Kedves LvT!
Az alábbit találtam dr. Asztalos István: Kisváros a Galga mentén c. könyvének 137-138. oldalán:
„ Az Alföld hatalmas térségei a török kiűzésekor lakatlanok voltak. Az ezt követő évtizedekben csak nagyon lassan népesedtek be. A birtokosok (…) mindenféle kedvezménnyel csábították magukhoz a parasztokat, csakhogy minél előbb benépesítsék a lakatlan birtokaikat. Szarvas új birtokosa, Harruckern János György élelmezési biztos is kedvező feltételek ígéretével csalogatta magához a már más vidékekeken letelepedett jobbágyokat. Nem volt valamiféle tisztességes eljárás, ám neki munkás kellett, a föld népe pedig oda húzott, ahol jobban és könnyebben élhetett. Így aztán a megyebéli Csabáról (ti. Békéscsaba), sőt más vármegyékből (Abaúj, Zólyom, Nógrád, Pest) is érkeztek lakosok, akik telepítési szerződésükben 1722. július 23-án valóban kedvező feltételeket (két év adómentesség, szabad vallásgyakorlat, malom- és kocsmatartás) részesültek. Sok faluba, messze vidékekre eljutott a szarvasi kedvezmények híre és számos helyről szökdöstek el a jobbágyok és próbáltak szerencsét a Harruckern-birtokon.
Ebben az esztendőben, tehát 1722-ben határozta el Hrdina András, Domony falu ev. Papja, hogy új helyre költözik. Az új telepítésű Szarvas papja lett, ahol 1734-ig szolgált. A visszaemlékezők szerint emberi fogyatékosságai miatt (durva, erőszakos ember hírében állt, feleségét boszorkánynak tartották) nem nagyon kedvelték. Hrdina egészen biztosan kapcsolatban maradt előző lakóhelyének lakóival, szlovák hittestvéreivel, akikkel együtt érkezhetett a a felső-magyarországi vármegyékből a Galga vidékére. Biztosak lehetünk abban, hogy neki is köze volt az aszódi jobbágyok Szarvasra csábításában. Ugyanis az 1720-as, 1730-as években 33 aszódi jobbágycsalád (egy falunyi ember!) szökött el Aszódról és kezdett új életet Szarvason.
Természetesen Podmaniczky I. János sem tűrhette jogainak és javainak ilyen nagymértékű fogyatkozását és ezért 1734-ben pört indított 33 jobbágyának visszaszerzéséért. A per kilenc évig húzódott, ám végül is a királyi tábla döntése szerint Harruckernek 17 családot vissza kellett költöztetnie a Podmaniczky-birtokra, 16 családot pedig 1600 forintért kellett megváltania, továbbá őt terhelte a tekintélyes (300 Ft) perköltség is.
A Szarvason végleg letelepedett aszódi családfők neve a következő:
Benkó IstvánDarabos MihályKolompár AndrásKolompár GyörgyKonya GyörgyKomarik MátyásÖzv. Kurucz AndrásnéKurucz JánosKurucz MártonMasznyik MártonMoravszky JánosMoravszky PálNagy György MártonNagy György ErzsébetSzabovits János.
Az aszódi jövevények új lakóhelyükön megbecsülést szereztek. Darabos Mihályt 1734-ben, Benkó Istvánt 1736-ban a falu bírójának is megválasztották. Egy tömbben lakhattak, mert külön utcát is elneveztek az aszódiakról. A nevek alapján megállapíthatjuk, hogy Benkó, a Nagyok, Kónya és Masznyik régi, már a XVII. században is aszódon élt családok leszármazottai. A többi új ember , a XVIII. század első, második évtizedében érkezhettek a Galga-vidékre, a Moravszkyak egészen bizonyosan Morvaországból. Feltehetően a két Kolompár roma vagy „újmagyar”, amiképpen a XVIII. századi hivatalos iratokban nevezték őket. Ők az első aszódi romák, akiket név szerint ismerünk. A Kurucz-családok minden bizonnyal rokoni kapcsolatban álltak egymással.
Az Aszódról szökött jobbágyok leszármazói Szarvas lakóiként élték életüket. Történetük e szép és nevezetes alföldi város múltjába épült.”
Látom érdekel az Aszód–Szarvas tengely. Ehhez ezt olvastam az Atlas slovenských nárečí v Maďarsku (A magyarországi szlovák nyelvjárások atlasza) c. kiadvány bevezetőjében (szlovákból fordítva): „[Szarvasnak] ez az [első betelepüléssel létrejött lakossági] alapréteg[e] 1734-ben kibővült 40 jobbággyal [ill. családjukkal], akik Aszódról szöktek el. Közülük 19 jobbágyot [családjukkal] 1743-ig peres úton vissza tudott szerezni a Podmaniczky család.”
