Nem tudom lehet-e ilyen 'saját' topicot nyitni itt az indexen, majd kiderül.
Azt a pár topikot amit valamennyire követek a személyes profilom "bejárt topikok" menüjén keresztül, sokszor veszélyeztetem offtopikolással, és ennek szeretnék végetvetni e topikkal. (Ahhoz persze nagyon kevés vagyok, hogy saját blogot nyissak.)
Ma kimentem megnézni az @rc kiállítást, az új helyén. Volt néhány nagyon ütős plakát, néhány kissé túlgondolt, alig tudtam kihámozni a lényegét, de alapvetően tetszett
Azt hiszem, nem láttam végig, de a Paganini-variációkat még igen. A ráadás Bartókot már csak fél füllel hallottam, és annyi.... de addig amit tudtam nézni/hallani, azt élveztem :)
Én azt gondolom, akkoriban volt mondanivalója a művészeknek, ami kikívánkozott. Ma nincs. Ma csak a pénzről szól minden. Én leginkább ezt tartom problémának.
Popkultúrában a zeneszerzők maguk az előadók is voltak. Olyan szintű áttörés szerintem már nem tud lenni, mint anno a Beatles indulásakor. Amikor a fiatalok teljesen újat akartak a korábbi "tánczenékhez" képest. A hippikorszak :) de annak ugye megvolt a maga egyetemes mondanivalója.
Én is :) egyre láthatóbban öregszik... :) már 13 éves is elmúlt. Le van lassulva, de szerintem ezt a szeles időt megérzi, és fájdalmai vannak, talán izületi. Nem látszik rjta, de nyögdécsel időnként
Az orosz nemzeti opera megteremtője, Glinka brilliáns nyitánya után a zongorarepertoár csillogó hangversenydarabja, Rahmanyinov az "ördög hegedűse", vagyis Niccolo Paganini ismert témájára írott Rapszódiája csendül fel a nemzetközi hangversenyélet új sztárja, a 2015-ös moszkvai Csajkovszkij-verseny győztese, Dmitry Masleev szólójával.
Nem tudom itt írtam-e, de számomra a hetvenes évek végével, ami kissé átcsúszik a nyolcvanas évek elejére, véget ért a zene és filművészet. Akkoriban több, ma már csak elvétve van hallgatható, nézhető zene vagy film. Biztos a légkör volt olyan. :)
A zene ma főleg kereskedelmi termék, sajnos engedékenyek a szerzők, mert inkább engednek a kívánságnak, minthogy "diktáljanak". Túl sok a szemét, már nagyon nehéz kiválogatni a minőséget, mert elvész a tömegben.
Ne haragudj, hogy nem reagáltam eddig, de mivel a téma túl nagy, túl összetett szerintem, és mi amúgy is kevesek vagyunk csak átlátni is, nem megoldani, nem kívántam jobban belemélyedni. A tanulmányt sem ismerem. Az biztos, hogy egyre rosszabb irányba megy a világ, megállíthatatlanul. Utolsó hozzászólásod úgy gondolom jó lezárása a témának... :(
Kutyám, aki mostanában nincs jól, - lehet az időváltozásra érzékeny - kissé görcsösen feküdt, megkeresve a napos részt a szobában. Amikor elindítottam a zenét, néhány taktus után megnyugodva dőlt el, látszott rajta, hogy élvezi a zenét. Nagyon érdekes volt észlelni...
Újabban nézek egy angol krimisorozatot. Nagyon megkedveltem, az a gondolkodós, részletekből összerakós típus, a 60-as években játszódik. Kissé melankolikus hangulatú, de van benne valami eredetiség, egyszerűen jó nézni:
Mondjuk nem épp bőbeszédű és nem sokatmondó interjú :) a kérdések néha hosszabbak, mint a válaszok.
Egy dologban nem értek vele egyet így ebben a formában. A mai zene téma. Épp az elmúlt hetekben volt egy cikk arról, hogy bizonyos kor fölött az ember nem tudja élvezni az új zenéket. És visszagondolva van benne valami. Akár szüleimre visszagondolva, akár magamra, hogy a 2000-es évek közepétől már én sem tudtam követni az újabb előadókat, slágereket a popzenében.
Inkább talán azt kellett volna hangsúlyoznia, hogy a mai zenék inkább kereskedelmi termékek, nem pedig művészeti alkotások, nem önkifejezés megnyilvánulása, hanem pénzszerzési eszköz, tömegáru...
