Sajnos legtöbbször az utolsó napokban látott képek vannak előttem anyuról.
Szombattól már nem az volt, aki előtte és kedden délelőtt lett végérvényesen visszavonhatatlan, hogy közel a vég, ami este 10 óra körül be is következett.
Igaz, hogy szombattól sokat félrebeszélt de csak az utolsó 2 napban változott meg az arca, a teste. Előtte is fogyogatott valamennyit de az utolsó 2 napban minimum 10 kiló eltűnt róla.
Sajnos édesapámról is előjönnek a képek élete utolsó perceiről. Anyu születésnapján, mellettem az autóban halt meg 2009 március 12-én. Reumatológiára indultunk a szomszéd városba de oda már nem értünk el.
Anyu először föl sem fogta, amikor hazaérvén mondtam, hogy aput nem hoztam haza.
A hamvasztás előtt a temetkezési vállalkozó megkérdezte, hogy meg akarjuk-e nézni még aput. Mindketten úgy döntöttünk, hogy nem.
én még mindig betegen látom anyut, 2-szer álmodtam vele a 8 hónap alatt, mind a 2-szer kórházban voltunk, kapta a kemót.
Az a szar, hogy a legjobb barátnőm volt, csak vele tudtam igazán nevetni, igazán sírni.
Ráadásul a barátai a mai napig hívnak, hallani akarják a hangomat, mert még az is ugyanolyan.
Sokáig úgy éreztem, kicsúszott a lábam alól a talaj, otthon járkáltam a 4 fal között, mert még az állásomat is elveszítettem, hogy ápolhassam. Újra végigcsinálnám.
Az én drága édesanyám 10 éve halt meg és nincs olyan nap, hogy eszembe ne jutna ,idő gyógyít mondják,engem nem .Akit igazán szerettünk és viszont szeretett annak hiány örök.Mindíg gyerekekkel foglalkozott,és nem érte meg, hogy unokája legyen.
Ma van pontosan egy éve, hogy anyukámmal bementünk az onkológiára utoljára kontrollra és a gyógyszerért. A vizsgálószobába már nem kísértem be, ott szegény elesett és nagyon megütötte magát. Mindenre emlékszem tavaly augusztus 1 ről, uátna már csak egy hónapot élt szegény, őrjítően fáj párhuzamosan megélni ezeket a napokat. Minket nem készített fel az orvos, hogy ilyen gyors állapotromlás várható, tudtuk, hogy nagy a baj, de nem voltunk felkészülve semmire, mint ti, az egészet egy hirtelen balaesetként éltük meg. Ma még aludni sem tudtam egy percet sem............ csak merengek maga elé.......
Anyukám is tavaly ősszel ment el, októberben. Előtte két évvel meg Apukám egy szerencsétlen balesetben. :-( Most lesz az első szülinapom Anyukám nélkül. ;-(
Szerencsére én is azt hiszem, már túljutottam azon, és nem úgy emlékszem rá, ahogy ott feküdt, magatehetetlenül, hanem amilyen volt a mindennapokban, ő is vidám volt, és csicsergős. :-) Még sokszor van az, hogy valami történik velem, és eszembe jut, hogy felhívom, aztán rájövök, hogy nem lehet...De én is szoktam velük beszélgetni. :-)
én is nehezen dolgozom fel, az én anyukám is otthon halt meg, még az a szerencse, hogy nem nagyon voltak fájdalmai és csak az utolsó napon nem volt magánál, de még így is folyton ezekre az órákra gondolok.
látom magam elött és nem szabadulok ezektől a képektől, egyszerüen felfogni sem tudom az egészet még (mindig).
de mindezek ellenére megnyugvással tölt el, hogy otthon lehetett, soha nem bocsájtanám meg magamnak, ha a kórházban hagytam volna.
nem biztos, hogy sírt szegény apukád, szerintem ilyenkor ők már nem itt járnak...nyugtasson a gondolat, hogy megadtad neki a maximális biztonságot a jelenléteddel.