Jelenkori térképen Aszódi utcát én sem tudtam felfedezni sem Szarvason, sem a környékbeli falvakban (Szentandrás, Csabacsűd), de még tanyát sem. Ez persze nem jelenti azt, hogy a múltban nem lehetett ilyen.
Zólyom város szlovák neve Zvolen. Namost melyik elnevezés származik a másikból, melyik volt az eredeti? Ha a magyar Zólyom, akkor van-e valami köze a 'sólyom' (lat. Falco) köznévhez?
> Répáshután [...] a kocsmában az 50 év fölötti korosztályból állítólag mindenki szlovákul beszélt...
Kis helyen mindig jobb a helyzet, mert a nyelvet a kis, zárt paraszti közösségek tartották meg eddig. A mai rohamos asszimilációnak, itt is, meg az ellenoldalon is az egyik legfőbb oka az, hogy ezek a kis, zárt közösségek felbomlottak. Ez a „kis globalizáció”...
> Ismered azt a történetet, hogy a szarvasi szlovákok egy része közvetetten Aszódról származik.
Nem ismerem (vagy nem emlékszem rá), de nem lehetetlen, mivel az ilyen áttelepülés gyakorlat volt. De Aszódról nemcsak oda telepedhettek, hanem a Kiskunságba is, vö. az Aszódszki név 1911-es előfordulása <[link1]>.
Szarvasi Aszódszki ugyan nincs, de van Aszódi <[link2]>, ill. Békésszentandráson Aszódy <[link3]>. Ez talán valamikori névmagyarosítás eredménye lehet. E két településen a mai telefonkönyvben is vannak Aszódiak, de Szentandráson többen 29 vs. 5 találat. Emiatt lehet, hogy inkább Békésszentandrásra telepedtek, mint Szarvasra. (E két helység közelsége ellenére nem teljesen ugyanabból a forrásokból települt be.)
Ismered azt a történetet, hogy a szarvasi szlovákok egy része közvetetten Aszódról származik.
Állítólag a helyi szarvasi földesúr Aszódról, a Podmaniczky-birtokról csábított el jó néhány, ott csak nemrégiben megtelepedett szlovák családot. A történetben szerepel valami szlovák evangélikus prédikátor, aki Szarvasról visszatérve agitálta az aszódi szlovákokat, hogy a Körös-parti városba költözzenek.
Igaz, ami igaz, arrafelé zsírosabbak a földek, mint a Galga vidékén:)
A történet Dr. Asztalos István: Kisváros a Galga mentén c. komoly helytörténeti könyvében is olvasható, tehát valószínűleg több egyszerű legendánál.
az akkori barátnőjével a Bükkben túráztak, az egyik este Répáshután bementek egy helyi kocsmába. Abban a kocsmában az 50 év fölötti korosztályból állítólag mindenki szlovákul beszélt...
> párizsra gondoltam. elég nagy hatással voltak a szlávok a magyar nyelvre.
Utóbbi persze igaz, de ahhoz nem kell a szlávokhoz fordulni, hogy az sz/z helyetti magyar s/zs-t megmagyarázzuk, mivel ez különösen jellemző a (korai) magyarra.
> Nem értem, hogy a folklór számodra miért nem érték? Különben is, korábban azt mondtad, hogy számodra ez az anyanyelv. Nincs itt ellentmodás? Vagy félreértek valamit?
Nem a személyes véleményemet írtam le, hanem a közvélekedést.
> arról nem is beszélve, hogy akár a verset is hazavághatja
> erős dialektusban beszél – ami egyébként a hazai szlovák közmegnyilvánulások sem érték, ugyanúgy, mint a magyar esetén sem, max. folklorisztikus elem
Nem értem, hogy a folklór számodra miért nem érték? Különben is, korábban azt mondtad, hogy számodra ez az anyanyelv. Nincs itt ellentmodás? Vagy félreértek valamit?
Egy kapcsolódó történet: egy verselő idős szlovák úr versét úgy jelentették meg egy csabai szlovák folyóiratban, hogy a "csabai szlovák" nyelven írt szöveget korrektúrázták irodalmi szlovákra. Én piszokul fel lettem volna háborodva, ha ez mondjuk velem esik meg (arról nem is beszélve, hogy akár a verset is hazavághatja).
Szarvason már nemigen beszél senki „mindennapi beszéd” irodalmi során szlovákul sem. Emiatt a nyelv átadása elsősorban a helyi iskola „feladata”, ahol pedig az irodalmi nyelvet tanítják. Így, aki folytatja is a nyelvhasználatot, az is egyre inkább csak az irodalmi szlovákot beszéli.
Tapasztalatom nincs, de talán a Pilisben élőbb maradt a mindennapi szlovákság. Meg persze azért a rádiósok és a tévések gyakran szembesülnek azzal, hogy interjúalanyuk erős dialektusban beszél – ami egyébként a hazai szlovák közmegnyilvánulások sem érték, ugyanúgy, mint a magyar esetén sem, max. folklorisztikus elem (a nyanyicska meg a tatyicsko esetén jól ugyan jól veszi ki magát, de náluk fiatalabbak, ill. műveltebbeknek vélelmezettek esetén taszító hatása van).
