Szeretném, ha ide mindenki szabadon leírhatná, mit gondol a Bibliában szereplő állításokról. Lehet ellenvélemény, beszélgetés, vita, bármi. Senkit nem szeretnék kitiltani, letiltani, dirigálni egyet nem értés esetén, durvább vélemények is beférnek. Egymás személyét viszont kérném tiszteletben tartani.
A #2046. hozzászólásban írtam, hogy a témához kapcsolódó egyházi rendelkezések nem érhetőek el elektronikus formában. Ezért ha biztos információt akarsz kapni a témában, akkor keresd fel valamelyik olyan felekezetnek a belső irattárát, amely már a második világháború alatt is működött, és ott keress a témához kapcsolódó iratokat. Vagyis a biztos információt csak személyesen tudod beszerezni. Nekem csak azért lehet az átlagosnál több ilyen esetről tudomásom, mert nagyon fiatalon hallottam az első ilyen esetről, és akkor ez nagyon felkeltette az érdeklődésemet, és volt időm és energiám arra, hogy az ilyen eseteknek személyesen utánajárja; de az így szerzett ismereteimről nem készítettem feljegyzést, és a példámat emlékezetből írtam. Mindezek mellett még idén is találkoztam olyan emberrel, aki ismert olyan háborús veteránt, akinek a magyar hatóságok tévesen keltették a halálhírét, és mire hazajött, addigra a felesége már újra férjhez ment. Én magam is ismertem egy olyan személyt, aki a hadifogolytáborban kitört tífuszjárványban ugyanúgy járt, mint a példabeli katona, de ő akkor még nőtelen volt. Volt egy olyan nézet, amely szerint azért veszélyes egy tífuszban elhunytnak a dögcéduláját a sajátunkra cserélni, mert akkor megtörténhet, hogy sorsot is cserélünk vele. Ennek a nézetnek az igazságát nehéz lenne a Szentírás alapján igazolni; de ennek a nézetnek a kialakulása arra utal, hogy nagy valószínűséggel több hasonló eset is történt. Egyébként az is lehet, hogy pont a dögcédula elcserélésekor fertőződött meg a halálos kórral az elkövető. Az elkövetőnek többféle indítéka is lehetett a dögcédula elcserélésére: lehet, hogy körözött bűnöző volt, és így akart új személyiségre szert tenni; lehet, hogy kém volt; lehet más indítéka volt. Az biztos, hogy amikor százszámra kell eltemetni a halottakat, akkor nincs lehetőség arra, hogy alapos vizsgálattal határozzák meg az elhunytak személyiségét. Az is biztos, hogy még az egyébként írástudó katonák sem szokták rendszeresen leellenőrizni azt, hogy a náluk lévő dögcédulán valóban a saját adataik vannak. Az is biztos, hogy a funkcionális analfabéta családok tagjai nem szoktak egymásnak leveleket küldözgetni. Az is biztos, hogy a hadifogság átlagosan 36 hónapig tartott, amely idő elég hosszú ahhoz, hogy a magát özvegynek tartó feleség a gyászév letelte után újra megházasodjon, és gyermeket szüljön. Az is tény, hogy az asszonyok fogamzó képessége megnövekedett a háború után (baby-boom). Amiket most leírtam, az mind természetes a háborús veteránokat ismerők számára. Te talán túl fiatal vagy ahhoz, hogy személyesen ismerjél háborús veteránokat, de még van lehetőséged arra, hogy megismerj közülük néhányat.
El kell ismernem, hogy amikor először olvastam azt, hogy megkérdőjelezted a példa szerinti eset megtörténtét, akkor úgy gondoltam, hogy annyira gyakoriak és általánosan ismertek voltak a példához hasonló esetek, hogy elképzelhetetlennek tartottam azt, hogy ezek bekövetkeztét valaki tisztességes szándékkal kérdőjelezze meg. Azóta beláttam, hogy ha valaki nagyon fiatal, akkor lehet, hogy nem tud az ilyen esetekről. (Volt, aki az érettségin hatodik Leninről akart beszélni. A mi időnkben az ilyen elképzelhetetlen lett volna.) A lényeg az, hogy sajnálom, ha a feltételezésemmel megsértettelek.
