Korcs-Ma: Odabé Csíkba, Jóska... – Hálló? Te vagyé, Jóska? Na, hallám kéváncsi vónék, hogy micsinál a Kolozsvár a Sztyáuával fotbalba. Ejiszenn megeresztik a pofájjukot, hogy Békáli is immá fogja bé. Mi?
Jő a Cselszi is Kolozsvárra, vannak, akik innétrőll is mennek, aszongyák hárommilijójétt má lehetett jegyet venni feketénn. Na. Éppeg fől vagyok háborodval, Jóska, me béhoszták, hogy a soffőrvizsgát csak odabé Csíkba lehet megcsinállni, értöttedé s a fijam biza hetek óta járja Csíkot. Énnemtudom, kérlekszépenn, hogy odafől a megyénél esztet hogy gondójják, de ugyanott vagyunk, értöttedé, éppeg, mind ezelőtt tizennyóc esztendeje. Há momeg, te Jóska, ennyit nem képesek fejlődni az emberek odaátal a hegyen, te?! Há évekig lehetett, meg lehetett csináni itt is, s most kötik az ebet a karóhoz, s járassák az embert bé Csíkba. Há nem vót elég, ember, hogy mosmá ahajt pontosonn negyven kerek esztendeje, amijóta hatvannyócba a megyésittésnél ahajt hezzacsaptak Csíkhoz, egyéb nem vót, mindenétt oda kellett menni. Ha pasapórt, ha rárvizsga, ha soffőrkönyv, mindenétt az ember abba a hitván hideg Csíkba átal kellett mennyen s a napját ott el kellett tőccse. Há annakidejinn mindembe jobban álltak, me mindent odavittek, értöttedé: az ellátásba is jobban vótak, s mindembe, s mi ittuk a levit, kérlekszépenn. Nekem má elegem van abból, Jóska, hogy kétezernyócba is mindenétt Csíkba kell menni. Itt beszélnek Böszészkujék is a decsentralizácijóról, értöttedé, de semmiccse csinálnak azétt, hogy ne így legyen. Annakidejinn itt az űzletek üressen állottak, értöttedé, mindenétt Csíkba kellett futni, ha bezzint akart venni az ember, ha cipőt. Éppeg annyi hasznunk vót, hogy a megyéssittéskór őköt tették meg fővárosnak, hogyhá annyi román nem kőtözött ide, mind hezzuk. De azonkívűll mindig elébb vótak, mind mi itt Udvarhellyen. Me osztán én is úgy vagyok ezzel, mind Kerekes, a fösső szomszéd, aki aszongya, hogy ő jó becsűlletes udvarhellyi emberként nem álhassa a csíkijakot. Olyan hideg van má pityókaszedéskór, értöttedé, hogy nem lehet kibírni. Éppeg azétt mongyák, hogy álittólag itt valamelyik temetőbe fől van írval a sírkőre, hogy aszongya Itt is jobb, mind Csíkba! Há így vané, Jóska, vagy nem így van. Na. Úgyhogy esmenn mindenétt oda kell menni, értöttedé, me minden olyan lassan menyen ebbe az órszágba, kérlekszépenn, minha valahól a világ véginn vónánk. Na. Bodegába vótállé mostanába? Én ejiszenn eggyet lemenyek...
Korcs-Ma – Mind az oroszok, Jóska... – Hálló? Ta vagyé, Jóska? Na. Csak kihúszta az egált a Cséféré a Cselszivel. S a Sztyáuá is a Fijorentinánáll. Ott amikó átallépte Nikolica vagy Sztánku a félpályát, a bémondó úgy üvőtött a tévébe, minha már gólt rúktak vóna. Mi?
Kerekessel, a fösső szomszéddal együtt nesztem. Ki vót bolondúlval, me nem állhassa a Sztyáuát, annakidejinn a Csáuseszku-rencerbe is feszt a Dinamónak vagy a Rapidnak drukkólt. Én is így vagyok vélle, Jóska, me úgy meggyűlőltem annakidejinn a sok csalás mijatt őköt, értöttedé, hogy azóta se tudok véllük lenni, amikó leűllök a tévé elé. Ott amikór az Ászeá főljutott vót esmen a nyócvanas évek közepinn, s hat pontot tudott csinálni az Áligába, s átalmentünk vót Vásárhelyré a mecscsre.... Há még akkor is a Sztyáuának fújtak a bírók, te Jóska, amikó má öt-núllra vezettek. Én a hokiba is őköt útálom, értöttedé, me eggyfólytába církuszkodnak Csíkkal s Gyergyóval. Na. S máskülömbe? Kerekes három napja feszt iszik, esmenn el van bolondúlval a feje, nem bír magával. Menyek bé a bodegába valamelyiknap, de má a sarkon hallottam a hangját, úgy szidott valakit. Osztán amikó béléptem az ajtónn, éppeg emelte a kezit valami szerencsétlenre, kérlekszépenn, aki asztot találta mondani, hogy ejiszenn immá fogja bé s ne órdiccson olyan hangosonn, me az agya duvad széjjel. Osztán Kerekes aszonta, hogy amminnyá széjjelduvad, csak a kezitőll. Montam a pasasnak, hogyha jót akar, akkó ejiszenn hamarjába sirűjjön kifelé a bodegából, me ilyenkó én se bírok vélle. Na. Hálló? Aszonták, nem viszik föl a gázárakot, Jóska, de én aszondom, hogy csak azétt nem, me jőnek a választások. Ezétt attak akkora fizetést a tanároknak is. Januártóll úgy megemelik, értöttedé, hogy a szemünk fölakad. S ez azétt van, me az oroszok mocskolódnak, Putyinék zsarójják a fél Európát a gáz árával. S le kell nyejjük, Jóska, me az oroszok főljöttek, értöttedé, mindenütt ott vannak, teccik-nemteccik. S annyian vannak, mind az oroszok... Itt mi izéllünk, hogy így Amerika s úgy Amerika, de ezek asztot csinálnak itt Európába, amit akarnak. Há látodé, hogy aszongyák, a Zenit Leningrád ahajt a meccseket is megvette az Uefa-kupába. Itt olyan világ jő, Jóska, az oroszokkal s a kínajiakkal, értötedé, hogy ejiszenn jobb, hogyha asztot mi nem érjük meg. Vót ami vót a negyven esztendő kommúnizmus s szócsiálizmus alatt, értöttedé, de ami ezután jő, asztot ejiszenn még úgy se lehet kibírni. Me annakidejinn ha hallgattál, békinn hagytak, de most nem tucc úgy meghúzódni, hogy az utóssó pénzedet is el ne vegyék ezek, kérlekszépenn. Hálló? Hallám valamit igyunk meg a bodegába, ejiszenn Kerekes eddig má ott van...
Korcs-Ma – Monetárválcság van, Jóska... – Hálló? Te vagyé, Jóska? Na. Menyen a cirkusz esmenn, hogy mi legyen a tanügyi káderek fizetésivel, kérlekszépenn. Mi? Hogy mondod? Kerekes, a fösső szomszéd is aszongya, hogy nem kellene megemejjék, látom, te is aszondod.
Én pedig aszondom, Jóska, hogy mekkell emejjék nekik is, me megérdemlik. Mondhacc te is akármit, s Kerekes is, s más is, értöttedé, az a tí vélleményetek, kérlekszépenn, de én eccer a tanároktóll nem sajnálom asztot a pénszt, Jóska, me idegileg hamarabb tönkremennek, mind mi, akik fizikai munkával keressük meg a bétevőt, értöttedé. Na. Kampánhúzás vót, Jóska, de évek óta véllük církuszkodnak a legtöbbet, s ezétt nem mennek a fijatalok tanittani. Esztet mondom én, Jóska, de lehet, hogy nem így van. Hálló? Az euró is úgy meglendűlt, Jóska, hogy minnyá átalmenyen a negyvenezerlejes határonn, kérlekszépenn. S osztán ahogy főmenyen, egybőll mindent kezdnek megdrágittani, me akinek pénze van, senki se akar veszitteni. S akinek nincs, mind nekünk, úgyis mindeggy, Jóska, me úgyse vesznek emberszámba. Hálló? Én nem tudom, Jóska, hogy odaát Amerikába kik intézik ezeket a bankos meneteket, kérlekszépenn, de nekem eccer-eccer az az érzésem, hogy szórakoznak ezzel az egész világgal. Mondjuk nekem az eszem nem ér odájig, hogy ezeket átallássam, kérlekszépenn, hogy mitől menyen fől a dollár s az euró, de az ilyen eggyik napról a másikra menő manőverek nem tiszta dógok, Jóska. Úgyé a világ meg van bólydúlval, értöttedé, egyéb nincsen így a kőolaj s úgy a gáz, s az amerikajiaknak mindenkivel bajuk van, akivel lehet, az oroszok esmenn főjöttek, s ahajt Kína menyen el mindenki mellett s az ember má asse tuggya hányadánn áll. Én aszondom, Jóska, hogy itt valami nagy gazemberségek vannak állandó jelleggel a háttérbe, értöttedé, csak mí nem tudunk rólla, me nem kötik az órrunkra. Csak nekem az is benne van a buta fejembe, kérlekszépenn, hogy valakik egyfólytába ki akarják húzni asztot a kicsi pénszt is a zsebünkbőll, amit belé-belétesznek. Ilyen számla, olyan kitánca vagy faktúra, közöskőccség, kocsiadó, mindenfélle, értöttedé, az ember má el se tud igazodni rajtuk, csak fizet s nezi, hogy maradé valami. Megy az inflácijó s minden. Hálló? Annakidejin a háború utánn is olyan inflácijó vót, értöttedé, báttyámék mesélték, hogy az ember béállt a kenyérsór végire, s mire kiállotta, többe került a kenyér. A mindenit a mocsok világjának, hogy mit lenyelettek akkor is az emberekkel! Há így vané, Jóska, vagy nem így van?! Itt mind monhassák, hogy ilyen monetárválcság van, Jóska, s hogy a kórmán beléavatkozott, me szerintem allessz a legjobb, értöttedé, ha most hamarjába lemenyünk a bodegába s ahajt megiszunk valamit, me jövő hétenn csak a felit tuggyuk meginni...
Korcs-Ma – Ideje vót, Jóska – Hálló? Te vagyé, Jóska? Megvagyunk, értöttedé. Na, immá csak bétették a bőrtömbe a két öreget, értöttedé, Khicákot s Sztönkuleszkut, immá tizennyóc esztendő után ideje vót, Jóska.
