Keresés

Részletes keresés

AmyLeeDr Creative Commons License 2011.08.07 0 0 54489

Te ezek után képes vagy utálni a szüleidet?!

 

Hihetetlen, mennyire ki vagyunk szolgáltatva nekik még akkor is, mikor már a saját életünket éljük...ugyanúgy ökölbe szorul a kezem, akárhányszor bejön a szobába, rettegek tőle, hárítok, ezellen nem tehetek semmit. Örök lelkiismeretfurdalással fogok élni emiatt, pedig tisztában vagyok vele, hogy én semmit sem hibáztam.

Előzmény: tyúkanyó48 (54484)
AmyLeeDr Creative Commons License 2011.08.07 0 0 54488

Hiányzik belőled az anya ösztön...ha lenne, nem éreznél egy saját gyereket csak ennyinek: "a rendezgetésre, tanításra, öltöztetésre, nevelésre."

Én kérve könyörögnék Neked, hogy soha ne szülj gyereket. Van, akinek hiba.

Előzmény: timoka4791 (54481)
AmyLeeDr Creative Commons License 2011.08.07 0 0 54487

Férjed nem szeretne?

Előzmény: timoka4791 (54480)
AmyLeeDr Creative Commons License 2011.08.07 0 0 54486

Én már nem akarom ezt. Én már csak nélküle akarok élni.

Egy szerető anyát persze el tudnék képzelni az életembe, de nem Őt. Ő nem képes rá.

Előzmény: Törölt nick (54479)
Mikolt Creative Commons License 2011.08.07 0 0 54485

a legkozelebbi alkalommal a kerdezgeto kocsognek fapofaval a kovetkezot kell mondani: "majd ha kozod lesz hozza, elmeselem"

Előzmény: timoka4791 (54480)
tyúkanyó48 Creative Commons License 2011.08.07 0 0 54484

Pedig ha ilyen rossz hatással van rád, mégis csak jobb lenne távol tartani magadat tőle - lelkifurdalás nélkül. Most mire lenne jó az, ha tönkretenné a férjed, gyerekeid életét is, ha már a tied ennyire tönkretette? Hagyni akarod ezt is? Próbálj függetlenedni tőle.

Ki kellene deríteni, mi okozza ezeket az érzéseket, amiket leírtál.

Két felnőtt nő - próbálj így gondolni magatokra egy kicsit, nem mint anya-lánya.

Nem értem, miért ártasz magadnak - miatta, ha őt ez egy kicsit sem érdekli.

Nem tilos megbántanod, és nem vagy köteles mindent elviselni tőle.

(Persze ez csak az én szerény véleményem.)

Előzmény: AmyLeeDr (54477)
tyúkanyó48 Creative Commons License 2011.08.07 0 0 54483

A lelki terror éppen olyan rossz, mint a testi.

Azért lelki is volt nálunk bőven. Például az érzelmi kontroll.

Előzmény: AmyLeeDr (54476)
Törölt nick Creative Commons License 2011.08.07 0 0 54482

és akkor mi a probléma?

24 gyereked van.

Előzmény: timoka4791 (54481)
timoka4791 Creative Commons License 2011.08.07 0 0 54481

Átlagban 24-gyel foglalkozom napközben, háromféle korosztály és azért nem olyan engedelmesek  a mai gyerekek,mint anno a mi időnkben. Nagyon sokszor fel kell emelni a hangomat és feszítik az idegrendszerem,pedig alapvetően nyugis típusú ember vagyok. Ez engem tökéletesen kielégít. Itthon már nem vágyom  a rendezgetésre, tanításra, öltöztetésre, nevelésre.

Előzmény: Törölt nick (54478)
timoka4791 Creative Commons License 2011.08.07 0 0 54480

Dehogynem! Naponta 800-an megkérdezik,nem lesz - e már nálunk gyerek. Találgatják,ugyan már miért nem. Biztosan féltem az alakom (ez igaz), szeretőm van és a férjemnek is és hasonló érdekes történetek.

A szüleim és kérdőn néznek rám és a rokonság előtt is kellemetlen.