A lényeg. Ő a válást akarja a Bibliával legalizáltatni, ám Jézus szavaival nem képes, ezért egy extrém példával próbálkozik, Jézusnak a válásról és a házasság fölbonthatatlanságáról szóló tanítását figyelmen kívül hagyva...
Ezeknek a verseknek mindegyike a szeretetről szól, és ezért a példa szerinti esetben úgy lehet a szeretetnek megfelelő döntést hozni, ha a kialakult helyzetet a felek kívánsága szerint zárják le.
Es mi van akkor, hogy ha az 1. ferj beleegyezett, mert nem tudott mit tenni, de egesz eleteben boldogtalan volt?
Persze, a sztori ugy konyveli el, hogy "a valassal mindenki elegedett volt".
Lehet beszelni arrol is, hogy mennyire kegyes, es mennyire a szeretetrol szol a "kozos megegyezeses valas". Csakhogy az egyik felt meg lehet fenyegetni, hogy ha nem egyezik bele a valasba, akkor pokolla teszi az eletet, stb. Most erre mondhatod, hogy akkor milyen ember az ilyen, az ilyennel jobb nem egyuttelni. De valoszinu, hogy a valas lehetosege tette ilyenne (legalabbis reszben). Ha az emberek azt tudnak, hgoy a valas lehetetlen, akkor sokkal kevesbe kerulnenek ilyen szituacioba, hogy a valas egyaltalan eszukbe jutna. Pl. kerulnenek minden olyan alkalmat, amikor a hazastarson kivul valakivel romantikus kapcsolatba kerulhetnek.
A nem-hazasodas es a valas jo uzlet - tudod kinek? PL. az allamnak. Eppen a heten kaptam a hirt egy rokonom halalarol, es ennek kapcsan utananeztem az ozvegyi nyugdijnak, mivel a hazastarsa ozvegyen maradt.
Az elvaltak nem kapnak ozvegyi nyugdijat - kiveve, ha elotte tartasdij lett fizetve (ez pedig altalaban akkor van, ha van kiskoru gyerek). Kevesebb osszehazasodott, tobb valas -> kevesebb ozvegyi nyugdij kifizetese
(az utcabol kapasbol tudok 2 ozvegyasszonyt, akik ezert nem kapnak ozvegyi nyugdijat).
A valas nem megengedett - kiveve paraznasag eseten. (vagyis, amikor a kapcsolat eleve illegalis-a hazassag letre sem jott: eroszak, csaladtagok kozott, van egy letezo hazassag)
Akkor szerinted Jezust nem kell kovetni?"
Ez túl kínos neki, ezért hetek óta nem válaszolja meg:
Nálad sosem lehet tudni, miként csűröd-csavarod akár az egyértelmű dolgokat is a vita éppen aktuális állásától függőleg.
Ezt bóknak veszem tőled, még ha nem is igaz.
Tehát szerinted a gyülekezetből/egyházból/felekezetből való kizárás nem számít (negatív) szankciónak? Hanem? Minek? Dícséretnek...?
Nem rémlik, hogy ezt mondtam volna. Abban meg biztos vagyok, hogy nem is következik a szavaimból. Megint a sorok között olvastál valamit, amit én nem írtam oda. A sorok között olvasott dolgokat te gondolod, nem én.
De ha már ez a téma. Nyilván egy gyülekezeti tagnak nem esik jól, ha kizárják. Mindössze arra akartam rámutatni, hogy az "egyházi törvények" egy nevetséges kifejezés, mert azt a látszatot kelti, mintha azonos ligában játszana az Isteni törvényekkel. Holott a Biblia szerint egy légypiszoknyit sem számít Isten szemében, hogy vatikáni kalapos öregemberek milyen szabályokkal játszanak. Az emberi törvényekkel összehasonlítva meg az "egyházi törvény" legsúlyosabb retorziója azonos azzal, amely retorzióval a kölykök szoktak fenyegetőzni a homokozóban, ha épp nem akarnak valakivel játszani.