Immá nem tutták őköt tovább menteni, bé kellett vigyék a policok Zsilávára, értöttedé, immá ott maradnak. Csak az a baj, Jóska, hogy csak esztet a két embert ítélték el s ezeket is tizennyóc év múltán. Me ha itt ígasság lett vóna ebbe az órszágba, kérlekszépenn, akkó még azonnyomba bé kellett vóna zárják őköt, me ahajt Temesváron ők lövettek a tömegbe! Mi? Há Ilijeszku kilencvembe az eggyiket odatette hadűgyminiszternek, s a másikot belügyminiszternek! Há ő mentette a bőrüköt! S há kérdezem én, Jóska: nem Ilijeszkut kellett vónajé bézárni? Há ők csinálták az egésszet, kérlekszépenn, s utána ő lett minden az atyaúristen Románijába! Há minden rosszat nekik köszönhetünk, te, azoknak, akik abba a zűrzavarba odakerűltek Bukorezstbe, kérlekszépenn, me ők lopták széjjel az órszágot! Csak esztet nem érti meg senki se ebbe az órszágba, hogy a legnagyobb gazemberek mindig legfelűl vótak. Me ez a tiszta valóság, Jóska. Me itt a legnagyobb póllitikusok vótak azok, akik ott a forró menetbe deszkurkállódtak s ottmarattak. Utóllag osztán hijába osszuk hogy így vót s hogy úgy vót, értöttedé, me úgy is úgy könyveli el őköt az utókor, értöttedé, hogy jól csinálták, s űgyesek vótak, me meggazdagottak. Olyanok, mind a tórdai malac, amelyik seggel menyen a vályunak s mégis jóllakik. Na. Immá ideje vót, hogy bézárják ezeket. Hálló? Kerekes elvan odafel. Valamelyiknap ahajt esszeveszett eggy pasassal a blokk előtt, asse tudom mifölött, kérlekszépenn, arra értem oda, hogy hadonászott neki, mind a tollas cigán a forgószélbe. Éppeg jövék haza a pijacról, értöttedé, me Manyi lekűdött gogosárétt, me el akarja tenni, amikó le kellett áliccsam Kerekest. Esmenn olyan pállinkaszaga vót, értöttedé, hogy szinte elhántam magamot. De há micsinájj az ilyen emberrel, Jóska? Lecsillapittottam, s osztán jöttem fől a blokkba, me dógom vót. Egéssz déllután hórtam fől a sok bórkányos üveget a pincéből s mostuk. Mi? Hálló? Egy kicsi mureturát is el kéne tegyünk, értöttedé, s osztán ott van a cikakáboszta is, me télenn erőssen jó a sűltpityóka mellé. Na. Hallám Kolozsvár megereszti-e a Dinamót? Erőssen reméllem, Jóska. Na. Teszem le. Lejösszé eggyet a bodegába?
– Hálló? Te vagyé, Jóska? Eccer jól megeresztették esmenn a Sztyáuá bőcsességit, Dzsidzsi hazafutott a lózsábóll a negyedik gól utánn. Mi? Né, Jóska, itt ha öt gólt rúktak vóna, akkor a Lion ahajt hetet rúgott vóna nekik, én aszondom.
Me ezek esztet nem tuggyák főfogni, hogy milyen messze vannak Európátóll. Amíg Kolozsvár szerényenn áll hezza a meccsekhez, kérlekszépenn, addig ezek minnyá-minnyá asztot kűrtölik világgá, hogy mindenkit megvernek. Immá Kolozsvár is megtorpant, kérlekszépenn, pedig ha Kádu nem ér belé olyan bódogtalanúll abba a labdába, az eggy pontot ahajt elhozzák Bordóbóll. Hálló? De há Lökötus nem bírta ki a Dzsidzsi száját, elege lett belőlle. Igen, Jóska, me telitömték a csapatot minden idegennyel, értötteé, s nem jácodnak semmit. Ott ilyen Ártúrók, s Kápetánoszok, s Szémédók nincs amit keressenek. Na. Hálló? Na, mosmá osztán kezdnek egyenessbe kapcsólni a kampánnal, Jóska, alig járt le a nyári menet, itt van esmenn a másik. Csak én éppeg asztot nem értem, kérlekszépenn, hogy a vót pógármester mér nem mert kiállani Verestói ellen? Mi? S az Emmpépét ahajt mi mijánn nem inditották el, kérlekszépenn, ha má annyi aláírást esszegyüttöttek, s az Erremdéessz ellen úgy tűzbe vótak jővel, mind a pap szamara. Itt izélnek, hogy függetleneket támogatnak. Me én aszondom, hogy ennél jobb alkalma nem lett vóna s eggyelőre nem is lessz. Úgyhogy mongyon mindenki akármit, de én is mondom a magamét, hogy itt van valami a háttérbe. Kerekes, a fösső szomszéd is aszongya, hogyhá itt valami nem tiszta, ha ez a Böszészku egyszer csak aszongya, hogy Csíkba akar jőni koszorúzni. Neki se mindeggy, értöttedé, hogy ehejtrőll kik jutnak bé a parlamentbe, me ő is asztot szereti, ha mindenki eggyetért vélle s asztot csinájja, amit ő mond. Az Erremdéessz is béindúlt már, mind tavasszal a hólé, értöttedé, mosmá eggy bő hónap van a vállasztásokig, s mozdúlni kell valamerre. Hálló? S máskülömbe? Akkór jól vagytok. Hallám mennyek lefelé a pincébe én is, me még az eltevéssel úgy állunk, hogy a kábosztát s a zakuszkát most tesszük el, s ki kell mossam slaggal a bidonokot. Valamelyiknap Sanyi bá, a blokkfelelős már húszta az órrát, s motyogott valamit, értöttedé, amikó Kerekesnek a kábosztás bidonnyait mostuk, me büdösség vót a lépcsőházba. Éppeg montam Kerekesnekk, hogy ejiszenn haggy békit, s ne szójj vissza, szomszéd, me nem hiánzik esmenn a církuszkodás az öreggel. Letotyogott oda papucsba, me nem tutta szó nélkűll hagyni a dógot, értöttedé, de osztán Kerekes mekkínálta eggy pohár tavalyi bórral, s azzal elhallgatott, mind a húgyos disznyó a búzába. Osztán mi is megittunk eggy-eggy pohárkával a bidon tetejire űlvel, s osztán átalmentünk eggyet a bodegába. Na. Úgyhogy ilyen világ van mifelénk. Teszem le, Jóska.
Az Open Stage múltkor nagy sikert aratott a topikban, remélem ez es hasonló el nem felejthetetlen emlék lesz. Nem es idézek belőle, minden perce arany:
– Hálló? Na, szerussz, Jóska. Mi? Micsinátok? Kezdődik ahajt az olimpia, itt osztán má lehet szorittani a magyaroknak, hallám hány érmet gyüttnek essze. S máskülömbe? Itt éppeg Kerekes, a fösső szomszéd panaszkodik odale a bodegába, hogy baj van az örökségivel, me valami rokonnya is ígényt tart a házra, belé van betegedvel. Mi? Há vót az annyának a tesvére, a nagynénnye, kérlekszépenn, s annak nem vót gyermeke, s így úgy vót elképzelvel a menet, hogy há magtalann juss vót, de Kerekesre haggya a házat. S évek óta hitván Kerekesék rendeszték az öregasszont odaki falunn, valamelyik nyikómenti kicsifaluba, kérlekszépenn, s ugyé úgy vót az eggyesség, hogy az öregasszon ha meg talál halni, há a Kerekeséké lessz a bennvaló s gyümőcsös s minden, értöttedé, csak éppeg nem oficsiáll végrendelkeszte le a vénasszon s most ebből van a baj. S hitván Kerekes szinte minden héten odaki vót s a feleségivel rendeszte a vénasszont, me az unokatesvérijék, valami Laji bájék ott laknak a szomszéd faluba, értöttedé, de há arrafelé se mentek, s eggy pohár vizet bé nem attak vóna az öregasszonnak. Hálló? Na. S osztán a vénasszon ahajt eggy pár hónapja valahogy nagy nehezen csak elment, értöttedé, a temetést s tórt is Kerekesék intészték, de há aszongya, hogy amikó a háználl fől vót ravatalozval a vénasszon, s indúltak vóna ki a temetőbe, há az unokatesvérijék eggy-kettőre odaszöktek s má az első koszorut ők vitték a kopórsó utánn. Aszonta Kerekes, éreszte, értöttedé, hogy a bicskát abba a szent helybe beléüti a Laji bá belibe, de nem akart církuszt a temetésenn. Osztán a toronn ahajt megmonta nekik, hogy ameddig ő él, Laji bájék oda abba a házba a lábukot nem teszik bé, me akkór inkább főlgyújcsa az egésszet s áldás-békesség. Na, így, mommeg, te Jóska. S azóta církuszkodnak, izengetnek bé, s mosmá tőrvénre akarnak menni, s Kerekes belé van betegedvel. Igen, Jóska, me asztot akarta, hogy ott a házat eggy kicsit kipofozza, vagy hezzaépitt s örekkorára lessz ahova kikőtözzenek s ott ahajt az udvaronn lehet miccset sütni s egyéb. Jó nagy kert is van, hálistennek, s az se mellékes, hogy ahajt a bodega is két házra van onnétróll. Mi? Há má vagy nyócvan darab becseá-téglát is megvett, me a nyári konyhát elboncsa, s udvarnak a másik felibe épitteni is akar, értöttedé, s azomba jő a pappír, hogy kell mennyen a tőrvényszékre. S fogaggy űgyvédet s fizessél, mind a katonatiszt. Minha nem lenne elég baj azonn kívűll is. Me ilye emberek vannak, Jóska, hogy amíg hitván vénasszon élt, értöttedé, arrafelé se mentek, s most a bennvaló nekik is kéne, vagy legalább az, hogy Kerekes felibe fizesse ki őköt. Olyan idegess vót valemlyiknap is, értöttedé, hogy sőrrel vette bé az antinegráldzsikot a bodegába, mondom, szomszéd, ne idegesicsd fől magadot ennyire kérlekszépenn, me eggy szép naponn ahajt békerülsz az idegre vagy fődhözvered magadot s osztán akkó Laji bá ténleg béül a házba s az épittésből se lessz semmi. Na. Úgyhogy így állunk, hitván Kerekes az olimpiját se tuggya nyúgottan végignezni. Ma jösszé le a bodegába..?
–Hálló? Na. Szerussz, Jóska. Mi? Meleg van, de az esső is el-elered. Kerekes, a fösső szomszéd ahajt szinte elment valamelyiknap. Béevett gombából s hijába montam, hogy ne igyon réja, me nem vót akivel beszéllni.
