Fazekas is komolyan botanizált, és ugyanabból a korból és helyről Csokonai, Főldi is.
Az eredeti szöveg így szólt, ebben reflektált az elnevezésekre is (az 1817-es eredeti kiadást idézem betűhíven)*:
„Doctori módonn Harmadik újjával meg-bökvén homloka búbját: Fördő-víz szaporánn, úgymond, és fűvek! ezeknek El-számlálja külön neveket; száz erdei réti Dudvák vóltak ezek; nyúl, farkas, béka-tseresznyék; Medve-, szamár-, disznó-, eb-, egér, kutya-, matska-tövissek; Hát meg az Angyal-szent-’s ördög gyökerek (mivel akkor A’ fűvek neve tsak barom, ördög, ’s szent vala; Fűvész- Könyv még nem lévén).”
* 1817-es kiadás kettő is volt, ugyanolyan kiadási adatokkal, de kisebb eltérésekkel. Ez a kettő közül az egyik, amit a kritikai kiadás „B” változatnak nevez (magam olvastam össze OSZK-beli eredetivel, tehát elég korrekt, korrektebb a – sajnos elég felületes – kritikai kiadásnál); a betűhívség annyiban sérül, hogy az ő és az ű a kiadásban pont-pont-vesszőcskés volt, csak azokat itt most nem tudnom megjeleníteni.
Testaccio Rabja rövid állásfoglalásával mint konklúzióval egyetértek, némi magyarázat azért nem árthat. Az eredeti fazekasi mű Harmadik levonásában teljesen más növénynevek szerepelnek (miként ez az eltérő versformából is következik), tehát nem kell korabeli forrásokkal számolni (ennek ellenére megnéztem Főldi Természeti históriáját, illetve Csokonai szójegyzékeit, negatív eredménnyel). Elvben lehetnének népi növénynevek, de a növénynévszótárak (a Cserey, a Halmai és a Csapody–Priszter kifejezetten erős népi növénynevekben), illetve a tájszótárak se utalnak arra, hogy a mamonya ne hapax morféma lenne, illetve hogy tyúkturbolya mint összetétel létezne. Szóval szerintem is minden valószínűség szerint Romhányi leleményéről van szó.
Nemrég egy növényneves topikba érkezett ez a kérdés:
"Sziasztok!
A Lúdas Matyi rajzfilmváltozatában (Dargay-Nepp-Jankovics-Romhányi) a második viszonzott verés elött gyógyfüvekért küldi el a legényeket Matyi. Szó szerinti felsorolással: "Szagosmüge, lisztmamonya, macskagyökér, tyúkturbolya, kutyabengevakarék, mindegyikből tíz marék!"
A szagosmüge és a macskagyökér ismerős, a többi nem. Mifélék ezek? Létező, ma már nem használatos megnevezések, avagy nyelvi lelemény(ek)? Köszi."
Kérdeztem botanikus barátokat, kerestem könyveket (Meliustól más botanikai munkákig) de nem tudtunk még rájönni, mi lehet a lisztmamonya és a tyúkturbolya. Így egyelőre még ott tartunk, hogy azt se tudjuk, milyen növény, ami azt illeti, a mamonya szót én ekkor hallottam először. Van bárkinek bármi ötlete a megfejtésre? Egyben elnézést a fél-offért.
Ha nem veszitek zokon, idemásolom Vasmer szócikkét:
WORD: Рим
GENERAL:ри́мский, ри́млянин, укр. Рим, др.-русск., ст.-слав. Римъ ΏΡώμη (Супр.), болг. Рим, сербохорв. Ри̑м, род. п. Ри́ма, ри̑мскӣ, ри́мљанин, чеш. Řím, římský, слвц. Rím, rímsky, польск. Rzym, rzymski.
