Jó lenne, ha minél több nem dadogó elolvasná az írásodat, hogy legyen valami fogalmuk arról, milyen nehézségeket jelent ezzel a problémával együtt élni.
Dzseff: egy-két ilyen praktikát nem osztanál meg a többiekkel, lehetséges, hogy vannak itt, akik okulhatnának ezekből...
Satinia: azt már meg tudtad fogalmazni, hogy pontosan mi is a célod? Ahogy olvasom itt a fórumot fél évvel ezelőtt is ugyanitt tartottál, és nem látszik, hogy mit vársz tőlünk? Néhány hónapja elég hosszú levelet írtam neked, melyre aztán nem válaszoltál. Vakon találgatjuk, hogy pontosan mi a problémád, és hogy milyen fajta segítséget vársz. Érdekes, nekem pont az a fórummal a problémám, hogy nagyon személytelennek érzem, nem hiszem, hogy az index fórumán, a dadogos topicban egy kitalált nick név mögül félned kéne, hogy ezután ki fognak majd beszélni. De mivel látszik az írásaidból, hogy szeretnéd, ha segítenénk ezért én továbbra is állok rendelkezésre emailen is, csak annyit tegyél meg, hogy fogalmazd meg először magadnak, hogy mit vársz, és utána megpróbálunk abban segíteni.
Mumu: nem nagyon vagyok fórumozó típus, de néha-néha megjelenek itt is. :) És igyekszem figyelemmel kísérni az itt leírtakat! Meg reklámozni hol a klubot, hol a mozgásos kísérletet. :)
"Egyébként láttam már olyat is hogy valaki beszéd közben erősen dadogott,és éneklés közben pedig nem...hihetetlen de igaz!"
Ez az én esetemben is elmondható, de sok más dadogónál is (pl. Papp Szabi) igaz. Általános-, és középiskolás koromban számomra is az éneklés volt az egyetlen olyan "kommunikációs" forma, amit minden hezitálás nélkül be mertem vállalni akár nagyobb közönség előtt is (az énekórai feleletektől kezdve a szalagavatón át, a kisebb-nagyobb fellépésekig). Soha nem volt gondom az énekléssel, valahogy annyira magától értetődően jön belőlem, hogy ha szándékosan dadogni akarnék éneklés közben, akkor sem tudnék. :-) Bár azóta már nem énekelek (max. tábortűznél :-)), mert hiányzik belőlem az ehhez elengedhetetlen exhibicionizmus, de a zenélés megmaradt.
A dadogásomat mára sikerült szinte észrevétlenné tenni, bár, ha egy idegennel beszélgetek, biztos furcsának tűnök neki a különféle praktikákkal kialakított, érdekes beszédstílus miatt. :-)
Nem sértegettelek sem mással, sem azzal hogy "nem hasonlítgatlak össze vele".
Ez úgy néz ki, hogy akkor mégse az nálad a probléma, mint amire gondoltam, ebből indult ki a nem-összehasonlítás.
Nekem úgy tűnt, elzárkózol a levelezés elől, mivel esetlegesen helyezted kilátásba, hogy "ha esetleg ezekután még mindig-akkor." ... nem így van?
Nem mondtad, hogy persze, nyugodtan írj, megbeszéljük.
Nekem ez úgy jött át, hogy nem szeretnéd, úgy éreztem, hogy nem vágod, hogy elég gáz dologról van szó.
Akkor minek erőltessem?
Talán te is tanulhattál volna belőle, én is, de elzárkózás esetén szomorúan tudomásul veszem, hogy akkor ez itt így.
De ha nem érted, hogy súlyos magánéleti problémáimat nem akarom mindenki szeme láttára tárgyalni, mert esetleg annyira intim...ugyan mit tanulhatna abból bárki is, a baj itt a dadogós ember viselkedésével van.
Nem fog egy dadogós sem abból tanulni.
De hát mindegy, én próbáltam normálisan rendezni ezt.
Ezek után sem zárkózok el semmi jótól, de ez nem egyoldalú volt természetesen.
Segítséget kértem, ha nem tűnt volna fel, semmi köze hozzá senkinek, mert nem mindenkinek akarom kitálalni. Sem itt, sem máshol.
A legtöbb ember aki az SOS fórumokba ír segítséget kér és nagyon sokan csak olvassák a fórumokat. Nekik szerettem volna segíteni azzal, hogy itt a fórumon beszélünk a dadogással kapcsolatos problémáról, hátha más is tudja hasznosítani az olvasottakat. Felajánlottam a lehetőséget, hogy ha te nem így gondolod, akkor levelezhetünk is.