"Az pedig felelvén, mondta: Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szivedbõl és teljes lelkedbõl és minden erõdbõl és minden teljes elmédbõl; és a te felebarátodat, mint magadat."
Olyan fórumtárs is akadt, aki a kérdés megválaszolásának nehézségéből arra a következtetett, hogy a példa szerinti eset nem történhetett meg, mert az Isten nem enged meg olyan élethelyzeteket, amire a Szentírás alapján nem tudja meghatározni a helyes választ.
Nem tudom, hogy ilyent ki allitott, vagy hgoy ram gondoltal-e.
En ugy velem, hogy ez egy kitalalt sztori - de nem azert, amit te irtal, hanem azert, mert az emberek szoktak hazudni, ferditeni annak erdekeben, hogy a sajat akaratukat atnyomjak. Es ez fokozottabban igaz, amikor torvenyekrol van szo. Pl. az abortuszt "az anya eletenek megmentese" es a megeroszakolas dumaval tudtak atnyomni, holott ezek egyike sem igaz. (Eletveszelyben az anya eletet meginditott szulessel jobban meg lehet menteni, mint abortusszal. A megeroszakolas tenye igaz - csakhogy az abortusz megengedese noveli a megeroszakolasok szamat, nem csokkenti.)
Ebben a sztoriban tul sok a veletlen:
-Bevittek a halottakhoz, es kiderult, hogy nem volt halott
-Egy masik katona pont az o "dogcedulajat" cserelte el (veletlenul sem azet, aki tenyleg halott volt)
-A szoban forgo katona nem vette eszre a "dogcedula" kicsereleset
-Es fel sem tunt, hogy nem kap otthonrol leveleket. Es o se irt. (ez nincs a sztoriban, de igy kellett, hogy legyen, mivel egy sima level valtasbol kiderul, hogy el).
-A felesegnek meg sem fordult a fejeben, hogy a halalhir nem lehet igaz - pedig megfordulhatott volna, hiszen haborus helyzet volt, tevedesek tortennek.
-A feleseg latszolag semmit sem vart, hanem azonnal ferjhez ment (ez sincs a sztoriban, de ugy tunik, hogy igen - mivel ugy gondolom, hogy a teves halalhir es a javitas kozott nem sok ido telhetett el). Egyaltalan megvarta a kotelezo gyasz ido leteltet?
- Az 1. hazassagbol nem szuletett gyerek, de a 2.-bol igen.
A haboruban voltak olyan felesegek, akik nem tudtak varni, maganyosak voltak, akadt nekik egy ferjfi, es ujra ferjhez mentek. Es egyes felesegek ezt megideologizaltak ugy, hogy "azt a hirt kaptam, hogy meghalt" (ki fogja a faluban ellenorizni?)
A kerdesre akkor lehet valaszolni, ha tudjuk, hogy ez a sztori igaz-e. Mivel ezt mindenki tudta, es allitolag nincs senkinek szegyellnivaloja, akkor nyugodtan meg lehet irni, hogy ezt a sztorit honnan olvastad, melyik faluban tortenik, es kikrol van szo.
Ha mar tudjuk, hogy a sztori igaz, akkor tovabbi adatokat is, legy szives, adj meg. Pl. mennyi ido telt el a "halalhir" es a 2. hazassag kozott?
Ezeknek a verseknek mindegyike a szeretetről szól, és ezért a példa szerinti esetben úgy lehet a szeretetnek megfelelő döntést hozni, ha a kialakult helyzetet a felek kívánsága szerint zárják le.
