Köszönöm,de én meg vagyok elégedve a mi orvosunkkal,az Alzheimer a szakterülete,én inkább olyan segítséget szeretnék,hogy pl.hogyan kezeljem ezt az állapotot(higiénia,stb.) meg az is nagyon fontos lenne,hogy megfizethető felügyeletet hol tudnék találni( nem 700 Ft/óra)
Szóval nekem inkább ilyen problémáim vannak.
Nos, én azt mondom, hogy magad uram, ha szolgád nincsen! Itt összejöttetek egy páran, alakítsatok egy klubot, és kész. Nem kell rögtön alapítványi formában gondolkodni. És még egy dolgot mondok. Nekem van egy nagyon rendes és nagyon lelkiismeretes szomszédom, talán láttátok is már a tévében, gerontoloógiáról szokott előadni, dr. Iván László professzorról beszélek. Ő igazán tudja miről van szó, nemrég temette az édesanyját, aki ha nem is Alzheimer kóros volt, de igencsak olyasféle, tudom mit beszélek, néhányszor pár órára vigyáztam rá, bár a testi (bepisilés, bekakilás) tüneteinek ura volt, de az esze már máshol járt hónapokig... amúgy előtte egy szeretnivaló kedves öreg néni volt, és ő pl. saját bőrlén IS megtapasztalta milyen is ez... nem akartok vele kapcsolatba lépni? Biztosan tudna segíteni (amúgy az ország egyik legnevesebb neurológia-pszichiátria prifesszora).
Akinek kell, megadom mailban a rendelője telefonszámát. Hivatkozzatok az Aliz szomszédasszonyra.
Igen,nálunk sem ismerte fel a háziorvos.Pszihiáterhez vittem el,ő adott beutalót a Memoria Klinikára,ahova be kellett feküdnie és ott diagnosztizálták,hogy Alzheimer.MRI,egyéb vizsgálatok kellettek hozzá.
Az Aricept nagyon jó,nem késő elkezdeni.
Igen a szag az attól és egyéb ürítési nehézségekből fakad.Pl.nem tudja a WC papirt használni.Ha én nem tekerek le neki ,akkor az egész tekercset használja.Képzelheted mi lehet nálunk.Minden egyes alkalom,amikor felmegyek hozzá egy trauma,mert tehetetlennek érzem magam.
Hiába csinálok rendet,takarítok ki,már másnapra olyan rendetlenség és összevisszaság van,hogy nm ismerem ki magam,pl. a ruhák között,mi a tiszta,mi nem.
Már arra gondoltam,hogy elzárom a ruhái nagy részét,magamnál tartom a tisztákat és naponta adagolom neki.Igaz van úgy,hogy egy nap többet is bekoszol,mert átöltözik többször.Persze kivétel nélkül mindent fordítva vesz fel.Volt úgy,hogy a pulcsi egyik ujjába dugta a lábát,a nyakkivágás pedig a derekán feszült.
Igen,a legrosszabb dolog az,hogy tehetetlenül nézed végig,hogy romlik az állapota és mindezt nagyon-nagyon hosszan és lassan.
Hát igen, az orvos... Olyan dühös vagyok rá hogy el se tudom mondani! Kijár hozzájuk személyesen a háziorvos, bezsebeli a pénzt, és lóf*t se segít! ÉN (!!!) állapítottam meg, hogy alzheimer-kóros! Utánaolvastam minden létező helyen, és a tünetek 100%-osan passzolnak. Mintha csak róla írták volna. Igazából ez csak most nemrég "esett le" nálam, ezért szóltam a sógornőmnek, aki egy városban lakik vele, hogy keressen neki egy rendes orvost. Nem igaz, hogy a háziorvos nem vette észre időben, hogy mi a baj! Én már csak akkor tudtam "diagnosztizálni", amikor a súlyos tünetek is előjöttek. (Először a rövid távú memória zavara, aztán időben nem tudott tájékozódni, nem tudta kiszámolni mennyi jár vissza a bevásárlásnál, aztán "ellopják" mindig a pénztárcáját, aztán már térben sem igazodik el, a hosszútávú memóriájának is befellegzett, mostmár a hozzátartozók felismerésével is gond van, alaptermészete megváltozott, depressziós és agresszív... teljesen tipikus) És mi abban a tudatban voltunk, hogy jó kezekben van, a doktor biztosan tudja a dolgát.