Szettünk keserűgombát, értöttedé, hazamentünk s estére megcsinátuk erősen finomra, kérlekszépenn, túróvall, ahogy kell, de há Kerekes annyit evett, hogy ejiszenn az újjával béérte vóna. S montam, szomszéd ejiszenn ne igyunk réja, me attól beteg lehet az ember, de há a ő eggy flakon sőrt ahajt réjaivott. Én eggy cseppet se, Jóska. Osztán reggel, amikó fölébrett, há egybőll futott a budira, erőssen rosszúl vót. Lehívott, hogy micsinájjon, me úgy fájt a bele, hogy mozdúlni is alig tudott. Mondom, szomszéd, mese nincs, itt bé kell menni a sűrgősségire, hallám csinájjanak valamit. Hamar takszival bévittem, me a felesége munkába vót, s ahogy meglátták, abba a helybe béfektették. Osztán három napot ott űlt, kérlekszépenn, de há nem lettem vóna a hellyibe. Erőssen rosszúl vót, aszongya adott pillanatba mindent föladott. Osztán csak visszajött. De montam, szomszéd, ebbőll eggy élletre tanúltál reméllem, hogy gombára nem iszunk, értöttedé. Na. Az órvos aszonta, hogy szerencséjje vót. Mondom, doktor úr, ennek mindig szerencséjje vót, ez mindent túléll, me ilyenfajta. Hálló? S máskülömbe? Elvagyunk. Éppeg nesztem szerdánn este, hogy ahajt jól megeresztették a Sztyáuá bőcsességit Vászlújba, immá elkeszték a bajnokságot, igazi ciganijáda vót, Jóska. Dzsidzsi ehette a kefét esmenn. Hálló? Eccer esmenn béjött a nagy árvíz odafől Módvába. Soha nem ússzúk meg, Jóska, ma ott, hónap itt van a baj. Mindennel így vagyunk. Sanyi bájék, a blokkfelelősék is esmenn elásztak valamelyiknap, me Gézájéknáll a kicsi gyermek úgy felejtette a vízcsapot, osztán a víz lefutott Sanyi bájékhoz, de szerencsére a gyernek a blokk előtt vót s ameddig nagyobb baj lett vóna, há fővitték s hamar elzárták a csapot, éppeg csak a konyha telt meg. Még jó, hogy Rózsika néni, a Sanyi bá felesége idejibe észrevette. Csak osztán amikó Géza estefelé félrészegenn hazakerűlt munkábóll, értöttedé, há Sanyi bá úgy leteremtette, hogy két lej érőt nem hagyott rajta. Úgy üvőtött, mind Márton a hegyenn. Na. Ilyen dógok tőrténnek nállunk. A konyhaablakot is immá bédróthálóztatták, értöttedé, me valamelyik gyermek esmenn bérúkta a labdával. De há most az a gyermek is hól jácoggyon, te Jóska, ha nem a blokk előtt..? Annyi a kocsi, s a parkírozó s a garázs, hogy lassan ezek a gyermekek létezni se tudnak, értöttedé, s akkó még mí, a főnőttek szójjunk réjuk, hogy né fijam, ne jácoggyáll, nyomd meg a fenekedet a padonn..? Há így vané, Jóska, vagy nem így van? Eggyet lejösszé a bodegába..?
– Hálló? Na, szerussz, Jóska. Esseget, meg-megcseppen, s osztán esmenn süt ki a nap. Elvagyunk, ki-kimenyünk a veteménbe, tesszük-vesszük, értöttedé, hogy őszire bár asztot a kicsi zőccséget tuggyuk megtermelni, me mindent nem tudunk mi se megvenni a bótokba.
S a pijaconn is olyan drágánn adnak mindent, kérlekszépenn, s mosmá alkunni se lehet a románnal, értöttedé, me neki is mekkell élni valamibőll, aszongya. Mondom a mútkór, há nekem is, jóember, s kicsitt aggya ócsóbban asztot az árdéjjt. De há nem atta. Hálló? Annakidejinn, amikó a régi rencerbe attak valami kicsi fődet az embereknek itt-ott a határba, há őszre alig maratt valami, me mind kilopkották belőlle. Mi? Igen, s Sanyi bájék, a blokkfelelősék osztán kitalálták, kérlekszépeenn, hogy a blokk körűll is ássák föl a fődet. S aprobárét kellett kérni a néptanácstóll, de az öreg elrendeszte, me akkó még vót szava az ilyen hellykenn. Soha el nem felejtem, Jóska, hogy ahajt eggy szerda déllután osztogatta Sanyi bá odale a fődet az embereknek, s mi azétt kaptunk Kerekessel, a fösső szomszéddal csak eggy-eggy vékony csíkot, me nesztük a meccset. Nyócvannégybe, vagy mikó vót, éppeg a Dinamó jáccott a Liverpóllal Bukorezstbe, a nagy essőbe, jóll emlékszem. Osztán utána monta Bokor, hogy az öreg erőssen vékonyan mérte a fődet, kérlekszépenn, s akiket nem szeretett, azoknak kevesset adott. Nem vót apelláta, me ugyé asztot mindenki tutta, hogy az öreg bésúgó, s senki nem merte megmondani neki az igasságot, me mindenki félt, hogy elviteti a milicijával. Manyijék, a feleségemék ahajt belé vótak betegedvel, de nem vót micsináni. Osztán a fórradalomkó megmondtuk vót az öregnek, hogy nagy disznyóság vót annakidejinn ez véllünk, de osztán má nem lehetett váltosztatni. Ki adott vóna az övébőll, Jóska..? Senki. Na. De mindenesetre osztán tuttunk szerelni eggy kicsi fődet, s ott ződhagymát, retket, paradicsomot, múrkot, kicsi pityókát megtermelünk. Annyi, hogy mindenféle jöttment ember belé-belényúl, csak éppen az eggyiket se tudom elkapni, me én is belényúlnék neki úgy, hogy megemlegetné. A múrkot lenyomnám úgy a tórkán, hogy kilóméterekre elkerűlné a hellyet. Hálló? Na. Úgyhogy így. Úgy néz ki, hogy idén jó termés lessz, Jóska, me szárasság sincs s olyan sok esső sincs. Valamelyik évbe kapállni se tuttunk, kérlekszépenn, tiszta sár vót minden, a bodega előtt takarittottuk le Kerekessel a gumicsizmákot. Mi? Elvan Kerekes, dógozgatik, esténként meg-megrészegedik a bodegába s eszi a feleséginek az életit, egyfólytába bennne lakik, mind a szú a fába. Aszongya elege van az élletbőll. Mondom, szomszéd, ne mind panaszkoggy s kesereggy, immá a nyugdíjjig húzzuk ki valahogy asztot a pár esztendőt s osztán meglássuk. Na. Teszem le a telefont. Hallá eggyet bénézek a bodegába, mi a helyzet. Téged is rég nem láttalak arrafelé.
– Hálló? Te vagyé, Jóska? Na. Rég nem láttalak, mi a helyzet? Immá lejárt a vállasztás is, s az Európa-bajnokság is, kérlekszépenn. Csend van, Jóska...
Megnyerték a spanyolok, értöttedé, me jól jácottak, kérlekszépenn, nem úgy, mind a rományok. Hálló? Mindenki szabaccságól vagy hétvéginn lakadalomba van. Eccer a vihar jóll idevágott szerdán estefelé, kérlekszépenn, még jó, hogy nem lett semmi baj belőlle. Kerekessel, a fösső szomszéddal a kanyart alig kaptuk meg hazafelé a bodegábóll, úgy nyakonnöntött az esső. Bé vótunk űlvel, értöttedé, iddogáltunk s gondóltam, immá mennyünk haza, mielőtt megcseppen s esni kezd, kérlekszépenn, de Kerekes mijánn nem lehetett fölállni csak tíz perc után s ahogy kiléptünk a bodegából, há egybőll esni kezdett. Kesztünk futni, de há mire a blokkba béfuttunk, má ejiszenn a bugyink is vizes vót, te Jóska... Éppeg Sanyi bá, a blokkfelelős jött vóna kifelé, szinte nekifuttam. Úgy csórgott a víz, hogy alig láttam, Jóska. Úgyhogy így jártam. S máskűlömbe? Eccer láccik, hogy vállasztási év van, Jóska, me ezek a júniusi církusz után eggy kicsitt viszszafokták magukot, de osztán jő novemberbe a parlamenti vállasztás, s kezdődik minden előről. Tudod, hogy van, értöttedé, most mindenki menyen nyaralni, me mindenki asztot gondójja, hogy megérdemli s osztán pár hétig süttetik a nappal a hasukot, kérlekszépenn, s osztán kezdődik előről a mellébeszéllés s a marakodás. Itt is az aszfaltozást mosmá naggyábóll béfejeszték, immá a Fellengernéll is megcsináták a kanyart, ejiszenn többet nem döccen ott az ember a kocsival. Mútkor is, amikó Kerekes a Vartbúrgomot ahajt megüttette, há akkó még gödrök vótak. Mi? Elvették a könyvit Kerekesnek, hogyne vették vóna. Há ő csinálta a mútkó az akcsidentet. De há micsinájj, Jóska? Egy darabig spekulált, mind a zsidó az üress bótba, de nem vót apelláta. Immá három hónapig ihat nyúgottan, me nem kell kocsiba űjjön. Na. Hálló? Osztán kezdődik a cigánkodás a fotbalba, hallám kíváncsi vagyok, hogy micsináll a Sztyáuá s a CséFéRé a Csámpijonsz Ligába. Kerekes aszongya, hogy a Sztyáuá esmenn leszerepel, me úgy állnak hezza. Me minél többet menyen a bőcselkedés, a meccsen annál jobban kikapnak. Osztán hallám a mijénkek a futszálosok s a kézilabdások is micsinának, me azomba itt is kezdődik a menet. Hálló? S valamerre vótatoké? Mentek Magyarba? S há mikó? Hálló? Na, akkó amikó mentek, akkó azelőtt mekkéne beszéjjük, hogy eggy kicsi eszt-aszt hozzatok. Na. S a bodegába eggyet lejösszé..?
- Hálló, te vagyé? Szerussz, Jóska. Na, immá minnyá lemenyen az Európa-bajnokság.
Mi? Most jövénk haza a tengerről, me Kerekes, a fösső szomszéd annyit köröpőlt, hogy mennyünk le, értöttedé, hogy szabaccságot vettünk ki s tíz napra ahajt lementünk az asszonnal mi is. Jó idő vót, Jóska, s esténként nesztük a meccseket a teraszokonn, kérlekszépenn, s ittuk a sőrt. Mi? Kerekes addig ette az agyamot, hogy csak lecsalt a tengerre, pedig úgy indúltam neki, kérlekszépenn, hogy a bodegába nezem. Leszerepeltek, Jóska, le... Láttál vóna odalenn Kosztyinestyenn sok lógó órrú románt, értöttedé! Ültek ott a sárga majóba s a slápba, értöttedé, s mi Kerekessel halgattunk, mind a sündisznyó a borozdába, amikó a hollandok ahajt úgy megpakólták őköt, hogy két lej érőt nem hagytak rajtuk. Me el vótak bizakodval, Jóska, me asztot gondóták, hogy két döntetlen után tovább vannak jutval s a nagy bőcsesség hellyett inkább fotbalozni kellett vóna, me alig ruktak kapura. Me az a baj, hogy az ilyen Mitikáktól s Dzsidzsiktől csak a szájukat jártatni tanújják meg, értöttedé, ahellyett, hogy a fejüköt s a lábukot odatennék. Kiütték őköt onnétról, me ilyen Nikolicákkal s ilyen mentalitással nem vótak odavalók. Hálló? Montam, láddé, hogy a németek bémennek a döntőbe, értöttedé, me a véginn esmenn ők nyernek. Úgy hajtottak, mind eggy-eggy ló, s a véginn csak az ők akaratuk érvényesűlt, Lám csak béakasztotta gólt. Mi? Nekem ne dícsérjék a törökököt, me durva csapat – ha nem kaptak vóna a rúgdosásokétt s a verekedésétt annyi sárgát, továbbjuttak vóna. Csak há viselkedni is tudni kell a pályán, Jóska, mind az életbe. Hálló? Kerekes? Nem vót különöseb baj vélle, eccer állt fől s ment oda eggy asztalhoz, me egy váléjá dé munté-i pasas szitta a hollandokot s Vánbásztent, mind a kocsis a rossz lovát, s osztán rományúl leteremtette atyamárijásonn. A kezit nem emelte fől, de kicsi tartotta. Tudod, milyen. Osztán esszebarátkosztak, Kerekes mekkínálta szílvapállinkávall, értöttedé, de prüszkőlt tőlle a pasas. Monta is Kerekes, hogy ebbiza nem cújka, komám, mőj. Mi? Há hallám meglássuk, mi lessz a döntőbe. Éppeg esszefuttam Sanyi bával, a blokkfelelőssel, me Bokór szomszéddal esszekáronkottak valamelyiknap, me Bokór részegen jött haza a bodegából, s erőst el vót keseredvel, hogy az olaszok kiestek s éjnek idejinn a blokk mellé pisílt, a Sanyi bá ablaka alá, má nem bírta ki. Az öreg osztán nem hagyhatta szó nélkűl, értöttedé, s miliciját s mindent emlegetett, de há esmenn szinte esszefutott a blokk. Osztán nem futott essze, me Kerekes ahajt rendet rakott, Bokórt bétángálta a blokkba s az öregnek is megmonta, hogy fogja bé, s alugyon jóll. Na. Ejiszenn odale a bodegába nezem, Jóska, me ott a németeknek drukkólnak inkább az emberek. Most lejösszé eggyet..?
