ooloo emlékére
Most ezek a ködbe burkolózó hegyek
Jelentik az otthon számomra
De az én (igazi) otthonom a sík vidék
És mindig is az marad
Egy nap visszatértek majd
A völgyeitekbe és a farmjaitokra
És nem éreztek már égő vágyat arra,
Hogy testvérek legyetek a harcmezőn
A pusztítás mezein keresztül
És a tűzkeresztségben
Tanúja voltam minden szenvedéseteknek
Ahogy harc egyre jobban dühöngött
És bár olyan súlyosan sérültem
A félelemben és a riadalomban. Nem hagytatok el engem
Testvéreim a harcmezőn. Annyi különböző világ,..
Annyi különböző nap
De nekünk csupán egy világunk van
Mégis mindannyian egy-egy másikban élünk.
Most, amikor a Nap a pokolba szállt
És a Hold hág fel magasra. Engedjétek meg, hogy búcsút intsek(
Mert) minden embernek meg kell egyszer halnia
De meg van írva a csillagok fényében. És tenyereitek vonalában.
Hogy bolondok vagyunk, hogy hadat viselünk
Testvéreink ellen a harcmezőn
