Кому интересно-русское "чемодан" происходит от персидского "Jamadan", что идеально соответствует осетинскому "дзаума-дон". (И это не "народная", а вполне научная этимология).
Szóval Jamadan, iráni városból, bár nem vagyok oroszos.
oroszul tudoknak szóló kérdés: a "csimodán" (börönd, ugye?) nagyon idegenül hangzik. Vajon olyan pl. a "vokzál" szóhoz hasonlóan ennek is van könnyen származtatható eredete?
patyolat: 'finom fehér gyolcs', 'egyfajta fejfedő, <különösen> turbán', 'fehérség, fehér szín' - 1515: "ím az patyolatot mind kopjával mírék" - Vitatott eredetű; 1- Származékszó, alapszava feltehetőleg egy 'betakar, bebugyolál' jelentésű tő melyből sok ismert szavunk is ered: batyu, bugyolál, patyókál, pátyol, patyolál, s ezen utóbbinak -at képzős deverbilis alakulata lehet. Ebből következőleg a ~ eredetileg egy a pólyáláshoz, fejfedéshez használt fehér vásznat jelölhetet. (Lásd még LvT korábbi hozzászólását is: A patyolat szót belső magyar fejleménynek tartják: úgy vélik egy régi patyol ige -at képzős származéka. A patyol ige töve pedig összefügg a bugyolál, batyu, pongyola szavakéval. A szó eredeti jelentéséhez az 1542-ből adatolt 'fejfedő, turbán' állhat a legközelebb, kb. 'finom fehér vászonkendő a fej bekötésére' lehetett, vö. oszmán-török tülbent 'finom fehér vászonkendő' > turbán.) 2- Összefügg a fátyol igével, lásd a régi fátyolat 'finom lenvászon' szót, mely feltehetőleg a fátyol és patyolat vegyüléséből alakult ki.
Szigorú magánvélemény, hogy nem lehet teljesen kizárni a fentiek végső eredetének a l. faciale 'izzadságtörlő kendő' eredetet sem, mivel a fátyol szavunk már 1250 körül adatolt. De mivel itt többszörös átvételről van szó és több lépés sem kellően tisztázott, ezért tudományos igénnyel ez nem jelenthető ki.
Nem a középkorban, inkább csak a XVIII. sz. óta. Akkor terjedt el az a minőségi vászonanyag, a gyolcs, amivel a csecsemőket pólyálták, ünneplő inget, keszkenőt készítettek belőle, a nők a fejük köré csavarták. Ezt az anyagot vagy a belőle készült pólyaszerű, hosszúkás szövetdarabot nevezték patyolatnak. Találatok a Historical Dictionary Corpusból: "Félre vetette mellyéröl fehér patyolat kendöjét" (Dugonics András), "kövötkezik egy igen vékony patyolat forma hártya" (Rácz Sámuel fiziológiakönyve 1789-ből), "Patyolatos rend" (az asszony szinonimája 1790-ből), "a' ruha igen szep fejér és tiszta lessz tõle, mint a' patyolat" (Visgálódó Magyar Gazda 1796-ból), "E' nagy Nimfa által a' Dáma felkapja, Hogy tsak patyolatja légyen, vagy kalapja" (Csokonai: Dorottya), "patyolat-, fátyol- és cigarraf., kereskedés" (Zádor Elek geográfiai kézikönyve 1831-ből, Guatemala városáról).
A Szavak eredete topikban, ha beírod balra a keresőbe a patyolat szót, alatta pedig a Hozzászólások innen-t választod, kiadja a témát. 406;419;424 hsz-ek.
Sziasztok, elöször járok itt, de kihasználom ezt egy régebben abbamaradt társasági vitánk felidézésével, ahol a patyolat szavunk eredetét próbáltuk, hozzáteszem ;-- -csaknem eredménytelenül- felderíteni.
A legközelebbinek azt az elhangzott véleményt tartottuk, hogy az valami elegáns és finom szövetanyag, amit nõk hordtak régen a középkorban , és csakis tisztán volt viselhetõ, szóval csakis úgy volt elegáns ha frissen volt mosva.