Előzmény: Mikolt (54475)
Törölt nick Creative Commons License 2011.08.07 0 0 54479

 Hogy szeretnéd hogyan szeressen téged?

Előzmény: AmyLeeDr (54477)
Törölt nick Creative Commons License 2011.08.07 0 0 54478

 De hát akkor van gyereked. Hánnyal foglalkozol napközben?

Előzmény: timoka4791 (54474)
AmyLeeDr Creative Commons License 2011.08.07 0 0 54477

Nem tudom leszarni, csak elmenekülni tőle sok száz kilométerre. Ennek a gondolata valami áldás. Te együtt élsz Vele? De már azt tervezgeti, hogy majd ha beindul a praxisom, majd felveszem magamhoz dolgozni, és ha babám lesz, Ő lesz vele gyesen, én meg csak gürizzek tovább tejcsárdaként. Próbáltam mondani neki, hogy képzés nélkül nem vehetem fel (azt meg nem bírná elvégezni), de hát tudja, hogy bárkit felvehetek, és még sem bírtam azt mondani neki,hogy "NEM, mert örülök, ha megszabadulok tőled, és nem akarom sem a munkám, sem a gyerekem megosztani Veled." Még messze van ez...négy-öt év...de ha belemászik az életembe, biztos, hogy megölöm magam. Ha leszek annyira erős, hogy nemet mondok, akkor sosem heverem ki a lelkiismeretfurdalást. Mert hát így van ez. Szeretem Őt...pedig Ő nem szeret, képtelen erre az érzésre. Hiába tett tönkre lelkileg, úgy érzek iránta, mintha nekem tilos lenne Őt megbántanom, viszont bármit kötelességem elviselni Tőle. Olyan, mintha mellé állnék, és ketten piszkálnánk magamat...nem tudom, ez mennyire érthető...és ez annyira a régmúltból jön...és úgy érzem, nem tudom az öngyűlöletemet sem kezelni, ha egy városban élek vele.

Előzmény: Törölt nick (54472)
AmyLeeDr Creative Commons License 2011.08.07 0 0 54476

Nálunk pont a másik véglet volt: a pattanásig feszült síri csend. Komolyan sértő, megalázó, leromboló odaszúrt szavak. Nemtörődömség, türelmetlenség. Magunkra hagyás. A mai napig nem merek kimenni a szobámból, ha itthon vannak a szüleim, és nem tudom megmagyarázni, hogy miért. Csak azt tudom, hogy kényszeresen törekszem arra, hogy semmit se tudjanak rólam, persze nem is nagyon érdekli őket.

A fakanál nálunk is volt, miután egyszer Anyám inhüvelygyulladást kapott a verés után.

Ha betegek voltunk, sóhajtozott meg ciccegett, hogy most neki is itthon kell maradnia, soha egy szerető, kedves szavuk nem volt hozzánk. Soha.

Azt hiszem, nálunk ez a lelki terror dominált, nem a testi.

 

Mikolt Creative Commons License 2011.08.07 0 0 54475

megnyugtatlak, senkit nem erdekel, hogy lesz-e valaha gyereked, vagy sem. szoval a regi tarsadalmi normak, miszerint a nonek kell 10 gyerek, mar reg kihaltak. ha nem akarsz, ne szulj, senkinek nem fog hianyozni, nyugi.

Előzmény: timoka4791 (54474)
timoka4791 Creative Commons License 2011.08.07 0 0 54474

Szégyenlem, de így van: annyira nem él bennem az anyai ösztön és tudom,ez nem normális. Ennek is biztosan oka van. Néha vágyom rá,amikor jön a tavasz és elképzelem,hogy tologatom az utcán,stb...De ez oly kevés.

Az igazság az,hogy gyerekek között dolgozom, és teljesen lemerülök,mire hazaérek. Rengeteget kell egy gyereknek beszélni,hogy jól nevelt, okos legyen. Néha elképzelem,ha hazaérek és még itthon is várna egy..., inkább nem.Pedig könnyű dolgom lenne. Anyukám, "anyósom", unokahúgom készséggel állnának rendelkezésre bármikor. Mindenhová el tudnék jutni, ahová szeretnék.