ORIGIN: Наиболее вероятно заимствование из д.-в.-н. Rȗma, гот. Rūmа "Рим", причем герм. r было субституировано мягким ŕ; см. Мi. ЕW 279; Миккола, Мém. Sос. Néophilol. 7, 278; Стендер-Петерсен 347 и сл.; Преобр. II, 203. Ср. воло́х, в фонетическом отношении -- также крыжовник от *крижь: лат. сruсеm. Кроме того, при объяснении исходят из прилаг. римьскъ, которое возводят к д.-в.-н. römisk; см. Мейе, Ét. 332; Корш, Сб. Дринову 58. С др. стороны, пытаются объяснить Римъ непосредственно из лат. Rōmа через посредство таких слав. диалектов, которые уже начали утрачивать различие мягких и твердых согласных; см. Мейе, МSL 11, 178 и сл.; IF 5, 334; Мейе -- Вайан 102; Богач, LF 35, 223 и сл. Не годятся в качестве параллелей далматские местн. н. Nin, Solin, Skradin из Nоnа, Sаlоnа, Sсаrdоnа, ср.-болг. Бъдынъ (совр. Видин) из Воnōniа, так как здесь представлено стар. у из народнолат. ū, вопреки Брюкнеру (AfslPh 42, 141). Невозможно фонетически объяснение из греч. ΏΠώμη (вопреки Маргулиесу (Соd. Supr. 70; AfslPh 41, 171; 42, 123 и сл.); см. Фасмер, ZfslPh 4, 411; 5, 410), поскольку греч. *ΏΠούμη нигде не засвидетельствовано. Из греч. ΏΡώμη, ῥωμαῖος происходит араб.-тур. rūmī "восточноримский, греческий", уйг. rumi "западный, римский" (Вамбери, Uigur. Spr. 229), также ст.-слав. румьскъ (Сергиевский, ИРЯ 2, 357). Не может быть также речи о кельт. посредстве, вопреки Шахматову (AfslPh 33, 96). Под влиянием греко-лат. образованности в Москве XVI--XVII вв. встречается форма Ромъ, ромлянинъ (Соболевский, Перев. литер. 288; Мартель, Мél. Воуеr 274).
Azaz (rövidítve)
A legvalószínűbb az ófelnémet Rȗm, illetve a gót Rūm átvétele , mibek során a német r-t lágy ŕ helyettesíti [ezután bizonyító hivatkozások és analógiák]. Más magyarázat a римьскъ melléknévnek az ófelnémet römisk-ből való származását feltételezi. Mások közvetlenül a latinból próbálják szármzatatni, olyan szláv nyelvek alapján, amelyek keydték elveszíteni a lány és kemény mássalhangzók közötti különbséget. (Olyan bnanalógoák, mint a Бъдынъ - Воnōniа.
A görög ΏΠώμη-ból való származtatást Vasmer lehetetlennek mondja, miként a kelta eredetet is ,kizárja.
A választ nem tudom, csak megpróbálok hangosan gondolkodni. Mivel a szláv nyelvekhez kapcsolódó kultúra jelentős részben hagyományosan görög orientációjú, felmerülhet, hogy a Rim alak is a görögön keresztül érkezett. Márpedig nem tartom elképzelhetetlennek, hogy a ‛Ρώμη mellett létezett valami diftongusos alak valamelyik nyelvjárásban: *‛Ρόιμη. Az οι diftongus azonban idővel -vé monoftongizálódott. És már szolgálhatott a kölcsönzés alapjául. Hangsúlyozom azoban, ezek kóbor ötletek, semmi különösebb megalapozottság nincs mögöttük (lehet, hogy egy grecista vagy egy szlavista első ránézésre szarvashibát talál a felvetésemben).
A csehben ma egyformán hangzó i és y régebben valószínűleg nem volt azonos. Az y-nal jelölt hang (az orosztól is támogatva) jerü jellegű hang lehetett, azaz mély hangrendű i volt. Nyilván a megelőző mássalhangzóra való eltérő hatásuk akkorra datálható, amikor a két magánhangzó még különbözött.
Köszönet a magyarázatért. Most már csak az i magángangzó rejtélye marad - eszerint az összes szláv nyelv Rómájában - és mindent értek.
Kosbor: Himveréb vérét nem iszom, a kapitoliumi farkas másolat (mint nemrég kiderült - és negyven éve egy magyar már megrongálta a Pietát, nem fogom követni.)
Rumci, köszönöm szépen! Érdekes, kifejezetten Rácz Jánost kerestem, mikor előbukkant a kosbor szó eredetének problémája, s akkor elkerülte a figyelmemet.
(Testaccio Rabja, ha kéne egy dupla adag kosbor, de nincs épp kéznél, mint olvasod, jól jöhet még a hím veréb vére is. Azt nem mondom, hogy törd porrá egy kos heréit, bár ha könnyebb, mint egy farkasét, uccu neki. Igaz, a capitoliumi farkas sajnos nőstény volt. ;)
A szláv nyelvek mássalhangzórendszerének jellegzetessége az ún. lágy és kemény, azaz a palatalizált és faringealizált-velarizált képzés oppozíciója. A lágy r-nek a csehben az ř, a lengyelben a rz felel meg. Tehát az orosz Римnek a cseh Řim, az orosz Рымnek a cseh Rym felel(ne) meg. NB. a cseh i és y ugyanaz a hang (csak a megelőző mássalhangzó viselkedése más).