Nem találtam a textíliák között patyolat nevüt azóta sem, de ez perszenem zárja ki hogy a dolog így igaz.
itthon: '<hsz>' - 1499: "itthon akaзtaſth erdemlene" - mellérendelt összetételként keletkezett az itt és honn határozószavakból, feltehetően az otthon szóval egyidejűleg, de nem (ez) főnevesült.
otthon: '<hsz>' - 1416u: "ereзel enge[me]t men[n]em m[e]gmo[n]danom aзocnac kic othon vadnac" (MüchK. 132) - lásd mint fönn.
Az i- és o- gyakorlatilag a közelre és távolba mutató névmások töve, a -tt- locativus rag, megegyezik a ritka és régies Győrött, Fehérvárott, Kolozsvárott alakok ragjával. Így együtt megszilárdult ragos alakulatot képeznek, melyhez járul a hon szintén ragos alakulat. Ennek -n része szintén egy locativus (valamilyen helyet jelölő) rag, míg a ho- megegyezik a hasonló szótaggal kezdődő kérdőnévmásaink (hol, hogyan, honnan, ...) kezdőszótagjával. Ennek pontos eredete vitatott.
DEX (Dicţionarul Explicativ al Limbii Române), şoim címszó: "din magh. sólyom". A késő középkorban a román fejedelemségekben a fegyverzet és a lovagi kultúra műszavai nagyrészt magyar átvételek, közvetlen magyar kulturális hatás nyomán: aprod 'apród', lance 'lándzsa', paloş 'pallos', puşcă 'puska', tobǎ 'dob', uliu 'ölyv'. A magyar köznyelv román jövevényszavai viszont (pl. cimbora, furulya, málé, palacsinta) előbb mind erdélyi tájszavak voltak.
Mármost a szódavizet Jedlik Ányos találta föl, imigyen:
A szénsavgáz fejlesztésére szolgáló első edénybe beleöntjük a három- vagy négy rész vízzel hígított kénsavnak bizonyos meghatározott mennyiségét. Ezután porrá tört krétát, őrölt márványt, vagy ami sok tekintetből jobb, szitált (fa)hamut annyi vízzel keverünk össze, hogy folyékony pépet alkosson, és ezt ugyanabba az edénybe nyomjuk egy erre a célra való dugattyúval. Miután a fejlődő gáz a levegőnek legnagyobb részét egy szabad nyíláson át kihajtotta, az edényt légmentesen lezárjuk. A hamunak többször megismételt adagolásával a szénsavgáz az első edényből átnyomul a másodikba egy olyan csövön keresztül, amely a második edénynek csaknem az aljáig ér.
Ez a második edény szódának vagy hamuzsírnak oldatát tartalmazza, amely a gázt a netalán magával szállított kénsavgőzöktől megtisztítja. Az így megmosott és sűrített szénsavgázt egy csap megnyitásával tetszés szerint lehet átereszteni egy harmadik hengeres edénybe, amelyben a telítésre szánt víz van. A kézzel mozgásban tartott edényben a víz a gázt könnyen elnyeli. Az elnyelt szénsavgázt a hamunak ismételt adagolásával addig pótoljuk, míg a kénsav azzal telítetté nem válik. Ennek megtörténte után az első edény alján lévő csapot megnyitva a mész- és káliumszulfátot sűrített szénsavgázzal kinyomatjuk és az edényt újra megtöltjük...
>A szódabikarbóna (=sütőpor) Bár a szódabikarbónát (nátrium-bikarbonát) használják sütéshez is (meg gyomorégésre, meg másnaposság ellen, meg fogfehérítésre stb.) a Sütőpor feliratú tasakokban elsősorban nátriumhidrogénkarbonát található, egy rakás szabályzó, stabilizáló anyag társaságában.
Szerintem itt elég egyszerű a dolgunk. A magyar sólyom és a román şoim szavak összevetésekor fel kell, hogy tűnjön a szó közepe. Míg a magyarban ly áll, ami történetileg mindig l-re vagy valami l-féle dologra megy vissza, a románban ilyen nincs. A magyarban viszont tudjuk, hogy az utóbbi évszázadokban az ly j-vé alakult. Mivel a románban is j-félét látunk, nagy valószínűséggel mondhatjuk, hogy a magyarban már lezajlott (de legalábbis megkezdődött) változás eredménye landolt. Fordított átvételi iránnyal mindezt nem tudnánk magyarázni. (Ráadásul a román szó gyanúsan a magyarnak nem az alanyesetű, hanem ragos alakjából került át.) Ezeket persze én csak történeti adatok nélkül, a két mai alakot összehasonlítva magyarázom, a román történeti adatok szolgálhatnak meglepetésekkel (a magyarban sok meglepetésre nem lehet számítani). A konklúzió mindenképp tisztának látszik, az EWUng. ugyanis a sólyom szócikk végén – indokolás nélkül – ezt írja: Aus dem Ung: rum şoim ‘Falke’.