Szerinted az 1. ferjnek is az volt a kivansaga, hogy elvalasszak a felesegetol? Nagy orommel jott haza, es tessek, ezt kapta. Annyit sem erdemelt meg, hogy a "halalhir" utan a feleseg varjon, utanajarjon, stb? Nem tudom, hogy a 2. vh-ban hogyan volt, de az amerikai haborukban (vietnami, koreai, stb.) hazaszallitjak a holttestet.
Ez tenyleg szeretet? Lehet, hgoy az 1. ferj belenyugodott, es ujra meghazasodott, de egesz eletet tonkretette, mert az 1. felesegevel szerette volna az eletet leelni.
Ha mar a bibliarol van szo:
Jezus mit mond?
A valas nem megengedett - kiveve paraznasag eseten. (vagyis, amikor a kapcsolat eleve illegalis-a hazassag letre sem jott: eroszak, csaladtagok kozott, van egy letezo hazassag)
-verkli- meglátásához hasonlóan én is úgy látom, hogy a példához hasonló esetekben az egyház (és a fórumozók egy része) kitér döntés elől. Először 14 nappal ezelőtt kérdeztem meg a témával foglalkozó fórumozókat, hogy a példa szerinti esetben mi az Istennek tetsző döntés; de a magukat biblikus kereszténynek tartó fórumtársak kitértek a válaszadás elől. Olyan fórumtárs is akadt, aki a kérdés megválaszolásának nehézségéből arra a következtetett, hogy a példa szerinti eset nem történhetett meg, mert az Isten nem enged meg olyan élethelyzeteket, amire a Szentírás alapján nem tudja meghatározni a helyes választ.
Meggyőződésem, hogy a példa szerinti esetben a Szentírás alapján is lehet Istennek tetsző döntést hozni az 1János 4,8b; továbbá a Lukács 10,25-28; Márk 12,28-34; Máté 22,34-40 versek alapján. Ezeknek a verseknek mindegyike a szeretetről szól, és ezért a példa szerinti esetben úgy lehet a szeretetnek megfelelő döntést hozni, ha a kialakult helyzetet a felek kívánsága szerint zárják le. Vagyis az asszonynak csak a második házassága érvényes, és az első férje újra megházasodhat.
Ez itt a lényeg. El akarja fogadtatni, hogy a házasság fölbontható, és a válás nem házasságtörés. Ezt egy extrém példával akarja igazolni, mivel Jézus szavaival nem képes bizonyítani. Mintha egy extrém példából kéne kiindulni a házasságra vonatkozó törvények tekintetében s nem a Jézus által lefektetett általános szabályból. Ezért nem mer/tud válaszolni hetek óta, csak sunnyog:
Az egyhazi jog az Isten-ember kapcsolatarol szol. Arrol szol, hogy Istennek vannak abszolut torvenyei - de ezek a torvenyek a mi javunkra, boldogsagunkra vannak.
Ha megszegem Isten torvenyeit, akkor elszakadok Istentol, es boldogtalan vagyok es/vagy boldogtalanna teszem a kornyezetem.
A polgari jog pedig arrol szol, amikrol az emberek UGY VELIK, hogy jo - es ez szubjektiv, es mindig valtozik. De sok esetben az emberek nem latnak elore - hogy mi lesz a jo a jovoben. Pillanatnyilag, remek dolog elvalnom, es az eppen aktualis szeretommel osszehazasodnom, de ez a magatartas hosszabb tavon boldogtalansaghoz vezet.
Arrol nem is beszelve, hogy a torvenyek nagy reszet a kisebbseg hozza, az emberek megkerdezese nelkul. Diktaturakban ez egyertelmuen igy van. De demokraciaban is nagyjabol igy van. Hiaba szavazok az orszag vezetoire, kepviseloire, ha nem tudom, hogy hogy fogja a torvenyeket hozni. Illetve, ha most mond is A-t, beszavazas utan mar mondhat B-t is.
Ha pedig van egy torvenyhozo kisebbseg, akkor a torvenyeket nyilvan a sajat erdekukben hozzak nem a tobbseg erdekeben (csak ugy LATSZHAT, hogy ez a tobbseg erdeke.