Bár az is tény,hogy a testváltozástól is félnék. Így is olyan nehéz kordában tartani magam. Akkor már biztos, ki is csúszna az irányítás a kezemből... Közel negyven fele már igen nehéz az alakot megőrizni. Így is,hogy nem szültem és nem eszem tele magam. Egyenlőre még nem jutottam el odáig,hogy ez ne érdekeljen.

Előzmény: AmyLeeDr (54470)
timoka4791 Creative Commons License 2011.08.07 0 0 54473

Ti sokkal erősebbek vagytok nálam. Engem senki nem macerál igazából ha titeket olvaslak. A szüleim nem szólnak semmit,nem szólnak az életemben. Az egy dolog, mit gondolok,hogy mit gondolnak és ezen gyötrődöm. Van egy szerető férjem, kényelmesnek mondható munkahelyem. Nem kell megszakadnom semmiben. Ennek ellenére mégis evészavaros vagyok,mert sokat lelkizek apró problémákon.

Törölt nick Creative Commons License 2011.08.06 0 0 54472

igen, túlságosan is. valamiért nem tudok tőle úgy leszakadni, ahogy kéne, és sokszor az ő véleményét tartom fontosabbnak a magaménál - és ez így nem jó.

uhhh, hát ez így nem hangzik valami fényesen... akkor inkább azt mondanám, hogy ne kerülj vele konfliktusba, és minden nap nyugodtan vegyél be 2-3 szem leszarom tablettát. :)

de valamiért neked is nagyon fontos, amit mond, mert magadra veszed... tök mindegy, hogy van alapja, akkor is visszacsengenek a fejedben a szavai, és képes vagy rajta napokon, heteken át lovagolni. miért ragaszkodsz ennyire hozzá?

Előzmény: AmyLeeDr (54466)
Törölt nick Creative Commons License 2011.08.06 0 0 54471

hát így, hogy gyakorlatilag mindent fontosabbnak gondolsz egy gyereknél, tényleg nem lesz.

Előzmény: timoka4791 (54468)
AmyLeeDr Creative Commons License 2011.08.06 0 0 54470

Csak az evés miatt gondolod?

Előzmény: timoka4791 (54468)
tyúkanyó48 Creative Commons License 2011.08.06 0 0 54469

"a problémák kezelésének tehetsége is nagyban függ attól, milyen szülői példát látott"

 

Én a következő példákat láttam a szüleimtől a problémák kezelésére:  veszekedés, ordítás, verekedés ( szó szerint vérig menő), a 4 éves kislány hóban való megtaposása, miközben csak egy hálóing van rajta - mert megzavarta az apukát a zenehallgatásaban, a karácsonyfa felborítása, édesanya öngyilkossági kísérlete - válaszképpen erre, míg az anya kórházban van, az apa beadja a gyermekeket a nevelőintézetbe, mert "nem vállalhatja egyedül a nevelésüket",  a mocskos mosóvíz beborítása a szobába mosógéppel együtt, gyerekek verése, rugdodása - hogy napokig meglátszik a helye, rendszeresített pálca/fakanál használata a veréshez, nehogy megfájduljon a kezük, állandó érzelmi kontroll...kit szabad szeretni, és kit kell utálni, csak nagy hirtelen ennyi jutott eszembe, a többit most hagyom.

Ezek után nem csoda, ha nem voltam valami tehetséges kamaszkorban a problémakezelésében.

"Jó, ha ti így, akkor én meg amúgy, azt csinálok, amit akarok."

Előzmény: AmyLeeDr (54458)
timoka4791 Creative Commons License 2011.08.06 0 0 54468

Nyilván nem is tudnám hagyni szabadon a gondolataival. Akarva akaratlanul is felügyelnék rá és figyelném kis lelkivilágát, érzéseit, vágyait,gondolatait és a saját meggyőzödésem szerint biztos,hogy kis mértékben be is fogyásolnám.

De nem vagyok biztos benne,hogy valaha lesz gyerekem.

Előzmény: AmyLeeDr (54467)
AmyLeeDr Creative Commons License 2011.08.06 0 0 54467

"De legalább tanulok a példámból és ha lesz gyerekem, szabadabb gondolatokat hagyok neki. Aztán a maga hibájából tanul."