Aricept, ezt nem ismerem, de megemlítem a sógornőmnek.
Bocs, hogy ilyet kérdezek, de a rossz szag attól van, hogy időnként bepisil?
Ilyen nevű gyógyszert nem szed.
Igen együtt lakunk,de egy aránylag nagy családi házban,ő az emeleten lakik,van egy nagy szobája,mellette van a kamaszfiam szobája és sajna közös a fürdőszobájuk.Szegény gyerek már nem hívja meg a haverjait,mert szégyelli a szagot,ami uralkodik. Naponta kétszer kitakarítom a fürdőt,mégis büdös van,anyám szobájárólnem is beszélve.Azt sem tudom,hogy hozzam rendbe,vagy tartsam szinten,ti.a használt ruhanemüket begyűri a szekrénybe a tiszták közé,úgyhogy minden átveszi a szagot.Nem tudom áttekinthetővé tenni,mert állandóan pakol.Könyveket az ágyneműtartóba,piszkos alsónemüt a polcra stb.Azonkívül nem fogad szót,mert valszeg elfelejti,amit kérek,pl.hogy csak tegye a szennyestartójába a koszos holmit.
Amit ő szed,azt úgy hívják,hogy :Aricept.
Szerintem kipróbálhatnátok.Neurológus állapította meg,hogy Alzheimer beteg? Ha igen hogyhogy nem írt fel gyógyszert?
El sem tudom képzelni,hogyan élhetnek ők kettecskén,hiszen rengeteg olyan cselekvésük ill.nem cselekvésük van,ami miatt felügyeletre szorulnak.
Az anyukám már nem megy el otthonról,amikor mi nem vagyunk otthon.Nincs kulcsa,ha mi elmegyünk otthonról,kénytelenek vagyunk bzárni a lakásba,ami őrült nagy rizikó,de nem tudjuk megoldani a felügyletét.Próbáltam,egy órára 700 forintot kérnek el.Szorozd be...
Ha otthon vagyunk kiengedjük pl sétálni,még ő hozza el a suliból a befizetett kaját.Karácsonyra csináltattam neki egy ezüst karkötőt,amibe belegravíroztattam a nevét és a telefonszámomat.Így azért nyugodtabban engedem, el.
Soha nem hittem volna,hogy ilyen nagyon nehéz egy ilyen beteggel.A legszörnyűbb talán,hogy látod ahogy leépül,a hozzá való igazodás,az aggódás,mi van vele,amikor egyedül van,nem tudunk elmenni nyaralni,féltem a házasságomat,hiszen a férjem nem kötődik érzelmileg,őt "csak" megőrjíti.Vajon meddig bírja?
Még sorolhatnám.
Együtt laktok? Akkor nem irigyellek. Nálatok nem jöhet szóba az intézeti elhelyezés? Annak semmi értelme, hogy még 4-5 ember (az egész család) tönkremenjen egy ilyen beteg gondozásában.
Én éppen ezért nem vállalnám magamra a napi 24 órás szolgálatot, pláne most hogy 2-3 hónap múlva kisbabánk lesz. Férjemnek volt egy olyan elképzelése, hogy magunkhoz vesszük a mamát és a parkinsonos papát a két szobás lakásunkba, a kamasz fiunk és a pici csecsemőnk mellé... nem is tudom hogy képzelte. Az első hét után sikítva menekülnék el a világ végére. Nekünk feltétlenül segítség kell majd hogy elhelyezhessük valahová. Azt sem tudom, mennyi időnk van még addig, míg teljesen képtelen lesz ellátni magát. Most még a WC-használat rendben van nála, de ki tudja meddig. Talán egy évünk van, jó esetben. Ráadásul, a mi esetünkben nem is csak őt, hanem mindkettejüket el kell helyezni, és jó lenne egy helyre.
