> Azért itt két dolog kavarog; az egyik hogy te a képernyőn szerepelhetsz "Zámbó Dzsimi" néven, annak ellenére, hogy az igazi neved "Zámbó Imre"; a másik, hogy nem kell az utónévkönyvben előírt fonetikus formát használnod (Dzsoki, Dzsenifer), ha kijelented, hogy nemzetiségi hovatartozásod miatt ragaszkodsz az eredeti formához (Jockey, Jennifer)...
Igen, ezeket tudom. Csak egyszerűen el nem tudom képzelni, milyen motivációból ragaszkodna valaki a "Sylvia" írásmódhoz, ha egyszer hangzásban ugyanaz, mint a Szilvia, és így anyakönyvezni nem lehet, tehát csupa problémákat fog okozni neki, ha bemegy egy hivatalba, és magyarázkodnia kell, hogy ő igazából Szilvia, bár a tévéből mindenki úgy ismeri, mint Sylvia...
Kiss Ádámnak: az a gyanúm, hogy tévedsz, az Utónévkönyv kötelező, és a magyaros írásmód is (bár a jogszabályt nem találtam meg, csak egy Indexes cikket):
"Anyakövezni csak a Magyar Tudományos Akadémia által összeállított utónévjegyzékben szereplő neveket lehet. Aki valami különlegeset akar, arról az MTA Nyelvtudományi Intézete ad szakvéleményt az anyakönyvvezetőnek.
Az Intézetben a külföldi nevek esetében például azt mérlegelik, van-e magyar megfelelője a névnek. Magyarországon minden nevet kiejtés szerint írunk, így a Jennifer nálunk - bármilyen hülyén is néz ki leírva - csak Dzsenifer lehet, szigorúan dzs-vel és egy n-nel."
Azért itt két dolog kavarog; az egyik hogy te a képernyőn szerepelhetsz "Zámbó Dzsimi" néven, annak ellenére, hogy az igazi neved "Zámbó Imre"; a másik, hogy nem kell az utónévkönyvben előírt fonetikus formát használnod (Dzsoki, Dzsenifer), ha kijelented, hogy nemzetiségi hovatartozásod miatt ragaszkodsz az eredeti formához (Jockey, Jennifer)... azt nem vizsgálják, hogy milyen nemzetiségű polgár milyen nevet vehet fel, tehát mindegy, hogy szerb-horvát vagy-e vagy ruszin)
> Ez a Magyar Utónévkönyv kompetenciája. Az anyakönyvvezetők betartják vagy nem tartják be - valószínűleg az utóbbi miatt sem fogják bevezetni
Én meg abban a hiszemben voltam, hogy Magyarországon csak olyan utónevet lehet adni, ami el van fogadtatva (benne van az utónévkönyben). Ezek szerint nincs is ilyen, de az anyakönyvvezetők különben sem tartják be? Nahát.
> Van egy Judit, aki Judithot ír, egy Szilvia, aki Sylviát és egy Vanda, aki Wandát. Mi ennek a következménye? Semmi.
Szerintem pedig érdekes a kérdés, mert sosem értettem, hogy ők vajon így is vannak anyakönyvezve? És ha igen, akkor ezt miért engedte meg az a bizonyos bizottság, aki ebben dönt?
Mellesleg van egy olyan magyarázat, hogy azt kell LY-nal írni, amit L-lel is lehet mondani (pl. luk). Igaz, ez csak bizonyos tájszólásokban van meg.
Ez megmagyarázza a Károly és a Mihály írásmódját is, hiszen a Karl, illetve a Michael megfelelői (a Gergelynél bevallom, nem pontosan tudom, hogy alakult ki).
Ami cz-t illeti, az magyarázható azzal, hogy funkciót akartak adni az önmagában álló c-nek.
Ennek a hangnak a jelölése sokáig nem is volt egységes, többek között ez alapján meg lehetett különböztetni a katolikus (cz) és a protestáns(tz) nyomdák termékeit. Talán ezért is lett a cz helyett inkább a kompromisszumos c.
Hasonló volt a helyzet a cs-vel: katolikus nyomdában ch, protestáns nyomdában ts volt.
A magyar helyesírás szabályai szerint Juditot, Szilviát, VAndát kell írni.
Van egy Judit, aki Judithot ír, egy Szilvia, aki Sylviát és egy Vand, aki Wandát. Mi ennek a következménye? Semmi.
Ami meg Erdélyt illeti:
Balassi 'Erdél'-t írt, Mányoki Ádám is, Heltai Gáspár is.
Nézzünk más példát, egy olyan helyesírási változást, amely hasonló kicsit ehhez, a cz-t. Mint tudjuk, az iskolai helyesírás 1903-ban, az akadémiai 1922-ben deklarálta a cz eltörlését, és a c-vel való helyettesítését. Addog Czegléd volt és Tapolcza. Meg Ferencz (körú) meg Laczi (Laczháza). Azóta nincs. Ki lehet bírni?
