Keresés

Részletes keresés

Andris8 Creative Commons License 2013.08.08 0 0 176

Igazad van, de annyi pozitívum már van az életemben, hogy vannak stabil napjaim és emellett dolgozok is apu mellett, csak a plusz vizsgákra való felkészülést szüneteltetm, mert megígértem anyukámnak, hogy jó eredménnyel fogok levizsgázni, de ilyen lelkiállapotban nem tudok koncentárlni. Az esti futást alig várom minden nap, azután órákra nyugodt tudok lenni.

Előzmény: sakti dévi (171)
M-Eri Creative Commons License 2013.08.08 0 0 175

Nagyon köszönöm soraidat. Hiszek benne, hogy a halál után is van élet! ... de akkor is! Annyira fáj, nehéz elengednem Őt! ... sajnos még nem jöttem rá, mi segítene, hogy úgymond könnyebb legyen, ha egyáltalán van ilyen!

...

Igen, vagy gyermekem! 5 éves kislány! Ő is nagyon szerette a mamiját, és ő is naponta szóba hozza! ... úgy szokta mondani, anyuka ne sírjunk, a maminak már nem fáj semmije, fent van az égben, levetette beteg bőrét...

ilyenkor még jobban elsírom magamat!

...

 

 

Előzmény: TiffanyMary (161)
M-Eri Creative Commons License 2013.08.08 0 0 174

Nagyon köszönöm reagálásod. Igaz, ez az élet egyik legnehezebb szakasza, ennél talán egy gyermek elvesztése nagyobb fájdalom! Én biztos vagyok abban, hogy nem lehet feldolgozni a szeretett Édesanya elvesztését! Főleg, ha az a gyermek napi szinten tartotta anyukájával a kapcsolatot.

Én sem találom a helyem, és tudom, hiába múlnak hetek, hónapok, ez a veszteség hatalmas fájdalom, ami nem szűnik sohasem! ... és valóban, már nem leszünk soha olyanok mint akkor, amikor még Édesanyánk velünk, mellettünk volt. Ilyen tragédia totál megváltoztatja a gyászoló énjét... és vissza-visszajár az időben, amikor még az Édesanyja beszélt hozzá, átölelhette.....

... soraidat olvasva olyan érzés, mintha saját magam írtam volna az Édesanyámról!

"...anyukám volt a világminndenség közepe, igazából már nem érdekel semmi, csak sodródom a dolgokkal..."

Édesanyád mennyi idős volt?

Előzmény: Andris8 (169)
M-Eri Creative Commons License 2013.08.08 0 0 173

... igen, szó szerint elveszettnek érzem magam ebben a világban! ... és tudom, hogy az idő nem sokat gyógyít, hiába telnek hetek, hónapok, évek! Nővérem 13 éve, 2000-ben (36 évesen) halt meg, a mai napig itt él bennem, a szívemben, lelkemben, gondolatomban naponta ott van Ő is! Hiányzik, őszintén, fájón... de úgy érzem, a kisgyermek elvesztése után egy édesanya elvesztése a legfájdalmasabb! Szinte érzem, ahogy fáj a szívem! Szinte kettéhasad! Nem találom a helyem!

Édesanyám 74 éves volt! Még élhetett volna! ... és a te Édes anyukád hány éves volt?

.... le tudod valamivel kötni magad? ... én most még a munkahelyemen sem tudnék helytállni, ilyen lelki fájdalommal!

Kedves "kék nyúl"!

Nem tudom, valóban fájdalmasabb-e, ha egy szeretett személy fiatalon hal meg. Testvérem egyik napról a másikra ment el, vagyis váratlanul. Az ő elvesztésébe is majdnem belerokkantam!

Az, hogy többi nem láthatom, nem hallhatom Édes jó anyám hangját, nem ölelhetem át soha többé... ez a tudat kimondhatatlanul fáj, most úgy érzem, belehalok!

Nincs hova hazamennem!

...

de érzem, itt az oldalon sok lelki segítséget adhatunk egymásnak! ... örülök, köszönöm, hogy itt vagytok!

 

Előzmény: Törölt nick (163)
macyyyyy Creative Commons License 2013.08.08 0 0 172

Olvasom a topikot de írni nem írok.

Egyszerűen nincs mit.