> nem lehet h a lengyelektől? hülyén hangzik, de náluk is így van.
Már mint a vareca vagy a Párizs? Ez utóbbi esetén Kis Ádám #0 már említette a szláv – nem feltétlenül lengyel – eredet lehetőségét. Amit én nem hiszek, a hasonlóság a közös forrás eredménye.
A vareca sem lengyel, ott „csak” warzachew ’főzőkanál’ alakot találtam.
> Van-e a mai szlovákban a magyar alma magánhangzóinak megfelelő hang?
Nincs.
> Ugyanis: a magyar rádió pozsonyi tudósítói (általában szlovákul beszélők) Mečiar nevét kb így ejtik: Mecsjar (magyar a-val).
Nagyon helyesen. Amikor a Dunán–Ipolyon innen /mecsjár/-nak ejtik, akkor sem úgy ejtik, ahogy a szlovákok. Ebben az esetben is hanghelyettesítés történik, csak a rövid ajakréses szlovák /ă/ hang helyett mondanak hosszú ajakréses /á/ hangot.
A Dunán–Ipolyon túl pedig más hanghelyttesítéssel élnek: a rövid ajakréses szlovák /ă/ hang helyett ejtenek rövid ajakkerekítéses /a/-t. Itt a hanghosszt „áldoztuk fel”, ott pedig az ajakmozzanatot.
Egyébként, ha megnézed Dzurindza nemét itt sem /dzurindá/-nak ejtették „alanyesetben”, hanem /dzurinda/ volt, ebben az esetben, és általában is mi is úgy helyttesítunk,ahogy a pozsonyi magyarok.
Van egy pár kivétel: az /ăr/ végződést a sok -ár végű szavunk, nevünk miatt analógiásan itt inkább /ár/-nak magyarosítjuk. De ezek a mi szokásaink, és nem feltétlenül a szlovákiai magyaroké.
Annál sem inkább, mert ők tudnak szlovákul, és ők tudják, hogy j és félhangzós i után nem állhat hosszú magánhangzó a szlovákban: éppen ez a nyelvi műveltségük lehet az oka, hogy nem élnem a kivételes „belmagyar” ejtésmóddal.
> Ikladon kifejezetten varecának ejtik (zárt e-vel és c-vel), de lehet, hogy ez már egy rontott alak.
Posszibilis szlovák szó lenne még a varica is: ez is lehet bármi főzéssel kapcsolatos dolog, bár az irodalmi nyelv nem használja, és én sem ismerem.
Az -(i)ca igen elterjedt és produktív (pl. kicsinyítő) képző, míg az -(e)cha a múltból itt maradt, már elhomályosult toldalék. Lehet, hogy az „egyedi” alakú varecha-ra rátelepediett a posszibilis varica alak, és kontaminációjuk eredménye lett a vareca.
"Amennyiben a vareca íráshiba varecha helyett, akkor igen:"
Hát nem tudom, mert Ikladon kifejezetten varecának ejtik (zárt e-vel és c-vel), de lehet, hogy ez már egy rontott alak. A ch-t a szlovákban kemény h-nak kell ejteni?
> Somorja [...] Állítólag ez a név Szűz Mária nevéből ered. Igaz?
Majdnem. A Szent Mária névből, ill. annak népies /szemmárja/ kiejtéséből ered. Ez utóbbiból lett előbb hangrendi illeszkedéssel (és az mm megrövidülésével) Szamarja, ill. Szomorja: ezt dokumentálja a német Somerein és a latinosított Samaria (a lat. St. Mariae Fanum ’Szt. Mária temploma’ mellett). Majd talán a som növénynév, a bibliai szamaritánus szó korábbi samaritánus kiejtése, vagy más analógiájának hasonlító ereje nyomán a szókezdő sz-ből s lett.
Legalábbis szláv (mert általános szláv szó; ’üst’ az eredetibb jelentése), viszont a szlávban a gót katil-on keresztül a latin catillus ’tálacska’ a forrása.
> vareca [...] Nagy fakanalat jelent Ikladon, a szlovákban is?
Amennyiben a vareca íráshiba varecha helyett, akkor igen: <http://kssj.juls.savba.sk/kssj.cgi?term=varecha&s=exact&inenc=utf-8&outenc=utf-8> ’főzőkanál, fakanál; minden lében kanál <ember>; merítőkanál; öntőkanál <formába öntésnél>’
Van egy mese is, amelynek az a szlogenje, hogy Var, vareška, var! ’Főzz, kanalacskám, főzz!’ – Ez kb. a Terülj, terülj, asztalkám megfelelője. (A vareška a varecha kicsinyített formája.)