Szerintem sok esetben kívánkozik oda a kötőjel, például:
Itt van XY, aki a téma közismert hozzá-nem-értője. A te soha-meg-nem-bocsátó természeted az oka annak, hogy... Ha nincs vasalt inged, akkor vedd fel azt vasalás-nélkül-is-elegáns pólódat.
Szerintem ezt a kérdést az igekötők analógiájára lehet értelmezni, ott is, ha az alapigét tagadjuk, a nem az igekötő és az alapige közé kerül, és elválik. Éppen az a mércéje annak, hogy valóban igekötővel állunk-e szembe, vagy valmaliyen megrögzült alakzattal
a befolyt adók - a be nem hajtható adók
befolyásolható folyamatok - nem befolyásolható folyamatok
Beelőztél :) Éppen kezdtem írni, hogy a tűz elem meleg és száraz, a föld elem hideg és száraz, a víz elem hideg és nedves, stb., ill. a hidrogén vízelem.
Kötőjellel biztos nem. Én inkább különírnám, merthogy szerintem itt főnévi minőségjelzők állnak, hiszen a víz és a tűz két elem. Ha víznek vagy a tűznek az eleméről akarsz beszélni, akkor viszont írd őket egybe!
Egyes nyelvekben egyszerűen rábízzák az állampolgárra, hogy külön, kötőjellel, vagy egybe írja-e... ekkora liberalizmus persze nálunk elképzelhetetlen...
És akkor milyen kritiériumhoz lehetne társítani a kötőjelezést? Minden egyes összetétel esetében meg kéne nézni a Magyar nemzeti szövegtárat, és ha 5-nél kevesebb találat van, kötőjeleznünk kell? Egyébként is mi az, hogy gyakori? Nekem, aki előszeretettel olvasgatja az élelmiszerek összetevőit, polcaimon vanillincukrot, vaníliás cukrot, vaníliarudat, vaníliaaromát és vaníliakivonatot egyaránt tárolok, a vaníliaaroma egyáltalán nem ritka szó. Gondolom, egy uránbányásznak lényegesen ritkább.
Nem függ össze az 'aa'-val, a vanília-származék vagy kapuccsínó-aroma éppolyan példa lenne: meglehetősen ritkán használt és meglehetősen hosszú összetett szó, érzésem szerint segítené az olvasást, ha kötöjellel írnánk.
Bocs, de mondj olyan magyar morfémát, amely tartalmazza az aa szekvenciát. Ha ilyen nem vagy alig létezik, akkor az íráskép egyértelműen sugallja a szegmentálást. Nekem egyelőre csak ilyeneket sikerült találnom, mint Aachen, afrikaans, Baalbek, Bekaa, Christiaan, dzul-kaada, Graaff, Haarlem, Isaac, Iszaak, Kaapstad, Kierkegaard, Maastricht, Nauszikaa, Nikolaas, Saab, saabán, Saar, Saavedra, (Dar es-)Salaam, Staatspolizei, Szanaa, vazaari, Waals. Ezekről általában elmondható, hogy nagyon a peremén vannak a magyar szókészletnek, jobbára tulajdonnevek vagy tulajdonnév-közeli szavak. Talán az afrikaans még a leginkább figyelembe vehető. Viszont mindegyik példában szókezdő vagy szózáró szótagban van aa (ahol nyilván eleve kisebb eséllyel vágja át az aa-t morfémahatár), tehát a vaníliaaroma sehogy sem illeszkedik a példák közé. Szóval kétlem, hogy a vaníliaaroma szóban bármennyivel inkább szükség lenne kötőjelre az olvasáshoz, mint a széklábban. Ha már valami, akkor a pácsó, rácság esetén lehetne vitatkozni. De akkor az igazság, egészség is kötőjelezendő kellene, hogy legyen. És ha következetességre vágyunk, akkor már inkább pácsó, rácság mint igaz-ság, egész-ség.
Szerintem is érdemes lenne kötőjellel írni, nem azért mert az szabályos (hiszen egyértelműen szabálytalan), hanem azért, mert könnyebben kiolvashatónak érzem, ha jelöljük az összetétel határait: vanília-aroma.
Ha többszörös összetétel lenne, akkor lenne igaza. Szerintem gyorsan vegyél neki egy helyesírási szabályzatot ajándékba. Gáz, ha egy korrektor ennyire nincs tisztában a helyesírással.
Nem vagyok egy hajózási szakértő, de azt hiszem, a vízi közlekedésben is megkülönböztetik a kisebb járművekre szóló jogosítványt a nagyokétól --- gondolom, nem mindegy, hogy az ember egy balatoni vitorlást vezet vagy egy Santa Mariát. Szóval, azt hiszem, mégsem lehet kihagyni.
Alapvetően nem kell egybeírni a jelzőt a jelzett szóval, kivéve ha az egybeírt szókapcsolat mást jelent, mint a jelzős szerkezet... szerint a 'zöld hatóság' (=környezetvédő, környezetvédelmi hatóság) esetében ez nem áll fenn.
(A másik ok az lehet az egybeírásra, hogy 'történelmileg úgy alakult'... ez elég flexibilis szabály, kb azt jelenti, hogy ha sokan és sokszor egybeírják, akkor az lesz a standard (illetve sztenderd))
Dehogy állítottad - mint ahogyan én sem állítottam, hogy Te állítottad... (c;
Bennem csupán a latinizmus kifejezés kapcsán merült fel a kérdés, és gondoltam -- habár a téma megint csak topikidegen --, megtudakolom a nálam tájékozottabbaktól, hogy ez ügyben mi az igazság. Pontosan a felületesség elkerülése érdekében!
Módfelett sajnálom, ha esetleg kötözködésnek tűnt, amit írtam, és a jövőre nézve ígérem, hogy ha ez lenne a szándékom, a hozzászólást így fogom kezdeni: "Na MOST kötözködök:..." Addig is maradok tiszteletteljes üdvözlettel: Macska Milla
Azt állítottam volna, hogy latinból fordította? Idéznéd?
Felületesség az élet megrontója, ki kancsalul festett prekoncepciókba néz.
Károli valóban görögből és héberből fordította a Bibliát, de azért, a kor szokásának megfelelően, valószínűbb a latin hatás a nyelvhasználatára, hiszen latinul bizonyára aktívan beszélt is. Németül meg nem biztos.