Teljes ürességet érzek.

 

Előzmény: TiffanyMary (168)
sakti dévi Creative Commons License 2013.08.08 0 0 171

Andris, szerinted anyukád örülne, ha olvasná a soraidat? Értem én, hogy hiányzik, de azt gondolom, az embernek el kell tudni fogadni, hogy elveszíti a szüleit, mert ez a világ rendje. Meg kellene próbálnod ismerkedni, élni a saját életedet, hogy aztán te is szülő lehessél, és továbbadhasd mindazt, amit anyukádtól tanultál. Biztos, hogy anyukád is ennek örülne a legjobban.

Nekem 3 éve halt meg apukám (59 évesen), teljesen váratlanul, búcsúzni sem volt lehetőségünk. Még most is előfordul, teljesen váratlan helyzetekben, hogy elkezdek könnyezni, de aztán igyekszem inkább arra koncentrálni, mennyire büszke lenne rám apukám ezért vagy azért, és akkor sokkal könnyebb.

Előzmény: Andris8 (169)
Andris8 Creative Commons License 2013.08.08 0 0 170

Néha megterhelő az írás is, feltépi a sebeket, de gyógyít is egyben.

Előzmény: TiffanyMary (168)
Andris8 Creative Commons License 2013.08.08 0 0 169

Nyugodjék békében édesanyád. Ez az egyik legnehezebb élethelyzet, talán sose lehet feldolgozni, de valami kiutat muszáj keresni, sajnos én sem tudom a megoldást. Az én anyukám lassan már egy éve, hogy nincs velem, még mindig azokban az utolsó napokban élek, szinte kettéhasadt, atomjaira hullott az életem. Az első hónapokban csak úgy tudtam elaludni, hogy elképzeltem, hogy üzenetet küldök a múltba a korábbi énemnek, hogy megelőzzem anyu betegségét, annyira erősen hittem ebben, hogy el tudtam aludni. Egyébként a mai napig a múltban élek, kb 20 % os állpotban vagyok a régi önmagamhoz képest, a külvilág felé felveszek egy álarcot, belül meg szenvedek. Azt hozzá kell tennem, hogy az írás révén sok segítséget kaptam és így értem el a 20 % ot, ami soknak számít ebben az állapotban. Nekem is anyukám volt a világminndenség közepe, igazából már nem érdekel semmi, csak sodródom a dolgokkal, abbahagytam a tanulást is, nem tudok koncentrálni.

Előzmény: M-Eri (160)
TiffanyMary Creative Commons License 2013.08.07 0 0 168

 

Mostanában ritkábban ír mindenki

Hogy vagytok?  :(

 

((  ))

 

 

Törölt nick Creative Commons License 2013.08.07 0 0 167

értem-értem:), köszi

Előzmény: solemare (166)
solemare Creative Commons License 2013.08.07 0 0 166

természetesen fordítva szerettem volna:( ---így

Előzmény: solemare (165)
solemare Creative Commons License 2013.08.07 0 0 165

ugyanígy vagyok, nagyon sajnálom anyudat :)

Előzmény: Törölt nick (164)
Törölt nick Creative Commons License 2013.08.06 0 0 164

igen, biztos jó, ha valakivel -még ha idegenek is- tudsz róla beszélni.

én már nem nagyon tudok senkivel a környezetemben, mert senkit nem akarok terhelni,

nincs is nagyon kit, ráadásul úgysem tudom úgy elmesélni, ahogy nap mint nap átélem és érzem.

úgyhogy inkább nem szólok, csak a fejemben zakatolnak az emlékek.

pont ma volt egy hír, hogy a szellő istvánnak a volt párja meghalt, 38 évesen rákban, 4 éves gyerekekkel...,

előtte meg meghalt az édesanyja...azt is át kellett élnie, utána a betegségét...

elképesztő sorsok vannak:(

de talán az is vígasztal, ha olvasod, hogy nem vagy egyedül, mert más is elvesztette azt az embert,

akit a legjobban szeretett :(

én újabban fotókat nézegetek és próbálom visszahozni azt az időt gondolatban.

