Kérdésem röviden: sikerült valakinek huzamosabb idő után elhagynia a Rexetint, s ha igen, mennyire volt zűrös?
Történetem hosszabban: életem első és utolsó találkozója a fűvel katasztrofálisan végződött (alkoholon kívül semmit nem próbáltam sem előtte, sem azóta). Sok is volt, talán nem is az volt, iszonyatosan kiütött. Kb. egy hét alatt tudtam használható szintre összavakarni magam, majd úgy fél hónap múlva volt egy flashbackem, és kaptam egy jó combos pánikrohamot.
Megmaradt a szorongás, úgyhogy két nap múlva bejelentkeztem a kerületi pszichiátriai gondozóba.
Kevert szorongásos zavar.
Frontint és Rexetint kaptam, valamint beutaltak terápiára is.
A gyógyszerek működtek, a terápia zseniális volt, rendbe tudtam szedni sok régi elmaradásomat a lelkemben.
A sztori kezdete óta eltelt másfél év.
A Frontint gond nélkül letettem (ahogy a doki mondta), ezen felbátorodva hetente negyedenként elkezdtem visszavenni a háromnegyed szem Rexetint (30 mg-os egy egészről indultunk, de egy negyedet próbaképpen már korábban csökkentettem).
A negyedik héten olyan rosszul lettem, hogy négy napig bírtam, újra szednem kellett.
Egyébként mellékhatás szinte alig van, de hirtelen csak felszaladt úgy 10 kiló, és érzelmileg eléggé lekorlátozva érzem magam.
Megpróbáltam kéthetente egy nyolcaddal (!) csökkenteni.
Amikor elfogyott, megint rosszul lettem. Lezsibbadtam, a hideg futkosott bennem, és iszonyatosan félni kezdtem.
A legrémisztőbbek pedig azok az epizódok voltak, amikor úgy éreztem, hogy a valóságot eltávolodva szemlélem. Rettenetes volt, mert alapvetően nagyon ragaszkodom a kontrollhoz olyan értelemben, hogy magamat én irányítom. Apropó, gondolatok ereje: tapasztalom, hogy amikor sokat agyalok ezen, elkezdek sodródni affelé, hogy átzuhanjak a félelembe, ahol minden bizonytalan, és ahol még a puszta lét is értelmetlennek tűnik. Valahogy érzékenyebb lettem erre.
Csak én sosem voltam ilyen azelőtt, és ez borzasztóan frusztrál.
Önismeretből egyébként hatalmas lecke volt ez a betépős baleset, de hogy miért próbáltam ki? Kíváncsiságból. Muszáj volt tudnom, hogy mi az, ami így megosztja az embereket.
Szia! Bocs, igaz, nem tőlem kérdezted, de mivel érintett vagyok, hátha másnak is hasznos: nekem 25 éve van IBS-em, alattomos módon az IBS-re épült rá a generalizált szorongás, a pánikzavar, fóbia stb. Nyilván az IBS is az arra fogékony, a külvilág hatásaira, a stresszre érzékenyebben reagáló embereknél jelentkezik. Van, akinél enyhébben, van, akinél meg gyakorlatilag kezelhetetlen. Lehet bogozgatni, mikor és honnan indult el. 25 éve hisztinek gondolták, az akkori gasztroenterológusok közül is sokan tagadták. Ezt az egész kálváriát nem kívánom senkinek.
Nagy igazság, de nem tudok ellene semmit tenni, amúgy is öreg vagyok már
Roppant taszító egy vérszívó élősködővel egy percet is eltölteni..."
