogy az anyja röhögött volna ilyesmin). Itt ez a képzeletbeli határ többszörösen át lett lépve, és emiatt egy hangyafasznyi bűntudata sincs. De nem úgy nincs, mint egy átlagos kamasznál, hogy látszik a sunyiság a fején, vagy hogy zavartan pislog, és tagad ezerrel, ezek normális reakciók lennének. Itt ugyanis nem érti, hogy mi a probléma. Látszik az őszinteség és az amiatti enyhe zavar, hogy próbálja megérteni, hogy miről is kérdezgetik őt. Miért is kellene bűntudata legyen? Hiszen ezt azért csinálta, hogy elköltözhessen.
Én találkoztam már (feltételezett) pszichopatával, egyszer egy mongol diák egy közös borozás után megpróbálta egy nyári kollégiumban a mellettem alvó barátnőmet kirángatni az ágyból és megerőszakolni, a másik egy évekig bujkáló pedofil volt, aki tökéletesen elhitette a környezetével, hogy ő egy világtól elvonult hippi, közben nemzetközi körözés volt ellene. Az elsőben az volt a meglepő, hogy mennyire nem számol a tettének következményeivel, a másikban az volt borzongató, hogy mennyire kedvesnek, nyugodtnak látszott kifele, igazi aranyszívűnek. A mongol srác később lopott is, verekedett, azaz igazi antiszociális pszichopata volt.
Nézd ő 14 éves. nagyon fiatal. és a kamaszkor. ilyenkor még a normális gyerekek is nagyon kibírhatatlanok.))) a szülőnek túl kell élni a kamaszkort, meg a gyereknek is. ))))
a szexualitás ? hát egy jó kérdés . a mai fiatalok teljesen másként állnak hozzá még akár 30 évvel ezelött. szerintem M.o-n a 14 éves lányok jó része már nem szűz.
Amerikában 12.
na erre mit mondjunk ?
egy nagyon nagy katyvasz van a fejében (mármint a kislánynak).
Lehet , hogy a családdal van gond. és Ő a kijelölt "beteg". a gyerek mindig a legvédtelenebb.
Ő a tünet hordozó. Lehet, hogy semmi baja sincsen, csak egy abnormális családban nem lehet normálisan viselkedni.
Te csak róla írtál. Bár a teljes képhez mindenkiről kéne szólni.
Nézd a szakember sokszor címkézés, stigmatizáció.
56 éves vagyok. És még nem találkoztam életemben pszichopatával. Lehet,hogy szerencsém van, de inkább az , hogy ritkák.
Ja igen, pontosan az a lényeg, hogy ez az egész erkölcsileg értelmezhetetlen, ezért is merült fel a személyiségzavar. Ha itt erkölcsileg kellene hozzáállni, akkor ez a gyerek minimum szurokba és tollba forgatást, majd évekig kukoricán térdepelést érdemelne, tehát valószínüleg itt más megoldás van. Ha van.
Sajna elég közelről látom a dolgokat, de hogy mennyire közelről, azt bocs, de nem mondhatom el, még így anonim módon sem. Pont tegnap volt egy beszélgetés, aminek három fontos tanulsága volt:
1. A rettenetes mennyiségű hazugságért és befeketítésért semmiféle bűntudata sincs. Kicsit ciki volt (valószínűleg mert a többiek nem csinálnak ilyesmit), amit csinált, de nem bűn. Érti, hogy az anyja azt mondja neki, hogy ez neki nagyon fájt, de hogy mi fájt, azt már nem. Úgy is viselkedik, mintha minden a legnagyobb rendben lenne, most, hogy elérte, hogy elköltözzön, lehet csacsogni, lehet "normálisan viselkedni", és meg van ütközve, hogy az anyja miért nem tud normálisan viszonyulni hozzá, miér erőlteti a megbeszélést.
