ez is jó, meg a Paul Kidby-féle is, ami pl a The Las Heroban látható. nem találtam belőle képet a neten, de valami ilyesmi (szintén Kidby, ha minden igaz)
az eddigi egyik leg"tökéletesebb" kép Vetinariról. szerintem nagyon-nagyon hű. tudom, kissé primó vagyok, hogy nem tudom, hogyan kell képet betenni. de én a clacks-re specializálódtam =)
Tőlem is respect maximus Glowface-nek! Várjuk a második turnust! És a film is nagyon tetszett - mindenféle kifogást lehet persze találni, de összességében igen kiváló feldolgozás szerintem.
nem azt mondtam hogy nem tetszik, csak a többihez képest kevésbé: elolvastam azt is már vagy háromszor :) az egyetlen ami "nem bejövős", az a Color of magic. Kövezzetek meg, de valamiért nem tudtam megszeretni.
Ha egy kicsit több Vetinari kell, akkor olvassátok el a Jingo-t. Rengeteget szerepel benne - és nem a szokásos helyszineken. (Gyakorlatilag felderítő útra megy Leonard of Quirm, Colon és Nobby társaságában, aholis arab nőknek álcázzák magukat.) A fiatal Vetinari pedig a Night Watch-ban szerepel viszonylag sokat.
Verinari, nem vagy egyedül... Ha törik, ha szakad, most nekiveselkedek a Men at arms-nak. Lesz ami lesz..de legalább megróbáltam elolvasni, nem? :)
Tetszett a Hölgyek és Urak, de valahogy - mint az eddigi banyás történetek sem - nem igazán jött át. Sokat nevettem, jól szórakoztam, de valahogy nem éreztem, hogy igazi veszélyben lenne Lancre vagy urambocsá' a Korong pár suttogó tünde miatt. Na mindegy, ez ilyen lett...azért nem volt rossz.
Csak azért írtam. mert az Agatean Empire azon a kontinensen van.. tudtommal... (de mondom, sajna még nem olvastam). Valaki nyilatkozzon, akinek jobb az angolja :)
Nem, nem csak neked...
Én azt hiszem leginkább a különféle szinteken megjelenő társadalomkritikáért és a legváltozatosabb formában előbukó párhuzamokért szeretem a Korongvilágot :)
Az Interesting Times arról szól, ahogy Cohen meg a Silver Hord elfoglalja az Agatean Empire-t, nem? Amúgy szerintem Pratchett mindegyik történet-szállal mást-mást akar kifejezni is. A Monstrous Regimentet pl szerintem kicsit össze lehet hasonlítani a Small Gods-al, mert ugyanaz a vallásos fanatizmus jelenik meg, stb. Én viszont már nagyon-nagyon szeretnék egy könyvet Vetinari főszereplésével... *tear* Egyébként csak nekem van olyan érzetem, hogy az Ankh-Morporkban játszódó regények szinte már nem is fantasy-k, hanem valami jóféle kis steampunk? Én pl Ankhot mindig is úgy képzeltem el, mint a City-t a Thief-sorozatból. Főleg az ipari forradalom hajnalával kezdetett egyre tetszetősebbé válni számomra ez a párosítás... (lásd Thief:Metal Age)
Csatlakozom, már ami a Halált (főleg!), Rincewindet és az őröket illeti :)
Nekem például a boszik nem a szívem csücskei, de azért azt se teszem le...
Sajnos angolul nem igazán megy a dolog, jelenleg az a projekt megy, hogy amit már olvastam magyarul, annak esek neki angolul és aztán talán a többinek is neki merek állni.
Igen, ráadásul azt veszem észre - korábbi hsz-ek alapján is -, hogy ezek csoportosítva jelennek meg. Van aki a Rincewind-es regényeket szereti jobban, mások az őrség-történetszálat, megint mások a banyákat, stb... És általában senki sem szereti mindet együttvéve - valószínű lehetetlen is annyi mindent fejben tartani. :) Nekem Rincewind, a Halál, valamint az őrök (Nobbs, Kolon, ...) a kedvenc karaktereim, így a rájuk épülő történetek a kedvenceim.
Fifth Elephant-ra visszatérve! Épp a Men at Arms a következő regény, ami ráadásul őrös is...hmm hmm :)
...és lám milyen sokfélék vagyunk, nekem pont fordított véleményem van: az első két könyv nem igazán tetszett, a későbbiek viszont egyre inkább (hozzátéve, hogy a legutóbbi könyvek, például a Monstrous Regiment, The Truth és a Going Postal-Making Money nekem sem a szívem csücske). A Small Gods, Interesting Times és a Hogfather és a Thief of Time a kedvenceim. És bár nem Korongvilág, de a Good Omens is elképesztően jó, nálam második helyezett a small gods után (előbbit Neil Gaimannel közösen írták).
mindenki másért szereti Mr. Pratchettet, nem igaz? :)
Bizony jó, én ezekkel a könyvekkel tanultam meg angolul olvasni. De ne a 5th Elephant-tal kezdd, előtte van egy csomó Vimes könyv... ezek kellenek ahhoz, hogy értsd, hogyan lett belőle akkora ember, hogy követségbe küldjék. (Men at arms, Feet of Clay, Jingo, ilyen sorrendben.)
