Az RC papir szendvics szerkezetu, a papir mindket oldalat megvajazzak. Ha sokaig van vizben, a szelen beszivarog, bediffundal a viz, attol lesz foltos. Nem a csepptelenito a ludas, legfeljebb meggyorsitja a "beazast".
Nekem is ment mar tonkre RC nagyitasom, arany szinu foltokkal es csillogo ezust kivalassal. Nem a Forte az egyeduli bunos, olvastam errol valamelyik angol ujsagban is, ok sem tudtak az okat, de nem felhasznaloi hiba, az biztos. Viszont a tul hosszu logyboles azert sem tesz jot az RC-nek, mert kagylosan vetemedik, es ugy is marad.
Az ammónium-tioszulfátos fixálók lelkivilágát nem ismerem. A hagyományos nátrium-tioszulfátos fixír oldatok biztosan nem bántják az RC papírokat, persze ésszel kell használni. Ha betartod amit a Rőth Sanyi írt, biztosan nem fogsz mellé. Akkor sem hibázol túl nagyot, ha keversz magadnak tök egyszerű fixírt, 200 gramm nátrium-tioszulfátból, illetve 20 gramm kálium-metabiszulfitból, meg egy liter vízből megvan. Használhatsz 250+25 grammot is, ugyanoda jutsz vele. Soha nem vettem észre, hogy akár a negatívokat, akár a papírokat bántotta volna.
Azért az RC papírok bizonyos szempontból elég hisztisek tudnak lenni, bár általában véve nagyon könnyen kezelhetők. Fortespeed papíroknál vettem észre két dolgot, amiből az egyik az én hülyeségem volt, a másik meg gyártási hiba. Kipróbáltam, hogy mi lenne, ha az utolsó öblítővízbe tennék csepptelenítőt, amit a filmekhez használok. Ha csak áthúztam rajta a papírképet, az nem osztott-szorzott. De ha pár percre benne hagytam, akkor a kép szélétől elkezdett átnedvesedni a hordozó belső része, olyan formán, mint amikor a töpörtyűs pogitól átzsírosodik a stanicli. A száradásnál eltűnt, legalábbis nem volt látható, de úgy érzem, hogy ezzel nem használtam az archív minőségnek.
A másik probléma az volt velük, hogy bármilyen gondosan mostam, fixáltam, a Fortespeed papírokat nem volt érdemes a falra rakni. Akár szabadon volt, akár üveg alatt, egy idő után valami sajátos aranyszínű foltosodás indult meg. Önmagában nem lett volna csúnya ha egyenletesen beborítja a képet, de persze nem, hanem csak foltokban. Olvastam róla, hogy a papír hordozó és az emlulzió közé felvitt műanyag réteget nem sikerült jól eltrafálni, és a mindenütt jelen lévő UV sugárzás hatására elkezdett bomlani. Érdekes, ez az Ilfordéknak gond nélkül sikerült. Éveken keresztül nézegettem egy Ilford RC papírra nagyított valamilyen képet az Ilford márkakereskedés budafoki üzletének ablakában. Na, azt sütötte a nap ezerrel, de baja az nem lett neki.
Nem ismerem a Foma RC papírjait, soha nem volt velük dolgom. De látatlanban azt mondanám, hogy a fixírtől kell félteni őket, hanem inkább az UV sugárzástól, meg a környezeti hatásoktól.
Egy ideig lealltak, de par honapja ujra beinditottak. Nehez vele dolgozni. Nagyon szuk a tonusterjedelme. Szaritasnal rettenetesen podorodik, ha nem figyel az ember.
Erőst elgondolkoztam hogy megszabadulnék a Meopta nagyitómtól meg a hozzá tartozó analóg cuccoktól, labortál, némi keletnémet vegyszer, szárítók ilyesmi, megmaradt Forte papírok. Tudom hogy tipus nélkül nehezebb, de kb. tól-ig mennyit érhet egy ilyen csomag? Pincében van még, később írnám össze, a nagyító fehér és szögletes és szerintem nagyobb formátumot is tudott. Soha az életben nem fogom használni, az biztos. Ha gyerekeknek meg akarnám mutatni, akkor elviszem őket egy klubba ahol rendszeresen dolgoznak ilyenekkel.
Az erzekenyseget egy egyszeru expo sorozattal meg tudod nezni.
Ugy, ahogy Ansel Adams javasolja, de nem kell merni, csak ranezel a filmre, ahol elkulonul az elso kocka a film szeletol, ott kapod meg az erzekenyseget az adott hivoval.
Ugyanarra a filmre fotozz mast is, egyutt ertekeld a tesztet a tonusos felvetelekkel, akkor egybol van mihez kotni a probat.
Eleg suru olvasmany, de logikus. Nem kell mindent komolyan venni, szemmel el tudsz donteni mindent. Egy par proba utan mar a negativ alapjan latni fogosz mindent.
