Nem találtam így előadásos topic-ot, ezért nyitok egyet. Olyan sűrűn nem járok, de remélem más igen :) és így ötleteket kapok arra mit és hol érdemes megnézni.
Az első e tárgyban lévő hozzászólásomat csütörtök éjjelre ígérem :)
Sziasztok. Nem a héten, de nem rég ( dec 29. ) láttam a családommal a Vidám Színpadon a Legénylakás c. darabot, amit ajánlok mindenkinek. Könnyed, vidám előadás, sok humorral.
Na, most, hogy egy kicsit jobban utánajártam, látom, hogy a Katona honlapján vannak a darabról kritikák. Koltai Tamásé elég jó, olvasd el, ha gondolod. Talán mégis érdemes megnézni, tudod, hogy én mindig kegyelem nélkül kritizálok.
Karácsony előtt láttam Vári Éva önálló estjét a Tivoliban Edith Piaf címmel. Vári nem jó. El tudom képzelni, milyen irgalmatlanul nehéz egy több mint másfél órás darabot egyedül végigcsinálni, de Vári, szegény, nagyon rossz volt. Piaf élete érdekes, sosem hallottam még róla ilyen részletesen, érdemes lett volna rendesen megcsinálni. A zenészek nagyon profik, adódtak helyes jelenetek a zongoristával, gondolom próba közben alakultak ki, aztán benne maradtak a darabban.
A fő probléma az volt, hogy Vári nem tudott mit kezdeni magával. Főképp a kezével. Nem is értem, hogy nem jutott eszébe a rendezőnek, hogy egy gyöngysort vagy egy sálat tegyen a nyakába, amibe tudna kapaszkodni. Amikor néhány jelenetben a szék mögé állt, sokkal nagyobb biztonságban érezte magát, és szembeszökően nagyobb természetességgel mondta a szöveget.
A dalbetétek nem voltak kifejezetten rosszak, elég jól illesztették a történetbe, Vári hangja viszonylag jó, többször volt tiszta, mint fals.
Hatalmas tapsot kapott, a közönség állva ünnepelte, és igazán megindító volt a meghatottsága, kivált, hogy látszott, ő is érezte, hogy nem volt jó. Szóval a darab végére felhorgadt bennem a szánalommal vegyes szeretet egy öregecske, kedves, esendő színésznő iránt, így aztán visszamenőleg kellemesnek értékeltem az estét.
Múlt héten Kazamaták a Katonában.
A darab '56-ban játszódik a Köztársaság téren a pártszékház előtt. A kinti tömeg a forradalom lángjától hevülten az akkori terror házát kívánja bevenni, hogy utánajárjon a legendának, miszerint az épület alatti kazamatákban kínzókamrák üzemelnek, ahol középkori módszerekkel bírják szóra a rendszer ellenségeit.
A házban katonák vannak, egyszerű emberek, akik hisznek a rendszerben, ugyanolyan hazafiak, mint a kinti "csőcselék". Végülis ez a fő témája a darabnak: ki a hazafi, aki meggyőződésből (vagy mégis inkább félrevezetve) védi a rendszert, vagy aki meggyőződésből meg akarja dönteni.
Na akkor. Kicsi szubjektum már az elején. A fűtésrendszerből hideg levegőt fújtak. Először azt gondoltam, a darab része, a közönség így nyilván jobban át tudja venni a kor szellemének rezgését. Másfél óra elteltével már kockára fagytam. Hangsúlyoznám, nem a fűtés hiánya volt a gond (amit később a szervezők állítottak), hanem a beáramló hideg levegő.
Gondolom, szintén az erősebb átélés segítése érdekében olyan hangerővel lövöldöztek a színpadon, hogy előfordult, hogy a színpadon fekvő egyik hulla is összerándult az ijedségtől. Többször a közönség felé irányított fegyverrel manipuláltak, nyilván ez is frappáns rendezői eszköz. A darab végére hasogató fejfájásom volt a hihetetlen hangzavartól, pedig az utolsó fél órában már résen voltam, és befogtam a fülem, amikor lövés készült.
