Meggyalázták Wass Albert szobrát! Azt amelyik a szabadság téri templomnál áll és amelyiknek tavaly okt. 23-i avatóján ott voltam én is. Leöntötte festékkel valami idióta :(
Mi lesz március 29-én? Nagy örömmel mennék, de sajnos, attól tartok, ez nem jön össze, mert Csíksomlyói Búcsúig (május 10) már nem nagyon tudok szabira menni...
Szoboravatásról van szó? Ha jól tudom, a helyi református templomban őrzik a mester mellszobrát, mivel a templomkertből kitiltották a romány hatóságok.
Egy barátom édesanyja megkért, mivel kórházban volt egy darabig, hogy egy májusi, szerintem nagyon jó ár/érték viszonyú erdélyi -benne a csíksomlyói búcsúval, Wass Albert sírjának felkeresésével- úthoz segítsek résztvevőket keresni, mi is megyünk. Ha nem jön össze a létszám, az önköltséges jelleg miatt nem tudunk elindulni.
"Helyét még sem a szakma, sem az idő nem jelölte ki"
A tiltakozók mulasztása is, hogy a szakma mit csinált. Mert a szakma nem kis részét képezik maguk a tiltakozók. Akik csak annyit tesznek, hogy tiltakoznak és ítélkeznek, méghozzá leginkább olyan negatív stílusban, amivel lehetetlenné teszik az értelmes diskurzust. Normálisan gondolkodó ember pontosan tudja, hogy milyen stílusbeli feltételei vannak az érdemi és értelmes vitának.
Ez egy hibás olvasata a debreceni tiltakozásnak. Az aláírók nem azt akarják, hogy Wassnak ne legyen szobra, hanem azt akarják, hogy ne ott, azon írók között, akik megítélésében évtizedek óta immáron több-kevesebb konszenzus van. Azt írja a levél: "Wass Albert körül még lezáratlan viták folynak. Helyét még sem a szakma, sem az idő nem jelölte ki." Ebből a logikából kiindulva tiltakozik az ellen, hogy a szobrot azok szobrai között állítsák föl, akik valamilyen konszenzus eredményeképpen már elfoglalták a helyüket a nemzeti panteonban. Azaz a helyszínt kérdőjelezi meg, nem a szoborállítást.
Seszták Ágnes: Ízlésterroristák 2008. február 25. 08:40 MNO http://www.mno.hu/portal/544915
Seszták Ágnes: Ha már itt tartunk, ez a bátor társaság miért nem tiltakozott a miniszterelnöknél, miként merészelte a magyar orvosi társadalom és a magyar szellemi élet képviselőinek véleménye nélkül elkezdeni a káoszteremtést, amit egészségügyi reform címén próbálnak ráerőltetni a magyar társadalom minden egyes tagjára? Wass Albert. Magam nem vagyok Wass-rajongó. Elolvastam néhány könyvét, és mindegyik ugyanazon a hangon ugyanazt üzente, de ez nem jelenti azt, hogy bárki ne lehessen Wass Albert írásainak szerelmese. Nem világos ugyanis a mély ellenszenv eredője, ami Wass Albertet körülveszi. Ha csak nem arról van szó, hogy az úgynevezett nemzeti oldal talált magának egy szeretni való személyt, amit nem szabad megengedni. Elvégre Wass Albert csak imádott Erdélyét írja meg újra és újra. Kiknek fáj ez annyira, hogy képesek Arany Jánost vagy Szabó Lőrincet (!) pajzsként maguk elé rántani, illusztrálandó, hogy ezeknek a nagy embereknek a szomszédságában Wass Albert nem tartózkodhat. Már miért nem? Wass Albert nincs akkor a művész, mint Wim Delvoye, aki az Ernst Múzeumban mutatja be az emberi emésztést modelláló gépezetét működés közben az evés, rágás, nyeléstől az oda ürített szarig? Vagy mekkora művész Nitsch, aki a vizeletben ázó Jézust disznóvérrel kevergetve emelte a Kiscelli Múzeum színvonalát. Mennyivel jobbak, mint Wass Albert? Vagy azok a divatos kiadók és szerzőik, akik gusztustalan, perverz, undorító irodalomnak csúfolt selejtekkel boldogítják azokat, akik pénzt adnak ki ezekért. Wass Albertnek szobra lesz, ami nem tetszik néhány embernek. Másoknak meg nagyon is tetszik. Maradjunk ennyiben!
"A Wass Albert-problémával csupán most szembesülő olvasó ezek után jogosan teszi fel a kérdést: akkor most dilettánsról, vagy látnoki tehetségű zseniről van szó? Az igazság valószínűleg a kettő között van: egy nagy tehetségű, kiváló stílusérzékű, ugyanakkor a giccsre, a túlzott romantikázásra, a túlbeszélésre, a közhelyes erkölcsi prédikációra hajlamos íróról van szó, s minderről már az indulás időszakának visszhangja is meggyőzhet bennünket. S persze a legnagyobb túlzással sem nevezhetnek egy olyan szerzőt dilettánsnak, aki a két világháború közti Magyarország legrangosabb irodalmi kitüntetésének, a Baumgarten – Ferenc Ferdinánd által alapított – irodalmi díjnak a birtokosa, s akit az írótársak – a Reményik Sándor halálával megüresedett helyre – tagnak választanak a Kisfaludy Társaságba."
