FIGYELEM! A topicban sajnos már nem lehetséges egyenesen az azt indító szakemberhez - Dr. Treuer Tamáshoz - fordulni az esetleges panaszokkal! Kérjük kedves látogatóinkat, hogy amennyiben sürgős segítségre lenne szükségük, ne a topicban próbálkozzanak, hanem forduljanak a megfelelő szakrendelésekhez!
Megértésüket köszönjük:
a moderátorok
Főállás, tanítványok (angol, német), távmunka, phd... mégis evészavaros vagyok. Bár ez gondolom kevés. Nincs jobb dolgom, ezért vagyok kajaparás. :] Biztos meglesz erre is az ironikus válaszod. :)
Ez esetben szakembert javasolok..... sajnos iszonyú nehéz uralkodnunk önmagunk felett néha, ha ez súlyosság válik akkor mindenképp szakmai segítséghez kell fordulni. pszichológus vagy más szakember szükséges.
Tudom, tudom-tudom, hogy nem én irányítok. Minden reggel felkelek, boldog vagyok, mert érzem magamban az erőt irányítani. Este 7-8 körül úgy csap le, mint egy hullám..és csak a reggelt várom..
Persze, ez tök egészséges!!! Az nem lenne az, ha egymás nélkül semmire sem lennétek képesek. Mi is sokat vagyunk együtt, Ő az utcára se engedne egyedül, ha tehetné, de azért mindennek vannak határa:))
Szerintem jó solog az ölelés, a puszi, szinten tartja az intimitást. Ezek nélkül hamar a hálószoba is rideggé válik.
Rengetegen szülnek csak társadalmi elvárásból, hogy hagyják már békén őket az örömszülők...vagy épp megunták egymást a házastársak...Mikolttal értek egyet, hogy nem kell mindenkinek.
Nyilván mindannyian más típusú emberek vagyunk. Természetesen külön is elvagyunk. Most is például edzésen van a férjem és jól is esett egyedül itthon lenni.
Soha nem utáltam őket. Amennyire csak tudtam, túltettem magam rajta, valahogy öregkorukra meg is bocsájtottam, különösen apukámnak. Rájöttem, miért viselkedett így, miért volt annyira frusztrált, persze a dühöngését nem a családon kellett volna kitöltenie.
Már anyám hasában rugdosott ("kirugdosom belőled a kölyködet"), mert elég idős volt mikor születtem, és szégyellte, hogy az ő pozíciójában, egy ilyen idős embernek kisbabája születik.
De nem sikerült a kirugdosás...
Már mindketten meghaltak. Anyukám 10 éve, apu 5 éve. Hogyan is tudnám utálni őket. Csak eszembe jut, mennyi rosszat (és jót is) köszönhetek nekik.
De legalább élek. Igaz, milyen életet. De mégis, nekik köszönhetem, hogy élek, nem?
Én nem mondom, hogy én semmit nem hibáztam. De nem tudtam, mit csinálok, mikor elkezdtem éhezni. Mindenki hibás, aki akkor nem törődött velem. Tanárok, osztályfőnök, osztálytársak, senki nem kérdezte meg úgy komolyan, miért nem eszem, miért fogyok.
en nem igy latom. szerintem akkor jo egy hazassag, amikor mindket fel jol erzi magat benne. en pl. nem szeretem a puszilgatos-olelgetos kapcsolatokat, nem szeretem a felorankenti telefonhivasokat, es igenis szeretem, ha elmegy kocmazni nelkulem, es egyedul vagyok otthon. a kozos programok mellett szeretek megorizni magamnak egy bizonyos merteku privat szferat.
ettol meg egy olyan hzassag is mukodhet, amiben a felek csak es kizarolag egymassal erzik jol magukat. csak en nem vagyom ilyen hazassagra.
Tisztában vagyok azzal, ki miért hibás. Már jó rég óta a saját kezemben van az életem és én csak cseszem, csak cseszem el. Az ő része a lelki dolog, de a testemet én teszem tönkre. Nem élek illúziókkal.
Vele beszélni sem lehet. Mindenre megsértődik, felháborodik. Mindegy.
Ez alatt azt értem,hogy rengeteg olyan házasságot látok,ahol éldegélnek egymás mellett,mert már megszokták egymást, de az udvarlás, kedvesség már elmúlt. Jól érzik magukat egymás társasága nélkül. Pl. Jaj,de jó,nincs itthon az asszony stb..
Mi mindenhová együtt megyünk,soha egy rossz szót nem mond rólam a férjem,inkább dicsér és áradozik rólam. Nem szeret nélkülem menni sehová. Napközben is ha úgy adódik, megölelgetjük,megpuszilgatjuk egymást. Számomra ez jelenti azt,hogy szeret. Többségében nem ezt látom a házasságokban.
Nem tudhatod. Ezeket a dolgokat el kell mondani, meg végig kell küzdeni. Ha megteszed, akkor sokmindent megkapsz, önállóságot, nyugodtságot, ilyesmit, de sokmindenről le is kell majd mondanod. Pl. arról az illúzióról, hogy mindenért ő a "hibás".