P.s.: a prof. csupán afrikai tapasztalatait, az eszét, egyszerű papírkockákat és az emberi belátás iránti mély meggyőződését használta a végtelen hasznos elmélkedésében.
Bizalmát fejezte ki az iránt, hogy csekély gazdasági löket átalakíthatja a világ nagyobbik, szegényebbik felét!
Európa önző magatartása, a világszervezetek szokásos tehetetlensége azonban nem elégséges a világméretű válság megoldásához.
Egyenlőre marad az éghajlatváltozás, az elosztás (tőkés) egyenlőtlensége, a víz- és élelmiszer hiány és a menekültek tízmilliói!
A túlnépesedés szerencsére csak átmeneti probléma.
A gazdagoknak nem feltétlen üdvös a sok gyermek (sok örökös!).
A mély-szegénységben, Afrikában, Indiában előnyös.
Egy orvosból (Afrikában praktizált!) közgazdásszá lett angol tudós érdekes előadása (v.melyik tud. csatornán láttam) mélységesen meggyőzött arról, hogy a népesedési, gazdasági mutatók egy idő után egy kedvező szinten optimálisak lesznek.
A Föld pedig azt a 11 m.árd embert el fogja tartani.
Ehhez persze nem marsi, hanem földi "terraformálás" szükséges.
Alig-alig tudjuk, de a kétgyermekes családmodell - kis eltérésekkel - már ma is uralja a világot!
Szívből remélem, hogy a továbbiak nem okoznak neked lelki traumát! :)
A prof. előadásából kitűnik, hogy az angol hallgatóság teljesen tájékozatlan (nem csodálom).
Nagyobb csoda, hogy még a csimpik véletlenszerű válaszai is jobbak a felvetett problémákra, mint az egyetemi hallgatóké.
Prof. kérdése: ugyan mire és miért tanítjuk őket?
A hallgatóság felszabadultan nyilvánítja ki tetszését, pedig szerintem nem volt túl sok okuk a katarzisra!
No, most aztán igazán nem bánom, hogy van offtopik a világon!
Hadd' meséljek!
Megboldogult ifjú koromban, nagy útkeresésben egyszer pályáztam egy tudománnyal kapcsolatos újságírói beosztásra.
A pályázatom a lidar-ról szólt, mint tudományos újdonságról.
Simán lesöpörték a pályázatomat.
Természetesen sem oskolám, sem gyakorlatom, sem jó származásom nem volt ahhoz, hogy az átkosban valamire is menjek.
Most pedig meleg szívvel és a legnagyobb meglepetéssel látom, hogy ez a nagyszerű találmány átírhatja az emberiség történelméről alkotott fogalmainkat.
Konkrétabban!
Lidarral feltérképezték Tikalt és a környezetét. Új, bámulatos képet rajzolt ki ez a technológia arról, amit az őserdő fái eddig eltakartak a régészek elől.
A környező dzsungelnek mintegy tizedét repülték át a szondával, amely "eltüntette" az őserdőt és feltárta egy magasan fejlett maja civilizáció nyomait.
Feltételezések szerint egy Európa harmincad részét kitevő területen akkoriban az európai népesség kétszerese élt.
Olyan magaskultúrában, amely méltán emelhető a kínai és egyiptomi civilizációkkal egy szintre.
Egynéhány régésznemzedéknek biztosan lesz ott feladata!
Én már meg sem érem a dolog végét.
Nekem marad az elégtétel, hogy megláttam valamit, ami gyökeresen átalakítja a világlátásunkat!
A földtörténeti társadalmi változásokat nem ismerjük, legfeljebb tudjuk, hogy ezért jöttünk le a fáról.
A holocénban a kis jégkorszakot leszmítva egy társadalommá szervezdött népesség küzdött meg a problémáival.
Most mi van?
A Föld népességének a kisebbik fele egzisztenciális, anyagi és technikai fölényének tudatában elpazarolta az életterét, amit aztán a földkerekség nagyobbik felével pótolt, mit sem törődve az ott élők normális társadalmi életével.
Földjeiket, javaikat elrabolta, akiket nem semmisített meg, rabszolgaságba döntötte.
Sajátos magas kultúráikat megsemmisítette.