Ebben az esetben azt gondolom az "energiaszívó" energiavámpir én vagyok. Ez ellen sem tudok mit tenni. B.nőm ismeri az egész pánikos életutamat, jött vbelem, kisérgetett átsegitett a szar állapotokon nem rövid ideig
Kivel tudnám megbeszélni hogy szarul vagyok? Senki mással
Amugy is most tiszta pánikban vagyok
Tegnap még semmi, aztán ma reggel nagyon szar közérzettel ébredtem, mintha nátha, mintha a torkom
Tegnap részben szétkaptam a motorom, gondoltam ma veszek hozzá egy spec. alátétet és összerakom
Hát igy tervezhet egy ilyen pánikos mint én :(
Felhívtam kedves ismerősömet autó vizsga ügyben
Decemberben elkapta a covid. Azt mondja szörnyű volt, és még mindig érzi hogy nem 100as az egészsége
Ma kellene körzetihez menni hogy ránézzen a lábamra, mert csak távgyóygszerezett
Asszem én ezt lemondom
Ha csak influenza ugyis túlélem, ha covid akkor annyi
Afrancba szétbőgöm a szemem, aztán hogy nézek ki piros szemüen :)
Szia! Én írtam választ neked erre a gondra még szeptemberben, amikor legutóbb felvetetted. Mint sajnos gyakorlott IBS-es, árérzem a gondodat. Mivel más is volt abban a hozzászólásban, kimásolom ide a vonatkozó részt:
HakapesziM, picit IBS-érzetem van a leírásod alapján, ha megengedsz pár gondolatot. Duspatalint próbáltad? Korábban egy IBS-fórumon voltam sokáig, rengeteg hasonló szitut olvastam, mint a tiéd. Szóval sokan SSRI-t vagy esetleg SNRI-tkaptak, azzal elvoltak vhogy, ki jobban, ki rosszabbul, aztán jó pár éve van itthon is ez a Duspatalin nevű szer, recept nélkül kapható, sokaknak bevált. UK-ban régóta adják. Nem antidepi, hanem inkább oldja a rögtön futni kell jellegű rohamokat. Én is szedtem, és amikor csak magában szedtem, tehát nem volt mellette antidepi stb., akkor segített azért vmennyit. Gasztrós doki javasolta egyébként. Mellékhatásaként enyhe szédülés lehet az elején, azért írom, mert a munkád miatt ez fontos lehet, nehogy baj legyen ebből. Ahogy pl. IBS-re, igaz, hogy off label, tehát hivatalosan nincs benne a leírásban, de a loperamid is szedhető. Szintén a gasztroenterológus ajánlotta. Sok sorstársam napi egy Imodiummal/Lopediummal éli az életét húzósabb időszakban. Ha mennie is kell, mégsem az a futni azonnal szitu. Meg minőségi probiotikumot javasolnak még, itt ki kell kísérletezni, kinek mi válik be.
Volt minden. Hasi UH, teljes béltükrözés stb. Gyulladás volt, de fekély nem. Egyszer véres széklet is. Ez '19 októberben volt. Felmerült a colitis ulcerosa is, de annyira nem voltak súlyosak a tüneteim, mint amiről az olyan betegségtől szenvedők beszámolnak. Laktóz intolerancia negatív.
Stresszre jön ki, most már látom, egy bő év eltelt. Már kiismertem, tudom kezelni, de ezzel együtt zavar. Otthon semmi bajom, mindig jó étvágyú voltam. Az alkohol is enyhíti, de hát az nem megoldás. Sokat idegeskedtem az elmúlt években, az készített ki. Volt szív össze - vissza verésem, kivizsgáltak - semmi szervi ok. Az elmúlt, most a hasamra ment rá. Most, hogy decemberben otthon voltam, azt hittem, végleg letudtam, semmi gondom nem volt, mint régen!
És mindig ilyen hétvégi ácsorgások során jön. Gyűlölöm a telet is, hol van még a tavasz? És ez a járvány sem sokat segített.
Az a baj, hogy túl racionális vagyok. Az élet más területein olyan akaraterőm van, akármit meg tudok oldani. Egyszerűen nem fér a fejembe, hogy nincs különösebb szervi bajom, és mégis szívok.
Lehet, hogy az a megoldás, a pszichológus, de nem tudom elképzelni, hogy valaki mond nekem valamit, és ez attól rendbejön. Próbáltam hasfogókat, de csak jobban szétcseszte az emésztésem. A Covid - ot is megúsztuk, ápoltam a feleségem, simán átesett rajta, semmi komplikáció, semmi pánik nem volt, végigcsináltuk. 20 éve tekerem a kormányt, nem vagyok kezdő, sok mindent láttam már. De ez kifog rajtam.
