Arról a bizonyos fórumról a kényszeres információközlésem miatt rúgtak ki, méghozzá eléggé ocsmányul, mert teleírtam a fórumot, természetesen nem baromságokkal, csak ami éppen eszembe jutott, azt leírtam. Álláspontjuk szerin sok(k) volt belőlem, és az a fórum nem a diliház.....tőrt forgattak meg ezzel bennem, hiszen én nem így gondoltam, amikor leírtam, problémáim vannak 2 topictaggal, meg még pár dologgal, beszéljük meg. Hát jól megbeszélték velem... no comment.
A mánia nálam kényszeres vásárlásban, ügyintézésben és információközlésben jelentkezik. A legutolsó miatt éppen most takarítottak ki egy fórumról, mert diliházból szabadult elmebetegeket nem tűrnek meg ott....err mondom én, ma én, holnap te, hiszen senki nem tudhatja, mikor kapja el a gépszíj.
A kényszeres vásárlásom legnagyobb tétele az elmúlt napokban egy 22ezer Forintos aranygyűrű volt, mert megérdemeltem.
A kényszeres ügyintézésemnél pedg megcsináltattam a 2 hónapra rossz TV-émet, 14.800Ft-ért, és elvittem a macsekomat teljes fizikai és laborviszgálatra 15ezer Ft-ért.
Ca. 6 napja jöttem ki a kórházból, de a táskám még mindig a szobám közepén van, ülök a kupleráj tetején, 5 napja iszom a kávémat ugyanabból a bögréből, én, aki köztudottan a kockarend megszállottja vagyok. Most lazulok......
A családommal megbeszéltem, mi a helyzet, és elfogadják, amióta hazajöttem, még a mosogató felé sem mentem, látják a kényszeres vásárlásásaimat, hallják a kényszeres ügyintézéseimet, azt hogy órákig telefonálok - sokan engem hívnak vissza -, tudnak az állatorvosi költségekről is, de angyali türelemmel várnak arra, lecsengjen ez a szakaszom, és újra a régi önmagam legyek.
Megkérdezhetem hogy éled meg a helyzetedet avagy az egész esetet?Mit szól a környezeted,hogyan fogadja el és miben tud segíteni?Egyáltalánemlékszel a dolgokra az öngyi kísérletekre meg hasonlók és milyenek a mánia fajták nálad?Sokat segítenél vele pld.nekem egy tanácstalan eddig egészségesnek mondható egyedül nevelö kisanyukának aki szintén lassan leépül ha a dolog körülöttem tovább folytatódnak.Volt rá eset hogy magadban beszéltél? Szép napot fiúk lányok!
Az orvosaim szerint indokolt volt a terápia, gondolom, már elegük volt belőlem, annyit voltam náluk az elmúlt években. :-)
A viccet félretéve az egész lényege az volt, legyek szíves végre abbahagyni az önlegyilkolászást, amire mindig a mélypontok hajszoltak bele.
A legutolsóét már tavaly november óta szenvedem, eszembe nem jutna, mégegyszer bármilyen gyógyszert is lenyeljek a kötelezőkön felül. Tusolni akaroooooooooooooooooook végre.....!!!!
Elolvastam a bipolárisvilág honlapján, amit írnak az ECT-ről. Érdekesnek találom, vannak, akik nem emlékeznek az eljárást megelőző tevékenységre, én viszont mindenre emlékszem, még talán a tappancsok helyét is meg tudnám mutatni, amiket felrakosgattak rám. :-)
Cyanne írta egy másik indexes topicban - ha jól emlékszem, ő írta -, nem hallott róla, bipolárisoknál is alkalmaznák az ECT eljárást, makacs depresszió esetén, nálam viszont az elmúlt hetekben alkalmazták a Kútvölgyi kórházban, 5+1 emlékeztető alkalommal.
Az eljárás lényege, altatásban epilepsziás rohamokat idéznek elő, mert kimutatott, az epilepszia jó hatással van a depresszióra. Beszéltem olyannal, aki látott egy ilyet, és azt mondta, félelmetes volt. Meglehet, én viszont semmire nem emlékszem, és állítólag majd hosszabb távon fogom megtapasztalni a jótékony hatását, magyarul, kevesebbet leszek depressziós, kevésbé fognak gyötörni az öngyilkossági késztetések. Úgy legyen.