- Hálló, te vagyé? Szerussz, Jóska. Na, immá minnyá lemenyen az Európa-bajnokság.
Mi? Most jövénk haza a tengerről, me Kerekes, a fösső szomszéd annyit köröpőlt, hogy mennyünk le, értöttedé, hogy szabaccságot vettünk ki s tíz napra ahajt lementünk az asszonnal mi is. Jó idő vót, Jóska, s esténként nesztük a meccseket a teraszokonn, kérlekszépenn, s ittuk a sőrt. Mi? Kerekes addig ette az agyamot, hogy csak lecsalt a tengerre, pedig úgy indúltam neki, kérlekszépenn, hogy a bodegába nezem. Leszerepeltek, Jóska, le... Láttál vóna odalenn Kosztyinestyenn sok lógó órrú románt, értöttedé! Ültek ott a sárga majóba s a slápba, értöttedé, s mi Kerekessel halgattunk, mind a sündisznyó a borozdába, amikó a hollandok ahajt úgy megpakólták őköt, hogy két lej érőt nem hagytak rajtuk. Me el vótak bizakodval, Jóska, me asztot gondóták, hogy két döntetlen után tovább vannak jutval s a nagy bőcsesség hellyett inkább fotbalozni kellett vóna, me alig ruktak kapura. Me az a baj, hogy az ilyen Mitikáktól s Dzsidzsiktől csak a szájukat jártatni tanújják meg, értöttedé, ahellyett, hogy a fejüköt s a lábukot odatennék. Kiütték őköt onnétról, me ilyen Nikolicákkal s ilyen mentalitással nem vótak odavalók. Hálló? Montam, láddé, hogy a németek bémennek a döntőbe, értöttedé, me a véginn esmenn ők nyernek. Úgy hajtottak, mind eggy-eggy ló, s a véginn csak az ők akaratuk érvényesűlt, Lám csak béakasztotta gólt. Mi? Nekem ne dícsérjék a törökököt, me durva csapat – ha nem kaptak vóna a rúgdosásokétt s a verekedésétt annyi sárgát, továbbjuttak vóna. Csak há viselkedni is tudni kell a pályán, Jóska, mind az életbe. Hálló? Kerekes? Nem vót különöseb baj vélle, eccer állt fől s ment oda eggy asztalhoz, me egy váléjá dé munté-i pasas szitta a hollandokot s Vánbásztent, mind a kocsis a rossz lovát, s osztán rományúl leteremtette atyamárijásonn. A kezit nem emelte fől, de kicsi tartotta. Tudod, milyen. Osztán esszebarátkosztak, Kerekes mekkínálta szílvapállinkávall, értöttedé, de prüszkőlt tőlle a pasas. Monta is Kerekes, hogy ebbiza nem cújka, komám, mőj. Mi? Há hallám meglássuk, mi lessz a döntőbe. Éppeg esszefuttam Sanyi bával, a blokkfelelőssel, me Bokór szomszéddal esszekáronkottak valamelyiknap, me Bokór részegen jött haza a bodegából, s erőst el vót keseredvel, hogy az olaszok kiestek s éjnek idejinn a blokk mellé pisílt, a Sanyi bá ablaka alá, má nem bírta ki. Az öreg osztán nem hagyhatta szó nélkűl, értöttedé, s miliciját s mindent emlegetett, de há esmenn szinte esszefutott a blokk. Osztán nem futott essze, me Kerekes ahajt rendet rakott, Bokórt bétángálta a blokkba s az öregnek is megmonta, hogy fogja bé, s alugyon jóll. Na. Ejiszenn odale a bodegába nezem, Jóska, me ott a németeknek drukkólnak inkább az emberek. Most lejösszé eggyet..?
– Hálló? Szerussz, Jóska. Na, immá lement a nagy vállasztás. Mi? Kerekes, a fösső szomszéd őrvendezik, s Sanyi bá, a blokkfelelős morgolódik.
Igen, Jóska, me Kerekes Buntájékra szavazott, me nem állhassa a másikokot s Sanyi bá pontosonn fordítval van ezzel. Úgyhogy hetfőnn Kerekes már szekállta az öreget a blokk előtt, hogy lássajé, Sanyi bácsi, hijába jártatta annyit a szájját, me leszavaszták a vót pógármestert, mosmá más világ lesz. Mondom én, hogy szomszéd, attól még itt nem lessz más semmi, értöttedé, attól te még odabé a műhelybe ugyanakkora fizetést kapsz, kérlekszépenn, mind annak előtte. Mongyuk legalább a fórgalmat eggy kicsitt visszaváltosztassák, ejiszenn, me esztet mosmá télleg nem lehet tovább bírni. S azétt itt még lenne amit csinálni, kérlekszépenn, me el van hanyagólval a város, értöttedé, annyi mazlag munkát végbevittek itt, hogy valamit csak kéne mozdittani. Hálló? Na de há osztán szombattól fotbal, Jóska..! Aszonták, hogy odale a bodegába bétesznek egy tévét, s osztán lehet nezni a meccseket minden este. Kerekes aszonta, hogy csak akkó menyen le, amikó úgy érzi, hogy az a csapat győz, amelyiknek ő drukkól, me nem nyeli le asztot, hogy mások ott bészójjanak neki. Aszonta, hogy ő az olaszoknak s a németeknek drukkól, értöttedé, me azokot szereti. Mi? Nem foglalkozik a rományokkal, me aszongya, hogy csak a szájuk nagy, mind mindig, s leszerepelnek. Én pedig aszondom, Jóska, értöttedé, hogy ha egy kicsi szerencséjjük van, egy döntetlent meg tudnak fogni valamelyikkel s még győszhetnek is, me a labda kerek, kérlekszépenn. Én asztot mondom, értöttedé, hogy a németek nyerik, me erőssek s szívósok, mind eggy-eggy ló, értöttedé, s ha meg is szorúlnak eccer-eccer, mind a recsenyédi kutya, a véginn úgyis ők győznek. Esztet má annyiszó megcsinálták, kérlekszépenn, ötvennégybe a magyarokkal s kilencvenhatba a csehekkel, s még annyiszó, hogy szerintem esmenn így lesz. Na. De há ott vannak a pórtugálok is, értöttedé, Krisztijánó Rónyáldó, aki úgy fotbalozik, értöttedé, hogy Maradóna óta ejiszenn nem láttam még eggy ilyent. Annáltovább osztán a franciják is ott vannak, s ha nem szednek bé ijettükbe eggy-két gólt a rományoktóll s a hollandokot is megeresztik, akkó ők is végigmennek. Na, az a lényeg, értöttedé, hogy minden este két meccs lessz, s a feleségemet má hónapokkal előtte főkészíttettem, hogy itt júniusba a szériafilmekből nuku, me csak azokot tuggya végignezni, amik déllután vannak, nekem itt se Bűvölet se Barátokköszt nem lesz, s nincs apelláta, Jóska. Na. Hallám eggyet lenézek a bodegába, hogy a tippeket vessük össze...
– Hálló? Te vagyé, Jóska? Szerussz. Na, immá vasárnap vállasztunk. Szavazunk, értöttedé, négy év esmenn eltelt, értöttedé, s itt minden úgy bé van plakátólval, kérlekszépenn, hogy ,má semmi egyebet nem lát az ember tőllük.
Arc arc hátánn, s nagybeszéd nagybeszédet követ, kérlekszépenn. Mi? Hálló? Nem menyek én arrafelé, de Kerekes, a fösső szomszéd aszonta odamenyen, de még mosse tuggya, hogy kire csattincsa réja a pecsétet. Mind mongya, hogy mennyek, s osztán csak lessz valami, értöttedé, de én úgy megcsömörőltem ettőll a póllitikátóll, Jóska, hogy a lelkem is keserű belé. Én csak éppeg arra vagyok kéváncsi, hogy amelyikek meg talájják nyerni a vállasztást, négy év alatt mit fognak abból megcsináni, amit most ígérnek a népnek. Me itt má mi olyan dógokot szoktunk meg, Jóska, hogy az négy esztendőnként az Európa-bajnoksággal eggyütt ismétlődik. Utóssó percenn aszfaltoznak, kérlekszépenn, nappal, hogy mindenki lássa, útat festnek, szobrot avatnak, szóba állnak az emberrel. Csak éppeg asztot felejtik el, hogy esztet két vagy három esztendővel ezelőtt is meg lehetett vóna csinálni. Kerekes is, a fösső szomszéd tennap nagy idegessen s leízzadval, mind eggy ló, jött haza, hogyhá Betlenfalánn akkora kocsisór s dugó vót, hogy ahajt féllóra alatt tudott békeveredni a városba. Hálló? Megjött a kánikula is, folyik le a víz az emberről, levegőt is alig kapunk. Sanyi bá is, a blokkfelelős is ott tett-vett a blokk előtt, amikó jöttem haza munkábóll, értöttedé, de úgy kapkotta a levegőt, hogy belé vót sáppadval. Mondom Sanyi bácsi, ahajt mennyen bé a hűvösbe, me a véginn vasárnap nem tud elmenni szavazni, ha valami baja lessz. Hetek óta egyebet sem oszt csak asztot, hogy így az EmmPéPé s az ErreMmDéeSsz, s úgy a Ződek, értöttedé, s hogy erre kell szavazni s arra kell szavazni. Ilyenkó úgy tűzbe jő az is, mind a pap szamara, mongya a magájét napestig. Én nem foglalkozom, Jóska. Még eggy hét van az Európa-bajnokságig, hallám ott mi lesz, értöttedé. Engemet az jobban érdekel, hogy ott ki nyer, kérlekszépenn, mind az, hogy itt ki nyer. Éppeg a plakátokot a bodega ajtójjáról takariccsák le, me amikó menyek bé, asse látom, hogy ki van béűlvel...
- Hálló, te vagyé? Szerussz, Jóska! Na, nesztedé a meccset szerdánn? Immá a Máncseszter csak megeresztette a Cselszi nagy bőcsességit, értöttedé, addig rúkták a tizeneggyeseket, hogy Ányelka csak elrontotta.