A fő baj azonban a Katonával, hogy annak ellenére, hogy ott játszanak a mai magyar színházi élet legjobbjai, rossz színészeknek adják a főszerepeket.
Nagy Ervin, Fekete Ernő és még sokan hozták a formájukat, de sajnos a legtöbbet rajtuk kívül Rezes Judit, Fullajtár és Hajduk Károly voltak színen, akik hihetetlenül gyengék.
Rezes a narrátor szerepében egy középiskolai szavalóverseny első fordulójában kibukna, Fullajtár hangja száraz, mint a faforgács, nyeglén, kedvetlenül játszik, Hajduk annyira modoros, hogy fizikai fájdalmat okoz a látványa.
Mindig azon gondolkodom ilyenkor, hogy a többi színész, a rendező és egyéb színházi emberek, akiknek beleszólásuk van a szereposztásba, ezt nem látják?
Kár, igazán jó darab lett volna pedig, de sajnos megint nagy feketepont a Katonának. Piros viszont a közönségnek, semmi rendbontás, idétlen röhögcsélés, mindenki hősiesen viselte a dobhártyaszaggató fegyverropogást.
Tegnap a Pesti Színházban megnéztem az Ünnep c. előadást. Szerintem a darab gagyi, de Eszenyi rendezése jó előadást eredményezett. Általában nem szeretem Kamarás Iván nyegleségét, most jó volt. Hihetetlenül hasonlít Darvas Ivánra.
Ja, alapvetően nem rossz ötlet. Nem tudod, ki rendezte?
A szolnoki rendezésben egy szín volt, a halotti létet (jáháj, de szép képzavar) fehér maszk reprezentálta, és a maszkosok ott mozogtak a többiek között. Érdekes megoldás volt, amikor meghalt valamelyik Arcadio és épp a monológja közepén vette fel a "halotti maszkot".
Garas Dezsőt tavaly láttam a Nemzetiben a Mester és Margaritában, sajnos csak mellékszerepe volt.
A kérdésedre válaszolva a színpad úgy volt berendezve, hogy 3 szinten történtek az események (egyébként egyikünk sem olvasta a könyvet és azóta beláttuk, hogy ez komoly hiba volt). Úgy vélem minden szint egy-egy idősíkban zajló történést hivatott bemutatni. A szintek között rámpákon lehetett közlekedni. A szellemek (halottak) pedig mindig az adott idősíkban, hintaszékben ültek, hintáztak és hozzászóltak az eseményekhez.
Tegnap a Vígben megnéztük a Száz év magányt - a felét. Szünet után hazajöttünk. Még soha nem volt ilyen, hogy eljöttem volna egy előadásról. Csodálkozom a darab népszerűségén. A színészek ugyan nem voltak rosszak, de a cselekménytelenség, a kutyulás, az érzelmek hiánya számunkra nézhetetlenné tette.
Tegnap megnéztünk a Madáchban egy komédiát kakasülőn matinéjeggyel - ötszázért. Pletyka a címe. Műanyag langy limonádé cukormentes édesítőszerrel. Sok neves színésszel, sok poénnal, sok nevetéssel, közepes sztorival, komolyabb katarzis nélkül. De végülis 2,5-3 óra felhőtlen szórakozás. Aki erre vágyik ne hagyja ki!