Előzmény: fejesadi (159)
Törölt nick Creative Commons License 2013.08.06 0 0 163

ó, te szegény, hiszen ez most volt nemrég:(

részvétem:(

vagyunk itt páran, akik elvesztették az édesanyjukat, én pl. ugyanígy érzek, mint te.

nem találom a helyem, pedig eltelt 10 hónap.

pontosan ugyanígy telt nálunk is a nap, reggel hívtam, utána dolgoztam, aztán rohantam hozzá...

majdnem eltelt már 1 év és nem sokkal lett könnyebb.

pont tegnap nézegettem fotókat, kereken 2 éve még a balcsin strandoltunk ilyenkor :(((

hány éves volt anyukád? főleg nehéz, amikor fiatalon mennek el:(

Előzmény: M-Eri (160)
TiffanyMary Creative Commons License 2013.08.06 0 0 162

Köszönöm. inkább nem szeretnék

egyébként sem kapcsolódik szorosan a topik témájához

 

Én sem vagyok mindig szomorú ha apukámra gondolok.

épp nemrég jutott eszembe, hogy másfél évig harcolt a rákkal,

de nem szenvedett másfél évig,  "csak"   kb. egy évig, mert tavaly május 8-n kapta az első kemót,

addig semmi baja, tünete, problémája nem volt.

És ezt h. így kiszámoltam és végiggondoltam, jó nekem.

Ami fáj inkább, h. a gyerekeimet nem láthatja felnőni és ők sem játszathatnak, nem mehetnek horgászni, stb. papival  :(

Szóval igyekszem a fentiekre és hasonlókra gondolni, tudatosan ilyeneket keresni az agyamban,

az emlékeimben, mert érzem h. ez jó, ettől jobb nekem.

 

 

 

 

Előzmény: Banyaci (158)
TiffanyMary Creative Commons License 2013.08.06 0 0 161

Az édes jó anyukád már jó helyen van.

 megpihent a sok megpróbáltatás és testi-leki kín után végre

találd meg neked mi segít (sport, munka, ...  stb ) és vesd abba bele magad

Gyereked van?  Ha igen, ők nagyon nagy vígaszt tudnak nyújtani.

és fogadd részvétem

M-Eri Creative Commons License 2013.08.06 0 0 160

Sziasztok Kedves Sorstársaim!

A neten kétségbeesetten nézelődtem, hátha találok olyan topikot, ahol a hozzátartozó elvesztése miatti gyászt, fájdalmat kiírhatom magamból, ahol sorstársakra lelek.

... megtaláltalak benneteket!

Édesanyámat július 19-én veszítettem el daganatos betegség következtében. Nagyon szoros volt a kapcsolatunk, kötődésünk egymáshoz. Munka előtt felhívtam, hogy érzi magát, csak úgy tudtam elmenni dolgozni nyugodtan... még a munkahelyemről és rácsörgettem, minden rendben van-e. Munkaidő után szinte repültem hozzá, és 2-3 óra hosszat együtt voltunk, sokat beszélgettünk, ő nem csak az Édesanyám volt, hanem a legjobb barátnőm is.... a napi látogatás után még délután és estefelé is felhívtam, hogy minden rendben van-e Vele.

Érzem, ahogy fáj a szívem! Kétségbe vagyok esve nagyon! Soha nem tudtam nélküle elképzelni az életemet, és mot szembe kellett néznem ezzel! Úgy érzem, nem sikerül! Az óriási veszteségbe, fájdalomba belehalok, belerokkanok!

Az utolsó 6 hétben (amikor is rosszabbodott az állapota) éjjel-nappal mellette voltam! Nem érdekelt, ha elküldenek a munkahelyemről, számomra az Édesanyám mindennél fontosabb volt... és reménykedtem...

Kérlek Benneteket, segítsetek, nem eszem, fogytam 8 kg-ot, már 55 kg-nál tartok! ... most hova menjek haza? Hol az én Édes jó Anyám!? ....

fejesadi Creative Commons License 2013.08.06 0 0 159

Szia Kék nyúl, igen tőlem is távol áll a fórumozás, bár a párom betegsége alatt végig olvastalak benneteket..

Nem igazán találom fel itt magam, talán zárkózott vagyok.. vagy zárkózottá tett ez a 9 hónap.

-szívesen beszélgetnék, nyitnék,mert hiszem h az elvesztése miatti fájdalom  akkor fog enyhülni,ha sorstársakkal beszélgetek erről,hiszen itt mindannyian átéltétek/átélitek ezt.