Azért, mert ez a rész a tényekkel foglalkozik. Egyszerű esetben (és ez pont az) elég a történések időbeliségét vizsgálni.
Es mi van, hogy ha mind 2 hazassagbol van mar gyerek? Akkor a polgari dontes sem tud semmi okosat mondani, es ezt az elethelyzetet nem tudja boldogga tenni mindenki szamara. A tobb-ferjusege nem boldogsag, sem a csonka csalad az egyik, vagy masik oldalon.
Lehet, hgoy ez a tortenet nem is igaz. Ez csak azert lett kitalalva, hgoy a valast elfogadtassatok, es az egyhazra is raeroltessetek.
Az egyhaznak ragaszkodnia kell Isten torvenyeihez, Jezus tanitasahoz. Jezus nem engedi a valast - kiveve akkor, ha a hazassag ervenytelen. Es ez fellep csaladtagok eseten, bigamia eseten (ha az egyik fel tudta, de eltitkolta, stb.), kenyszerites eseten, stb.
Az "egyházi törvények" -legalábbis nálunk- annyit érnek, mint mondjuk verkli törvényei.
Abszolut nem annyit ernek. Akinek fontos Isten, Jezus, es biblia, az hallgat az egyhaz torvenyeire (amennyiben a katolikus egyhazat vagy mas egyhazat elfogad Isten/Biblia foldi kepviselojenek).
Gyakorlatilag eddig meg minden esetben megtapasztaltuk, hogy az egyhaz torvenyei szerinti elet ad boldogsagot. 50 eve az egyhaz pontosan azokra a dolgokra figyelmeztetett a fogamzasgatlas kapcsan, amik mara mind bekovetkeztek. Beturol beture bevalt a "joslatuk" (sajnos).
Mintha mondjuk a BTK. szerinti legsúlyosabb büntetés az lenne, hogy az elkövetőre a továbbiakban nem vonatkozna a BTK.
A polgari bunteto jogok megszegeseert a buntetes lehet borton, penzbuntetes, az illeto/csalad meghurcolasa, stb.
Az egyhaz torvenyeinek a megszegeseert gyakorlatilag semmilyen buntetes nem jar (kiveve, ha valamilyen sulyos bunt folyamatosan hirdetsz - ekkor is csak kikozosites az egyhazbol). Es ez mindig is igy volt (a kozepkorban is) - pl. gyilkossag, lopas eseten is az allam szabta ki a buntetest, nem az egyhaz.
Akkor melyik az eroszakosabb - a (szubjektiv) polgari torvenyek, amit kenyre-kedvre lehet valtoztatni, vagy az objektiv, abszolut egyhaz torvenyek?
Nem akarok kiugrani a topik témájából, igyekszem óvatosan fogalmazni.
"polgári részről egyszerűbb megválaszolni a kérdéseket"
Azért, mert ez a rész a tényekkel foglalkozik. Egyszerű esetben (és ez pont az) elég a történések időbeliségét vizsgálni. Ráadásul a példádban a jóhiszemű "károsultak" mindannyian egyetértettek a kárelhárítás módjában.
Az egyház meg nem akar dönteni, mert ilyen esetben minden döntés ellentmond a Bibliának. Az egyetlen döntés az, ha nem döntenek, és ráfogják a második pohár kakaót a nyuszira- azaz egy egyháztól független bíróság döntésére.
Az "egyházi törvények" -legalábbis nálunk- annyit érnek, mint mondjuk verkli törvényei. Semmit. Ha esetleg vétesz az egyházi törvények ellen, a legsúlyosabb retorzió az, hogy kizárnak a törvény hatálya alól. LoL. Mintha mondjuk a BTK. szerinti legsúlyosabb büntetés az lenne, hogy az elkövetőre a továbbiakban nem vonatkozna a BTK.