A sólyom szó azonban nem ismeretlen eredetű, hiszen a TESz., az EWUng. és az ÉKsz.2 is – bizonytalanul ugyan, de – török eredetűnek tartja. Ligeti a nagymonográfiájában ezt nem bizonytalan, hanem kifogástalan etimológiának tartja.
A sólyom szó eredete ismeretlen az Éksz. szerint. Románul viszont a sólyom soim, ha jól tudom. Ebből arra következtetek, hogy a szó a magyarból ment át a románba. Legalábbis az Éksz. szerint, hiszen neki tudnia kell a román hasonló hangzású szóról és a hasonlóság nem lehet véletlen. A kérdésem az, hogy mivel lehet igazolni az átvétel irányát?
A legtöbb -mány képzővel alkotott szavunk NYÚ kori, így a felsoroltad szavak is. Az alkotmány szavunk első írásos megjelenése 1560 körüli, így létezett egy régebbi denominális (főnév ==> főnév) képző, amit a nyelvújítók 'felmelegítettek'.
A Pismány más. Itt a szb-hr. Pìąmānj hn. átvétele, mely előzménye a szb-hr. pìąmān 'megbánó, visszalépő, elálló, lemondó' szó. Ez végső soron az oszmán pişman 'ua.' közvetítésével a perzsa paşimān 'megbánó, bűnbánó, töredelmes' szóból ered.
Tisztelt Fórumtársak! nagyon sok "mány"-nyal végződő szavunk van.Pl.tokmány, orrmány, találmány, tudomány, stb. Sőt földrajzi névként is előfordul.pl. régi dűlő név Szentendre mellett Pismány. Tényleg honnan ered?
Ha hellyel kínálunk valakit, azt mondjuk: Foglalj helyet. Ez azonban más mint amikor előre foglalok helyet valakinek a színházban. Ez hellyel kínálás. Vajon honnan jöhetett ez a kifejezés a hellyel kínálásra: Kérlek, foglalj helyet.
Na vegyészeti ismereteim nekem sincsenek, de barátunk a gugli:
A nátrium nagyon reakcióképes fém, ezért a természetben elemi állapotban nem, csak vegyületeiben fordul elő. (Legközönségesebb vegyülete a konyhasó.)
A nátrium egyik vegyületét, a szódát (Na2CO3, nátrium-karbonát) már régóta ismerték a kémikusok, először ebből sikerült elemi nátriumot előállítani (Humphry Davy, 1808-ban). Az angolok mind a mai napig Davy elnevezését használják, a szóda angol megfelelőjéből képzett sodium-ot. A nátrium elnevezése Klaprothtól származik, aki az egyiptomi-mezopotámiai eredetű nátron (neter = szóda) szóból képezte.
A szódabikarbóna (=sütőpor) az a nátrium-bikarbonát.
A szóda vándorszó és tényleg úgy tűnik, hogy több nyelvben is keveredik a kétféle jelentés (valószínűleg egyszerű hozzánemértés miatt).
Kedves hive, nagyon köszönöm. A nátriumra magam is gondoltam, és még kompatibilis is a szikvízzel, ami ugye a szódavíz. A nátrium (sodium?) valamilyen vegyülete a pedig a szóda, legalábbis pl. a szódabikarbóna, és persze a szikviz is így lehetett szódavíz (szintén hibásan).
Ennek tisztábatételéhez alighanem vegyészeti ismeretek kellenének, meg hogy mi hogyan került hibásan a szóhasználatba.
Azért még idekapcsolható, hogy a szódavíz szóda eleme ugyanúgy ’nátrium’ jelentésű, tehát a tévedés nem hungarospecifikus, hanem Sodawasser böcsületes tükörfordítása (vö. még a remek fordításokat, ahol szódium-kloridról, esetleg potasszium-cianidról beszélnek).