Úgy láttam, tudnál segíteni, mert hasonló a bajod mint a kedvesemnek. De inkább nem hasonlítalak vele össze.
Én őszintén szerettem volna segíteni és eszem ágában sem volt bárkit megbántani, de ezek után, hogy ismeretlenül sértegetsz nekem is elment a kedvem a dologtól.
És akkor bocsi hogy zavarni mertem.
Amint láthattad az előző hozzászólásomban nem két sorban válaszoltam neked. Megkerestem hol írtál a témáról, és igyekeztem párhuzamokat keresni a saját tapasztalataimból. Nem ráztalak le egy egysoros válasszal. Ezek után nem tudom mire vélni ezt a "bocs, hogy zavarni mertem" kifakadást.
Én igazán tudom, hogy a dadogás mennyire megkeserítheti az ember életét. Ha nem is az én segítségemmel, de remélem találtok megoldást a problémára.
Szia Positivethinking, az előző bejegyzésemet nagyon ajánlom Neked! Először is azért mert, szerintem ez a "kihívás" nagyon jó első lépés lenne. Képzelj el egy olyan szituációt, ahol ha másfél óráig nem szólalsz meg, akkor senki, de senki nem fog rád rossz szemmel nézni. Egyszerűen, ha bepánikolsz közben, akkor sem történhet semmi probléma. De álljunk hozzá optimálisan, és nem fogsz bepánikolni! 5 és 10 fős közötti "tömeg" szerintem nagyon jó gyakorlási lehetőség. Akár kis mértékben, akár súlyosan dadogsz, akkor is csupa olyan emberekkel leszel körülvéve, akik tudják, miről van szó. Olyan atrocitások, melyek a nagybetűs életben várnak rád, itt nem érhetnek. Sőt, egyáltalán nem biztos, hogy abban a körben a Te beszédhibád mértéke lesz a legsúlyosabb. Ha most ez elől a "kihívás" elől is elmenekülsz, akkor későbbiekben sokkal nehezebben fogod magad rávenni nehezebb feladatokra. Másodszor még azért is ajánlom, mert ahhoz, hogy a felnőtt beszédhiba javítás kilépjen ebből az állóvízből, nekünk is kell nyitni. Nyitni az új irányok felé, mint például a mozgásterápia! Harmadszor meg azért, mert szerintem egy kellemes másfél óra lesz ez az egész. Szerintem bátran vágjál bele!!! További infó itt!
jó volna ha írhatnék neked emailt, abban könnyebb lenne. (Már írtam is volna, de hát nincs meg az emailcímed itt fent, merthogy "nem publikus".)
Én annak a híve vagyok, hogy a fórumon beszéljük meg a dolgokat azért, hogy ha valaki, aki ilyen problémákkal küzd idetéved, akkor okulhasson abból, amit ide írunk.
A fórum névtelen, ezért úgysem lehet azonosítani senkit, ha nem akarja, viszont a leírtak nagy segítség lehetnek valakinek, aki hasonló problémákkal küzd, mint a kedvesed. Ha ezek után is úgy gondolod, hogy inkább mail-ben akarod megbeszélni a dolgokat, akkor adok egy címet.
Mesélj erről.
Inkább kérdezz te. Pl. ha arra vagy kíváncsi, hogy egy bizonyos szituációban miért reagál úgy, ahogy, akkor annyit tudok tenni, hogy leírom, hogy hasonló szituácíóban én hogyan látom a dolgokat.
milyen fajta a dadogásod? mennyire erős?
Kicsit visszaolvastam, hogy mit írtál erről:
A probélma lényege, hogy egy nagyon erős, görcsös dadogása van, nem a szótagismétlős (me-me-meleg) hanem az amikor az egész felsőteste belerándul, és mégsem jut tovább az első betűnél, többször neki kell állnia egy szónak.
Én is hasonló típus vagyok. Nálam ez elsősorban abból adódik, hogy nem igazán tudtam elfogadni beszédhibásnak, nem tudom felvállalni mások előtt. Nem tudom ő hogy van ezzel.