Csak azt nem tudom,  mikor lesz kicsit könnyebb a lelkem:-(

Előzmény: Törölt nick (139)
Banyaci Creative Commons License 2013.08.04 0 0 158

Jövőhét pénteken temetjük a hamvait. Az élet nálunk is megy tovább. Többnyire nevetve emlékezgetünk, nagyon kevés könnyet hullattam. Én úgy gondolom, hogy azért (is) mert mellette voltam. Az én reggeli puszimat még meg várta. A sors játéka, hogy '95-ben elhunyt anyukám hagyatéka miatt is jövőhéten kell intézkednünk. Egyébként már mindent elrendeztünk. Még a közjegyző lesz hátra. Írtad, hogy történt még valami plusz rossz is. Beszélsz róla? Itt a vállam, még ha csak virtuálisan is. (( ))

Előzmény: TiffanyMary (156)
Banyaci Creative Commons License 2013.08.04 0 0 157

Másképp nem igen lehetett volna. Ez a dög alattomos és halálos. Az orvosoknak sem sikerül mindig összerakni a képet. Apunak a halála előtt egy hónappal egészen jó volt a vérképe. A vizelete is rendben volt. A háziorvos nem is gondolt ilyen szörnyűségre.

Előzmény: solemare (155)
TiffanyMary Creative Commons License 2013.08.04 0 0 156

Köszönöm kérdésed, megvagyunk. 

Sokat gondolok rátok.  (és persze a többiekre is) 

Megy az élet tovább.  Anyukámon úgy veszem észre, hogy egy icipicit kipihentebb, mivel

nem kell már reggeltől estig a kórházban üldögélnie

Emellett nagyon hiányzik mindnyájunknak apukám. 

plusz, történt még egyéb negatív esemény is, bár igyekszem úgy felfogni, hogy ez azért még

nem tragédia, ennél vannak -ahogy tapasztaltam-  nagyobb bajok is az életben.

 

Banyaci van még intéznivalótok a temetés kapcsán? Tudjátok már mikor lesz?

 

 

Szép vasárnapot mindnyájatoknak!

 

Előzmény: Banyaci (147)
solemare Creative Commons License 2013.08.04 0 0 155

Először is őszinte részvétem neked. Sajnálom.

Tudod, apu mellett nem lehettem ott, 23 évig külföldön éltem. Ő pont 22 éve halt meg. Minden nyáron hazajöttem 1 hónapra, s mielőtt visszamentem, kimentem a temetőbe hozzá és elmondtam neki, hogy 1 évig megint itt hagyom neki anyut, vigyázzon rá. Amikor 2011 nyarán hazajöttem, olyan jó érzés volt, mindig is nagyon anyás voltam, végre itthon vagyok vele. Ez júliusban volt. Januárban megkaptuk az ítéletet.

Mindenki ledöbbent a sorson. Én nem. Apu tudta, hogy most már én leszek itt vele, úgy is hívott végig, az én testőröm.

Szóval 9 hónapig volt időm tanulmányozni ezt a tetvet. És tudom, hogy rengeteget hibáztak az orvosok az utolsó pillanatig. 4-5 évvel előtte már benne volt.

Ezen rágtam magam hónapokig, mit kellett volna másképp csinálnom?

 

 

Előzmény: Banyaci (154)
Banyaci Creative Commons License 2013.08.04 0 0 154

Apunak négy vagy öt évvel ezelőtt szintén diagnosztizáltak gerincsérvet. Lehet, hogy nála is esetleg áttét volt? Mivel nem hagyta magát műteni, csak rtg készült, rendesen nem nézték meg. Akkoriban egy "tüdőgyulladása" is volt, rutin szűrésen látták. Nem volt tünete. Így csak beszedetteék az antibiotikumot és kész. Lehet, hogy a dög már akkor ott volt, csak nem ismerték föl? Micsoda alattomos dög ez!

Előzmény: solemare (152)
Törölt nick Creative Commons License 2013.08.03 0 0 153

ez tényleg hihetetlen.

anyukám is fogyott, de fokozatosan, látszott rajta, hogy beteg, de az utolsó pár napon nem változott.

az a hülye ápolónő sopánkodott az ágya mellett:- nagyon betegnek tetszik lenni! -azthittem felpofozom.

