Országos Kéktúra
Nógrád – Ősagárd
2011. április 17.
Vasárnap jártam egyet az országos kéken, folytattam ott, ahol abbahagytam egy hónappal ezelőtt: Nógrádon. A fent nevezett szakasz eléggé lerágott csont, de vannak kisebb változások, ezért azt hiszem, nem árt, ha leírom a tapasztalataimat.
A start megközelítése vonattal történt:
Bp. Nyugati pu.: 05:41
Vác: 06:23
Vác 06:37
Nógrád: 07:16
Megérkezés után kicsit még elszüttögtem a nógrádi állomás várótermében: pecsételés OKT füzetbe és túrajelentésre, előkészületek az útra, aztán nekiindultam, méghozzá a falu felé. Nem mentem fel a várba, inkább csak körbesétáltam, mert a falu felőli oldalról még soha nem néztem meg. Hát, őszintén szólva, nemigen találtam megfelelő nézőpontot a fényképezéshez, pedig abból az irányból tényleg jól mutatnak a romok! Sajnos jó magyar szokás szerint a légvezetékek pókhálója mindenhonnan akadályozta a jó rálátást! Villanydrótok, kábeltévé, internet, telefon, mind-mind külön oszlopokon! Fejlövés! :-(
Végül teljesen körbesétálva a várhegyet 8 felé értem vissza sorompóhoz és vágtam bele a túra érdemi részébe. A falu feletti kis dombgerincre felkapaszkodva vettem észre, hogy most már megszüntették az elkerítést, nem kell a kerítésen átmászni, a rét szélén haladva kényelmesen elérhető a dombgerinc. A másik oldalon, a völgy alján, ahol a vonat is halad, elég nagy földmunkák zajlottak, itt a halmokat kerülgetve kellett megközelíteni a patak hídját és keresztezni a síneket. Az éppen születő töltésnek nem sok értelmét láttam, de majd csak kialakul, mint púpos gyerkőc a prés alatt!
Nógrád vára a falu felől
Kilátás az immár bekerítetlen rétről a falu felé
Földmunkák a vasút mellett
A Nagy-Kő-hegyre vezető kaptató viszont a régi volt, annyi változással, hogy most már nincs kilátás Berkenye felé a nagy irtásfoltról, mert megnőtt az újulat! Fenn a tetőn kis esővédő ház és pihenőpadok nőttek ki a földből, mégpedig 2009-ben, a Lokó pihenő oszlopára szerelt tábla szerint. A kilátás szép volt a Dunakanyar és Szokolya felé, meg is álltam pár percre pihenni és nézelődni. Lefelé a nyiladék jól járható volt, nem volt sár egy csepp sem – ez az egész túrára jellemző volt. Kényelmes ereszkedés végén értem el Magyarkutat, itt rövid kitérőt tettem az Irma-forrás melletti kis kocsmába stemplizni és inni egy sört.
Megy a vonat, megy a vonat Kanizsára...
Kilátás a Nagy-Kő-hegyről
A Lokó pihenő
A völgy útja jól járható volt, letisztíthatták a felületét, eddig ugyanis még soha nem vettem észre, hogy kilométereken keresztül jól látható rajta a hajdanvolt aszfaltozás nyoma. Jól volt jelezve a letérés az útról, könnyű volt észrevenni a Keskeny-bükki-patak völgyébe leereszkedő ösvényt. Rövid kaptatóval értem fel a Szendehely feletti mezők szélére, itt is jól volt jelezve az erdőbe való betérés helye. A 2-es útról szép volt a Naszály, alaposan meg is néztem, hiszen még fel kellett kapaszkodnom rá, aztán a forgalmas út szélén leballagtam Katalinpusztára. Délben értem el a kocsmát, stempliztem, lecsúszott egy sör itt is, aztán még ejtőztem pár percet.
A kissé elhanyagolt Irma-forrás
Kocsma a forrás mellett
Földúton a rétek között
Meredeken indított a Naszály oldalába felkapaszkodó ösvény, aztán ráálltam a hegyoldalban enyhén emelkedő földútra. Valaki panaszkodott a múltkorjában itt a fórumon, hogy milyen saras volt az út, hát, úgy néz ki, azóta javult a helyzet, mert néhány makacs (de kikerülhető) dagonya kivételével egész jó volt ez az út is! Tényleg csak pár percre álltam meg a szépen felújított Bik-kút mellett, aztán indultam tovább. Következett a hullámvasutazós ösvényes rész, aztán jött a feketeleves: a meredek kapaszkodó, végül a suvadásos ösvény fel a nyeregbe. Innen már kényelmes földúton mentem egészen a csúcsig.
A torony tövében zajos társaság készülődött a tűzrakáshoz, akkora volt a forgalom a tetőre vezető tyúklétrákon, hogy fel sem mentem. Túl sokan voltak itt, indultam is tovább pár perc múlva, negyed három felé! Ekkor jött a csúcs: már messziről hallottam a közeledő, erőlködő cross motorok hangját, végül a gerincen ereszkedő ösvényen akadtam össze velük: keményen túráztatva a motorokat, a köves gyalogúton - vagy gyakran mellette - kipörgő kerekekkel a csúcs felé tartottak! Nesze neked, sziklagyep! :-(( Innen már sima utam volt lefelé egészen a földútig, aztán arra rátérve a Török-réti P- és K- keresztezéséig.
A Bik-kút
Suvadásos ösvényen
Lefelé a gerincen - itt már hallottam a motorok hangját
Jól álltam idővel, szinte már csak a lendület vitt tovább, fel a Nagy-máj gerincére, itt pár percig sziesztáztam a pihenőház teraszán, aztán kényelmesen besétáltam Ősagárdra. Volt még háromnegyed órám a buszig, beültem hát a kocsmába, pecsételtem, aztán a söröm mellett még elüldögéltem sokáig. Valaki jól tönkretette itt a stemplit: nem tudom mibe mártották bele, de olyan ragacsos volt, hogy hozzáragadt a papírhoz, amikor pecsételni akartam!
Innen már gyors utam volt hazafelé:
Busz Ősagárd 16:32
Vác: 17:23
Vonat Vác: 17:34
Bp. Nyugati pu.: 18:04
Szerencse volt, hogy még reggel a Nyugatiban megvettem a jegyet visszafelé is, mert sejtettem, hogy csücskös lesz a váci átszállás! Nem is csalódtam: a busz késett pár percet, épp annyit időm volt, hogy futólépésben átérjek az állomásra, elmanőverezzek a pénztárnál álló hosszú sor mellett és éppen kiértem a zsúfolt peronra, mikor beállt a vonat! Fél óra alatt beértem vele a Nyugatiba, mert bár az Elvíra szerint személyvonat volt, 18:16-os érkezéssel, a valóságban zónázó, ami sehol nem állt meg! :-)