Nem tudom, a mama milyen gyógyszereket szed, de van köztük egy Nootropil nevű. Ez ismerős neked?
Köszi,de azt hiszem nem,mert én időről-időre nekifutok,hogy kiderítsem ,alakult-e időközben valamilyen klub és mindig azt mondják,hogy még nem. Igaz utoljára kb másfél hónapja hívtam a Memória Alapítványt,a másikat most próbáltam,de nem veszik fel. A Feledékeny Emberek Hozzátartozóinak az Alapytványa elnökét személyesen ismerem,ő is mindíg nemleges választ ad.Állítólag régen volt egy ilyen klub azt hiszem az Akácfa utcában gyűltek össze bizonyos időközönként,de már megszűnt. Vagy mert kihaltak a beteg rokonok,vagy mert a beteg ellátása miatt nem érnek rá klubba járni...
Na most aztán bepótolok mindent...
Az intézetekről:a legjobb ilyen intézet olyan drága,hogy én biztos nem tudom kifizetni.
Másmilyenbe pedig nagyon nem adnám,mert a jó ég tudja hogyan bánnak vele.
Mi még nem tartunk ott,ez a gyógyszer egész jól szinten tartja. Sajnos ez a szint is nagyon rossz.
Ennek a betegségnek májusig két gyógyszere volt,május óta három,de ez az új a már nagyon előrehaladott állapotú betegeknek való.
Amit az én anyám szed az 25 ezer Ft-ba kerül.Ez egy doboz gyógyszer,de a gyógyszergyártócég ( és nem a TB!!!!) támogatja úgy,hogy ad mellé még 3 dobozzal!Így ez kb 3-5 havi adag.Persze mellé kell még nagy dózisú E vitamin,anyám antidepresszánst is szed,ami nagyban javítja a hangulatát.
Amit én nagyon-nagyon hiányolok,az egy hozzátarttozói klub,ahol mi tudatlanok összegyűlhetnénk és megbeszélhetnénk az olyan problémákat,amikhez az orvos nem igazán tud hozzászólni.Pl.mit tegyek,ha nem tudja rendben tartani magát? (WC stb.)Még nem pelenkázható,de már nem tudja tisztán tartani magát. Ezen kívül rengeteg olyan "apró-cseprő" dolog van,amit nem tudom hogyan kezeljek,arról nem beszélve,hogy magamat hogyan védjem meg magam attól,hogy vagy depressziós legyek,vagy az idegeim tönkremenjenek,vagy a gyerekem idegei,vagy a házasságom stb.
Tudom,nagyon eltűntem,de már azt hittem,hogy soha,senki nem reagál a témára. Csodálkoztam is,hiszen úgy tudom 300.000 Alzheimer beteg van az országban,ami nem kevés.
Bevallom én teljesen el vagyok keseredve,hiszen már évek ót tart ez a betegség anyámnál,hogy pontosan mikor kezdődött azt nem lehet tudni.
Már szinte mindenhol jártam,rengeteget olvastam a témáról az interneten,úgy tűnik nincs segítség.Pontosabban olyan segítség,ami megnyugtató lenne.Azt a bizonyos drága gyógyszert szedi,ami szerintem nagyon jó,ha nem szedné már nem is tudna magáról.
Az en nagymamam is ilyen volt, hajszalra raismertem az elottem elhangzottak alapjan, az agresszivitast kiveve. Azt hiszem, hogy az utolso evekben ki se mozdult a lakasabol, mindig mindent keresni kellett nala, foleg a penztarcat es a szemelyit. Minden nap kellett vinni az ebedet es a vacsorat, takaritani a lakast, bevasarolni stb. Az utolso evben/evekben? 24/24 volt nala egy apolono, ami azert nagyon sokba kerult a csaladnak, meg idonkent hol az egyik gyermekenel volt, hol a masiknal. Arra emlekszem, hogy nagyon nagy teher volt ez mindenki szamara, mert eleg instabil volt az egeszsegi helyzete, evekig abban a tudatban eltunk, hogy barmikor bekovetkezhet egy katasztrofa.