Az én esetemben a szóismétlés hiánya abból adódik, hogy ha érzem belül a görcsöt, hogy most előjön a beszédhibám, akkor úgymond kivárok, vagyis nem is indulok neki a szavaknak, mint a szóísmétlők (ke-ke-ke-...), hanem "belül" próbálom megoldani a dolgokat (ezzel próbálom elkerülni, hogy mások felfigyeljenek a dologra) és valószínűleg ebből adódnak a rándulások, amit te is megfigyeltél.
De igen, nekem úgy tűnik, hogy mégis csak te vagy az én emberem. :)
Ez nem gáz, amiket leírtál, az az igazság, hogy nem akarom most itt kifejteni, miről van szó, de jó volna ha írhatnék neked emailt, abban könnyebb lenne.
(Már írtam is volna, de hát nincs meg az emailcímed itt fent, merthogy "nem publikus".)
Az is érdekel, amit írsz, hogy:
"Egyéb vonatkozásokban (pl. hogy a családon belül hogyan élem meg a dolgot) talán tudok valamit mondani, ha van valami konkrét kérdésed."
Már próbáltam több emberkével is beszélgetni, aki dadog, hogy milyen irányban befolyásolták a párkapcsolatát ezek a dolgok.
Nem én leszek a te embered, ugyanis én annyira nem tudom elfogadni magam beszédhibásként, hogy kerülöm a beszédszituációkat (ettől nyilván csak rosszabb lesz), beleértve a szociális alkalmakat általában, ebből következően mivel nemigen járok emberek közé kapcsolatom sem volt még soha senkivel. Pedig már ideje lenne. :)))
Szóval kifejezetten párkapcsolatról nem sokat tudok mondani, mivel 0 tapasztalatom van benne. Egyéb vonatkozásokban (pl. hogy a családon belül hogyan élem meg a dolgot) talán tudok valamit mondani, ha van valami konkrét kérdésed. Bár én, ahogy a fentiekből is kitűnik elég szélsőségesen fogom fel a dolgot, és minden ember másként éli meg a problémáit, vagyis nem biztos, hogy ebből általános tanulságokat is le lehet vonni.
Én nagyon örülök neked, hogy itt vagy, a témában én közvetve vagyok érintett, a kedvesem dadog. (nagyon erősen, tónusos, légzéshibák, görcsök, összerándulások)
Már próbáltam több emberkével is beszélgetni, aki dadog, hogy milyen irányban befolyásolták a párkapcsolatát ezek a dolgok.
Kérdeznélek téged is, de ha úgy gondolod, írd meg inkább emailben, nagyon örülnék neki! :)))
Ezt kell tegyed.Fixald a technikai reszleteket valamihez amirol minden pillanatba emlekeztehet ra.Amit mindig magadnal tartasz..az asociaciot gyakorold.Ez megteszi hogy ha ra nezzel a targyra eszedbe jut a betanult technika is.
Sziasztok, nemrégiben én invitáltam a fórumolvasókat a Démoszthenész Klubba, most is hasonló okokból vettem elő a billentyűzetet!!! Egy pszichológus hallgató szakdolgozatának azt választotta, hogy összehasonlít 25 beszédhibás és 25 nem beszédhibás ember mozgását, viselkedését! A 25 beszédhibás ember összeszedésében szeretném a segítségeteket kérni. Hogy miről is van szó? Egy majdnem teljesen üres szobában egy - másfél órán keresztül játékos feladatokat kell megoldani. A vizsgálat nem terjed ki a beszédre, csak a mozgásra, meg sem kell szólalni. :) Ami persze nem azt jelenti, hogy nem lehet, hanem, hogy ettől egyáltalán nem kell félni! Sőt, egyáltalán nem kell félni semmitől! :) További információk itt olvashatók! Szeretnék biztatni mindenkit, hogy bátran jelentkezzen!!!
Ami az itt felvetett problémákat illeti: néhai Őze Lajos színész szintén dadogott, de miközben színészkedett egyáltalán nem érződött ez. Fiánál, Őze Áronnál is tapasztalhatóak hasonlóak, ő mondta egyszer, hogyha színészkedés közben dadog, akkor az azt jelenti, hogy most nem az eljátszandó szerepben van, hanem a sajátjában. Beszédfélelemre az egyik legjobb megoldás, ha elmész olyan helyre, ahol biztos nem ismernek, és ott nyugodtan tudsz gyakorolni. Előtte azért érdemes a rossz beidegződéseket letisztítani, megszüntetni... aztán gyakorolni, gyakorolni, gyakorolni...
