"A beszédben semmi sem indokolja a j és a ly megkülönböztetését. A helyesírásban idővel tehát meg fog szűnni a j és a ly megkülönböztetése, és ez csak idő kérdése."
Akkor nem lesz értelme a hajó szállhat, uszájra léphet versikének. :-(
A Mosó Masa Mosodájában is van egy jó versike a „j” és „ly” betűkre, ki szállhat/léphet fel a hajóra, ki az uszályra? Ha valaki ezt megtanulja még írástanulás előtt, akkor valószínűleg nem lesz ezzel már problémája.
a nyílt és zárt e közötti különbséget sem hallja meg egy pesti ember (én nagyon igyekeztem, mégsem hallottam sosem, pedig voltam olyan helyzetben, hogy tudtam, hogy tényleg vegyesen használják, és tudatosan próbáltam megkülönböztetni). Mivel nehéz megkülönböztetni őket, ezért a nyelvben nem is alakultak ki olyan szavak-kifejezések-ragozások, ahol csak a kettő különbségén múlt volna a jelentés (vagy ha mégis tud valaki ilyet, akkor mondja) úgy, hogy amúgy egy kontextusban mindkettőnek volna értelme. No ugyanígy van a j meg a ly is, nincs olyan szavunk, amiben ha ezt a kettőt kicseréled, akkor egy másik jelentést kapnál (vagy ha mégis, akkor az megint egy ritka kivétel, ami talán szóösszetétellel kapható, mint a "másoló lyuk" vs "másolójuk", de ilyesformán kreálható ugyanolyan betűvel is félreérthető szóösszetétel, pl "másolókért" vs "másoló kért")
Mármost a nyelv letéteménye a beszélt nyelv, és a beszélt nyelv rögzítésére vagyon kitalálva az írás, amelynek egy uniformizálási törekvése a helyesírás, amelynek az egyike az akadémiai helyesírási szabályzat. Ennek következményeként a helyesírás szerepe alárendelt a beszédhez képest, ami idővel változik. Ezért természetes dolog, hogy a helyesírást időnként hozzáigazítják a valósághoz. Sok példa felmerült ilyen változásokra a topikban.
A beszédben semmi sem indokolja a j és a ly megkülönböztetését. A helyesírásban idővel tehát meg fog szűnni a j és a ly megkülönböztetése, és ez csak idő kérdése.
Persze, hogy nem. Ma már nincs gyakorlati funkciója a "J" és az "ly" megkülönböztetésének, hacsak annyi, hogy valaki képes elsajátítani, a helyesírást, vagy nem.
A szlovák helyesírás szerintem még nehezebb, mégis van aki mindkét nyelven helyesen ír.
A francia helyesírás is egy rémálom (állítólag, én nem tudok franciául), itt is vannak próbálkozások a változtatásra, eddig nem túl sikeresek.
Az angol nyelvben a leírás és a kiejtés köszönőviszonyban sincs egymással, így zen egy csak esetbenennek nem lenne semmi értelme változtatni. A magyar meg annyira fonetikus nyelv (leszámítva a szóelemző írásmódot, de az meg magától adja magát), hogy ennyi nehézségük nyugodtan lehet a külföldieknek.
Ez a "jé"-"ely" olyasmi, minthogy az angolban a g betű neve "dzsí", míg a j betűé "dzséj". Ott sem akarják egységesíteni, van George és John, nem akarják, hogy George és "Gohn", vagy "Jeorge" és John legyen.
szvsz fonetikailag gondolta a kérdést. Ha felveszed magnóra/gépre azt, hogy "aja aja alya aja alya" vagy "alya aja alya aja aja", senki nem fogja hallani a különbséget.
Sőt! A régebbi "az névelő" először "a' névelő" lett, később már csak "a névelő". Nyilván akkor is voltak "z"-pártiak, akik szerint a "z" történelmi érték, még ha nem is ejtjük már, legalább a hiányjel emlékeztessen rá...
Neked a fönt az élő probléma, mert felvidéki vagy.
Megmondanád már, mia fene az az ely? Ha betűzni akarod, akkor lipszilon. Ha hangoztatni, akkor j. Bár, a Felvidéken előfordulhat, hogy még másképp ejted. De az átlagmagyar csak egyféle j-t ejt.
„Az ördög már fönt van a falon.” Ezt értettem, csak a konkrétumokra voltam/vagyok kíváncsi.
„Én ki tudok mutatni politikaioldal-függő helyesírást.” Mesélj! Csak nem hasadni fog az OH.? Annak nem örülnék.
„(Túl olcsó lenne most holmi sávos vitákra célozgatni.)” Nem érzékeltem, hogy a helyesírási konklúzió terén bármi is oldalfüggő lett volna. Amúgy meg nyilván nem egy vita az érdekes, hanem a kimutatható úzus. Én mindössze egyetlen, direktben egyáltalán nem politikai szóval kapcsolatban érzékeltem világnézetfüggést: a kontraintuitív szó kifejezetten liberálismarkernek tűnik (pontosabban tűnt kb. 3 éve, akkor lepődtem ezen meg, azóta nem követtem a dolgokat).
A Ferencz József utcza nem ellenzékiséget fejezne ki, hanem némi avittságot.
A cz-t lényegében 1903-ban takarították ki a helyesírásból, és 1922-ben már a z akadémia is belenyufodott.
Azonban a helyesírás vonatkozásában sem az nem érv, hogy hülyén nézne ki (2 hónapig lenne szokatlan), sem az, hogy ellenzéki. Nincs kormánypárti és ellenzéki helyesírás.
Az ly létének semmiféle nyelvi tartalma nincs, ez kizárólag szociokulturális probléma. Ugyanakkor nem nagyon érdekes. Sem az, hogy van, sem az, hogy nincs.
> Szerintem, pedig egy fajta igényesség az "ely" léte. Nem a léte, a használata... ha nem ez lenne a hivatalos/szabályos, akkor meg esetleg konzervativizmust, maradiságot, ellenzékiséget fejezne ki...
A szlovák nyelv helyesírása még a magyarénál is nehezebb, pedig vannak olyan szláv nyelvek (pl. szlovén) ahol nem foglalkoznak ilyen finomságokkal, mint hosszú ipszilon, kétpontos a, lágy el, stb. És nekik is van tudományos akadémiájuk, stb.
Szerintem, pedig egy fajta igényesség az "ely" léte.