 

Nehogy átess a ló túloldalára...egy gyereknek biztonságot és boldogságot ad a rendszeres, megszokott napirend. Annyira elengedni sem szabad, mert lehet, hogy halál lesz a vége, amiből nem tanulhat.

Én úgy gondolom, hogy ha képesek vagyunk az őszinte szeretetre a gyerekeink felé és képesek vagyunk egészséges módon kifejezni, akkor az a legtöbb, amit adhatunk. Egy hajszálvékony jég...hogy érezze a gyerek, mindent elmondhat, nem bántjuk meg, de segítünk és néha bizony megtiltunk dolgokat.

 

Előzmény: timoka4791 (54462)
AmyLeeDr Creative Commons License 2011.08.06 0 0 54466

Jól értem, hogy ennyire meghatározza az életedet az Ő személye, a Vele való kapcsolatod? Hogy nagy köze volt az öngyilkossági kísérletedhez?

 

Én öt évig nem éltem vele, csak egy-egy hónapot nyáron, ami kibírhatatlan volt, és most is ebben a helyzetben vagyok. Kibírhatatlan. El sem tudom már képzelni, hogy tiniként hogy bírtam ki, akkor kénytelen voltam, most már máshol élek. Nem a vélemény különbséggel van baj, ezt írtam is, hanem azzal, hogy nem hagy élni. Megmondja, mikor, mit csináljak és örjöng, ha más programom van. Folyton a súlyommal foglalkozik, azzal, hogy mennyit eszem. Ha keveset, az sem jó, ha sokat, az sem. Örökké kínoz, piszkál mindenért. Mindenért.

Már csak pár hét, és újra elutazom, csak elég szar belegondolni, hogy így töltöm a nyári szabadságomat, hogy többet stresszelek, idegeskedem, mint munkaidőben. Ez hihetetlen és igazságtalanság. De, eldöntöttem, hogy több hetet soha többé nem fogok vele tölteni, pár napot, persze, akkor meg az lesz a baj. De én teljesen jól vagyok, ha nem egy lakásban vagyok vele. Akkor hetente felhívom, akkor elmeséli a dolgokat, a telefonban nem is kérdezget, nem is cseszeget és élhetem az életem úgy, hogy senki nem szól bele. Nem mondom, hogy amikor nem vagyok vele, akkor nem volt bajom az evéssel, de nem is volt ekkora, mint most.

 

Előzmény: Törölt nick (54464)
Törölt nick Creative Commons License 2011.08.05 0 0 54465

az is lehet, hogy a szüleik nem tudják úgy kezelni őket, ahogy kellene. úgy értem, hogy talán sokkal érettebb lenne egyik-másik gyerek a koránál, a szülő mégis kisebbnek nézi, nem hagy neki teret, parancsolgat stb. és mivel a legtöbb 8, 9, tizenpáréves nem áll az anyukája elé veszekedni azon, hogy de ő másképp gondolja, kifejezi inkább itt: mert itt nem tud senki sem beleszólni.

legalábbis pályafutásom alatt ez a tapasztalatom kicsikkel. :/

Előzmény: Törölt nick (54446)
Törölt nick Creative Commons License 2011.08.05 0 0 54464

ez tényleg így van - egy ideig. aztán ha elég erős leszel, és távolabb tudod magad tartani az anyukádtól, akkor egyszer azt fogod érezni magadban: tudod, mit, Anya, leszarom! és továbbmész.

az ötödik évemet taposom ebben a (fúúúú, milyen malomban is? annyit beszélek már nem magyarul, hogy a végén még elfelejtem a nyelvet...), és néha van olyan, hogy Anya mond valamit, amivel nem értek egyet egy veszekedésnél, de ráhagyom. és nem azért, mert igaznak gondolom, nem is azért, mert nem lenne bennem versenyszellem, hogy 'nyerjek', és nem is azért, mert félek a helyzettől, hanem azért, mert valamiért már nem tartom annyira fontosnak vitába szállni vele. konkrétabban: nem tartom az _ő_ véleményét annyira fontosnak. (ez így elég szarul hangzik, de talán többet ér a vénám (?), mint egy vélemény.) tudom, hogy ő ilyen, elfogadtam, és inkább csak megyek tovább. neki is van egy világképe, nekem is, de ő inkább mindenkivel a sajátját akarja elfogadtatni, mert úgy gondolja, ezzel megvéd.

valószínűleg még jópár év, mire higgadtan tudom kezelni ezeket mélyen legbelül is, de egész jó úton haladok.