Azt meg, hogy Isten szerint a példád szereplői bűnt követtek-e el, döntse el Isten. A Biblia nem tartalmaz ilyen esetre útmutatást. Amit a szeretett fórumtársak a Biblia le nem írt sorai közül ki bírnak olvasni, és Isten nevében hirdetnek - nem Isten rendelkezései, és nem is kötelezik Istent semmire. (Szigorúan a topikban maradva, és nem firtatva azt, hogy mi is a Biblia)
Teljesen jól látod azt, hogy polgári részről egyszerűbb megválaszolni a kérdéseket.
Akik valamit keresztul akarnak vinni, azoknak ez az egyik modszeruk: hoznak valami extrem peldat, ami nagyon-nagyon ritkan, vagy soha sem fordul elo (max. kitalalt sztorikban).
Mi lett a vege annak, hogy bizonyos esetekben a polgari jog megengedi a valast? Az, hogy mar indok nelkul is felbonthato a hazassag - csak azert, mert az egyik fel beleszeretett egy masikba (sokszor ez az indok). Es most ott tartunk, hogy nagyon magas a valasok szama, a csonka csaladokban felnott gyerekek, a hazassagon kivuli szexualis kapcsolat, stb - es kozben mindenki boldogtalan, idegbeteg, ideges, depresszios, stb.
Rengeteg ilyen valodi sztorit latok, hallok: az egyik fel beleszeret valaki masba, aztan otthagy csapot-papot, a kis gyerekeit is. Vagy pedig a kis gyerekeket viszi az uj kapcsolatba, elszakitva az edesapjatol (aki teljesen normalis, nem reszeges). Egyik ismerosom nem torodik a sajat egyetlen edes gyerekevel, hanem osszekoltozott egy 3 gyerekes anyaval, es most azok neki a fontosak. (a 3 gyerekes anya pedig otthagyta a ferjet, a gyereki apjat).
Aztán visszafelé haladva a történelemben olyan esettel is lehet találkozni, amikor a háborúk vagy más ok miatt a férfiak száma annyira lecsökkent, hogy átmeneti jelleggel engedélyezték a többnejűséget.
Az egyik felmeno rokonom emiatt lett ongyilkos: nem kimondott tobbnejuseg. De a sok ozvegyasszony racsimpaszkodott, es ezt o elvezte, aztan anyagilag totalisan tonkrement.
A biblia megmutatja a tobbnejuseg boldogtalansagat: Abraham-lasd Sara-Haga sztori (ami nem kifejezetten tobbnejuseg) es Jakob-Lea-Rachel sztorit.
Teljesen jól látod azt, hogy polgári részről egyszerűbb megválaszolni a kérdéseket.
Egyaltalan nem egyszerubb.
Mi van, ha a tortenetben az alabbiak valamelyike igaz?
1. Az 1. hazassagbol van gyerek, a 2.-ban nincs?
2. Mind a 2 hazassagban van gyerek?
3. A felesegnek az elso ferje az elete nagy szerelme, ami diak-szerelemkent indult, akivel elete vegeig egyutt akart elni? A 2. ferjet szereti, huseges, de az 1.-vel szivesebben elne? (es akkor ezt varialhatjuk azzal, hogy hol egyiknel, vagy mind2-nel van gyerek).
A polgari jog az egyhazi jogbol alakult ki.
A bun nem azert bun, mert ezzel megbantjuk Istent, hanem azert, mert ezzel artunk magunknak es/vagy a kornyezetunknek.
A Biblia, Isten torvenyei, es Jezus tanitasai azert vannak, hogy boldogan eljunk - itt a foldon is.
Nem azert bun a hazassagon kivuli kapcsolat, es a valas, mert ez Istennek igy jo, hanem azert, mert nekunk, embereknek igy jo. Persze, nem rovid tavon, es nem az azonnali igenyeinket elegiti ki, de az eletben a tartos boldogsagert sokszor a rovid tavu azonnali kielegulest fel kell aldozni (pl. fogyokurazom - hogy csinosabb legyek, kemenyen tanulok egy nyelvet, hogy eredetiben olvashassak, jobb munkam legyen, stb. Ez fokozottabban igaz a szexualitasra.)