Sajnos apamon is kezdenek a tunetek mutatkozni es o is tisztaban van ezzel. Nem tudom, hogy mi lesz ebbol hosszutavon :(.
Ket eve meghalt mar. Kulonben, mivel megvaltas volt szamara mar a halal - ugy is mondhatnam, hogy elo halott volt:( - ha csunyan hangzik is, de a csalad tulajdonkepen felelegzett. 80 eves is elmult es szeretetben elte le az egesz eletet. Persze megelni szornyu volt, de ma mar csak szep torteneteket meselik rola. Szeretetunk jeleul pedig a kislanyunk az O nevet is viseli.
Nalunk is ugy volt, hogy reggel az Anyosom vigyazott a Nagymamara, kb. deltol du-ig egy apolo, du-tol reggelig pedig a ferjem nagynenje es a ferje. 4 ember! A legjobb megoldas (sajnos) az intezet. Nalunk a nagyneni es a ferje nem akartak intezetbe adni Ot, ezert volt otthon. Mondanom sem kell az egesz csalad kikeszult.
A lánya ugyanabban a városban lakik, de külön lakásban a saját családjával. 24 órás felügyeletet semmiképp nem tudunk neki biztosítani. Épp ez a legfőbb problémánk. Ha teljesen besötétedik, biztos hogy valami intézeti ellátást kell igénybe venni. Nemrég még olyan romantikus elképzeléseim voltak, hogy valami idősek napközijébe vagy bentlakásosba elvinnénk a papával együtt, de szerintem ez nem járható.
És Alice által belinkelt cikkben az van, hogy aki gondozza a beteget, többnyire saját maga is belebetegszik...
Alice, ha betennéd azt az újabb linket, megköszönnénk.
Ja és van egy ditekt Alzheimer hozzátartozóknak egy internet fórum, ha a gugliba beírod, hogy Alzheimer kór, már az első oldalon ráakadhattok, de ha kell beteszem a linket.
Ugyanez volt a Nagymamaval is, lassan elfelejtett mindent. O is messzefoldon hires szakacsno volt, de egyre inkabb magatehetetlenne valt. O nem volt agressziv, egeszen addig mig teljesen elveszitette a tudatat aranyos es kedves volt. (Pl. emlekszem egyszer ultunk korulotte, es egyszer csak ramnezett es azt mondta: "De szep kislany vagy!" es mosolygott, vagy aki elment mellette, annak megsimogatta a karjat.)
120 km nagy tavolsag, es sajnos elobb-utobb gondozasra fog szorulni az anyosod, lesz valaki aki gondjat tudja viselni?
Hát szerintem az, hogy valóban Alzheimer kóros-e azt csak a neurológián tudják kideríteni. Az öregségről annyit még tudni kell, hogy az idős embereknek nagyon megromolhat amúgy is a rövid távú memóriájuk. Vagyis gyakran elfelejtik, mit hová raktak fél órája, vagy mi volt három napja, viszont kitűnően emlékeznek arra, mi volt a 6. születésnapján a gyerekzsúron, és milyen finom zöldborsólevest csinált Bözsike tanti annak idején.