Skacok, mi a fenét lehetne tenni ezzel a hasi pánikkal? Mert most már szinte biztos vagyok benne, hogy az a bajom. Több mint egy éve szívok vele. Volt egy bélgyulladásom tavaly, tíz kilót fogytam, azóta esek - kelek.
Írtam már ide, kamionos vagyok. Aztán most októberben asszony elkapta a koronavírust, otthon voltam épp, karantén, három hétig nem dolgoztam. Asszony ügyesen felépült, bő tíz nap alatt kihordta a vírust. Pár napig ugyan fájtak a végtagjaim, fáradt voltam, aztán más tünetem nem is volt, lehet, hogy el sem kaptam tőle. Az, hogy nem kellett menni sehova, a nyugalom, együtt a család - még ha a feleségem a vírussal is küzdött - a sok pihenés, főzőcskézés, jó kaják hatására megfordult a dolog: semmi bajom nem volt!
Utána meló, semmi gond. December közepén újra otthon, pihenés újévig, halászlé, töltött káposzta, sör, Unicum, ahogy ilyenkor szokás, ami belefér. Visszaszedtem az összes elvesztett kilómat (nem mintha sovány lettem volna), újra 110 kg - ot nyomok, aminek örülök, mert ezek szerint normális (volt) újra az emésztésem.
Egy hete dolgozom megint, és újra nem merek egy jót enni. Ha jóllakom, vagy stressz ér, rohanhatok a budira. Nem mindig van így, próbáltam már mindent, de tök mindegy mit eszem. Otthon a vasat megemésztem, de ha kint vagyok, minden bajom van. Egyszerűen nincs ötletem, mit lehetne csinálni. Tudom, hogy fejben dől el, de nem megy, vagy csak ideig - óráig. Egy - egy forgalmi dugó horror, mi van, ha pont most...Én ezt nem értem.
Ha megérzi a másik fél hogy függsz tőle, kizárólag tőle függ a boldogságod, a hatalmába kerít.
Roppant taszító egy vérszívó élősködővel egy percet is eltölteni...
(Ha megharagszol érte, ha nem...)
Egy napon leültem a konyhába, ugyanígy egyedül voltam mint te, és azt mondtam, akkor most a depresszió húzzon le olyan mélyre amennyire mélyre csak tud, történik, ami történik... Se gyógyszer, se pia, se telefonálgatás, se másra kapaszkodás, semmi...
Az az érzés levitt olyan mélyre, de olyan mélyre amennyire mélyre csak lehetett... Nincs ennél mélyebb depresszió és félelem...
És végre egyszer az életben bátor voltam, és azt mondtam, akkor történjen aminek történnie kell, már nem érdekel....!
Teljesen átéltem abban a mélységben azt az érzelmi állapotot...
Aztán történt valami...
Több órás sírás... (férfiként)
Azóta tudok sírni...
Napról napra szebb lett minden....
Se gyógyszer, se pia, se semmi....
Lett egy Tündéri párom,
és rajta kívül rengeteg szép dolgot találtam az életben
Nagyon fontos, hogy találj a párodon kívül más szép dolgot, amit szívből, igazán szívből teszel, nem színészkedésből, megfelelési kényszerből, hogy őt békén hagyd...
Egyszerűen nem tudom kibeszélni a gondomat, nem mintha az megoldaná, de mint tudjuk, az is sokat segithet. Felőrölt az egyedüllét!
Minden éjjel rossz álmok, minden reggeltöl kezdődő szív szorítás és ez mégjobban bepánikol
Szedek fizikai bajokra egy halom gyógyszert, de most nyomom a Xanaxot és az a jellemző hogy visszafekszem és próbálok kilépni a való életböl még ha időlegesen is
Nnapi telefonozás a barátnőmmel, de az nem olyan és mivel a gond vele/velem van ez nem is javit a helyzeten
Karácsonykor együtt voltunk, de csak úgy szőrmentén
Mióta itt lakom, tőle pár hév megállóra, talán négyszer volt itt akkor is én hoztam autóval
Most hogy a műtétem volt, szoritott értem, sajnálkozott, de hogy a boltba elment volna és lerak valamit a kapum elé, azt nem. Mert ő sem megy boltba, beadja a listát és kiadják neki amit felirt, vagy a szomszéd
Szilveszter egyedül
mert a házukban valaki lázas lett. Aztán pár nap után kérdeztem hogy él-e még a lázas vagy meghalt covidban Él!