Mi? Nem szeretem a Cselszit, Jóska. Nem szeretem, értöttedé, me amikó nezem őköt, mindig az jut eszembe, hogy ott van mögöttük az a nagy gazdag millijós Ábrámovics, kérlekszépenn, s olyan nagy bőcs csapat lett, amijóta pénz van nálluk, értöttedé, hogy nem éred fel őköt. Immá elrendeszték őköt a tizeneggyesekkel, s a Máncseszter megnyerte s meg is érdemelte, Jóska. Az a bőcs Drogba is addig mind csinálta ott a magájét, értöttedé, hogy hezzakapott az eggyikhez s a bíró pirossat adott. Meg is érdemelte, Jóska, fotbalpályán nem lehet verekedni, kérlekszépen, csak a pasas nem tutta kontrolálni az idegejit. Kerekesnél nesztem, a fösső szomszédnál, s ő is aszongya, hogyhá nem tudna a Cselszinek drukkólni soha az életbe. Na. De osztán jő a világbajnokság, akarom mondani az Európa-bajnokság, sosztán ott kemén meccsek lesznek. Kerekes éppeg most intézkedik odabé a munkahellyin, hogy tuggyon legalább eggy hét betegszabaccságot venni vagy a déllutánnyait tuggya átaltetetni déllelőttre, kérlekszépenn, hogy ne kejjen úgy dógozzon, hogy há minnyá menyen a meccs, s még benn vagyunk a műhelybe. Me nekem is az ideg az agyamot megenné, értöttedé, ha úgy kéne dógozzak, hogy közbe menyen eggy jó meccs a tévébe. Mi? Én nem adok esélyt a rományoknak, kérlekszépenn, habá sohase lehet tudni, de ők abbóll a csoportból ejiszenn nem tuggyák kiverekedni magukot. Ott a franciják s az olaszok úgy végigmennek rajtuk, Jóska, hogy abból kúdúlnak, itt Mircsejá Szándu s Mitika mind monhassák, hogy ilyen jók vagyunk, s olyan jók vagyunk, értöttedé, me ha eggy könnyebb csoportba estek vóna, akkó lett vóna valami eséllyük, de így kihúlnak. Na. S máskülömbe? Eccer nagy kampán van, értöttedé, minnyá nem tucc eggyet lépni, értöttedé, hogy eggy plakátba belé ne ütközzél, értötttedé. Csak asztot nem értem, kérlekszépenn, hogy arra a sok pappírra ki s mennyit fizet? Mi? Me ezétt eggy fél hektár erdőt valakinek valahól ki kellett vágatni, értöttedé, hogy a fénképüköt ezeknek réjanyomtassák. Minden teli van véllük, értöttedé, lógnak ki a póstaládábóll, az újságot alig kapom meg a többi között, akkora pappirokot tesznek belé. Mi? Legalább lessz amire a pityókát meghámozzuk a konyhaasztalon, értöttedé, arra éppeg jó lesz. Ennyi hasznunk van ebből a mocsok kampánbóll, hogy há a pityókahántanivaló pappír megvan a póstaládábóll s a blokk béjáratábóll. Elegem van belőllük. Mútkór Kerekes is letépett eggy adagot az ajtóróll, értöttedé, me a fény nem jő bé tőllük, úgy béragasztották, de Sanyi bá, a blokkfelelős ahajt réjaszóllott. Osztán Kerekes a sarkára állott, s megmonta, hogy né, Sanyi bácsi, ha akarja, én mind főragasztom a maga ajtójjára vagy a kocsijára, értijé, csak innétrőll szeggyük le. Na, osztán az öreg erre megsértődött s elkezdett duzzogni. Az ő baja, Jóska. Na. Teszem le, s eggyet menyek le a bodegába.
– Hálló? Te vagyé, Jóska? Na, nesztedé a meccset szerdánn? Mi? Há az Ú-Cséférét Kolozsváronn. Immá csak megnyerte a Cséféré, megeresztették a Dzsidzsi Békáli nagybőcsességit, értöttedé, úgyhogy köpködhet elé s hátra.
S a csicskássait is lefogták, kérlekszépenn, me álittólag a pénz má elé vót készittvel az Úsoknak, ha ki talájják húzni a döntetlent. De há úgyis kimagyarázzák, Jóska, ezeknek semmi se számitt, értöttedé, s a becsűllet is annyi nekik, mind a hótt lovonn a patkó. Mosmá bozgorozhassák, s mocskólhassák Pászkányt s a Cséférét, me úgyse mennek semmire se vélle, Dzsidzsi hijába bőcselkedett azzal, kérlekszépenn, hogy megnyomogassa a butonokot. A nagy Sztyáuája ahajt elvesztette a bajnokságot, hijába vetett mindent belé. Szégyellhetik is magukot az egésszen, s főleg ezek a sovinyiszta Ú-drukkerek, értöttedé, me állandó jelleggel csak verekettek s bozgorosztak, s mocskoskottak, immá mehetnek vissza a Béligába. Hálló? Immá béindúltak nállunk is a dógok, úgy nekifeszűltek a kampánnak, mind kaszás a csihánynak. Éppeg nezzük Kerekessel, a fösső szomszédommal, hogy há odafől Betlenfalánn két héttel ezelőtt béfódozták s bétaknyólták az útat s most nagy hirtelennyibe az egésszet főszedik s leaszfaltozzák. Há mommeg, te Jóska! Há akkó asztot minek csinálták s kinek a pénzibőll..? Vesszek meg, ha értem... Minha nem értek vóna rá négy kerek esztendőnn keresztűll. De há mindig esztet csinájják, esmenn a kampánba állnak neki mindennek, amit korábban is meg lehetett vóna csinálni, hogy tuggyák osztán mondani az embereknek, hogy há esztet is megcsinátuk s asztot is megcsinátuk, értöttedé, csak éppeg szavazz réjuk. Osztán amikó élesedik a helyzet, kezdik járni ők is a bodegákot s itassák az embereket. Négy esztendő alatt melyiket láttad odale a bodegába, Jóska..?! Mi..?! Eggyiket se, Jóska, me ők nem jőnek a nép közi, értöttedé, csak akkó, ha muszáj, ha nem bisztosok a dógukba! Osztán ilyenkó mindenki akkora nagy barát, értöttedé, s úgy ért mindenhez, s úgy tud ígérgetni, de ha eggy pappírt mekkel csinátass valahól, várhacc hetekig. Ilyen világot éllünk. Én nem kampánolok eggyik mellett se, értöttedé, nekem tótuná az egéssz. Kerekes aszongya, hogy meglássa, de az is lehet, hogy ő se menyen arrafelé. Megmontam neki is, hogy szomszéd, ha el találsz fogadni valamelyiktőll is eggy ingyérsőrt, értöttedé, nekem többet a szemem elé ne kerűjj. Me se réjaszorúlval nem vagyunk, értöttedé, hálistennek, se meg nem vesznek azonn. Nekem nem kell a más ingyérsöre, kérlekszépenn. S nekem ne mongyák meg, hogy mit s hól s mikó s kivel. Na. Hálló? Ott vagyé? Úgy béindúltak, mind tavasszal a ganyéllé, csak éppeg asztot nem veszik észre, Jóska, kérlekszépenn, hogy az eccerű ember szemibe is neveccségesek lesznek a sok koncertyükkel, s útjavittásukkal s plakáttyukkal. Inkább lemenyek a bodegába, s iszok eggy jó sőrt az én pénzemenn...
– Hálló? Te vagyé, Jóska? Na, micsinátok? Nezitek a tévét, a kampánt... Van is amit nezni azonn.
Mi? Idegess vagyok, Jóska, me ahajt most jövök éppeg a milicijáróll, me Kerekes, a fösső szomszéd esmenn megcsináta a bakaszukát. Há ki kellett mennyünk Szombatfalára, értöttedé, nagy hirtelennyibe, s én azelőtt ahajt két pohár bórt megivék a pincébe Sanyi bával, a blokkfelelőssel s ahajt mekkértem esztet a kolontos Kerekest, hogy mennyünk ki a Vartbúrgommal. Jött is, értöttedé, de há az a vezetésbe is ugyanolyan fuzsitus, mind az életbe, kérlekszépenn, s a csédéáző táblánál ahajt eltátotta a száját, nem figyelt s eggy pasas az ódalunkba jött. Nekünk hála az istennek semmi bajunk nem lett, de há a kocsinak az ódala bétólypatt, s el is törött eggyik hellyen. Úgyhogy immá mehetek a bisztosittóhoz, me odavótunk a milicijára, kérlekszépenn, hogy kérjünk dovádát. Mi? A másiknak nem lett baja, Jóska, me akkora vót, mind eggy tank, értöttedé, valami dzsipp vagy hogyishíjják vót, még hállaistennek, hogy nekünk nem lett bajunk. Hálló? Én nem veszekettem vélle, Jóska, ott káronkodott az út szélinn, mind eggy kocsis, de há nem vót apelláta, értöttedé, me ő csináta az akcsidentet. Azelőtt is eleget réjaszóllottam, hogy ne hajcson úgy, me úgy nekimenyünk valaminek, hogy a deszkárcseráré se szeden ki a kocsibóll, értöttedé, de nem vót akivel beszéllni. Na. Én béfoktam, Jóska, értöttedé, s bé a milicista előtt is, me italaszagom vót s nem akartam bajt magamnak is, ez éppeg elég most, az utánnajárás. Ott eggy tátott szájú bámészkodóra szóllottam réja, hogy mennyen fére innétrőll, s ne mind jártassa a pofájját itt elé s hátra, me én minnyá olyant béakasztok eggyet, hogy a levegőbe átalőtözik s közbe a nevit is elfelejti. Na. Me milyenek az emberek, Jóska..? Odajő s nezi a más kárát, értöttedé, ahellyett, hogy odébbállana. Osztán főmentünk a milicijára nagy idegesenn, odafönn a csirkulácijónn ahajt deklarácijót attunk, sosztán ideatták a dovádát, kérlekszépenn, Kerekesnek a könyvit elvették, s azzal mehettünk a dógunkra. Me ott is ha a pofájját ahajt béfokta vóna, a milicista nem vette vóna el a könyvit, csak olyan hangnembe szóllott, hogy a pasasnak főfutott a cukra s aszonta, hogy három hónapig arrafelé se mennyen, s akkor is úgy jőjjön, hogy előtte tanujjon meg viselkedni. Na. S máskülömbe? Kicsi hideg vót mostanába, ugyé fagyossszentek vótak, Szervác, Pongrác s Bonifác, de há amijóta a csentrálát bétettük, értöttedé, semmi baj sincsen. Megeresztek ahajt eggy kád meleg vizet, s gübbedek benne. Na. De most eccer eggyet lemenyek a bodegába s eggy jó sőrt megiszok erre az ijeccséggre...
Korcs-Ma: Széjjelnesztem, Jóska...
– Hálló? Te vagyé? Na. Immá megatták május elsejit esmenn, Jóska. Eggyet úgy nez ki, hogy kimozdúllunk a ződbe Kerekesékkel, a fösső szomszédékkal, hogy ne űjjünk itthonnyába, viszünk sört s valami kicsi ételt, hogy ne kejjen ott venni.