Szerintem mindenki egyetert abban, hogy ilyen helyzetbe senki sem szeretne kerulni. (Kiveve az, aki beleszeret masba, mig a hazastarsa tavol van - es ekkor megorul a "halalhirnek" - agar igaz, akar hamis.)
Ez egyaltalan valos tortenet, vagy kitalalt?
Ne haragudj, nem tunik valosnak. Ugy tunik, mint egy mesterkelt sztori, tul sok veletlennel. A tortenet szerint a katona nem vette eszre, hogy az azonositoja mas - mert amugy sem szeretett olvasni.
Es azt sem vette eszre, hogy honapok ota nem kap levelet, a leveleire nem kap valaszt?
Mennyi ido telt el a halal bejelentese es a hazassag kozott? Ki lett allitva halotti anyakonyvi kivonat?
Jó érzés, hogy van olyan fórumtárs, aki képes válaszolni az általam feltett 2 kérdésre. Teljesen jól látod azt, hogy polgári részről egyszerűbb megválaszolni a kérdéseket. Egyébként a #2043. hozzászólásban leírt esethez sok hasonló eset volt már a történelemben; és aki veszi a fáradtságot a különféle felekezetek belső irattárának a tanulmányozásához, az sokféle rendelkezéssel találkozhat a témában; de ezek a rendelkezések elektronikus formában jellemzően nem találhatóak meg.
Az esettel kapcsolatos egyházi rendelkezések egyik csoportját alkotják azok, amelyben az egyházi bíróság megvárta az üggyel kapcsolatos polgári bíróság döntését, majd ahhoz igazodva hozta meg a saját döntését. Ezzel egyrészt elkerülte azt, hogy a házasság érvényessége körüli esetleges viták az egyházi bíróságon történjenek, másrészt biztosította a polgári bíróság döntésével való összhangot.
Az esettel kapcsolatos további rendelkezés azokra vonatkozott, akik valamiért nem foglalkoztak azzal, hogy az ilyen módon kialakult családi állapotukat monogámmá rendezzék. Az ilyen esetekben mind a polgári, mind pedig az egyházi törvények úgy rendelkeztek, hogy az érintetteket semmilyen törvény nem kényszeríti arra, hogy a családi állapotukat monogámmá rendezzék. Ezért mind a polgári, mind pedig az egyházi törvények vis majorra hivatkozva tolerálták a kialakult helyzetet.
Aztán visszafelé haladva a történelemben olyan esettel is lehet találkozni, amikor a háborúk vagy más ok miatt a férfiak száma annyira lecsökkent, hogy átmeneti jelleggel engedélyezték a többnejűséget. Az ilyen időszakokban a férfiaknak jellemzően több feleségük is volt, és ha a példa szerinti vagy más okból valamely asszonynak egynél több férje volt, akkor az asszonyra bízták annak az eldöntését, hogy melyik férjével él. Az ilyen esetekről még azt is tudni lehet, hogy az örökösödésnél a többférjű asszonyok gyermekei hátrányosabb helyzetben voltak az egyférjű asszonyok gyermekeinél; mert a többférjű asszonynál nem volt biztos a gyermek vér-szerinti apja.
Aztán azt sem lehet kizárni, hogy voltak olyan egyházi rendelkezések, amelyekkel nem találkoztam.
A polgári rész egyszerű. Az állam értesítette az asszonyt a férje haláláról, tehát özvegy volt a második házasságának megkötésekor. Az, hogy tévedés történt, nem változtatja meg az asszony jogállását visszamenőleg. Mivel minden résztvevő jóhiszemű volt, nincs min vitatkozni, az esetet le kell zárni a felek kívánsága szerint.
Az egyház (és a fórumozók egy része) meg nyilván előveszi a Bibliát, és a sorok közül kiolvassa, hogy ki menjen máglyára.