én 31évesen lettem leszázalékolt. Lehet. kell orvosi vizsgálat meg papirmunka. nekem a kórházban töltötték ki a papirokat, leadták, utána mennem kellett a leleteimmel külön vizsgálatra és megadták. 70%-om károsodott. sok sikert!
Nem tudjátok le lehet százalékoltatni magad kb. 33 évesen is, depresszió miatt?
Most már hál' istennek lassan abbahagyhatom a munkám, alig bírom ellátni, utálok az emberekkel bazsalyogni és játszani, hogy minden happy, mikor semmi sem az. Iszonyat mélyen vagyok megint. Most 2-3 év gyes / gyed, aztán ki kell valamit találni, mert ez a szar betegség nem fog elmúlni soha az életemből, hiába szedem már a 10. gyógyszert. :((
Köszönöm a válaszokat,utána néztem a könyvnek Rados Virág:Bipoláris,szintén említi ha jól olvastam,h.vers írással foglalkozott,anyám is ezt csinálta,ontotta magából a verseket,most meg foglalkozni akar egyszerre mindennel,vállalkozások stb.Másnap meg behisztizik és jön utánam mindenhova,olyan mint a gép amikor fel van húzva és úgy sír.Nem az a természetes sírás,hanem olyan furcsa.A rohamok egyre gyakrabban kapják el,de már találtam egy pszichiátert.Engem is behívatott.Àllítolagosan injekciokat fog kapni,de feltételezésem szerint Mániás Depiröl van szó pszichotikus tünetekkel.Erre az oldalra azért léptem rá mert azthittem itt szinntén olyan emberekkel találkozom akik ebben a csapdában élnek.Azért közölni fogom a Fórumon a további lépéseket,köszi a segítséget.A rohamok egyre gyakoribbak kis nyugalmi átmenettel,amikor teljesen normálisnak látszik.De nem az,ezt már régóta érzem.
Köszönöm a hozzászólásokat,keresem az orvosokat magyar nyelven mivelhogy hiába beszél szlovák,német nyelven,nem hajlandó csakis magyarul.Jelenleg ott tartunk hogy megfenyegettem hogy soha többé nem megyek haza(ami jelenlegi idegi állapotomban nekem tenne a legjobbat)amíg nem megy orvoshoz,ha ezt a lépést megteszi magától az már félsiker mivelhogy kezdi belátni h.valami nincs rendeben.Szörnyü ha az ember saját anyjával ordítania"kell de ez a helyzet.Azt sem tudom hogy fel fogja e amit mondok.Másnap mintha misem történt volna.Fej RTG re küldték nem találtak semmit.már lefogyott eléggé ami szintén depresszió jelzö.Tehát a diéta...nem tudom,de köszke.Találtam 3 orvost is aki beszél magyarul márcsak üldöznöm kell mielött baj lesz.Puszi
Az anyukám 55 éves,és gondoltam már arra is hogy nem véletlenül esetleg Alzheimer kór.
Nem akarok magam diagnózist felállítani,az akkori pszichiátriai kezelésen sem tudták megmondani mi ez,mivel "jól viselkedett"és elnyomta a tüneteket.
Kapott valami gyógyszereket,de azthiszem kidobta.A lakásomból az összes személyes holmiaimat eldobálta,elégette,merthogy mérgezöek.A TV távkapcsolót szétszerelte villanyok stb merthogy abban kamerák vannak,tehát egyértelmü azüldözési Mània.Ha éppen nem az akkor valami más ménia fajta jön elö,pld.hogy a házat elrabolják tölünk így nem enged be senkit,nyugodtabb fázisokban meg olyan személyeket is felhív akivel már kb.10 éve nem beszélt.Depressziós fázisban csak sír,elváltozik az arca,a szemei zsugorodnak és öngyilkossággal fenyeget.Voltak családi balhék gyerekkoromban apÀm alkoholizmusa miatt ,de gyermekkoromban is megfigyeltem hogy nem olyan mint atöbbi anya és nem olyan volt mint most én.Mindig mindent úgy kellett csinálnom ahogy ö akarta,ha estleg nem akkor vert.Egyszerüen tartottam töle.A váltakozó periódusok miatt gondolom hogy mániás depresszió erös változata,amit egyébkéntis nagyon nehéz diagnosztizálni.Genetikai hajlam adott,édesapja felöl volt öngyilkos a családban.Köszönök minden segítséget.