Szejkére, Kerekerdőre, hallám meglássuk, attól is függ, értöttedé, hogy milyen lessz az idő, me én nem öntetem nyakonn magamot az essővel, akkó inkább űllünk itthonnyába a blokkba s nezzük a tévét. Süt ki a nap, menyen el, jő az esső, esmenn süt ki, el van bolondúlval ez az idő, értöttedé. Mi? Hálló? Nem értettem, hogy mit mondassz, Jóska. Ejiszenn süketűllök. Mosmá öregedünk, kérlekszépenn, ilyenkó aszongyák, hogy ahajt én se vagyok má a régi. Kerekes is azonn kesergett valamelyiknap odale a bodegába, hogyhá mosmá eljárt az idő fölöttünk, kérlekszépenn, ez fáj, az fáj, idemenyünk, odamenyünk, kérlekszépenn, de há ebbe belé kell nyúgodni, Jóska s ezzel együtt kell élni. S máskülömbe? Éppeg a Tábórba sétáltam valamelyiknap, a Szentjánosba csinájják a békötéseket az Egecselések, le vót zárval az út eggy szallaggal, mind annakidejinn a tyúkinfluencánáll. Na. Osztán sétáltam eggyet, széjjelnesztem, nyújtogattam a nyakamot, mind a gúnár a patak partyánn. Eccer van amit rendbetenni ebbe a vározsba, Jóska! Aki itt eccer most megnyeri a pógármester-vállasztásokot, értöttedé, annak lessz micsinájjon. Itt a terelőúttól elkezdvel s a füttéssel béfejezvel vóna amit tenni, kérlekszépenn, me itt mongyuk, hogy ilyen jól állunk, s így a város s úgy a város, emmind szépen hangzik, értöttedé, csak éppeg az a helyzet, hogyha az ember kiszáll a kocsibóll s eggy kicsitt ahajt gyalog megjárja magát, há megdöbben, hogy hogy néz ki eggy-eggy negyedbe eggy csomó minden. Me könnyű papólni a néptanácsnáll, hogy ilyen jól vagyunk itt egymás között, de... Mi? Me az ígérgetéssel sokra nem mennek, én aszondom. Egyéb nincs, értöttedé, így az unijós prodzsektek, s úgy a fejlesztés, s odakerűtünk, hogy a terelőútonn ahajt nem lehet végigmenni. Kerekes aszongya jómútkórjába, hogy há le kellett mennyen Szombatfalára kocsival elhozni valamit s ott a Matrica s a Teknó előtt úgy végigdengetett a Ladával, mind eggy orosz tank, az ajját is beléverte a gödőrbe. Még jó, hogy nem vótam vélle, me annyi cifra káronkodást hallottam vóna, hogy én szégyelltem vóna magamot helyette. Hálló? Sanyi bá, a blokkfelelős is panaszkodott valamelyiknap, hogy kivótak Ivóba, de há olyan út van arrafelé is, értöttedé, hogy mindent kirázott belőllük. Montam, Sanyi bácsi, maga ne mind panaszkoggyon, me ha a régi rencerbe a pártnáll ahajt magik hagyták vóna érvényesűlni azokot az embereket, akiket nem hagytak, értijé, ma nem így állanánk. Csak ott akinek a nyóc osztálynáll több vót, mondom, maguk addig piszkáták, amíg odébbállott, értijé, kiszökött vagy elment, mondom, s magik űzhették tovább az eszüköt az ötéves tervekkel s a tapasztalatcserékkel s a hülyeségükkel. Ott vót a baj, Jóska, mondom, me húsz-huszonöt esztendeje a sok mérnök s órvos azétt ment el, mondom, az ilyenek mijánn, mind maga s társai. Úgyhogy megboritottam az öreget, ahajt eggykettőre bé is fogta a száját, nem forszíroszta tovább. Na. Akkó ha ma lejössz a bodegába, még beszéllünk... Katona
– Hálló? Te vagyé? Na. Nezmeg, ember, ezek megeggyesztek a vállasztásokonn. Mi? Há nem hallottad? Há Szász Jenő nem indúl pógármesternek, hanem ő akar lenni a főnök odaföl a megyénéll, s itt a néptanácsnáll Bunta lessz a pógármester. Én aszondom, Jóska, megeggyesztek ezek ott odafől, hogy így mindenkinek jó legyenn, s osztán a tanácsosoknál meglássák, mi jő ki. Mi? Én arrafelé se menyek, Jóska, nekem a fejem felett ne eggyeszkeggyen senkise, értöttedé, me én nem szeretem az ilyen dógokot, hogy sunyiba kieggyezünk, értöttedé, s osztán utánna dobigájjuk a sárt egymásra, s mocskójjuk egymást s elvárjuk, hogy a nép elmennyen szavazni. Osztán nekem ott jöhetnek, hogy így lessz, s hogy úgy lessz, s ilyen jó lessz, s olyan jó lesz, értöttedé, me én innétrőll fogval eggyetleneggy szavukot se hiszem el, kérlekszépenn. Jőnek esmenn a nagy szlógenekkel, hogy Unijó s ótonómija, s asztot gondójják, hogy az ember menyen s réjukszavaz – engemet haggyanak ki az ilyen játékokbóll, Jóska, me úgy elegem van belőllük, értöttedé, mind a hosszú szekeresnek a bébőrödzött puliszkábóll. Hálló? Me csak neked mondom, hogy szerintem négy esztendővel ezelőtt is megeggyesztek, értöttedé, s ott a nagy haccacárét megcsináták. S az egésszbe az a mocsok, értöttedé, hogy magukot az embereket ugrasszák essze, értöttedé, s ők odafel röhögnek a markukba. Na, rajtam nem fognak többet röhögni, neféjj! Kerekes, a fösső szomszédom is aszonta, hogy eccer ő el nem menyen szavazni, hogyha ilyen a felállás, kérlekszépenn, hijába fogott neki Sanyi bá, a blokkfelelős a fődszinten kampánólni. Szégyejjék magukot, értöttedé, inkább hallgatnának legalább. Úgyhogy mi itt elvagyunk, értöttedé, meghúzódval, mind a sündisznyó a borozdába, s ezek odafel jól kieggyeznek egymással. Me ez nagyobb szinten is így működik, Jóska, a Böszészkujék szintyén, me ott is úgy csinájják, hogy mindenki jól járjon, értöttedé, s a popórral csak megszavaztassák, s a kicsi ember így eggyáltalánn nem tud belészóllani a dógukba. Na, én nem is szóllok, kérlekszépenn, csinájjanak, amit akarnak, me ahajt előttem úgy leszerepeltek, hogy nekem többet ne prédikájjanak se Jenő, se az Erremdéessz, me egykutya az egéssz, értöttedé. S ezenn idegeskedni sincs mit, Kerekesnek is aszontam, hogy a cukrod nincs mé főfusson, szomszéd, ahajt igyunk meg eggy jó sőrt a bodegába, júniusba úgyis jő az Európa-bajnokság, s alleköti az embert. Te eggyet lejőnélé a bodegába..?
– Hálló? Na, szerussz, Jóska. Rég nem láttalak, mijóccsinátok? Éppeg a dukhagymát mi is elnyomtuk vóna a kertbe, értöttedé, de há olyan essős idő van esmenn, te Jóska, hogy az ember asse tuggya micsinájjon.
Sohase lehet kiszámíttani, értöttedé, úgy essze van bolondúlval ez az idő. Na, immá kezdődik a kampán, mosmá Bukorezstbe keszték egymást ugatni s megenni. Ott ilyen széktór s olyan széktór, s ilyen primörija s olyan primörija, csak éppeg bírja követni, hogy melyik másik s milyenfélle. Itt osztán az EmmPéeSsz is mosmá béindúl, mind tavasszal a hólé, én úgy nezem, hogy ott tesznek keresztbe az ErreMmDéeSsznek, ahól csak tudnak. Osztán a véginn jól seggreűlnek mind a ketten, értöttedé, me a marakodás odavezet, hogy asztot is elvesziccsük, amink van, Jóska. Úgy mondom, minha annyi sok mindenünk vóna, kérlekszépenn, máshól tizennyóc kerek esztendő után nem így állnának, az eccer szentbiztos. Itt mi tesszük-vesszük, halaszgassuk, eggy kicsi licit, eggy kicsi munka, értöttedé, a véginn elromlik, garancia, újra kell csináni, esmenn licit, esmenn munka, minden így menyen, Jóska, legyen az építkezés vagy útjavítás vagy akármi. Me senkinek se érdeke, értöttedé, hogy fejlőggyünk, me itt a sok buta emberből a felső tízezer ahajt kényelmesenn meg tud élni, kérlekszépenn. Úgy vagyunk ezzel, értöttedé, hogy mind akarunk itt mindent a nagy Európába, s úgyse tudunk kezdeni vélle semmit, a véginn minden úgy belészárad, mind a gipsz a szatyorba. Napminnap egyéb nincsen, így a mezőgazdaság súgy a mezőgazdaság, s a bótból folyik ki a török s a görög zőccség, kérlekszépenn, s assincs olyan, mind amit mi termelünk meg. Há így vané, Jóska, vagy nem így van? Valamelyiknap vevék eggy kötés retket, de olyan ízze vót, kérlekszépenn, hogy béhunyt szemmel asztot montam vóna, hogy tíznapos ubórka, még csak nem is hersegett a fogam alatt. Na. Itt má a zőccség se a régi, értöttedé, nemhogy a hús. Kerekes is, a fösső szomszéd valamelyiknap úgy bévásárólt fagyasztott halból, értöttedé, hogy az egésszet a szemétbe kellett dobják, miután büdöss halszaggal a fél blokkot ahajt úgy megtőtötték, hogy még most is asztot szagójjuk, hijába nyissuk ki az ablakot. S aszongya nagy idegesenn, hogy a nájlomba olyan hal vót belétéve, amibe egy csepp hús nem vót, csak a halnak a zsírja. Mi? A bele ki vót vetvel, s a feje s a farka levágval, s lebőrözvel, értöttedé, de há abból semmit nem lehetett megenni, Jóska. De há ócsón vette, me akciósonn vót valamelyik bótba. Osztán így járt vele. Na, teszem, le ejiszenn, Jóska, s eggyet hallám bénézek a bodegába, milyen világ van...
– Hálló? Szerussz, Jóska. Na, immá jóll esszegyűltek Bukorezstbe a nagyok, értöttedé, mindenki itt van, aki számitt. Úgyhogy Böszészku fürödhet a nagy nyílvánosságba s vigyoroghat elé s hátra, mind a sükei vadalma.
Éppeg nesztem, hogy Bussal sétáltak odale a tenger partyánn, kérlekszépenn, s beszélgettek s kerűlgették egymást, mind a tyúk a bakkrécét. Osztán meglássuk hónap-hónaputánn, hogy miket döntöttek, értöttedé, de énszerintem ebből mi semmi hasznot nem látunk, kérlekszépenn, csak a pénzünköt kőtötték réja. Ugyé most vállasztások jőnek, s mindenki oda kellett tegye magát, me há mitccólnak hezza az amerikajiak s a világ, ha még egy ilyen Számmitot se tudunk megcsináni..? Mi? Me ez a Buss is olyanfélle, hogy állandó jelleggel főltarcsa a fejit, mind a kakas a szeméddombonn, s osztán a tetejibe mindent elvár, értöttedé, hogy mindenki ércsen vélle eggyet. Na. Ott mind tüntethetnek ellene a világon, me nem érdekli a pasast. Hálló? Ott vagyé? Aszittem megszakatt ez a hitván telefon. Nállatok se vót víz szerdán, ugyé, Jóska? Na, me nálunk is ahajt estibe atták meg, me nekifoktak ott az útonn megcsináni, de há úgy nez ki, hogy ejiszenn megfokta őköt, me még ahajt este nyóc órakó is a főd alatt matattak. Osztán ejiszen ezzel megódották. Nezem délbe is, este is, há csak nem jött meg, ott a feleségem is a konyhába csak topogott, mind a vett malac. Má gondóltam, hogy főlhívom az Egecselét vagy most hogyhívják, de osztán Kerekes lejött s vélle kellett törőggyek, me beszélgethetnékje vót. Le kellett mennyek osztán a Kufflandba, hogy ahajt vegyek két bidon vizet, hogy legalább mosogatni s budit önteni legyen. Odakerűtünk, Jóska, hogy a budiöntő vízétt is pénszt fizetünk... Mi? Mosmá neki kéne fogni űtetni a kertbe is, értöttedé, me ejiszenn nem lesz több hó. Tennapjába ahajt odavótunk Kerekessel, a fösső szomszéddal Szemmihályra, me valamit el kellett intézzen, de há úgy menyen ebbe a fórgalomba, hogy nem lehet megállíttani. Előttünk ment egy skoáláskocsi, értöttedé, s kezdett dudálni réja nagy hangosonn, kérlekszépenn, a szégyennel ölettetett meg. Mondom, szomszéd, az isten mekfizeti, haggy békinn, amikó annakidejinn te is vezetni tanúltál, értöttedé, te is ilyen vótál, ember, hogy az insztruktór ült melletted, s te lassan mentéll. Aszongya, ne szójjak belé. Én nem többet, Jóska, elegem van a viselkedésibőll. Egyéb nincs nálla se a bőcselkedésenn s az ivásonn kívűll, értöttedé, má az életemet megette. Hijába veszik össze vélle az ember, me másodnap úgyis úgy csináll, minha semmi se tőrtént vóna. Na. Immá hallám hova alakúlnak a dógok. Vasárnap menyek le a kézilabdára, hallám Szucseávát mekkéne verni. Eggyet most lejősszé a bodegába..?