Na és mi lenne a földrajzi nevekkel? Pl. Erdély. Illetve "Erdéj".
Ami pedig a keresztneveket illeti, ilyen alapon a Richárdot is átírhatnánk Rihárdra. Hogy a ch más hangot jelöl, mint a h? Erre mondhatjuk: már nem úgy ejtik.
De napjainkban is láttam már olyat, hogy a Kittit Kittynek, a Juditot Judithnak írják. Vagy a Megatáncban ott volt Olter Wanda. Meg említhetném az egykori meteorológust, aki, ha jól emlékszem, Bartha Sylviának volt kiírva...
Ha szabad nekem is szavaznom: én is megszüntetéspárti vagyok, az hogy 'régóta így van', nem elég erős érv a szememben. Természetesen a családneveket ez nem érintené. Megj: az utónevek változásáról: nemrég láttam egy 1848-as emléművet, ahol a felsorolt katonák leggyakoribb utónevei a Ferencz, a Jósef és az Istvány voltak... gondolom nekik épp olyan furcsa lenne a mai Ferenc, József és István forma
A beszéd az elsődleges, azt kódolja az írás, azaz az írás a másodlagos.
A kiejtés az írás dekódolása, így ő a harmadlagos.
A dolog lényege az, hogy az írás rögzítse a beszédet. Ez az európai kultúrában (és máshol is, de van, ahol nem) úgy történik, hogy a beszédet diszkrét egységekre bontják, ezek a fonémák. Olvasmány Antal A formális nyelvi elemzés. A fonéma nem egyezik meg a hanggal, általában egy fonéma egy sor, egymástól megkülönböztethető beszédhang csoportja. Pl. a k(a) akusztikailag különbözik a k(e)-től. Mindkettőt a k graféma jelöli. Ezért, ha k-t stb. írunk, fonémákat kódolunk vizuálisan, nem hangokat. Antal a hangokat éppenséggel így jelölte ke, ki stb.
Olyan módon is különbséget lehet tenni, hogy pl. a fog betűsor utolsó grafémája hallatszhat g-nek, de k-nak is, attól függően, hogy mi következik utána:
Az, amelyik követi. Amelyik nem, az fonémikus. A mai angol fonémikus. Mint a francia. Ettől nehezebb, de igazából nem ettől nehéz, hanem a hangsúlytól.
Ha valaki tudja, hogy melyik betű milyen hangot jelöl, akkor valószínűleg egy ismeretlen leírt magyar szót nagyobb bizonyossággal tud kiejteni, mint az angol esetében.
Külön kellene választani a tulajdonneveket és a közszavakat. A magyar helyesírási rendszer a tulajdonnevek esetében előszeretettel alkalmazkodik a hagyományhoz, és ennek során olyan fonémajelöléseket is használ, amelyek a mai magyar írásban már nem szokásoka (pl. Dessewffy, etsd 'dezsőfi'). Így a nevekben szereplő ly kisebb veszélyben van, bár a keresztneveket nem szokás hagyományosan írni.
Az ly használatát már a 10. kiadásban is meg akarták szüntetni, azonban nagy volt az ellenállás. Bár nyelvi értelme nincs, de annak sincs értelme, hogy a betiltása, vagy akár alternatív használata nyelven kívüli indulatokat sodorjon a helyesírás területére.
Ezzel együtt számítani kell arra, hogy az alternatív használat (a hüjesírás) széles körben elterjed, és akkor bekerül majd a normába is. Hogy teljesen kiszorulna az ly, azt nem hiszem.
A kutyát meg a lustaságot nem emlegetném, mert a helyesírásnak ennél sokkal fontosabb kérdéseiben sokkal nagyobb a tájékozatlanság (ez nem rád vonatkozik), de erkölcsi ítélet elsősorban a teljesen funkciótlan ly elhibázását kíséri, és nem az olyan hibáké, amelyek értelemzavaróak lehetnek.
"magyar nyelv számára kevés hangzót tartalmazó latin ABC-ben a magyar nyelv által használt hangokra megoldást kellett találni. Az ábécé betűket tartalmaz :) ."
Igen, betűket tartalmaz, amik azonban hangok jelölésére szolgálnak. Nyilván úgy értette, hogy a magyar nyelv bizonyos hangjaihoz a latin ábécé nem tartalmazott megfelelő betűket.
Kösz. Érdekes amit írtál. Hááát eléggé pech, hogy pont így alakultak a dolgok. Szivatva a nyelvtanulókat. :(
Amúgy éppen az angolok azok, akik nem használnak mást, csak a 26 betűt, figyelembe véve a kettőshangzókat is, mert a többi ország, egy-két kivétellel szinte mind használ valamit, ha az európaiakat nézzük. Más kontinensen meg sok helyen vagy európai nyelveken beszélnek (pl. Dél-Amerika), vagy nem latin betűs írást használnak. Így maradjunk a kontinensnél!