Ez tuti, hogy nem mániás depi, ez attól komlyabb valami lehet. Pszichiátriai betegség. És az is igaz, hogy nagyon sok ilyen betegnek nincs betegségtudata, és az is biztos, hogy talán ez esetben a legnehezebb segíteni.
De hogy konkrétan mi a baja?? Az orvosok a szanantórium után mit mondtak? Gyógyszert kapott?
Èdesanyám nevében próbálok segítséget kérni töletek.Nem tudom hova forduljak és az igazat megvallva nem nagyon hagyja hogy
segítsünk.Oktoberben kezdörött hogy hallucinált,szagokat érzett,a szekrényekben kerest a szomszédot,borzalmasan lefogyott,majd üldözési mániái egyre eröteljesebbé váltak.Mentöket hívtunk.Két hét szanatórium itt szlovákiában.Szlovákiai magyarok vagyunk.Nem akar szlovák orvosokkal többé értekezni és gyógyszereket sem szed-merthogy méreg.A családot apukámat terrorizálja,márpedig ö öngyilkos lesz mert rajta senki nem segít és nincs családja stb.Hogyan segítsek ha ö nem látja be hogy beteg??Ti belátjátok hogy ez betegség?Egyáltalán azt sem tudom mániás depresszió e,az orvosaink szarok,és már idegileg kikészít a helyzet és anyám.Kisgyerekem van aki egyedül nevelek,nem tudok annyi idöt szánni rá amiért könyörög.Szóljatok kérlek hozzá hogy mi aza a mániás depi! Köszi
Általában fizikailag leszázalékolt emberekkel dolgozom, akiknek nagyobb a százalékuk.
Pedig szerintem ez a lelki nyavalya sokkal rosszabb. Így viszont az államnak kevsebbet kell fizetnie. Én mondjuk mindig dolgozni akartam és ez a lényeg.
Szerencsére a munkatársaim elfogadnak, befogadtak.
Mondjuk egy autóbaleset adta a kezdőlökést a rehabléthez. Azóta hosszútávon bírok dolgozni.
össze se tudom számolni, hány munkahelyem volt életemben; az ott dolgozási időm a pár órától (igen, ilyen is volt:) a pár napon át a tíz évig terjedt.
hálisten mániában se könnyű, mert míg depresszióban az a gond, h az ember felkelni se tud, mániában meg konfliktusaim vannak, bár az is igaz, h olyankor kevésbé mernek velem szembeszállni:)
Sajni ha súlyosabb volt a depim, akkor hosszú táppénzzel járt, és ezt sehol sem értékelték, hiába végeztem addig szorgalmasan a munkámat. Pl. 7-23 h-ig folyamatosan csengett a céges mobilom, amikor fuvarszervező voltam.
Néha én adtam fel, mert ha mellette a magánéletem is romokban hevert a pocsék munka mellett, akkor depi előjött.
Most már amióta ismerem a férjem, azóta rendezödött a magánéletem.
Mióta rehabos lettem (40%) 3 éve egy fokkal jobb a helyzet, holott 17 éves korom fennáll a bajom én mindig akartam dolgozni, és tudom az államra egyre kevésbé számíthatok, ezért volt oly sok állásom, mert bizonyítani szerettem volna, hogy én bírom.
A munkahely jelenleg jó, mert szeretem csinálni a betanított munkát (kütyüzés), bár sokszor fáj, hogy hiába tanultam logisztikát.
Angol tanításon gondolkozom, de a családom ellenzi. Így marad az önfejlesztő könyvek olvasása, alkalmazása.