– Hálló? Te vagyé, Jóska? Na, micsinátok? Éppeg odale vótam a blokk elé, kicsitt rendbeszettük a gruppot Kerekessel, a fösső szomszéddal, me ha mí nem szeggyük rendbe, értöttedé, há senki se mozdiccsa érette a kicsiújját se. Mi? Csak a Sanyi bá száját hajjuk egéssz esztendőbe, hogy semmiccse csinállunk a blokkétt. Pedig csinállunk, Jóska, me még olyan eccer se vót, hogy szóllott vóna, hogy segíjjünk, s mí nem segittettünk. Me ilyen az ember, a mí fajtánk, értöttedé, hogy annak a gereblyének s annak a kapának a nyele nem harap, értöttedé, asztot biza jól meg lehet fogni. Na. Immá esszetakarittottuk, csak eggy kicsitt sár vót, me a hó esmenn megcsináta a magájét. Elegem van ezekből a márcijusi s áprilisi havazásokbóll s hidegbőll, kérlekszépenn, én életembe nem tuttam megérteni, hogy Csíkba s Gyergyóba hogy tudnak emberek élni. Na. Hálló? Piszmogok itt, értöttedé, me a pinceajtót újra kell drótozzam, me a gyermekek ahajt leszaggatták, s nem kapom a drótot, kérlekszépenn, s minnyá fő kell mennyek Kerekeshez, hogy aggyon egy kicsit, me mástól hijába kérem. Hálló? Immá Dzsidzsi Békáli csak nyomogassa a butonokot, értöttedé, me még a Kolozsvár eggyet talál botlani, s ahajt utóllérték. Nagy ciganijáda vót a Rapiddal, kérlekszépenn, s ebből is a Sztyáuá jő ki győsztesenn, Jóska, s a véginn esmenn megnyeretik a bajnokságot véllük. Hálló? Immá futszálba jól menyen a csapat, megeresztették Temesvárt is úgy húsvét másonnapja fejibe, hogy két lej érőt nem hagytak rajtuk, kulloghattak haza, mind a vert kutya a kert alatt. Locsólni vótállé? Én se, s Kerekes se, inkább meccsre mentünk s nem részegettünk meg. Utánna osztán lementünk a bodegába, s Kerekes ahajt főképelt eggy taknyos suhancot, me részegen béjött s keszte s végeszte hangosonn a maga dógát, s odaszóllott Kerekesnek, hogy mit nézi. Osztán olyankó hijába mondod neki, hogy ne foglalkozz, szomszéd, me a cukra főfutott, s kézhátbóll ahajt kéccer úgy meglegyintette a legénkét, hogy annak abba a helybe megindúlt az órra vére. De legalább megérdemelte, Jóska, s ilyenkó én se szóllok közbe, me szívem szerint én is mekkujakóltam vóna úgy, hogy a nevit is elfelejti az ilyen. Nem tudnak viselkedni az ilyenek. Osztán ki is ment a bodegábóll, s ott törőlgette a vérit. De az is szenbisztos, hogy úgy elhallgatott, mind a húgyos disznyó a búzába. Na. Úgyhogy ilyen húsvétunk vót, Kerekesnek esmenn eljárt a keze. Na. Valamit megiszunké..?
– Hálló? Te vagyé? Na, kellemes ünnepeket, Jóska, micsinátok? Azomba neki kell fogjak, s ahajt le kéne vágjam a báránt én is, értöttedé, odaki bőg a teraszonn. Mi? Kerekesékkel, a fösső szomszédékkal ahajt esszepótótunk, s Kerekes kilépett falura, s megvette. Mi?
Engem nem érdekel, hogy mit mond az Unijó, Jóska, ahajt levisszük a pincébe Kerekessel s a tórkát elvágjuk, megnyúzzuk s eggy féllóra alatt elrendezzük. Fele a mijénk, s fele az övék, fifti-fifti, ahogy mongyák a fílmekbe. Lehet bétenni a hüttőbe, s a bőrit kiszárittani, értöttedé, jó lessz lábtőrlőnek. Kerekeséknéll odafel má teli van a nagyszoba vélle, azokonn járkállnak, kérlekszépenn, me minden esztendőbe megtarcsák. Hálló? Locsólni menszé? Én bisztosonn nem, Jóska, me hanem megrészegedek, émmá nem tartom a szokást, kérlekszépennn, mennyen az, aki bírja asztot a sok hitván italt, amit most bétőtnek az emberbe. Én ejiszenn lemenyek este futszálmeccsre, hallám mi lessz. Kerekest csak akkó viszem, ha nem lesz részeg, me ahajt még a véginn nem eresztik bé. Na. Immá Sanyi bá, a blokkfelelős is készül a húsvétra, me porólták a szőnyegeket valamelyiknap a vénasszonnal. Olyan pórt csináltak, Jóska, hogy a főd megszűrkűlt tőlle. Nem akartam szóllani, de há gyermekük sincs itthonnyába, én nem tudom, hogy ki mocskól nálluk ennyit, értöttedé, de há közöm sincs hezza. Meghoszta a levágott báránt eggy nagy büdöss nájlomba a fia tennap este, úgy őrventek neki, mind a pékkutya a zsemlének. Minha nem telne nekik réja, állandóan panaszkodnak, hogy nincs amit megegyenek, kérlekszépenn, pedig veti fől őköt a pénz, amijóta a fijuk meggazdagodott. Aszongyák az is annyit lopott, amennyi a bőre alá fért. Hálló? Eggyet hallám le kéne mennyek a bodegába, de há ilyenkó annyian vannak, kérlekszépenn, hogy ahajt eggy tűt nem lehet leejteni, az ember nyúgottan eggy felet se tud meginni. Jő haza Sanyi is Pestrőll, telefonált, hogy hozza anyósomnak a gyóccert, amit kért. Úgyhogy esmenn itthonnyába lessz, s eggy hétig nem lehet kivájni a bodegábóll s póllitizáll. Immá oszhassa s szorozhassa a magyar referendumot, immá megeresztették a Gyúrcsán bőcsességit. Na. Osztán a húsvét lejár, s jő itt is a vállasztási kampán, Jóska. Lesz itt minden, értöttedé, kapkodhassuk a fejünköt. Na, teszem le, értöttedé, kellemes ünnepeket.
– Hálló? Te vagyé? Na. Micsinátok? Mi? Itt, né, nezem a tévét. Gyúrcsánék magyarászkodnak, s Órbányék őrvendeznek. De há tudnivaló vót, Jóska, hogy az igenek győznek, értöttedé, immá mekkapták a magukét a szóciállisták s az Esszdéesszesek.
S meg is kapják, értöttedé, me ők a tavalyelőtt őszönn úgy elintészték magukot a Gyurcsán-szöveggel, hogy abba ha hamarabb nem is, de kétezertízbe úgyis belébukknak. Hallám kíváncsi vónék, kérlekszépenn, hogy itt júniusba a vállasztásokonn ki bukkik el nállunk vagy lesszé más vagy a mostani pógármester marad. S lesszé immá rendes tanács, vagy a pasas továbbra is egyedűll akarja intézni a menetet. Na, mindeggy, addig még sok víz folyik le a Küköllőn, értöttedé, osztán fognak neki a kámpániának, s vetik a sárt egymásra. Hálló? Immá kiszívatták a budilét a blokk alóll, vót mit takariccsanak Sanyi bájék, a blokkfelelősék. Duzzogott is eleget, s bosszúskodott mijánna, mind eggy fogfájós medve. Igen, értöttedé, me a fővezetékkel van valami baj s az öreg röstelli megjavittatni, kérlekszépenn, me ahhellyett, hogy az asztalra csapna odaföl az Igerénéll, inkább panaszkodik. S nekem s Kerekesnek hijába panaszkodik, megmontuk neki, me nem mi vagyunk a blokkfelelősök. Me Kerekes, a fösső szomszéd szívesen átalvette vóna itt a menetet tavaly-tavalyelőtt is, de az öreg foggal-körömmel ragaszkodott hezza, hogy ő maraggyon a blokkfelelős, de eggy gyufaszállat azóta nem tett keresztbe a blokk érdekibe, értöttedé, s minnyá-minnyá veti fel a budilé. Na. Kiszívatták, Jóska, de mikó jő a következő adag..? Mi? Me a baj hamar jő. Ahajt déllután ledőlsz eggy kicsitt, s ahogy kiméssz a vécére, bokáig benne vagy. S keserűség s káronkodás két napig. Na. Hálló? Eggyet lejösszé a bodegába?
– Hálló? Te vagyé? Na. Szerussz, Jóska. Nem akar ez az idő jófelé fordúlni. S olyanfélle idő, Jóska, ami nem jó az embernek, értöttedé, me csak idegess lesz tőlle.