Itt pedig egy kis segitseg a tonusos kepek negajanak az ertekelesehez. Ha a nagyitas, vagy a szkennelt kep olyan, amilyet elkepzeltel, akkor sinen vagy.
Az biztos, hogy itt csak okoskodunk, utolag meg plane, de ebbol lesz a legkozelebb...
Hat a fene tudja azt a narancssarga szurot, nem vagyok benne biztos, hogy hasznalna. Szerintem is kifakitja az arcot, a ruhanal pedig a szinetol fugg, hogy mi tortenik szurozve. Ha a ruhaban kek es zold van zomeben, akkor valoban kontrasztosabb lenne, ha sargas voroses, akkor az is kifakul. A legegyszerubb kiterelni oket az arnyekbol.
Azert van ertelme. A mai digitalis vilagban sokaknal megfordult a gondolkodasi folyamat. Eloszor fenykepez, utana tervezi mikent lehet kepet csinalni az anyagbol. Sok feleslegesen futott kort megsporolhatnank. :)
Ha valaki csak toredeknyi "Nandis" alapossaggal megy neki a fenykepezesnek, akkor valoszinuleg tisztaban van a film spektrumaval es erzekenysegevel. Van fogalma a szurozesrol es tudja, milyen hivot fog hasznalni. De ehhez az is kell, hogy az elvart eredmeny erdekeben kontrollalja a fenyeket.
A lenti kepn a gond a ket arcra eso mas karakteru feny, amibol sok karomkodassal lehet jobbat kihozni. Olyan, mnt ha egy tekercset ello valaki, de minden expo mas korulmenyek kozt keszul, megis azonos eredmenyt var az elkoveto. Csak itt ugye egy kepre jott ossze ket eltero elvaras.
Engem meg lehet győzni, amennyiben a nő ruhája valóban alapvetően árnyékban van. Én úgy láttam, alapvetően fényben -ha nem súrlóban, akkor visszavert fényben. Árnyékban a fiú arcának egy részlete van.
Na mindegy, meg lehet oldani keményebb hívással, vagy bővebb expóval, de, mint említettem volt, nem sokat segítene a a lány arcán.
Ha a PS-ben a gammát megemelnénk, akkor egyrészt brilliánsabb lenne a kép (mármint ez, amit berakott a kolléga), másrészt meg kontrasztosabb lenne a téma, de a vakítás maradna.
Ami meg a narancs szűrőt illeti azért lenne létjogosultsága, mert az arcon meg a témán is fény és árnyék is van, de mindkettő lapos. Ezen segítene a szűrő, ám a vakítás ismeg csak maradna.
Végül is mindegy, ámbár ha sötétebbek lennének az árnyékok az egyáltalában nem ártana a képnek...Sőt, valami másféle tartalmat is kölcsönözne annak, nemcsak olyan ünneplő-ruhás hangulatot, amit jelenleg áraszt.
A gond, hogy a kep elkeszitese elott nem gondolt (vagy nem volt lehetosege) a fenyekre. Igy utolag mindegy, hogy mulyen szurot nem hasznalt. A modellek egyszeru mozgatasaval megoldhatta volna a problemat orokre.
Az nem eletszagu, hogy beallitja a temat a rossz fenybe es szurovel korrigal. "mosoly"
Az, hogy egy adott papírfajtán ugyanazon nagyítógéppel, papírhívóval (stb.) pozitív kép hogyan fog kinézni a tónusokat illetően leginkább, a filmhívás meredeksége határozza meg (Szerintem 85-95% -ban.).(2*)
Tehát nagyon különböző filmekkel, hívókkal és hívási eljárásokkal is hívhatunk azonos meredekségre, az igazi különbség, a szemcse, az érzékenység kihasználás, felbontás, és a kontúr élesség lesz.
Ha adva van két (Lehetne akár 10 féle is.) különböző pán anyag, amikre ugyanazt lefényképezzük, és előhívunk két eltérő hívóban (Lehetne akár 100 féle is.), de mindkét (illetve a több) hívás meredeksége azonos (pl. 0,55Gamma) (3*). És helyesen exponáltuk mindkét filmet (A hívásnak megfelelő tényleges ISO –val.), majd nagyítunk ezekről papírképet, a tónusok annyira hasonlítani fognak, hogy nem, vagy csak igen nehezen lehet őket megkülönböztetni.
A látványban a tónusokat illetően, sokkal nagyobb különbség lehet az azonos film/hívó de eltérő meredekségű híváskor. Pl. Tmax100 / Xtol 1+1 0,55gamma és 0,65 gamma esetén.
Itt még hozzátenném, ha a fenti példánál maradunk és a két eltérő meredekségre kidolgozott fekete fehér negatívról, készítünk egy egy nagyítást, ránézve a két nagyításra, az első legjobban szembetűnő különbség alapesetben, az eltérő hívásmeredekségből fog adódni. (Ha a szemcse nem tér el irreális módon.)