A többi szláv nyelvben egységesen Rim, csak a cseh és a lengyel deviáns. Annyit tudok, hogy a cseh ř és a lengyel rz (mely különben megfelel a ż-vel jelölt hangnak), képzésükben mind egymástól, mind a magyar zs-től eléggé eltérnek, viszont mi nagyjából mind a kettőt zs-nek halljuk. Hogy milyen történeti hangváltozások állnak mögöttük és ezeknek mi közük van ehhez a szóhoz, hát remélem, van itt valaki, aki meg tudja mondani.
Én azt találtam, hogy az Orchis nemzetség a gumó alakjáról kapta a nevét és a nemzetségről kapták a nevüket az összes orchideák. A mágiában alapvető a külalak és a feltételezett hatás közötti analógia. A szóösszetétel és a herék kapcsolata a szöveg alapján viszont nekem kicsit zavaros.
Van két Nyelvőr-cikk a tágabban (de nem határtalanul tágan) vett témában Rácz János tollából (ő növény- és állatnévi tárgyú cikket igen sokat publikált az elmúlt években): http://nyelvor.c3.hu/period/1241/124113.htm http://nyelvor.c3.hu/period/1244/124409.htm
Rácz János azt írja, hogy a kosbor „a TESz. szerint (2: 586) ismeretlen eredetű, és elhomályosult összetételként való magyarázata nem meggyőző. Pedig a kos állatnévvel való összefüggése vitathatatlannak tűnik. A szerelmi alkímiában nem csupán a nemi vágyat serkentő növényeknek, hanem az állati eredetű kivonatoknak is fontos szerepük volt. IX. Károly orvosa, Nostredamus óta tudjuk, hogy a hím veréb vérétől a szarvas spermáján át a bika, a farkas és mindenekelőtt a kos porrá tört heréjén kívül mi mindent vettek igénybe a különleges recepteknek megfelelően. A szerelmi bájitalok és gyógyborok egyik fontos serkentő növénye volt a kosbor. Kétségkívül idetartozik egy régi forrásban fölbukkanó adat és annak német megfelelője, mely Rapaics állítását (l. alább) igazolja: R. XVI. sz. második fele: kosmonj nözö fw ’Satyrion trifolium; Stendelwurtz’ (NépNyelv 1935: 184). A TESz. és az EWUng. (805) nem fogadja el Bárczi Géza ’kosmámorító’ (SzófSz. 173) értelmű - szintén kérdőjeles - magyarázatát, mely a nevet elhomályosult összetételnek fogja föl. Pedig egy régi gyógynövény neve ez, melyet a mai korban a Viagra kezd helyettesíteni. Rapaics véleménye szerint (MNy. 39: 144) az orchist régen a magyarban a növénynevekben mindenkor a mony-nyal helyettesítették (kos + bor ’Orchis’, melynek ’mony, here’ a jelentése), és kosbor szavunkat Calepinus magyar munkatársa, Laskai Péter alkotta a satyrion magyar megfelelőjeként. Pliniust idézi, aki természetrajzában a következőket írta a satyrionról: »már akkor is szerelmi ingert érez az ember, ha gyökerét a kezébe fogja, még inkább, ha savanykás borban megissza. Renyhébb kosoknak és bakoknak is adják italukban. Et a Sarmatis, equis ob adsiduum laborem pigrioribus in coitu, quod vitium prosedamum vocant«. A kiemelt sor bizonyítja, hogy Laskai mit értett kosboron (R. 1706. PPNomH).”
Üdv! A kosbor szó eredetéről azt írja a szófejtő szótár, hogy az eredete ismeretlen, tántalán egy mesterséges összetétel (kos + bor), de ez nem valószínű. Jelenleg is ismeretlen az eredete?
Mivel a románban létezik egy geamantan 'bőrönd' szó, megnéztem a román értelmező szótárban: török camadan, pontosabbat nem ír. Sajnos a jelentés fejlődéséről sem a törökben vagy másutt. Ugyanis az internetes török szótárak nem tudnak a szó 'bőrönd' jelentéséről.
Patyolathoz itt vannak még a Néprajzi Lexikon <a href="http://www.google.hu/search?as_q=patyolat&hl=hu&num=10&btnG=Google+keres%C3%A9s&as_epq=&as_oq=&as_eq=&lr=&as_ft=i&as_filetype=&as_qdr=all&as_occt=any&as_dt=i&as_sitesearch=http%3A%2F%2Fmek.oszk.hu%2F0210" target="_blank">találatai</a>.