Inkább örökbe kéne fogadni őket. Nagyságos belügyér úr is megmondta, 47 ezerből meg lehet élni, ha van mellette még egy kecskéd is. Nos, a kecske is hasznos, de egy birka még fűnyírásra is jó (kerttulajdonosoknak). Birkából pedig van nem kevés: 386 (vagy mittudomén mennyi) a parlamentben és még pár millió a szavazók között is :-D
Nézd! Én az egyszerű megoldások híve vagyok. Ha valami nem működik, előkapom a baltámat, oszt' egy jól irányzott ütéssel helyre rakom a lelkét. Ha a balta nincs a közelemben, egy rúgással is hasonló eredményt érhetek el.
Nem, pont hogy ez az, a nagyfejű már aki a cégvez, fogalmai meg elképzelései vannak, és ezekkel kell neked, akinek konkrét és pontos tudásod van háborúzgatni. Ez az el kell tudni adni magad téma. Ha szakmabeli a főnököd, az a jobbik eset.
Meg aztán a miss picsulik bugreportjainak feldolgozásához se annyira a szakmai tudás kell, mint rengeteg sok birkatürelem. :) Meg adott esetben pszichológiai képességek, hogy leszereld a hisztit. (Mééé nem meeegy?) Poéngyűjtemények vannak erről... a "letörött a pohártartótól" kezdve a "be kell kapcsolni a monitort"-ig... agyfasz.
De más dolog a 'menet közben' tanulás, mint egy új szakmára való átnyergelés, amelyhez el kell végezni valamilyen iskolát, OKJ -s képzést.
Nagyfejűek mindenhol vannak, de egy rendszergazda esetében feltehetőleg a nagyfejű főnöke nem 'szintén zenész', azaz nem szakmabeli. (Általában intézmények keresnek rendszergazdát.)
Hiába értetem meg a nagyfejűvel, hogy tudom a szakmát... úgyis az a lényeg, hogy működnek -e a beavatkozásom után a gépek úgy, ahogy kell, avagy sem.
Ebből a szempontból se a legjobb, mert folyamatosan tanulni kell, és ugyanolyan relatív a megítélése, mint a szoftvermérnökösködésnek. Nem annyira a szakmát kell tudni, hanem megértetni a nagyfejűvel, hogy tudod a szakmát, nem ugyanaz.
Teszek rá magasról, hogy mire buknak a nők. A lényeg, hogy megéljek a munkámból és ne kelljen folyton azon paráznom, hogy mikor kerülök utcára és meddig leszek még a szakmámban kelendő avagy megtűrt.
Persze, hogy nem úgy -a csajozás szempontjából 'menő' szakma ez sem. Ha olyat akar valaki művelni, akkor legyen 'üzletember', bróker, banki akárki... de minimum olyan, amihez menő külsőségek is társulhatnak (üzleties avagy olyan megjelenés, ami sugározza azt, hogy jól megy sorod.)
Miért, és a rendszergazdaság szerinted jó meló? Lennél szívesen rendszergazda? Arra buknak a nők? :D Persze az se mindegy, hol, és elég tág fogalom, vannak érdekes rendszerek is, de azokhoz ugyanúgy folyamatosan és sokat kell tanulni, na meg szerencse (és protkó) kérdése, hogy azokhoz kerülsz, vagy húzhatod a kábelt, meg állítgathatod be a nyomtatót, meg ilyen szarok.
Annak én is híve vok,hogy kézműveskedjünk meg minden,mert a henye élet nem túl egészséges....
De egyébként mit csinál ma a legtöbb szakmunkás?Gépek mellett áll 8-12 órában.És hát nézzük meg,hogy egy boltban hány használati tárgy van,ami nem Kínában készült...
Az olyan szolgáltatások,mint pedagógia,egészségügy,ahol azért jóval több embert tudnának foglalkoztatni,viszont minimális létszámmal szerencsétlenkednek...
Megérzik az önbizalomhiányt? Esetleg a fényképemről is süt az önbizalomhiány? Ja nem... azt kisugárzásnak hívják a lányok. (Egyszer megkaptam, hogy nincs kisugárzásom :-D Igaz, a fénykép nem sokkal a pofáraejtésem után készült, de ez nem volt meggyőző érv. Tudomásul vettem: nekem nagyon kell kaparnom, hogy révbe érjek. Nem vagyok se macsó, se modellalkat, se kis feminin buzeráns, akire manapság bukni szokás.)