Kerekes is, a fösső szomszéd aszongya az elébb, hogy nem tuggya mi van vélle, de bé kellett vegyen eggy antinegráldzsikot, kérlekszépenn, me a feje menyen széjjel, olyan ideges. Az is eggy szép naponn kiződűll, mind a parizel a vitrinbe. Nekem is má az ideg megette az agyamot, értöttedé, ettől a hitván időtőll s attól, hogy esmenn nezem a tévébe, hogy má készűllődik mindenki a vállasztásokra. Böszészku is tüzönn-vizenn csak keresztülvitte az akaratát, kérlekszépenn, s az uninominállis szavazást csak megcsinájják. Csak éppeg ott az Európa-bajnokság amikó menyen, akkó kell meni szavazni, me a második etáp akkó lesz. Mi? Hálló? Há eggyelőre még semmiccse lehessen tudni, Jóska, hogy kik indúlnának, értöttedé, de légy nyúgott, hogy megtudod, eljő annak is az ideje. Asszentbisztos. Nem fognak kihagyni tégedet se, Jóska, me a szavazatod kell nekik. Úgy béígérnek fűt-fát, neféjj, hogy osztán csak győzzük követni őköt. Me mi csak topogunk, mind a vett malac, eggy helybe, s ők má úgy elfuttak a pénzükkel, kérlekszépenn, hogy vissza se neznek. Hálló? Ilyen világ van, Jóska, hát osztán..? Mindenki megcsinájja a maga szerencséjjit s mi pedig ugyanott vagyunk, ahól vótunk. Na. Hálló? Immá Dzsidzsi őrvendeszhet, mind a pékkutya a zsemlének, me Kolozsvárt megverték. A bíró nem adott meg két tizenegyest a CséFéRének, s az éppeg elég vót, kérlekszépenn. Odatették eccer a csűlköt, ing-gagya szakatt, neféjj. Csak há megnyerették a Sztyáuával. Kerekes kibolondúlt, káronkodott a tévé előtt. Éppeg nesztem kedden-szerdánn a Csámpijonsz Ligát is, értötedé, kiütték a Reál Madridot, Ráúl úgy le vót tőrvel, mind a bili füle. Mi? Émmá alig várom az Európa-bajnokságot, Jóska! Ott osztán lesznek nagy meccsek, értöttedé, akárki akármit mond nekem, ott fől kell kötni a gagyát. Mi? Hálló? Kerekes aszongya, hogy nem jutnak ki a csoportbóll, s még harmadikok se lesznek. Olaszok, franciják, hollandok, Jóska, ezeknek annyi Európa-bajnokságuk van nyerve, mind a rományoknak meccsük. Most fől vannak buzdúlval Mitikájék s Szándujék, béindúltak, mind tavasszal a gyanyéllé, de amikó osztán kikapnak a francijáktól s az olaszoktól, levetik a nagy gallért. Na, mindeggy, még sok van odájig. Hálló? Sanyi bájéknáll a fődszinten esmenn főjött a budilé, ki kellett hínni a budiszívatót az Igerétőll. Hijába mondom Sanyi bának, hogy javittassa meg a lakóbízoccsággal, értöttedé, aszongya nem úgy menyen. Essze van zavarodval az is, mind Ádám anyák napjánn. Na. Immá fővette a kanálislé esmenn, mind ahajt három esztendeje, értöttedé, olyan büdösség vót a blokkba, Jóska, hogy bé kellett fogjam az órromot. Kerekes is csak annyit tudott mondani amikó hazaértünk munkábóll, hogy ejiszenn gyórsan fussunk átal a bodegába, me hanem osztán szagólhassuk egéssz nap...
– Hálló? Szerussz, Jóska. Na, esmenn telefonállok. Immá lecsengett a koszovóji hisztérija, értöttedé, ezek is béfokták, má nem mocskoskodnak annyit véllünk, mind múlt hétenn.
Montam én, Jóska, hogy olyan világot éllünk, amikó minden hír két-három napig tart, kérlekszépenn. Eggyesek esztet nem tuggyák megszokni, de én má annyit láttam-hallottam ebbe az életbe, értöttedé, hogy nekem ne mongyák az ellenkezőjét. Főleg osztán kilencven után ne, kérlekszépenn, me aki eggy kicsitt is odafigyel a dógokra, az láthassa, hogy mi hogy működik, kérlekszépenn. Kerekes is, a fösső szomszéd ott esmenn üvőtözik lenn a bodegába, hogy így s hogy úgy, hogy a kórmán, s az Erremdéessz s a pógármester s mindenki hitván ember, szid mindenkit, de én má nem szóllok belé, Jóska. Azétt, hogy szégyenkezzek mellette mijánna, értöttedé, én eccer nem szóllok belé. Hallgatok inkább, mind a húggyos disznyó a búzába s a vélleményemet megtartom magamnak, kérlekszépenn, me mahónap má azétt is kell fájjon az embernek a feje, ha valamit talál mondani odale a bodegába. Minnyá odakerűllünk, mind a Csáu-világba, hogy akárhól szóllottál valamit, a Sziguráncá vagy a Szekuritáté kopoktatott az ajtódon. Me akárhól dógosztál, ha a Matricába, ha a Teknóba vagy lenn a Májuseggybe, vagy odaföl a Lemmetálnáll vagy az Iátszánál vagy a Cérnába, mindenhól megvótak az emberejik, kérlekszépenn. Úgy nem tuttál valamit hangosonn kimondani, hogy valaki fől ne jelencsen a milicijánn. S a tetejibe itt vót nekünk Sanyi bá, a blokkfellelős, akiről mindenki tutta, hogy bésúgó. Na. Én akkó má megtanúltam, hogy jobb, hogyha béfogjuk, Jóska, me akkó nem lehet bajunk. Hálló? Me há odaki Magyarba is má úgy kettibe szakatt az órszág, kérlekszépenn, hogy má nem lehet kibírni. Éppeg essze nem kapnak az emberek, me mindenkinek olyan igaza van, értöttedé, hogy ha meg találod kérdőjelezni, má emelik föl a hangjukot, ha Fídeszes, ha Emmesszpés... Mútkórjába is Sanyijék itthonn vótak Magyarból, s odale vótunk a bodegába eggy felet meginni, s mikó asztot talátam mondani, hogy én biza bármennyire is útállom Gyúrcsánékot, de esztet az Órbány Viktórt se szeretem, értöttedé, há úgy nekem esett, hogy asse tuttam micsinájjak. Hogy én fogjam bé, me ő odaki van nyóc eszetndeje s ő tuggya, hogy mi a helyzet, én neki ne ércsem jobban a póllitikát innétrőll Erdéllybőll. Osztán szó szót követett, s megmontam neki, hogy né, sógor, ha te esztet a dógot így kezeled, hogy hazajössz onnétróll s nekem itt órdittassz, mind Márton a hegyen, idebé a lakásomba, értöttedé, hogy így Órbány súgy Gyúrcsán, akkor ejiszen fogjad magadot s eriggy menny vissza oda közijük, kérlekszépenn, s űjj is ott, véllük. Na. Nehogy má ő mongya meg nekem, értöttedé, hogy hányadánn áll a világ! Há így vané, Jóska, vagy nem így van? Osztán meghúszta magát, mind a jérce az üllü alatt, me Kerekes is átalűlt az asztalunkhoz, s ő biza Sanyit sohase szerette, me sohase bocsátotta meg neki, hogy odaki maratt Magyarba s állandólag bőcsködözik s részegeskedik, amikó hazajő. De Sanyi se mer vélle kikezdeni, me tuggya, hogy Kerekes kolontos, s hamar eljár a keze. Na. Úgyhogy ennyit arról, Jóska, hogy Koszovó oda, s Erdélly ide s Gyúrcsán s Órbány másikfelé. Mennyünk le a bodegába, igyunk meg valamit s utánna a tévébe nezzünk meg eggy jó meccset, értöttedé, me többet érünk vélle...
– Hálló? Szerussz, Jóska. Na. Nem akar vége lenni ennek a télnek, ember. Esmenn havazik, sikúl meg az ember a járdánn. Csak há éppeg azok nem csúsznak el, Jóska, akik esztet megérdemelnék.
Mocsok világ van. Valamelyiknap nesztem a tévébe, hogy Ilijeszkujék esmenn cigánkottak egymással. Mi? Valami CséPéUné-emlékgyűllés vót, esszegyűlt mindenki, értöttedé, aki annakidejinn kilencvembe odaállott vót, s békerűlt abba a kicsipárlámentbe. Hálló? Há nem emlékszell? Dehogyisnem, Jóska, há a fórradalom után csináltak Ilijszekujék eggy ilyen provizóriu-párlámentet a vállasztásokig, s abba ott bódog-bódogtalan benne vót s ott veszekettek egymással s mindenkivell, hogy hogy legyen tovább Csáuseszku utánn. S minnyá-minnyá csattantak essze, me mindenki akart valamit csinálni, s végeredménbe semmi se lett belőle. Ott estérőll estére nesztük vót Kerekessel, a fösső szomszéddal az Áktuálitöcbe, hogy Pétré Román s Kórnéliju Kopószu bá s Kümpéánu s Csonteá, a vátrás veszőttek egymással. Má a könyökünkön jött ki, de úgyis nesztük, ahellyett, hogy valamihez hezzafogtunk vóna. Aszittük, hogy ott nekünk mindent elrendeznek, kérlekszépenn, s minden jó lesz. Na, immá jól elrendesztek, ihassuk a levit azóta is... Hálló? Mekkora szó vót a Vátra, Jóska..! Osztán ott vótak Dumitráskujék, s Móisék, s Funárék, s Pöuneszkujék, azoknak egyéb nem jött ki a szájjukon, csak a magyarok. Mostanába má csak Vádim maratt ezekbőll, értöttedé, s mosmég ez a Vójkuleszku szapújja a magyarokot. De há rég vót, Jóska, rég vót, ahajt tizennyóc esztendeje. Csak éppeg most esszegyűltek esmenn eggyet ünnepelni, s ott olyan veszekedést csinátak, kérlekszépenn, hogy az eggyik üvőtötte, hogy kriminál, s Ilijeszku másikfelőll, hogy vigyék ki a szálából s a másik a mikrofont leütte az asztalról... Ejj, Jóska, mocsok menet vót. Az ember asztot kell megérje, hogy ezek tizennyóc kerek esztendő utánn is ugyanazok marattak, értöttedé. Me az a baj, hogy ott ugyé annakidejinn senki se értett semmihez se a FéSzéNébe, se a CséPéUNébe, értöttedé, de ahhoz értettek, hogy az órszág vagyonát hogy kell széjjelhórdani. S úgy szét is vitték, kérlekszépenn, mind a pockok a hombárt, hogy ott eggy szem nem sok, annyi se maratt, Jóska. Osztán Ilijeszkujék kilencvembe s kilencvenkettőbe ahajt megnyerték a választásokot, s mikó Kosztántineszkujék odakerűltek, má a naggya el vót rendezve. S minden vissza vót rendezve, Jóska, akkó má se eggy vót esőtitkár, se eggy vót szekus nem panaszkodott, értöttedé, úgy pontra tettek mindent ezek. Ott se a fórradalmat, se a vásárhellyi menetet, se a minerijádákot nem tisztázták ki, értöttedé, me ha nem lettek vóna benne nyakig, akkó biza kitisztászták vóna. Hálló? Így vané, Jóska, vagy nem így van? Úgyhogy erről szólt a román póllitika, Jóska, s most is erről szóll. Eccer ilyen miniszter ilyen pártba az eggyik, eccer olyan pártba lesz államtitkár, osztán ilyen s olyan bízoccság, értöttedé, a lényeg az, hogy ott tuggyon maradni a húsosfazék mellett. De ezek soha nem laknak jól, Jóska... Ezek mindenhól ott vannak, értöttedé, a tőrvéneket is úgy csinájják meg, hogy nekik jó legyen. Me itt a másik baj ott van, hogy a popór asztot gondójja, hogy jól csinájják odabé a párlámentbe a dógukot. Me négyévente, amikó jőnek a vállasztások, ahajt állami pénzenn eggy-két hétre hazamennek, ahonnan bémentek, értöttedé, s ingyémiccsel s itallal s valami csiricsáré rendezvénnyel ahajt megtömik a belüköt a popórnak, s osztán vasárnap esmenn újraválasszák őköt. Ilyen világ van, Jóska, nem tucc megszabadúlni tőllük. Na. Teszem le, Jóska, me menyek le a bodegába.