 

szóval én azt tanácsolnám a saját példám alapján, hogy merj belemenni ilyen veszekedésekbe. nem azt akarom, hogy utána szarul érezd magad direktbe, de kellenek ilyen 'elbukások' is, mint pl ez. mert így látod, hogy min tudsz dolgozni. pár évvel ezelőtt falcoltam kettőt veszekedések után. aztán már százat. utána már meg akartam halni. tavaly meg is próbáltam, de béna voltam. azóta meg valahogy sikerült ezektől egy picit függetlenítenem magam, és egy kicsit tisztábban látom a helyzetet - pl hogy ilyenkor mi zajlik benne és bennem.

természetesen vannak olyan helyzetek, amikor tényleg okosabb, ha befogod a szádat és nem mondasz semmit - de ezt inkább tedd nyugodtan. úgy, hogy utána nem őrlődsz ezen, és nem úgy fogod fel, hogy 'már megint nem sikerült magam kifejezni'.

Előzmény: AmyLeeDr (54451)
Törölt nick Creative Commons License 2011.08.05 0 0 54463

a világért sem akarnék beleszólni ebbe a csodás eszmefuttatásba, de neked így sohasem lesz gyereked.

Előzmény: timoka4791 (54462)
timoka4791 Creative Commons License 2011.08.05 0 0 54462

Persze,hogy senki nem hibátlan. Nem védelmezésképpen írom,de igazából ők neveltek engem az ő meggyőzödésük szerint. Elég alkalmazkodó voltam,így eszükben sem jutott,hogy a későbbiek folyamán én más életformát szeretnék. Ők mondták a maguk igazát és próbáltak óvni minden rossztól, veszélyes dologtól. Csakhát kamaszodó koromban már nem igazán éreztem jól magam ebben az életmódban csak nem mertem felvállalni. Most már felvállalom. Igazából most sem szólnak semmit, elvétve egyszer-kétszer apukám,de ő is csak kérdez és tovább lépünk. Ennek ellenére én tudom,hogy másképp tervezték. Bár szerencsére olyan férjet találtam,akit nagyon szeretnek és így nyugodtak. Nem is a férjemmel van probléma, velem...:)

 

A gyógyítást is kicsit kisarkítottam. Nyilván ha betegek, orvoshoz mennek,de nem olyanok,hogy elkapnak egy náthát és már rohannak az orvoshoz kétségbe esetten. Strapabíró, kitartó emberek.

 

A régi életemre visszatérve, inkább ott volt a baj,hogy kihagytam mindazokat a dolgokat,amiket egy kamasz,tini átél,mert nem mertem felvállalni. Túlságosan tiszteltem a szüleimet ahhoz,hogy ellentétes elveket valljak. Ők nem tudták, belül mi játszódik le bennem. Csak azt látták,nem tudom kezelni az étkezésemet.

De legalább tanulok a példámból és ha lesz gyerekem, szabadabb gondolatokat hagyok neki. Aztán a maga hibájából tanul.

Előzmény: AmyLeeDr (54460)
Mikolt Creative Commons License 2011.08.05 0 0 54461

Magukat gyógyították, orvoshoz sem akartak menni.

 

hat ez nagyon ertelmes es erett hozzaallas. megnyugtatlak, nem ez a normalis viselkedes.

Előzmény: timoka4791 (54459)
AmyLeeDr Creative Commons License 2011.08.05 0 0 54460

Saját példát írtam. Persze szabályszerű, hogy miután megbocsátottuk a szüleink hibáját, átvegyük az irányítást a saját életünk felett. De olyan szülő sincs, aki hibátlan. Főleg, amit írtál róluk és az elvárásaikról, az sem feltétlenül normális!

Előzmény: timoka4791 (54459)

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!