Értem én hogy bármelyikünk összedhet bárhol covidot, különösen én mert járom a kórházat/szakrendelőt.
Nem volt az idén nagy családi karácsonyi vacsora mert a családja tzöbbfelöl érkezne és a rohadt virus akárhol felütheti a fejét
Nem ez az egy eset, hanem a többi kikészít rendesen
Bármikor elugorhatnék hozzá, aztán csak ülünk és erőltetett maszkos beszélgetés, mert a vírus...
Mindig az volt az álom, "kis ház fenyőfák, kandalló és kutya". És ezt le is irta most nagy szeretettel
Ezért vettem kétszobás házat. Amikor megjegyeztem hogy olvastam, rögtön elindúlt a vita
Mert nálam rendetlenség van, mert nálam a motor a szobában és őneki vasakkal kellene aludni
Ez egész másképp indult. Kifestettem, bordűrt ragasztottunk, konyhaszekrány a falra/nem volt semmi, pácoltam, nem vettem új mosogatót hanem felújitottam a régit, parkett csiszoltatás, mégegy televizió és egy franciaágy mellé egy egyszemélyes ágy, ha éppen egyedül van bármelyikünknek kedve aludni
Rendszeres takaritás, rendrakás, rozsdamentes mosogató kifényesitése...:)
Amikor ennek nem volt hatása, hagytam a francba mindent. Minek, kinek? Magamnak nem, barátaim már nincsenek.
És nem arrol van szó hogy költözzünk össze, hanem több időt töltsünk együtt
Na ez utóbbi nem megy, mert "megöregedtem"
Nem tudom más öregek hogy élnek együtt.
Láttam párat a rokonságban és semmi feszültség nem volt köztük, üldögéltek, mama sütött valamit, papa meg hümmögve nézte a tv-t
Azt is megkaptam, miért nem akkor adtam el a lakásom amikor ő és vettünk volna egy közös házikót
Eszembe se jutott akkor és Bp-en "tele voltam munkával, persze a szürke gazdaságban amit vidékröl nem lehetett volna végezni
Belegondolva hol tartanánk ha tényleg közösbe összeköltözünk
Más életritmus teljesen. A szex volt ami összehozott és tartott bennünket. Aztán ment mindenki a maga dolgára. Egy nap kevés, három nap sok belőled, volt a jelszó és jót röhögtünk rajta
Azt csak most látom, hogy ugyanazt az élet-véget csináltam, mint tette apám és anyám, sőt én még szarabbat hoztam össze magamnak
Bonyolúlt sztori, de melyik pszichológus vagy gyógyszer oldaná ezt meg? Egyik sem!
Beszéltem én erröl pszichológussal "annyi más szép dolog van az életben, nem csak a szex'
Ja, van, de ha egy ház alapja hiányzik akkor összedől az egész kajiba
Igaz,van probléma ezzel az uj cuccal is,pont az aktiválás. Megszoktam az olanzapint,most ugye nem szedem,kiesett a szedálás, visszajött a torokszorítás,öklendezés,viszont a hangulatom jó,kognitiv funkciók javulnak. Az a bajom hogy kb 3 szem 0.5 ös xanax múlasztja el a torokszorítást,az is csak néhány órára.
Így viszont van hogy 8 db 0.5 öst veszek be egy nap.
És nincs időm meg a covid miatt lehetőségem se mondjuk befeküdni egy olyan helyre mint a tündérhegy,hogy ezt a pszichoszomatikus berögzült torokgombócot kikezeljék.
Maradnak a gyógyszerek,de abból csak az olanzapin múlasztja el teljesen,de az meg nem jó a zombi-hatása miatt.