Szevasztok! December 20-án és 21-én (jövő szerda+csütörtök) este 8-tól a MU Színházban a PONT MŰHELY újabb bemutatója LÉTRA címmel. Az egészben az a vicces, hogy ez egy '56-os darab, ami igencsak szokatlan a Pont Műhelytől. Az már viszont nem, hogy az előadás abszurd komédia. A darabot Bíró László írta és Vicei Zsolt rendezi a Pont Műhelyben eddig még nem látott színészek (pl.: Gerle Andrea, Szabó Simon) vendégjátékával. További infó: http://www.pontmuhely.hu vagy www.mu.hu
oké, ha egyszer sikerül rá jegyet szerezni. a közönségszerevezőknek nem adnak belőle, csak a színházban lehet venni, elő nem jegyezhető. december elején árulták a januári jegyeket első nap este már nem volt egy darab sem.
a filmet én is láttam, a régit is, meg az újabb feldolgozást is. mindkettő jól sikerült.
A 12 dühös az egyik kedvenc filmem, pont tegnapelőtt néztem meg. Olvastam is, letölthető a netről, csak kicsit nehezíti az értést, hogy a szereplőket 1. esküdt, 2. esküdt... néven említi. A darabról azt hallottam, hogy egy üveg(vagy plexi)fal mögött játszódik, ami kicsit a hallhatóság rovására megy. Kérünk beszámolót majd.
A Nemzeti Színház stúdió-színpadán láttuk a művet. A Nemzetiben még eddig nem csalódtam, a játszott darabok - amilket láttam - általában jók, amiket nem láttam, arról az ismerőseim többnyire jókat mondtak.
A darab két "felvonás". Az első részt fokozott figyelemmel kell nézni-hallgatni. A függöny elhúzása után van 1,5-2 perc felmérni a környezetet (díszletet), de aztán 1,5 órán keresztül a nézőre zúdul egy tetetemes adag információ. Nagyon pörgősek a párbeszédek, gyors a játék. A második rész inkább az érzelmekre hat. Itt már lassabak a párbeszédek, sokkal több a képi elem.
A történetet nem akarom ismertetni, gondolom sokan látták, vagy olvasták a művet.
Ki kell emelni, hogy a darab átlagon felüli színészi teljesítményt igényel (ezt a filmváltozat akkori kritikusai alátámasztják) és a színészek (az ismertetbb nevek és a fiatal színészek is) hozták ezt a teljesítményt. A taps mennyisége a "szokásosnak" többszöröse volt - olyannyira, hogy talán még a színészek is meglepődtek kissé.
Abból adódóan, hogy a darab egy stúdiószínpadon játszódik, a szereplők minden mondulata-rezdülése észlelhető volt.
Tegnap este nézbem a Budapest Színházban a LoveLetter's-t, azaz Szerelmes leveleket Hernádi Juci és Laci előadásában. Az első felvonásnál azt gondoltam mire ültem én be? Aztán a másodikban kiforrotta magát és nagyon szórakoztató volt. Az egész darabot e két színész játssza, le a kalappal:):):) Ajánlom, mert nem egy szokványos darab, az igaz, hogy a díszletek miatt is viszonylag kis költségvetésű lehet:) Persze nem ez a lényeg. Üdv.
ragaszkodók (tudós nők), shure kurvajó volt:)))) szétröhögtem a hasizmom. furcsa módon alig voltunk többen, mint a színészek, ettől kifejezetten otthonos volt a hangulat. (a színpad mellé közvetlenül az első sorba csak az üljön, aki nem bánja, ha molesztálják a színészek, ill. esetleg szerepelnie kell a darabban:) nagyon jó színészek (honvéd együttes), jó szöveg, jó rendezés, nagyon igényes munka, kifejezetten elégedett vagyok!!! viszont nem értem, mér voltak ennyire kevesen...:(
Szevasztok! A Pont Műhely bemutatót tart Önkényeztetés címmel most csütörtök, péntek, szombat és vasárnap este 8-tól a budapesti MU Színházban. Az előadás érdekesnek ígérkezik, hiszen a mindenkori hatalom és az egyén viszonyát vizsgálja különböző korokban, a háttérben az anarchizmus szellemiségével, sok-sok zenével és kemény humorral. További infók: www.pontmuhely.hu és www.mu.hu Üdv, Hutch