2. Neki nem barátai vannak, hanem őt mindenki szeret - tipikus narcisztikus, érzelmileg defektes hozzáállás.
3. Amikor megszületett a testvére, akkor tényleg úgy érezte, hogy az anyja nem szereti többé. Az oké, hogy valaki féltékeny, vagy szenved attól, hogy nem kap elég figyelmet, de ő nem volt képes valósan értelmezni azt a szituációt, hogy ez mit jelent. Az érzelmeket a nagyon látványos gesztusok mennyiségében méri, és nem képes mögé látni, és mivel ezek minimum felére csökkentek, meg van győződve arról, hogy az anyja már nem szereti.
Teljes mértékben egyetértek azzal, hogy laikus ne dignosztizáljon, viszont ha autód van, ha gyereked, ha kutyád, a diszfunkció jeleit te fogod érzékelni először, és utána viszed el a megfelelő szakemberhez. Ilyen esetben a környezet, és csakis a környezet tud felfigyelni a normálistól eltérő működésre, tehát most még az a fázis van, hogy ki kellene derüljön, hogy lázas a gyerek, vagy csak kimelegedett a futástól.
Végigolvastam pár dolgot a Hare Psychopaty Checklist (PCL-R) témakörben, és ott három faktorban csoportosítja a szimptómákat:
Első faktor: Személyiség „agresszív narcizmus”
Felületesség/rábeszélőképesség/felületes báj
Felsőbbrendűségi érzés
Beteges hazudozás
Fortélyosság/ravaszság/manipuláció
Megbánás és bűntudat hiánya
Sekélyes érzelmi tapasztalatok (a valódi érzelmek rövidek és öncélúak)
Érzéketlenség/empátia hiánya
A saját tettekért való felelősségvállalás megértésének hiánya
Második faktor: Esetleírás „Szociálisan deviáns életvitel”
Ingerekre való igény/hajlam az unalomra
Élősködő életvitel
Gyenge viselkedési gátlás
Reális hosszú távú célok hiánya
Lobbanékonyság
Felelőtlenség
Fiatalkori bűnözés
Korai viselkedési problémák
Feltételes szabadlábra helyezés visszavonása
Jellemzők, melyek egyik faktorral sem függnek össze
Szabálytalan, válogatás nélküli szexuális partnerek
Sok rövid házastársi kapcsolatok
Büntetőjogi sokszínűség
Na most, az első faktor gyakorlatilag teljesen ráillik. Nem tudom, nincsen ilyen irányú tapasztalatom, hogy amit látunk, az mennyire patológiás szint, vagy csak a kamaszkor sajátossága, de durván mindegyik stimmel. A második szinte egyáltalán nem igaz rá, talán az inger-igény és az unatkozás, de a látványos deviancia annyira nem jellemző rá. A harmadik faktorból a promiszkuit magatartás gyanús. A tapasztalat azt mutatja (azt olvastam), hogy mindkét fő faktort (1 és 2) ritkán mutatják ki nőkben, ilyen értelemben a legdurvább, pl. gátlástalanul bűnöző megjelenése (deviáns szociális és érzelmileg defektes) ritka nőkben, ezért azt lehet mondani, hogy valóban, kevesebb a megnyilvánuló női pszichopata.
De az egyes faktor akkor is stimmel, és a tisztán nárcisztikus személyiségzavar tünetei viszont már nem illenek rá, tehát nem nagyzol, nincsenek saját magával kapcsolatos gradiózus képzetei. Az is igaz, hogy kamaszokban nehezebb kimutatni, bár van a PCL-nek fiatalkorú verziója is. Az egyes faktor megléte már általában elég a diagnózishoz.
El szeretném kerülni a felesleges címkézést, de oda kell figyelni egy esetleges betegségre, a kérdés csak az, hogy ki foglalkozik ezzel? Pszichiáter? Vagy hogy?
Egyébként érdekel, hogy miért gondolod azt, hogy nem személyiségzavaros?