Köszönöm az együttérzést. Én a körülményekhez képest jól vagyok. Meglepően jól viselem apu halálát. Talán mert tudtam, hogy ez következik. Készültem rá. Tegnap még friss volt, láttam magam előtt az arcát. Annyival nyugodtabb volt arca. Az utolsó két nap küzdelme amit föl kell dolgoznom. Azt, hogy hiába küzdött levegőért én nem tehettem semmit. Ez, és a könny amit kitöröltem tegnap a szeméből. Éjjel sírt volna? Nem tudom. Már nem tudott pislogni sem, lebénult a jobb oldala teljesen. Bocsánat, hogy ennyire részletesen kijött, de a könnyei fájnak a legjobban. Mert attól félek, hogy két napig fogja volt a saját fájó dobozában...
Sajnos a rák imádja a családunkat, ezért - lehet, hogy tévesen -, de arra a meggyőződésre jutottam, hogy egy génhiba az egész. Egy apró kis mutáció, ami ha benned van, bármikor megőrülhet. Ez a bármikor idegesít a legjobban, ezért is figyelem a családomat tágra nyílt szemekel. És biztos vagyok benne, hogy öröklődik.
Egyébként nagyon örülök, hogy létrejött ez a topik, még mindig anyu tölti ki a napjaimat.
Szerintem nem kell ennyire kisarkítani. Van, aki hisz a lelki okokban (pl. én is), van, aki nem. Ezen felesleges vitatkozni, úgysem lesz egyetértés. :-)
Hát igen. Milyen jól fog esni egy gyászoló édesanyának ide betévedve azt olvasni, hogy ő tehet a gyereke haláláról! Még akkor is, ha ez csak egy vélemény.
Mi meg egy lelkileg nagyon terhelt család lehetünk, ha anyai mamám, anyám és én is rákosak lettünk. Akkor nem kell a gyerekeimnek fokozottan figyelni, többször ellenőriztetni magukat, elég, ha lelkileg rendben lesznek?
A mai napon az Új Germán Medicináról (röviden GNM, angolul German New Medicine vagy New German Medicine) lesz szó, ami egy újabb csodagyógymód, melynek hívei és praktizálói rendkívüli gyógyulásokat ígérnek. Nagyon rendkívülieket. Szerintük a jelenlegi orvostudomány teljesen[...] Bővebben!Tovább »
Én sem hiszem, mert akkor talán könnyebb is lenne gyógyítani. Azt meg egyenesen felháborítónak találom, amikor egy beteg ember múltjába vájkálnak és ha másra már nem tudják fogni, akkor jönnek a gyerekkorában ért traumákkal. Egy rákos betegnek a jövője a jelene a fontos,nem kell mindenáron keresni valami lelki bajt a testi mellé is. Addig magyarázzák neki míg maga is elhiszi, hogy vele valami lekileg nincs vagy nem volt rendben. Hiszen minden rákos ember keresi , hogy miért pont én, mit követtem el? A legkönnyebb leki ( főleg múltbeli dolgokra fogni, azt ugyabár nem kell igazolni a kitalálójának.) Hogyan lehet egy rákos gyerekről olyat mondani, hogy például nem kívánt terhesség miatt érte stresz, és ezért lett később beteg. Nem elég az anyjának, hogy beteg, meghalt, még plusz olyan terheket is tesznek rá ami egyrészt nem igaz, másrészt nem is tud az ilyen "vádak" ellen védekezni. A ráknak még nem tudjuk az okát, de az látható, hogy ha valaki későn megy orvoshoz annak kicsi az esélye a ggyogyúlásra. De miért megy későn: mert fél, a környezet nem veszi észre, agyonhajszolt, egyszerűen nincs ideje. Ezek látható dolgok ezeken lehet segíteni, de nem látható, feltételezett leki dolgokra kár fogni, mert azon ugysem lehet segíteni. A rák fizikai betgség és nem piszchés, még az eredete sem. A PICHÉS ZAVAROKAT MAGA A HELYZET OKOZZA. Vidám kiegyensúlyozott emberek miért lesznek rákosok?