A Reakció (a "polgári udnergorund lapja") összeállítása Wassról:
PErsze, hogy fontos. Jobban érti az ember a regényeit, és másképpen olvas, ha tudja, szemtanú, arról írt, amit átélt.
Első könyvét úgy vettem kezembe, hogy Dörner György elmondta a Pannon Rádióban az "Adjátok vissza a hegyeimet" Előszavát. Akkor jelent meg, az első Wass Albert könyv volt, amit olvastam. Azóta megvan szinten minden, ami megjelent, és "feldolgozás alat" állnak.
Ha irodalmi értékeknél tartunk, érdekelne, vajon mi dönt az irodalomban ezt illetően? Például véleményeznéd, hogy az alanti részlet vajh minőségileg okés-e?
Az eső elállt, csak köd esett, meg néhány vízcsepp a fák ágairól. (…) a kapitány (…) szótlanul lovagolt a süveges paraszt nyomában, aki bocskoros, görbe lábával könnyedén és nesztelenül lépkedett a gyökereken meg a nedves leveleken - vezette őket az erdő széle felé. Egy lankás helyre érve megállt a paraszt, körülnézett, és a fák egyre ritkuló fala felé indult. Egy hatalmas tölgynél, amely még nem dobta le lombját, megállt, és titokzatosan intett az egyik kezével. (…) Mindjárt az erdőn túl egy szántás húzódott befelé, a domboldal felé. Jobbra, a meredek szakadékon túl egy kis falu és egy bedőlt tetejű udvarház látszott. A falucskában, az udvarházban, az egész dombon, a kertben, a kutaknál, a tónál, az egész úton, amely a hídtól a falu felé vezetett, legfeljebb kétszáz ölnyi távolságra, emberek tűntek elő a hullámzó ködben, csapatostul. Tisztán lehetett hallani az idegen kiabálást: a szekerekbe fogott, felfelé kaptató lovakat noszogatták, és egymást szólongatták.
Uram, ki fönt az égben lakozol a fényességben, gyújtsd föl szent tüzedet az emberek szívében. Az emberek agyára áraszd el bölcsességed. Értsék meg valahára mi végből van az élet. Arasznyi kis idő csak, mely ajtódig vezet. De előre csak a jó visz, a gonosz vissza vet. Legyen megint az ember képedre alkotott! Utálja meg már egyszer mit maga alkotott. Romlandó kincsekért ne törje magát senki. Igyekezzék helyettök jobb kincseket szerezni. Jó tettek nyugalmát. Derűt és békességet. Mit el nem fúj az orkán s rontó tűz meg nem éget. Gőgből és gyűlöletből mindent, mit föltalált: vedd ki Uram kezéből a keserű pohárt. Rémségek éjszakáját váltsad föl virradatra. Az emberi világot szebbre és igazabbra. Hogy törvények közt az első a szeretet legyen. Üljön jóindulat a kormányszékeken. Az igazság előtt hajoljon meg a fegyver s élhessen szabadon e földön minden ember. És legyen egy akol. És egy legyen a pásztor. Növelj pásztorbotot virágzó rózsafából. S ha mindeneket szépen elrendeztél ekképpen: a népek közt, Uram nekem is van egy népem. Ha érdemét kegyednek a szenvedéssel méred, úgy egynek sincsen annyi szent jussa, mint e népnek. Mások bűnéért is őt verte ostorod. Sok súlyos nagy keresztet szó nélkül hordozott. Legjobb fiait vitte mindég a Golgotára s jótettének soha, csak bűnének volt ára. Uram, adj békességet a Kárpátok között! Sehol még földet annyi könny s vér nem öntözött. Sehol még annyi színes nagy álom nem fakadt s árvábbak prófétáid sehol sem voltanak. Sehol annyi virág és sehol annyi bánat. Szeresd jobban, Uram, az én szegény hazámat! Bár megtagadta tőlem a békét s kenyeret: engem sújtasz, Uram, amikor őt vered. Mert népem. Fajtám. Vérem! Fájdalma bennem ég! Szánd meg Uram Isten Attila nemzetét. Adj békés aratást sok vérvetés nyomán. Nyugodjék meg kezed gondverte otthonán. S ha áldásod e földön elért kicsinyt, nagyot: jussak eszedbe én is, ki bujdosó vagyok. A Kárpátok alatt, ahol apáim éltek, rendelj ki nekem is egy csöndes menedéket. Csak akkora legyen, hogy elférjek én s a béke. Nézzen az ablakom patakra, fára, rétre. Kenyér mellé naponta jusson egy szál virág s láthassam, amint Téged dicsér egy új világ... Uram, ki fönt az égben lakozol fényességben, hallgasd meg kegyesen, hallgasd meg könyörgésem.
(Bajorerdő, 1947)
* * *
A KORMORÁN zenekarral együtt zokogva ..... gyönyörűség!