Most aztán a világ népességének ez a nagyobbik fele erőforrások hiányában szenved.
A parttalan megosztottság miatt nem jut egyetértésre, nem képes a sajátos érdekeit a "fejlett világgal" szemben érvényesíteni.
Átléphetetlen szakadékot képeztünk, amit a klimatikus válság csak súlyosbít!
Ha nem lennének "jóakaróink" a világ másik felén, ha mi, itt Európában, teljes egyetértésre jutnánk a helyi problémák helyben való kezelésében, ez a folyamat már akkor is megfordíthatatlan.
Az éghajlati változásokat már végérvényesen megindítottuk.
A "fejlődők" e téren, nem minden erkölcsi alap nélkül, kimentik magukat és ránk hárítják a felelősséget.
Európának van is felelőssége, nem is kevés, de szinten akar maradni és továbbra is könnyelműen élni.
A rabszolga kereskedelmet leszámítva, bizony a mi felelősségük és terhünk is egyben, ami Afrikában ma történik.
Az amcsik az olaj miatt, mások hatalmi érdekből piszkálnak bele ebbe a szennyes folyamatba.
Már csak azt nem tudom, hogy mi lesz akkor, amikor tízmilliók akarják elárasztani Európát?
Az a baj, hogy amit írtál, mindez óriási témát foglal magába. Akár a túlnépesedést is. És a túlnépesedés is a jólét következménye. És pedig, ha visszatekintünk szintén csak földtani szinten, ha az állatvilágban túlnépesedett egy faj, akkor jött valami (pl. az általuk fogyasztott élelem elfogyott, és éhezés jött) ami miatt aztán hirtelen megfogyatkozott az a faj, így a rendszer ismét helyre tudott állni.
De ha azt vesszük a jelen "probléma" is bizonyos szempontból ide tartozik: a népvándorlás... ha végiggondoljuk, akkor anno (a honfoglalás korában) is volt már egy nagy népvándorlási időszak, nem csak mi, az is globális szinten. Nyilván akkor még más volt a mód, meg az eszközök, de a lényeg szintén ugyanez.
És a túlnépesedéssel ezt összevonva, bizony lesznek népek, akik eltűnnek, és kialakulnak újak... ez a folyamat is hirtelen jött és pillanatnyi egyelőre, de ugyanolyan része a globális problémának azt hiszem, mint a szemét, az élelem, és a környezetváltozás...
OK! így már értem mire gondolsz... á, én eredendően csak lokális szintre, és viszonylag rövid távra gondoltam. Hiszen, amikor azt írtam: "a történelem ismétli önmagát", akkor az abszolút emberöltőnyi távlat.
Az amire te gondoltál ezen jóval túlmutat, és kezdetben valóban helyinek tűnő apró gondokkal kezdődik (tudom már rég elkezdődött) és hiába a figyelmeztetések (nem feltétlenül emberek általi, de maga a természet is jelez folyamatosan) még lassítani sem egyszerű a folyamaton, nemhogy leállítani...
(gondolok itt olyasmikre, mint a szívószálak, meg a nejlonzacskók témája, amire mostanában rászálltak, holott nagyon kis része az egésznek, viszont látványos az is tény: csak ma láttam két rövid cikket is elrettentésnek az indexen)
és én még emlékszem a szalma szívószálra is, én anno szerettem :)
Egyébként meg nagy valószínűséggel a földtörténet is ismétli önmagát... :) azaz előbb-utóbb nagy valószínűséggel ez a létforma is eltűnik egyszer, mint anno a dinoszauruszok, és még az ok is ugyanaz lesz: képtelen a Föld fenntartani ebben a formában az életet. Túlnőttünk rajta. Másképp, más formában, de a lényeg ugyanaz.
Most például éppen jelentkezik egy (egyesek által átmenetinek gondolható) gond a szemétszállítással.
Jelentem, hogy a gond nem helyi, nem országos, hanem globális. Megoldás nincs, a probléma ideiglenes kezelése, a fokozódás ütemének visszafogása szükséges lenne, de nem látszik, hogy a nagyhatalmúakat nagyon érdekelné.
Kb. a szénbányászat megindulása óta fokozódnak a világvége-folyamatok, és mindenütt csak a rövidtávú profitmaximalizálás irányít mindent, noha a szakadék régóta látszik, de mintha senki nem akarná kikerülni, csak megyünk bele mint a vakegér.