Tudom, mennyi Korong-köny van :) egyszerűen úgy értettem, hogy úgy 10 felé nekem kicsit már megkopott. Ami a többi könyvet illeti, nemrég elkezdtem olvasni a Fifth Elephant-ot....21 oldal után rájöttem, hogy előtte 9 éven át hittem azt, hogy tudok angolul. Pedig de jó is lenne mindet elolvasni...
kicsit mintha veszített volna Pratchett az energiájából Ember, ezután még írt 32 Korongvilág könyvet. :-)
Nagyon hosszú a sorozat, közben a szereplők jelleme is változik, no meg a környező világ is. (Az utóbbi könyvekben pl. Ankh-Morpork határozottan kapitalizálódik.) Az tény, hogy a kezdeti fantasy érzés egyre inkább átalakul Föld-paródiává. (Gondolom, mindenkinek föltűnt, hogy a Making Money-ban - a magát nőnek gondoló gólemen kívül - már semmi fantasy jelleg nem volt.)
Különös, hogy csak most találtam rá erre a fórumra, hisz már jónéhány éve Pratchett könyveinek rajongója vagyok. Nálam - természetesen csakis az első 2 könyv után - a Mort, a Bűbájos a Piramisok és az Őrség viszi a pálmát. Az utóbb megjelent könyvek kicsit csalódást okoztak, - amellett, hogy a Mozgó képek szerintem zseniális -, kicsit mintha veszített volna Pratchett az energiájából - jobb helyeken energikusságából. A Kisistenek nekem mély csalódás volt. Most olvasom a Hölgyek és Urak-at, ami eddig nem rossz, de a nevek ferdítésébe nekem néha beletörik a bicskám. Néne helyett Anyó-t olvasni, holott ez sokkal jobban hasonlít az Ángyi-ra, aki viszont most Nagyi, ami viszont erősen korrelál a Néne-re...bizony sokszor hátra kell lapoznom. De persze jónak jó, mint az összes eddigi boszi-regény.
A film. Bennem is vegyes érzéseket keltett. A fantasy-ban az a jó, hogy amikor olvassuk, mindenki elképzeli valahogyan az adott környezetet, a várost, a szereplőket; mindegyikünké különbözik, és mindegyik helyes, mert a sajátunk. Aztán jön a film, ami kész tények elé állít minket, és nem biztos, hogy úgy jelenik meg a szemünk előtt, ahogyan azt elképzeltük. Én a Korongvilágot a régi Discworld játékok és Paul Kidby rajzai alapján próbáltam magamnak lefesteni...és a film mást mutatott. Persze minden gyönyörűen kivitelezett, az Ankh mocskos, a Művészetek tornya nagy, a Poggyász úgy jó ahogy van, stb...tehát inkább csak apróságokra gondolok. Rincewind tényleg nem öreg varázsló, erre több utalás is van (a rajzok is többek közt). Azért lett úgy ahogy, mert David Jason már egy korábbi filmben is játszott és ő szerette volna eljátszani a figurát. A Könyvtáros nekem nem jött át, a helyszínek közül a Peremcsobaj és Wyrmberg illett bele az általam felállított képbe (de ezek nagyon). Nagy kedvencem lett Vetinari, egyszerűen lenyűgözött a játéka, szereteném még több filmben is látni! Kétvirággal szerintem nem volt baj, a ruhájához pedig egy kis adalék az imdb-ről: azért lett ilyen élénk, hogy ne zavarjon bele a blue- és green screen-es jelenetekbe. Jó, mi? :) Lehengerlő koreográfiát láttam gyönyörű zenével (utóbbit inkább hallottam), és a kritikáim ellenére magával ragadott. A film tetszett...de továbbra is azt mondom, hogy a fantasy elsődleges formája a könyv, így a könyv sokkal jobb. A felirathoz még nem volt szerencsém - nekem főleg a 2. részben volt 1-2 gázosabb perc, így kíváncsian várom! Ja és látatlanban is szép munka! :)
Ne higyjetek annak, aki azt mondja, hogy egy órával kevesebbet alszunk. Én ma 11-kor keltem és 10-kor szoktam. Puff.