Én mint ragadozó? Azt se bánnám, ha zsákmányállat lennék... hehe
Nekem az az érzésem, hogy "túl jó" vagy, nem engeded, hogy a benned lévő ragadozó garázdálkodjon egy kicsit... és ezt a nő megérzi, megérzi a gyengeséget, az önbizalomhiányt, a "vérszagot", és benne viszont feltámad a ragadozó, ami a gyengébbet fel akarja falni. Lehetnél önzőbb, keményebb, hogy lássák rajtad, hogy férfi vagy, akivel nem lehet kibaszni, aki határokat tud szabni. Rosszul értelmezett erkölcsösség az, amikor a bennünk lévő állatot valami bűnös dolognak akarjuk látni. Jónak sem kell, egyszerűen csak figyelni rá és kihasználni az erejét.
ööö...izé... ez a barátság már csak az új felállás volt... igaz, az ominózus buli óta már az se. (Töröltem a fb -ról is... egyszer még próbálkozott újra bejelölni, de nem jelöltem vissza.)
Tudod... illik a pasinak fizetni ezt azt. (Vagy én vagyok elmaradva? Végülis női egyenjogúság van elvileg, úgyhogy mostantól magam elé sem kéne engedni a lyányokat :-D)
Érdekes ez a fogalmazás. Ha nekem meg kellett volna írnom 14 évesen mi lesz belőlem... hm, nem is tudom. mindenféleképpen többet vártam. Mondjuk azt sohase hittem volna, hogy sokra viszem, de azt se, hogy ilyen kevésre.
És gőzöm nincs most se, mondjuk jövőre mi lesz velem... nem hogy 25 év múlva.
Hidegenhagyós periódusom? Lényegében folyamatosan az van.
Általánosítani nem túl jó dolog. Ha egyszer-kétszer kutyaszarba lépek attól még elmegyek sétálni máskor is ,ha kedvem van hozzá. Legfeljebb óvatosabb leszek.
Barátságból szokás fizetni a másik fogyasztását , taxiját miegyebét? És elfogadni??? Naon le vagyok maradva.. :o)
A jövőkép.. Annyi féle jövőképem volt életem során aztán sosem úgy alakult ahogy elterveztem. Legalábbis én úgy láttam . Mígnem pár éve az általános iskolai osztálytalálkozónkon a volt osztályfőnököm a kezembe nyomta az egyik fogalmazásomat amit 14 évesen írtam. "Milyen lesz egy napom 25 év múlva" címmel. Nem emlékeztem erre a dolgozatra . Nagy meglepetés volt. 14 évesen gyakorlatilag leírtam a mostani életem. Fura, mi? Ez alapján azt gondolom, hogy végig egy irányba haladtam ,kitérőkkel , rengeteg akadállyal de végül oda jutottam ahova indultam ,pedig nem is emlékeztem rá, hogy hova indultam.
Ilyen hidegen hagyós periódusod többször volt már mióta itt irogatunk. Majd elmúlik megint . :o)
Hidd el mi meg a pasikat nem értjük. Egyébként a beleszerettem a férjembe az már elég régi hsz.. Akkoriban kezdte el kezeltetni az MD-jét. Akkor nagyon jól működtünk. Aztán volt egy gyógyszerváltás ami rendesen visszadobta. Most meg újra a régi gyógyszert kapta. Így most várok, hogy mi lesz. Abban biztos vagyok, hogy mellette maradok akárhogy is. Beteg embert nem lenne valami szép dolog otthagyni ennyi év után. Nem könnyű ezzel a nyavalyával.
What? Nem az volt legutóbb, hogy újra beleszeröttél a férjedbe? Nem értem én a nőket... az MD topikos várandós lány jut még eszembe, aki pár hsz-en belül írta le, hogy "szeretetben élünk" és "sokszor el akartam már hagyni". Mindegyikőtök ilyen??? :D
Nos, engem az ilyen rossz tapasztalatok csak egyre gyanakvóbbá tesznek és elveszi a kedvemet attól, hogy bebulázzak.
(Valamikor még 2010 nyarán újra találkoztam a filozófus bigével. Illetve nem... előtte én hívtam, hogy mondja már el, nem velem volt a baj. Ezután találkoztunk egyszer a kőrúton... éppen blökit sétáltatott. Volt kaja, pia, közös kutyasétáltatás, majd mondtam, hogy este megyek bulizni. Felhívott magához előtte. Dumáltunk, ittunk. Hajnali 1 körül mentünk le a szórakozóhelyre. Nem volt gond egészen addig, míg az enyhén spicces bulával nem kezdett ki egy magát macsónak gondoló macskajancsi. Lehívta a parkettről és kimentek. Pár perc múlva kimentem utánuk, és láttam, hogy a csávó kőkeményen nyomul. Odáig jutott, hogy a cickóit is megfogta. Megkérdeztem a köcsögtől, hogy nem zavarja -e, hogy a csaj velem van -én fizettem mindenét, mint a katonatiszt-. A csávó azt mondta, nem zavarja. Na, erre kissé felbasztam az agyamat és oltogattam a csókát, de a bula adta alá a lovat azzal, hogy azt mondta, mi csak barátok vagyunk. Aztán elkérte a csávó a bula telefonját. Mi még kakaskodtunk egy ideig, majd leszartam az egészet és kivártam a buli végét, hogy az első busszal hazamehessek. A csaj a buli után kifelé menet átölelt és azt mondta, hogy ez nem volt semmi, ne vegyem komolyan. Nem is gondoltam, hogy ezzel most féltékennyé tett volna, hisz a csajnak saját elmondása szerint is volt kint Olaszországban egy udvarlója, aki éppen féléves kiküldetését tölti valami légió féleségnél. Tudni kell azt is, hogy ezzel az udvarlójával mindössze kétszer találkozott kint, de ki akart menni olaszba dolgozni, hogy együtt lehessenek. Ezek után találtam kissé neccesnek, hogy hagyja magát taperolni. Szóval engem az bosszantott fel de kurvára, hogy én hívom meg a csajt, velem jön el bulizni, én fizetem mindenét -taxit is-, oszt' így kibaszik velem.