Előzmény: solemare (152)
solemare Creative Commons License 2013.08.03 0 0 152

Sajnálom anyukádat :)

Amikor 2012 januárjában kiderült a dolog, már olyan áttétes volt a mája, hogy azt mondták alig van benne ép rész, pluszban mellékvese és csontáttét - ami már évek óta ott volt, csak 4 gerincsérvnek nézték-, de az utolsó hétig nem fogyott 1 dekát sem.

Csak alacsonyabb lett 6-7 cm-rel. De ami azon az éjjelen történt,  felfoghatatlan számunkra. Pont úgy, ahogy te írtad. Mintha felfalta volna valami.

A koporsóban olyan pici volt. Még a feje is. Rajta az a fehér kendő.  

Azóta keresek egy olyan kendőt, úgy szerette, de fehérben nem találok.

 

Előzmény: macyyyyy (148)
tabátos Creative Commons License 2013.08.02 0 0 151

Normal 0 21 false false false MicrosoftInternetExplorer4

/* Style Definitions */ table.MsoNormalTable {mso-style-name:"Normál táblázat"; mso-tstyle-rowband-size:0; mso-tstyle-colband-size:0; mso-style-noshow:yes; mso-style-parent:""; mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt; mso-para-margin:0cm; mso-para-margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:widow-orphan; font-size:10.0pt; font-family:"Times New Roman"; mso-ansi-language:#0400; mso-fareast-language:#0400; mso-bidi-language:#0400;}

Másképp lenne minden, hogyha velünk lennél,
Ha hozzánk szólnál, ha ránk nevetnél.
Elvitted a fényt, a derűt, a meleget,
Csak egy fénysugarat hagytál, az emlékedet.
Ez a gyertya most Érted égjen,
Ki fent laksz már a magas égben.
Ki vigyázol ránk odafentről,
s lelkünkhöz szólsz a végtelenből"

Törölt nick Creative Commons License 2013.08.02 0 0 150

:) ezen nem csodálkozom

Előzmény: Andris8 (143)
Banyaci Creative Commons License 2013.08.02 0 0 149

Én nem láttam ilyn hirtelen összemenést, de az tény, hogy a gerince szemmel láthatóan deformálódott.  Egy hónap alatt egy hajdanán 80 kilós ember olyan lett mint a pihe. Az izmok pillanatok alatt tűntek el róla.

Előzmény: macyyyyy (148)
macyyyyy Creative Commons License 2013.08.02 0 0 148

A hozzászólásodnak az a része, amiben írod, hogy az utolsó napban 15 centit zsugorodott édesanyád teste, mintha csak az én anyukámról írtad volna.

Az utolsó 2 napig minimális volt nála a fogyás de akkor szinte felzabálta a dög az egész testét.

Előzmény: solemare (141)
Banyaci Creative Commons License 2013.08.02 0 0 147

Hogy vagy mostanság?

 

Hogy vagytok gyászolók, mostanság?

 

Én egyre jobban vagyok. Elintéztük a formaságokat a nővéremékkel és közben nagyokat nevettünk. A temetkezési vállalat irodája nagymamámnak a régi házában van. Halála után megvették. Örömmel láttuk, hogy nagyon sokminden eredeti maradt és csak újítottak rajta, de nem rombolták le. Nosztalgikus volt és bizarr ott intézni apunak a temetését ahol felnőtt és ahol mi is sok időt töltöttünk gyerekkorunkban. Az iroda dolgozók érdeklődéssel hallgatták a történeteket az ottlakókról. :) Nevetve jöttünk ki az irodából. Hát senki sem gondolta volna, hogy gyászolunk. Valahogy sok nevetéssel dolgozzuk föl.

Egyébként nekem nagy szükségem volt erre az ápolással töltött egy hónapra. Meg kellett bocsájtanom apunak és szeretetben elengedni. Sajnos soha nem volt egy felhőtlen apa-lánya kapcsolat köztünk. Engem soha nem akart és ezt éreztem is. Aztán az elmúlt hónap mindent megváltoztatott. Isten rendezte a dolgainkat.

Előzmény: TiffanyMary (112)

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!