Megteszem, amint sikerül úrrá lennem azon a problémán, ami miatt eredetileg írtam. Tudniillik, hogy én is ismerek egy csomó technikát, de elfelejtem alkalmazni őket, egyszerűen nem jutnak eszembe, csak amikor már ott állok elakadva. Először ezt szeretném elérni, hogy valahogy mindig fejben tudjam tartani, hogy oda kell figyelni.
¤positivethinking¤............miért nem jársz utánna ,és próbálod ki azt a tehnikát amit a legelső comment-emben megirtam ! Nem hülyeség próbáld csak ki . Én is szkeptikus voltam először , de miután láttam a végeredményt leesett az állam !
Kedves sorstars,nem gondolod hogy vannak csodareceptek ?
Nem gondolom. :)
Amig ezt nem hataroziod el es nem teszed meg nagyon szigoruan onmagaddal nem mesz tovabb.Hidd el nekem.
Teljesen igazad van, igazából nem is tudom miért írtam egyáltalán ide a topicba. Hiszen a válaszokat én is ismerem, a dolog negatív oldalát én is megtapasztaltam sokkal inkább, mint a beszédhibások nagy többsége és világos, hogy nekem kell segítenem magamon.
Azért majd lófrálok itt időnként, hogy ha valaki nagyon elkenődve idejön, akkor mesélek neki elrettentő sztorikat az életemből, hogy észbe kapjon és idejében nekiálljon változtatni a sajátján. :)
Bar mar szinte soha nem dadogok,de ha azt gondolom hogy esetleg fogok egesz biztos dadogni fogok..
Egy peldat adok Neked:ha egy lepcson lefele rohansz,magatolerthetoen OK:Ha azzonban eszedbe jutt hogy "jaj,istenem milyen gyorsan veszem a lepcsoket" megbotlasz.
Ez a legroszabb methodus a sok kozul.Elsosorban nem kell eltitkolnod.Ezt vallalnad kellene mert akkor majdnem biztos vagyk benne hogy mar a leglenyegesebb dolgot megtetted:nem felsz a reagalstol es igy nincs egy plusz gorcs okozo momentum.
A dolog elméleti részére kb. 15 év "bújkálás" után már én is rájöttem, de a gyakorlatba még nem sikerült átültetnem.
Egy jobb modszer ha ugynevezett szinonim szavakat hasznalsz.Ha megirod melyik betuknel dadogsz?
Nincs ilyen. Nálam lényegében azért jön elő a probléma, mert előre elképzelem, hogy dadogni fogok és ennek következtében tényleg. Tudom, tudom, pozitív gondolkodás meg minden. Csak hát a gyakorlat...
Ismetelsz egy egy szotagot?
Nem igazán, mert ha érzem, hogy dadogni fogok, akkor inkább nem szólalok meg. :)
Tiszteld magad....és elhiheted , mások is tisztelni fognak . Lásd magad erősnek , és mások is annak fognak látni !!!!!!!!!!!
Előre tudtam, hogy felesleges feltenni a kérdést. :) Ugyanis a választ én is ismerem, csak gondoltam hátha hallok valami olyasmit, amit eddig nem.
Tisztában vagyok vele, hogy az első és legfontosabb lépés ömnagam elfogadása lenne beszédhibásként, de erre eddig nem igazán voltam képes. Sebaj, majd talán valamikor...
Ez a legroszabb methodus a sok kozul.Elsosorban nem kell eltitkolnod.Ezt vallalnad kellene mert akkor majdnem biztos vagyk benne hogy mar a leglenyegesebb dolgot megtetted:nem felsz a reagalstol es igy nincs egy plusz gorcs okozo momentum.Nagyon sokan dadognak tobbet vagy kevesebbet.
Egy jobb modszer ha ugynevezett szinonim szavakat hasznalsz.Ha megirod melyik betuknel dadogsz?
"Vagy megmondjátok a másiknak , hogy beszédhibások vagytok ! ...............Felválalás = önbizalom=sikerélméy .......Biztos ismered a Majkát . A srác aki vele szerepel a Qool csatornán levő visses műsorban szintén dadog ! Én azóta csipem amiota egyszer a VIVAn adott intervjuban ,témába került a dadogása. Ő nyiltan felválalta , hogy dadog , és ez mind azt tükrözte , hogy egészséges önbizalommal rendelkezik !!!! Tiszteld magad....és elhiheted , mások is tisztelni fognak . Lásd magad erősnek , és mások is annak fognak látni !!!!!!!!!!!