Úgyhogy ezek után valahogy nincs kedvem bulákat kajtatni.)
Az a gond, hogy nekem se (boldog) párkapcsolatom, se munkám, se jövőképem... és ami edig éltetett, érdekelt, az is egyre hidegebben hagy már.
Informatika alatt nem csak a szoftvermérnökséget kell érteni... vannak azért alsóbb szintjei is a dolognak, amivel el lehet karistolni. (Sok 'rendszergazda' hirdetést látok.)
Könyvelő? A többségük szerintem szoftverrel dolgozik.
Ne kiskerre gondolj. Ha külkereskedelemről beszélünk például, akkor nem a sarki ABC fog eladni 10 kiló burgonyát Ausztriának... hanem multik csencselnek. (Javarészt a multik miatt döglik a kis hal.)
De egy mostani fiatal alkalmazkodóképesebb... szerintem. Egy régi rendszerben edződött ember nehezebben alkalmazkodik az új kihívásokhoz, jobban szereti a megszokott dolgokat és brahiból sem vág bele dolgokba.
Én például olyan vagyok, hogy így utólag bánom, hogy ezt a szakmát tanultam ki és nem érdekelt jobban mondjuk az informatika vagy a pénzügy. Most hiába sejtem, hogy milyen vonalon lenne érdemes esetleg továbbtanulnom illetve átképezni magam, nem látom biztosítva azt, hogy majd az új végzettségemmel el is tudok helyezkedni.... és szerintem sokan érezhetik ugyanezt.
Ha most azt mondanák nekem, hogy itt van X cél, ezért a célért ezt meg ezt kell megcsinálnod (iskola, tanfolyam), akkor belevágnék.
De így, hogy bizonytalan az elhelyezkedés az újabb bizivel a kezemben... ááá... ez így necces.
Khm... nem szeretnék nagyon célozgatni a bulára, de ő pont külkeres. Feltételezem, hogy nem véletlenül jelentkezett arra a szakra.
Amúgy igen, túlképzés volt / van bizonyos szakokon. (Volt olyan leányzó ismerősöm is, aki filozófosnak tanult... na, annál feleslegesebb dolgot elképzelni sem lehet.)
Mondjuk a divatszakmák átka, hogy sokan azt akarják kitanulni és így óhatatlanul is túlképzés, túlkínálat lesz... de mivel például a külker fősulin tanulnak nyelveket és az EU -ban szabad a munkaerővándorlás, külföldön is elhelyezkedhet.
Az én szakmámban is túlképzés van. Nem is értem, hogy hogy van ennyi 'berepülő'. Csak a biztos munkanélküliségre baszkurálnak el rengeteg pénzt a tandíjjal.
Az exeddel kapcsolatban. Nem baj az, hogy ilyeneket nem töröl ki az ember a memóriájából. A rossz tapasztalat is tapasztalat., tehát előre visz.
Néha mellényúl az ember és ez így van rendjén. Te okos voltál ,nem hagytad magad megvezetni. Én bedőltem , hittem , megszívtam. A szép, hogy ez már így is marad. Beletörődtem és így is tudok boldog lenni. Nem hiszem, hogy csak az tud boldog lenni akinek oké a párkapcsolata. Annak esetleg könnyebb, de alapvetően nem ezen múlik.
Tudod az embert (szerintem kivétel nélkül mindenkit) olykor o9lykor megvádolnak alaptalanul , terjesztenek a háta mögött hazugságokat. Tenni nem tudsz ellene. Egy bizonyos kor után egyszerűen megtanulja az ember megnyomni a " leszarom gombot". Ha az ember tisztán tudja tartani a lelkiismeretét az, hogy ki mit mond totálisan érdektelen. Mindig lesz irigyed, rossz akaród, bármit csinálsz. A lényeg, hogy azok legyenek többen akik szeretnek.
