Kedves Nikon és nem Nikon felhasználók! Itt lehet sörösüveget törni egymás fején, ha valaki nem ért egyet a másik véleményével fotózás ügyében. Értelmes megbeszéldének indul, kérem, értelmes emberek értelmes hozzászólásaival emeljék a Korcsma színvonalát... Sértődni lehet, de nem érdemes.
Kérem a tisztelt italozókat, hozzászólásban megjelenő, később látható képet csak indokolt esetben illesszetek be nagy méretben.
A Korcsmalakóknak fenntartott galéria itt érhető el.
Ide tölthetőek fel, nézhetőek meg a tagok képei.
Veszélyes ez a topic, itt mindenkit ér valami baleset. Rám is sor került, megbotlottam, elestem a konyhában és lehet hogy eltört a lábujjam. Most sántítok.
Nem volt könnyű dolga. Ma a photoshoppal egy nagy monitoron talán jobban lehetne irányítani a dolgokat. No persze jött a nyomat, az meg vett el a tónus finomságokból. Érdekes lenne látni hogy mit tenne Ansel a mai technikával az ő tudásának a birtokában.
A monitoron például látni, ha egy képrészletnek lecseréled a környezetét, megváltozik a látvány. Néhányszor fotóztam ékszereket, és fehérre bontottam le a hátteret. Ha az ékszer változatlan, de lecserélem a hátteret mondjuk sötétszürkére vagy bordóra, teljesen megváltozik a kép. Szóval az agyunk és a kép környezete is benne van a buliban, nagyon komplex az egész.
Adams a sötétkamrában volt nagy. Rendkívül tudatosan mérte a fényt és annak alapján hívott, hogy a legtöbb információ legyen a negatívon. Aztán ment a sötétbe.
A cikk Asams-ról, mint tájképfotósról szól, elődjeiről (Carleton Watkins, William Henry Jackson), és követőiről.
Sok ismert képe van itt publikálva.
"(Adams) 14 éves volt, amikor először meglátogatta Yosemite -t. Gyorsan elvitte Kodakját abba a lenyűgöző völgybe, és annyira megindította a tapasztalat, hogy megváltoztatta az életét. Adams azt akarta, hogy képei közvetítsék a képalkotás közben tapasztalt érzelmeket, majd fokozzák azok hatását a sötét szobában. (Kiváló nyomtató volt.) Milyen szerencsés a művészetek számára, hogy az emberi látás, noha nem regisztrálja fekete -fehérben a világot, képes olyan színben reagálni a színtelen ábrázolásra, amely elérhető a színre adott válaszhoz."
Google fordító
Szó van a cikkben az "Új topográfia mozgalomról", aztán (sztem idiótákról, elnézést): Catherine Opie azokat a helyeket fotózza, mint Adams, színesben, életlenül (nagy paca a képen). Abelardo Morell kivetíti a képeit a valami vászonra, azt fényképezi le... Ajaj.
Ansel rágódott az árnyalatt terjedelmen. Arra jutott, hogy nem az átfogás nagysága, hanem az elosztása a fontosabb. Példának a platinum printeket hozta. Azokon kisebb terjedelem lehetséges, mint a modern papírokon, mégis a művészi szinten emlegetett printeken mit sem számít az átfogás mértéke, mert a hangulathoz/témához rendelt árnyalatelosztás adja a vizuális élményt.
Erről a jogdíj jut eszembe. Miért kap vki a már megkapott munkadíjon felül rendszeres részesedést, ha újra játsszák tévében, rádióban, színházban, stb.
Egy hidat tervező mérnök miért nem kap jogdíjat azután, ha átmentek a hídján?
Egy bútortervező miért nem kap részesedést minden éjszaka után, mikor vki aludt az ő által tervezett, szellemi termékén, vagy ebédenként, mikor az asztalán ettek?
A sztori megmutatja a műkereskedelem pióca jellegét. Én kötelezném a kereskedőket, hogy minden újraértékesítés után jutalékot adjanak a készítőnek. A kereskedőház egyszer már keresett vele 200ezer$-t. Most akár a tízszeresét is bezsebelheti jutalékként. Ebből semmi nem jár az alkotónak. Pedig az értéknövekedésben ő játszik a legnagyobb szerepet.
Igen valószínű hogy a harapástól az akku zárlatos lett és felizzott. Ehhez már csak egy kis víz kell, hogy felcsapjon a vízgőz.
De azt is mondjuk ki, hogy az ökör drónos indokolatlanul szennyezte a környezetet. Sajnos a nézettség okán dől hozzá a pénz, és már biztosan vett egy új drónt. Sőt felteszem, hogy követői is akadnak szép számmal. Az emberiség elég eszetlen.
sárgalábú sirály , kb. 50-60 méterről
öreg rétisas a Tisza túlpartjáról , kb. 180-200 méter
jégmadár 25-30 méterről és 100% crop 
boglárka 85 cm-ről