Ha nem vagytok biztosak a diagnózisban, keressetek fel egy neurológust. Azt spec. tudok ajánlani. (Sztk alapon nagyjából fél év múlva kerül sorra... :-( )
Az anyósomnál először azt vettem észre, hogy egy kérdést (pl hogy van anyukád?) 5 percenként ismétel, pedig válaszoltam rá. Akkor még legyintettünk, hogy jóvan, hát minden öregnek gyengül a memóriája, majd valahogy elviseljük. Furcsa lett azután hogy mintha nem fogná fel amit mondok neki. (Javasoltam hogy a fájós lábával menjen gyógyfürdőbe, ingyen utazik, és ingyen van a fürdőjegy is. Válasz: Nincs nekünk arra pénzünk. -De mama, mondom hogy minden ingyen van... -Mi ezt nem engedhetjük meg magunknak. -De mama... ésígytovább amig feladtam...)Aztán elkezdődött az örökös pakolás, keresgélés. Sosincs meg a szemüveg, a kulcs és főleg a pénztárca. Ha végre megvan, leteszi valahová, elfelejti, és kezdődik a keresés előröl. A depresszió szintén megjelent, többször fenyegetőzött, hogy kiugrik a negyedikről. Aztán kezdte elveszíteni az egyéb képességeit is. Világéletében remek szakácsnő volt, és most elfelejtett főzni! A mindennapi élet apró kis dolgaival már képtelen megbirkózni. Pl egy csekket befizetni a postán már nem megy neki. Néhány hete nem talált haza a szomszédos házban lévő kisboltból, ahová negyven éve jár vásárolni, egy ismerős kísérte haza. A csúcs eddig az volt hogy egyszer lemagázta a saját férjét. (Nem ismerte meg pár percig) Egyre ijesztőbb méreteket ölt ez a sok tünet, és most ráadásul megjelent az agresszió.
Nem lakunk együtt velük, (120 km) de egyre többet foglalkoztat, hogy mi lesz vele.
Sziasztok, nalunk a ferjem nagymamaja szenvedett ebben a betegsegben, nagyon-nagyon hosszu ideig (talan 10 evig is). Sajnos nagyon szornyu latni, hogyan epul le egy szeretett szemely teljesen, vegul csak egy bab marad:((((, aki ide-oda hurcolnak, mert meg menni sem tud:(((
A Nagymamanal a betegseg ugy kezdodott, hogy mindig a taskajat pakolgatta ki-be, es kozben keresett dolgokat, illetve mindig azt hajtogatta, hogy elloptak ezt meg azt, bejarnak a lakasba, stb. (uldozesi maniaja lett). Mivel nem akartak intezetbe adni, ezert O vegig otthon volt es otthon is halt meg, egy este, almaban, orokre elaludt csendben. Nagyon nehez volt vele, mert a vegen szinte a foldon huztak, ha a karosszekbol az agyba akartak vinni (es hat ugye egy magatehetetlen testet nagyon nehez emelgetni), szondaval etettek, stb, senkit az egvilagon nem ismert meg, sot nem is reagalt semmire.:(((( Annyira borzaszto ez!
Alice, koszi a cikket. Elolvastam, sajnos a tunetek a cikk szerint eleg altalanosak "a viselkedés (visszahúzódás, kapcsolatok el-vesztése, szocializációs zavar), a hangulati élet (a betegek 17-30%-a depressziós), a megjegyzô és emlékezô funkció elvesztésével jellemezhetô".
Amennyire eszrevettem, nagyon sok idos ferfi es no hajlamos a tarsadalomtol elszigetelodni, depresszios lenni, konnyen elfelejteni bizonyos dolgokat.
A rohamos felejtes meg milyen mas oregkori betegseg jellemzoje? Ha valaki rohamosan kezd felejteni, az mar egyertelmuen Alzheimer, vagy lehet mas is?
Ne felejtsd el, hogy ennél a betegségnél az a legiszonyúbb, hogy a személyisége változik meg! Az angyali türelmű nagymamából átkozódó szipirtyó válik... ez a legszörnyűbb betegség, amit csak el tudok képzelni. Mert levághatják a lábát, megbénulhat nyaktól, de attól még az marad aki volt... de ennél a kórnál a személyisége IS megváltozik. Már nem ő az, akit szeretsz, hanem valaki más. Akit te szerettél, az már elköltözött a Holdra, helyette itt marad egy test, aki már nem az aki volt....
Ilyen változást másoknál csak a kemény drogok idéznek még elő.
